Szívem csücskei

2010. július 2., péntek

Nightfall 38. fejezet - Sértődés... Vagy mégsem?

Sziasztok Kedveskéim!
Elérkezett ez a nap is, hozom a frisst! Lehet Örülni! :D
Nem kifogás, tudom, de osztálykirándulni voltam, meg beteg voltam. 26-27-én 38°C-s lázzal nyomtam az ágyat :S Na meg egyéb okok miatt sem volt erőm és energiám írni :S Sajnálom!
Na meg a komik is kezdenek ritkulni, ami elégé aggaszt. Van 19 rendszeresem és alig írtok :S Ha ennek a fele ír, már akkor megvan a 9 komi, de mindegy...
A fejezetről: Nem tudom, kinek mennyit árul el a cím, de lesz egy érdekes beszélgetés benne, valamint megkezdődik a táborozás :D
Remélem tetszeni fog, attól függetlenül, hogy a válságos időszakban íródott, és őszintén remélem, hogy feléledtek végre, és kommenteltek #.#
Puszi, Rami



Hogy fogom én ezt túlélni? Egy hét. Egy hétig itt kint, az Isten háta mögött. Egy hét, ami alatt be kell tanítanom nekik két táncot. Igen, kettőt. Reggelről benyögte az osztályfőnök, hogy találjak ki még valamit, mert kettőt kel táncolni. Chh...mintha egy nem lenne elég. Ezt sem én találtam ki, tanítsa be a másodikat valaki más...

Azt hittem, mindjárt meglátom valamelyik Cullent, de nem. Ezek szerint csak Emmett túlságosan is fel van pörögve.

Semmi kedvem nem volt a nyirkos padok egyikére letelepedni, és nem akartam egyik szobát sem lefoglalni - nehogy kötekedés legyen belőle, mert semmi hangulatom nem volt hozzá -, így beültem a meleg kocsiba. Az ülést hátratoltam, és a lábamat feltettem a kormányra. Egész kényelmes volt. Alex is követte a példámat, és behuppant mellém a kocsiba.

Hogy ne üljünk csendben, bekapcsoltam a műszerfalba épített zenelejátszót. Épp rádióra volt állítva, és egy régi sláger szólt. Beletelt egy fél percbe, mire rájöttem, hogy egy Elvis szám szól. Beindult az agyam. Ha Elvis, akkor a kilencszázas évek közepe. Ha kilencszázas évek közepe, akkor rock 'n' roll. Ha pedig rock 'n' roll, akkor rocky!

-Tudom már! - kiáltottam fel hirtelen.

-Meg akarsz ölni? - El is felejtettem, hogy Alexis is jelen van.

-Bocs, bocs! Nem volt szándékos! - Néha mennyire el tudok felejtkezni mindenről...

-Semmi baj. De mit is tudsz? - nézett rám kíváncsian.

-Hogy mi lesz a másik tánc - vigyorogtam. - Kis csillagom, rockyzni fogtok!

-Jézusom! - Nem különösebben érdekelt nemtetszése, jobbat nem tudok.

Mire vége lett a dalnak, mintha mozgást láttam volna az erdő felől. Jól láttam. Hamarosan kilépett, jobban mondva kitáncolt az erdőből Alice, és egyenesen engem célzott meg. Mögötte lassan megjelent a többi Cullen is, majd az osztály többi része.

-Választottál már házikót? - kukucskált be Alice a lehúzott ablakon.

-Nem, miért, kellett volna? - szóltam ki a kocsiból.

-Helyes! - trillázta. - Add a hármas kulcsait! - tartotta elém apró tenyerét. - Az a legnagyobb és legszebb - mondta, mielőtt még rákérdezhettem volna.

A kulcsokkal a kezében, elégedetten sétált be a házikóba. Szememmel Edward után kutattam, de nem láttam sehol. Már épp indulni akartam a szobába, amikor egy hideg kar megállított.

Nem mondok újat, Edward állt a hátam mögött. Jeges karjai finoman kulcsolódtak a derekam köré. Lehelete csiklandozta a fülem tövét, minek hatására a testem megremegett. Olyannyira a hatása alá kerültem, hogy az ide-oda szaladgáló osztálytársaimat csak tompán érzékeltem.

