Sziasztok! Ez egy kicsit hosszabb rész lett, de bármit az én első számú rajongómnak Lívikének! Ez az ő ajándéka, mert ugye ő lett a 2000. ha valami nem tetszik, le lehet majd rajtam verni suliba :D Nem tudom kinek hogy fog tetszeni, de annyit elárulhatok, ez egy kicsit lazítós fejezet lesz =] Remélem azért elolvassátok és kérek szépen mindenkit, hogy kommenteljen. Az előző fejezetnél is csak 4 megjegyzés érkezett. Azt szeretném mondani, hogy lehet hogy nem lesz heti két friss, mert vizsgáim lesznek és tanulni kell, de ha tudok úgy írni attól függetlenül, akkor marad a heti két friss. Jó olvasást! Puszi, Rami
Edward a kis e-mail után minden lépésemet figyelte. Még Alicet is rám állította a jövőm figyelésére. De ő nem látott semmi kézzelfoghatót. Semmi jelentőségteljeset.
-Edward ne csináld már! Vigyázunk rá! - nyávogott Alex miután én föladtam a próbálkozást.
-Ti nők... miért vagytok ilyen akaratosak? - sóhajtott szerelmem és már Alice-szel mosolyogtunk. Látszott rajta, hogy mindjárt beadja a derekát.
-Kérlek! - súgtam a fülébe.
-Ha én is mehetek... - mondta és már ő is mosolygott.
-Valakinek úgy is váltania kell engem a vezetésben! - veregette vállon Oli.
-Vigyázz Forma 1, jövünk! - vigyorogtunk össze a lányokkal.
A szüleimbe mostanság nem tudom mi ütött, de bárhová elmehettem. Úgy látszik teljesen megbíznak bennem és persze Edwardban is. Hisz' vele és Alice-szel mentem mindenhová. Hála annak a bunkó parasztnak aki Luke nevében irkált.
Az egyetlen alkalmas jármű, amiben mind elfértünk, az Oli kisbusza volt. Teljesen be voltunk sózva. Bár én nem sok értelmét láttam, hogy ülünk ott a lelátón és egy másodpercre látjuk az összes versenyző elmosódó foltját, amint háromszázzal elsüvítenek minden körben.
De ennek ellenére menni akartam. Mindennél jobban. Végre jól akartam érezni magam és lazítani. Éreztem, hogy ez a hétvége csak jól sülhet el. Na és ahogy Alicet ismerem... nem ússzuk meg egy őrült buli nélkül.
-Te, Alex... Miért nincsenek női Forma 1-es pilóták? - érdeklődött Mattie. Ezen már én is gondolkodtam.
-Mert a pasik jobban vezetnek cicám! - szólt hátra Oli, mire hangos pfujolás töltötte meg a kocsit.
-Ugye most csak vicceltél? - szegeztem neki szigorúan a kérdést.
-Oliver Scott Sykes! Ezt a kijelentést kikérem magamnak! - durcáskodott Alice.
-Egyébként, hogy válaszoljak, fogalmam sincs. talán azért, mert még nem találkoztak velünk! - nevetett Alex.
Az út nagyon jó hangulatban telt. A társaság kilencven százaléka nagy forma 1 rajongó, így kiokítottuk a „tudatlanokat”. Persze a kislexikon Alex, Alice és Edward volt. A kisujjukból kirázták a válaszokat. Jól ki is tárgyaltuk a témát és az előző szériát. Meg úgy az összes mindent.
Az út elég hosszú volt és vagy egy tucatszor meg kellett állni, mert Matie és Zoey nem bírták ki pisilés nélkül.
-És ki a kedvenc pilótád? - érdeklődött Alice.
-Sebastian Vettel, ez természetes. - mosolygott.
-Aha, akkor ezért nem jött Zac... - kuncogott Kim.
-Te olyan hülye vagy! - pirult el barátnőnk.
Amint megláttuk az „Üdvözöljük Montréalban!” táblát, kézzelfogható izgalom szállta meg a kocsit és abbamaradtak a viccelődések és beszélgetések.
természetesen a szállást Alice előre lefixálta. Nem ám valami olcsó kis motel. Egyenesen a pálya mellett lévő hotelben szálltunk meg. Azt találgattuk, vajon a versenyzők is itt szállnak-e meg. De ezt még nem tudhattuk... Csak most fognak érkezni.
Alice nem tudom mit mondhatott a szülőknek, de kész csoda, hogy elengedtek mindannyiunkat. Úgy éreztem, nem hiába jöttünk pénteken. Alice valószínűleg vásárlást tervez.
A hotelben igazán meglepődtem. Egyrészt, mert gyönyörű volt. Pasztell színek, de luxusban. A hallban egy nagy szökőkút volt, sok növény és nagy ablakok. A nagy kanapé az ablak alatt olyan hívogató volt. A pult mögött két recepciós volt. Egy férfi és egy nő.
-Jó napot kívánok, Cullen névre lett foglalva két darab nászutas lakosztály és egy luxus szoba két dupla ággyal. és mindez egy folyosón. - mondta elbűvölően Alice. A recepciós férfin látszott, hogy odáig van a fekete hajú tündérkéért.