Nem bírtam tovább, hogy ne nézzek abba a gyönyörű sötét arany szempárba, így szembefordultam vele. Szeme színét rosszul feltételeztem. Arany helyett olyan sötét volt, mint az enyém. Nem akartam megnehezíteni a dolgát, ezért egy gyors csók után hátrébb húzódtam.

Szemeiből értetlenség sugárzott, és visszahúzott magához. Nem is én lennék, ha nem léptem volna rosszul. A bakancs nekinyomódott a sebemnek, mire felszisszentem. Komolyan, hogy lehetek ennyire béna?

-Ennyire ijesztő lennék? - támasztotta homlokát az enyémnek.

-Csak a szemed... - húztam végig az ujjam a szeme alatt, mire ő belecsókolt a tenyerembe. - Szomjas vagy, és én nem akarom megnehezíteni a dolgod.

-Tudom uralni. - Alighogy kimondta, Mrs McKenzie már hívta is össze az osztályt. Gondolom ismertetni a programot.

Edward mellém lépett, és lassan megindultunk a tanárnő irányába. Az osztály egy része már ott volt, köztük a hiperaktív manóm is. Szikrázó mosollyal ült Jasper ölében. Alice és Jasper példáját követve mi is leültünk, és vártuk, hogy a tanárnő elkezdje a beszédet.

Edward nyakába fúrtam az arcom, és azon gondolkodtam, amit eleinte mondott nekem. Hogy félnem kellene tőle. Badarság! Hogy félhetnék tőle, mikor ilyen gyengéd? Miért félnék tőle, mikor szeretem? Amitől félnivalóm van az az, hogy nem leszek neki jó; hogy egyszer megun és elhagy... Hogy Youri megjelenése olyan hatással lesz rá, hogy meggondolja magát, és őt választja majd.

-Muszáj mindig aggódnod? - szólalt meg mellettem Jazz.

Válasz helyett az arcomat még inkább vámpírom jeges, márvány sima nyakába fúrtam. A mozgolódás kezdett megszűnni, ebből arra következtettem, hogy mindenki megérkezett a körhöz, aminek a közepén hamu jelezte, hogy ott tűz volt gyújtva.

-Hát akkor fiúk-lányok, ismertetném a napirendet! - kezdett bele imádott osztályfőnökünk. - Amint látom, a bungallow-k többségét már elfoglaltátok, ehhez annyit, hogy a fiúk NEM alhatnak a lányokkal! - nézett körbe minden egyes páron megpihentetve a szemét.

Hangos morgolódás hallatszott, majd valami a hangulathoz nem illő hang. Kuncogás. Ekkor vettem észre, hogy Emmették mögöttünk ülnek. A hangok a hatalmas mackótól származtak, de nem csak tőle. Alice. Hogy én ezen miért nem lepődtem meg?

-Szóval a napirendre visszatérve - köszörülte meg a torkát. - Ébresztő fél nyolckor, a délelőtt folyamán különböző programok lesznek: túrázás, játék. - Minő zseniális lehetőségek. - Déltől háromig pedig próbálunk! Aki még nem tudná... - kezdett bele abba, amit én már tudtam, és előre féltem tőle.

Egy hét alatt? Képtelenség! Két táncot? Kizárt... Nem vagyok tánctanár! El fogják linkeskedni és én leszek a hibás, ha nem fogják tudni...

A „megbeszélés” után besiettem a házikónkba és lerugdostam magamról a bakancsot. Iszonyatosan megfájdult az így is lüktető bokám. Nem törődtem vele, hogy Edward jön-e utánam egyszerűen csak levetődtem az egyik ágyra. A hátamra fordultam és szorosan lehunytam a szemeim. S, hogy a sötétség még teljesebb legyen, a karomat is ráfektettem.

Hirtelen ültem fül, és beleszédült a fejem, amikor váratlanul valami hideg ért a pulcsi alól kilátszó hasamhoz. Bár gondolhattam volna, hogy Edward az, de mégis megijedtem.

-Sajnálom, de nem hagyhattam ki - nézett rám kiskutyaszemekkel, valamint felöltötte a kedvenc mosolyomat is.

Egyszerűen képtelenség ellenállni neki és haragudni rá. Minden elszántságom és akaraterőm elfogyott. Ez nem fair, nagyon nem.

Szép lassan, lefáradva beszivárogtak a szobatársak. Alice, Alex, Kim, Mattie és... Mi? Az nem lehet. Rosalie nem vetemedne ilyesmire. Vagy mégis.

Meglepetés volt a javából, mivel azt hittem, hogy Zoey jön hozzánk. Igaz, hova ment volna Rose? Itt azért itt van Alice, aki szintén vámpír, és én is, aki tudom, hogy ők mik. Bár így is kellemetlen lehet majd nekik, de mégsem annyira.

A lányok érkezése után Edwarddal el kellett válnunk, mert közeledett a takarodó, na meg Emmett is hívta őt valahova.

Kívülről úgy tűnhetett, hogy egyre könnyebben tudunk különválni egymástól, pedig belülről... Nos, semmivel sem volt könnyebb. Amikor La Push-ban voltam, akkor is minden második gondolatom egy bizonyos gondolatolvasó vámpír körül járt.

Valaki felvetette az ötletet, hogy dumálgassunk, de mindenki hulla fáradt volt, kivéve a két vámpírlányt. Legfőképp Alice volt feltűnően elemében - Rose próbált fáradtságot színlelni azért. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy sosem fogy ki az energiából.

Igazából nem tudtam mire vélni a hirtelen rám törő fáradtságot. Kótyagosan az álmosságtól elindultam a fürdő felé. Átöltöztem, elvégeztem a dolgaim és bedőltem az ágyba. Nem volt olyan kényelmes, mint az enyém, de kibírom.

A fáradtság annyira erős volt, hogy azonnal elaludtam és arra eszméltem, hogy reggel van.

-Jó reggelt! - hallottam valahonnan Alice csilingelő hangját. - Rose-zal kipakoltuk a szekrényedbe a ruháidat! - Végül is nekik való elfoglaltság.

Lassan eljutott a tudatomig, hogy Alice hol van. A bungallow-hoz tartozott egy apró konyha is, ahol most a hiperaktív vámpír tartózkodott.

-Jó reggelt, remélem jól aludtatok - mondta vigyorogva az osztályfőnök. - Hát, akkor ma beindulnak a programok. Kezdésnek csak egy kis kirándulást gondoltam az Óceánhoz, aztán kezdetét veszi a táncoktatás. - nézett rám, mire gyorsan a fákat kezdtem vizslatni.

-Nem fáj semmid? - tudakolta Edward, miközben a tanárnő még nagyban magyarázott.

-Kellene? - Nem értettem, miért kérdezte, hogy mire akar kilyukadni.

-Teljesen kimerültél és teljesen kikapcsoltál az este, ez eddig oké, de csak feküdtél ott, ugyanabban a pózban, amiben elaludtál - magyarázta úgy, hogy csak én halljam. - Aranyos volt, de furcsa is.

Az idő, bármennyire meglepő, de meleg volt, attól függetlenül, hogy sűrű felhőréteg volt az égen, és néha-néha elkezdett szemerkélni is.

De még mindig inkább szaladgáltam itt az erdőben, fájó bokával, minthogy elkezdjem a táncórát. Újra megjelentek lelki szemeim előtt, hogy mit le fogok bénázni, illetve, hogy mennyire leszarja majd mindenki, hogy mit mondok.

Az Óceán újfent lenyűgözött. Mélyeket szívtam a sós illatából. Semmi kötött program nem volt, így lementünk sétálni Edwarddal. Tisztára mint a filmekben. A két szerelmes fiatal a „homokban” sétálgatnak, kéz a kézben. Aztán, hogy ne szakadjon föl a seb a bokámon, Edward a hátára kapott, és úgy mentünk tovább.

Nem féltem tőle, de csokoládébarna szemei nyugtalanná tettek. Nem akartam, hogy miattam kínozza a szomjúság. De persze, tudja uralni. Állandóan ezt hajtogatja, de akkor sem szeretem, ha „éhes”.

-Megérkeztünk! - ültetett le egy sziklára.

Magasabban voltunk, mint a homokos part. Láttam innen a többieket, és persze az Óceánt. A szél kellemesen csiklandozott, és össze-vissza fújta a hajam.