A nő furán végigmért és szeme megállapodott Edward derekam köré fonódó kezein. Kicsit sértett ahogy rám nézett. tudom, hogy nem vagyok egy szépségkirálynő, de nem bírom, ha valaki lenéző velem. Elmosolyodtam, mert Edward elkezdte puszilgatni a nyakam. A pult mögött álló nő fintorogva elfordult és a monitort kezdte tanulmányozni.
-Pe-pe-persze Miss Cullen! - dadogta a recepciós Alicenek. - Itt vannak a kulcsok. A szo-szobáik a második emeleten vannak. - Adta át a kulcsokat Alicenek. Vicces volt, ahogy megszédítette szegény srácot. - A kilátás gyönyörű, ahogy azt kérte.
-Köszönjük. ha valami van, szólunk! - mosolygott és felénk fordult vigyorogva.
A lányok is vigyorogva. Mindenkit lenyűgözött a szálloda. A folyosó is ugyan olyan elegáns volt, mint a szálloda többi része. Bézs színű falak, éjszaka készül városi képek... Nagyon tetszett.
A szobáink a folyosó végén voltak. A miénkkel szemben Mattie és Oli nászutas lakosztálya, mellettünk pedig a lányok luxusszobája. Nem igazán értettem ezt a nászutas dolgot, de ő tudja. isten ments ellenkezni vele.
Óriási szoba volt, hatalmas franciaágy, felette baldachin. Nagy ablakok, minibár, házimozi. A fürdő is nagy volt. A kád mellett volt egy nagy jakuzzi is. A szoba színe hasonló volt, mint Alice szobája otthon. Mélybordó, de pont illett a szobához.
Először észre sem vettem, hogy a bárpult és az ágy között egy csokiszökőkút álldogál. Nem tudom mire készült Alice, de nekem egyből beindult a fantáziám. Még jó, hogy Edward nem lát a fejembe.
-Gyere csajszi! - karolt belém hirtelen Al. - Megyünk és megtámadjuk a várost!
-Várj, veszek kabátot. - mondtam, de ő már a kezembe is nyomta.
-Tetszik a szoba? - kérdezte miközben kifelé húzott a folyosóra.
-Nagyon. - mondtam vigyorogva.
Bekukkantottunk Mattieékhez is, hiszen ő is kellett a nagy vásárláshoz. A szoba ugyan úgy nézett ki, csak a falak itt karamell színűek voltak. Aliceék szobája pedig tágas és halványsárga. csokiszökőkút mindkét szobában volt, akárcsak nálunk.
Úgy jártam-keltem a Montréali utcákon, mintha otthon lennék. Bizonyos értelemben otthon is voltam. Torontó szinte itt van egy karnyújtásnyira.
Órákon keresztül járkáltunk üzletről-üzletre. Alice persze akár egy duracell nyuszi. Alex pedig öt lépéssel a föld fölött járt. Jó is, hogy Zac nem jött, még a végén féltékeny lenne Vettelre.
Nap végén, fáradtan estünk be a szállodába. A recepciós fiú és pár segéd egyből elénk jött és segítő kezet nyújtottak. Jó ötlet volt, az ujjaim szinte elvágták már a szatyrok fülecskéi.
-james, lehetne egy kérdésem? - valahogy sejtettem, mit akar Alice a recepcióstól.
-persze Miss Cullen. - nézett rá csillogó szemekkel.
-Hívj csak Alicenek. Szóval, azt szeretném megtudni, hogy itt szállnak-e meg a forma 1-es versenyzők... - valamiért olyan vicces volt ez a szitu, így alig bírtam visszafogni a nevetésem.
-Hát... nem tudom, hogy elmondhatom-e...
-Szóval igen. Köszi James! - mondta és hátrasandított a mellettem masírozó Alexisre. - Mázlid van szívem.
Másnap reggel mindenki izgatott volt, de legfőképp Alex volt magán kívül. percenként hajtogatta, hogy menjünk már. Pedig még bőven volt időnk. Meguntuk és elindultunk gyalog.
Mattie, Kim és Alex között nagy vita alakult ki, hogy kié lesz a holnapi pole pozíció. Alice pedig a kirakatokon olvadozott. Oli valamiről nagyon beszélt Edwarddal így én Zoeyval kezdtem beszélgetni. Úgy is olyan rég dumáltunk már. Épp itt az ideje. Elmondta. hogy Kiowa olyan furcsa. Nem veszi fel a telefont és nem hajlandó találkozni vele. na ez tényleg furcsa...
Az időmérő nagyon jó volt. Igaz, sok jó pilóta már a Q1-ben kiesett. De a pole-t Räikkönen szerezte meg, majd Vettel, a csapattársa és Button, majd Alguersuari. A kedvencem. Izgalmas futamnak nézünk elébe.
Én tévéből még mindig jobban élveztem, de így sem volt rossz. Alex fogadni akart, hogy ki nyer holnap, de tőlem egy fia centet nem fog kicsalni, nem még dollárt. Amúgy sem fogadok senkivel...