Edward előttem állt. Kezeit a derekam köré fonta, és az arcomat tanulmányozta. A szívem ilyenkor mindig gyorsabb tempót diktált. Szája rosszfiús mosolyra húzódott, amit én nem tudtam mire vélni.

-Hogyhogy ide jöttünk? - kérdeztem.

-Gondoltam, tetszene neked a kilátás - válaszolta, még mindig mosolyogva. Akár egy félisten.

-Látom kezdesz meg- és kiismerni - mosolyogtam rá.

-Csak láttam a képeidet. - Meglepett, ezek szerint kutakodott a gépemben. Rossz fiú!

Bosszúból hirtelen felpattantam és hátrébb másztam, Edward pedig értetlenül állt tovább ott, ahol egy fél perce még én is ültem. Amikor meglátta a kezemben a fényképezőt elmosolyodott, de nem ellenkezett. Készségesen állt nekem modellt.

Nem is inkább az én fotóstudásom, mint az ő földöntúli szépsége miatt lett tökéletes a kép.

-Mit szólnál hozzá, ha valaki megkérné a kezed? - A kérdés hallatán ledöbbentem és kikerekedett szemekkel néztem rá.

-Edward, még csak tizenhat vagyok, mégis mit szólnák? - kérdeztem, de arca még mindig komoly volt.

-Komolyan kérdeztem.

-Edward, neked megártott a szomjúság! - hüledeztem.

-Szóval „nem” lenne a válasz - mormogta és elnézett az erdő felé, de volt valami furcsa a hangjában, amit nem tudtam megfejteni.

-Én, én nem ezt mondtam! Csak fiatal vagyok még ehhez! - hadonásztam beszéd közben. - Meg amúgy is, a szüleim sem mennének bele.

Nem figyelt az ostoba magyarázkodásomra. Hátat fordított nekem és nem szólt semmit. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy megbántottam. Ez biztos, hiszen ha nem így lenne, nem fordított volna hátat, és megszólalna.

De nem csinált semmit, csak állt nekem háttal, zsebre tett kezekkel, mozdulatlanul. Talán még levegőt sem vett.

-Most haragszol? - Hülye kérdés... Nyilvánvaló, hogy megbántottam, de most mit mondhattam volna?

-Nem! - válaszolta keményen. Hát persze, hogy nem... de mégis mintha kárörvendés is bujkált volna a hangjában. - Menjünk! - Jött az újabb kemény, nyersebb szó.

Nem fordult meg, hogy kézen fogjon, vagy a hátára kapjon. Hosszú, ruganyos, mégis feszült léptekkel elindult. Felálltam, és elindultam utána. Természetesen folyton megbotlottam, de ő csak töretlenül ment előttem.

Ennyire rosszul venné az elutasítást? De igazából meg sem kérte a kezem, csak annyit kérdezett, hogy mit szólnék hozzá. Nem értem. Vagy lehet, hogy valami másról van szó? Netán Alice látott valamit?

*

-Oké, úgy látom mindenki jelen van. -nézte végig Mrs McKenzie a névsort, és a nevek mellett lévő aláírásokat. - Kezdheted!

-Oké! - nyeltem egy nagyot és belevágtam. - Hát, akkor szóródjatok szét, akin nincs megfelelő cipő, az mezítláb fog próbálni - mondtam és elindítottam a bemelegítéshez a zenét.

Meg sem lepődtem, hogy közvetlen előttem Alice csinálta fél másodperccel korábban azt, amit én. Szememmel a többi Cullent kerestem, de csak Emmettet találtam meg, aki vigyorogva csinálta utánam a légzőgyakorlatot és a többi bemelegítő mozgást.

-Jó, van valaki, aki tanult már táncolni? - kérdeztem miután leállt a zene. - Mindegy, milyen táncot.

Senki. Remek. Hát, most már biztos, hogy nem fog sikerülni. Nem értettem ugyan, hogy a Cullenek közül miért nem jelentkezett senki. Pedig bíztam benne... Na mindegy, majdcsak megoldom valahogy.

-Akkor rendeződjetek párokba! - utasítottam őket. Furcsa mód minden lánynak jutott egy fiú. Ezt eddig nem is figyelte, hogy ennyire párokban vagyunk.

-Nekem nem jutott pár, Tanárnő! - Ki más jött volna hozzám, mint Edward Cullen. De most mosolygott. Vajon megbocsátott már?

-Kezdjük az alaplépésekkel - mondtam, és szembefordultam Edwarddal.

Nem is voltak olyan rémesek, egész jól ellesték a lépéseket, mozdulatokat. Persze rengeteg baj volt a tartással, a térközzel a párok között, na és a ritmusérzékkel. Kezdtem megunni az összesimulós mutogatást és átváltottam a rocky-ra.

Bár ne tettem volna...
„Most akkor én melyik lábbal kezdek?”
„Hogy kell forogni?”
Ezek voltak a kisebb bajok. De amikor áttértünk az ugrások, átfordulások és emelések gyakorlására... azt hittem megőszülök. Simán a következő órára iderendelem a mentőket, még a végén valaki a nyakát töri.

Végül kicsikartak belőlem egy, jobban mondva kettő táncot, mondván, hogy hogyan is fog ez kinézni, ha megtanulják.

Edward egy szívdöglesztő mosoly kíséretében lépett mellém, hogy majd ő lesz a párom, mielőtt még puszta véletlenből Emmettet hívtam volna.

Ugyanolyan könnyedséggel táncoltam vele, mint Brandonnal, ha nem még könnyebben. Nem gondoltam, hogy ilyen jól tud táncolni - is. Most nem zavart, hogy a táncpartnerem egy közelebb húz magához, sőt.

Aztán a rockyban is helyt állt. Magabiztos mozdulatokkal végezte el az emeléseket és lágyan kapott el az ugrásoknál, illetve óvatosan forgatott.

Amikor megláttam a többiek leesett állát, kuncogás tört elő belőlem. A zne leállt és megtapsoltak. Pont mint La Push-ban. Edward letett és lágy csókkal köszönte meg a táncot.

Belemosolyogtam a csókba és elégedetten nyugtáztam magamban: Szeret és nem haragszik rám.
De az idillinek újfent Emmett vetett véget.

-Ebből szex lesz! - kacarászott, majd egy nagy csattanás jelezte, hogy Rosie tarkón csapta.



Na, ennyi lenne! Remélem azért írtok nekem #.#

9 megjegyzés:

nusi írta...

Szia!
Hát ez nagyon jó lett, tetszik! :D
Ügyes ^.^

Mikor jön a kövi? :P
Várom! ^^

Amúgy bejelöltelek Facebook-on (Anna Csernus)


Puszi: nusi ^-^

nusi írta...

Szia!
Hát ez nagyon jó lett, tetszik! :D
Ügyes ^.^

Mikor jön a kövi? :P
Várom! ^^

Amúgy bejelöltelek Facebook-on (Anna Csernus)


Puszi: nusi ^-^

คภςรא írta...

nagyon szuper lett
Em utolsó beszolása xD
várom a folytit

F1fan:) írta...

elolvastam és mint látod mégis írtam komit! amúgy jó rész lett, főleg a végén a beszólás tetszett...xD
várom a folytatást!^^

Névtelen írta...

Szia
Én nem olyan régen találtam rá az oldaladra és most tuddtam behozni a lemaradást :D
Nagyon édesek Emmet hát Ő kész :D
és Jasper és aranyos nagyon :D az egész nagyon tetszik és nagyon várom a folytatást :D
Puszy Nancy

Rami írta...

Szia Nusi!

Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett :D

A kövi fent is van!

És a visszajelölés is megtörtént ;)

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia คภςรא!

Köszi szépen! Emmett már csak Emmett :D

A kövi fent!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia F1fan:)!

Óh, hát nagyon köszi ;) Pedig fenyegettél, hogy nem fogsz írni :D

Remélem a kövi is fog tetszeni, amit már olvashatsz is!

Puszikállak, Rami

Rami írta...

Szia Nancy!

Örülök, hogy megtiszteltél azzal, hogy végig olvastad :$
Köszi a kommentet és nagyon örülök, hogy tetszik a sztori :D

A folytatás már fent is van! Remélem tetszeni fog!

Puszi, Rami