Alice berángatott minket egy étterembe, mondván az lehetetlen, hogy egyikünk sem éhes. A nap többi rész eseménytelenül telt. A lányok szobájában tunyultunk a tévé előtt. Az otthoniak is hívtak, hogy minden rendben van-e és milyen volt az időmérő. Alex lelkesen ecsetelte a dolgokat mi pedig jót mosolyogtunk. Nem értettem, egy ember, ráadásul egy
lány, hogy tud ennyire odalenni egy
férfi sportért.
Másnap megint Alex vert fel „mindenkit”. Olyannyira izgalomban volt, hogy nem bírt egy helyben ülni. Mivel most is volt még bőven idő, gyalog mentünk a pályára. Elfoglaltuk szépen a helyünket és vártunk. Immáron mindannyian feszült figyelemmel vártuk a rajtot.
Szerencsére velünk szemben volt gy nagy kivetítő, így száz százalékosan tudtuk élvezni a futamot. A legjobban a rádiós beszélgetések tetszettek. A csapat is és a versenyzők is olyan hülyeségeket tudnak beszélni... Például: „Kíméld a gumijaid!” majd fél perc múlva „Mindjárt beér, tempósabban autózz!” Na de akkor mit csináljon? Kész...
Fergeteges verseny volt. tipikus macska-egér harc. rengeteg szabálytalanság és kiesés. A végeredmény nem sokat változott a rajthoz képest. Inkább csak a hátsó fertály rendeződött át. A dobogó legfelső fokára Sebastian Vettel állhatott, őt követte Kimi Räikkönen és Jenson Button. Jensonon annyit röhögtünk Kimmel és Alice-szel. Ugye a Button magyar jelentése Gomb. és mi a lányokkal megmagyarítottuk a nevét... így Gomb János. Gombi.
Hihetetlen, hogy a Cullen névvel mennyi mindent el lehet érni... na meg ha valaki olyan gyönyörű mint ők. Szépen lemasíroztunk a díjátadásra és bejutottunk a színfalak mögé is. Nagyon jó fej volt mindenki velünk. bebizonyosodott, hogy tényleg egy helyen szálltunk meg a fiúkkal és meghívtak minket az esti bulira.
Alexis magán kívül volt a gyönyörűségtől. Vettel nagyon kedves és aranyos volt vele. Sőt, még puszit is kapott az esti viszontlátásig. Szegény lány fülig pirult. Pláne amikor kiderült, hogy Seb szingli.
A szállodában Alicet nem lehetett lelőni. olyan ruhát választott Alxnek, hogy csak lestünk milyen jól néz ki. Megcsinálta a haját és a sminkjét is. igazi bombanőt rittyentett belőle alig egy óra alatt. Alex haja amúgy is göndör de Alice szépre besütötte, így hosszú haja szép loknikban a melléig ért. A sminkje szolid volt, de mégis szép. Szemceruzával kihúzta feketére és ezt szürke szemhéjpúderrel koronázta meg. gyönyörű szempilláit is kihangsúlyozta és szeme külső sarkában swarovsky kövecskék csillogtak. Száján bordó rúzs és a megszokott szemüveg helyett most kontaktlencse volt betéve neki.
Mivel partitól volt szó, Alice partiruhába öltöztette. Egy spagettipántos, ezüst flitteres, mellhangsúlyos felső volt rajta, ehhez mini, farmerszoknya és selyemszalagos platformos magassarkú. Egyszerűen gyönyörű volt. Semmi kétség nem fér hozzá, Alice nem csak a magafajta, vékony, modellalkatú csajokat tudja istennővé varázsolni. ezt az összeállítást még a fogszabályzója sem tudta elrontani.
Alex után Alice mindenkit kezelésbe vett. Nekem még Matie tetszett nagyon. természetes vörösre festett haja, - amit én festettem - jól illett lila ruhájához. Pánt nélküli volt, csípőtől kiszélesedett, majd fenék alatt egy vékony csíknak köszönhetően összeszűkült. Így az alja olyan buggyos volt. Ehhez egy vagány bőr bolero és egy egyszerű fekete magassarkú. Szempillái pedig óriásiak voltak. Nem is kellett hozzá smink. Oli tetszését teljes mértékben elnyerte.
Én voltam az utolsó „páciense”. Nekem fekete, úgymond
vámpíros sminket tett fel és piros rúzzsal tette vadabbá. A hajammal semmi extrát nem csinált, felül megtupírozta, hogy dúsabb hatása legyen és elöl kifelé lett vasalva. Ruhának egy fekete, flitteres, trikó hatású miniruhát vetetett föl velem, ami szerintem túl rövid volt és hozzá illő selyemszalagos tűsarkút. Előre halálfélelmem volt. Ha nem erőszakolnak meg, akkor kitöröm a nyakamat. Csodás jövőkép...
A fiúk maguknak öltöztek. Oli megmaradt a jól megszokott, laza öltözéknél és Edward is így tett. Farmer, póló és tornacipő egy bőrdzsekivel megspékelve.
Aliceék szobájában olyan parfümáradat volt, ha oda valaki bejött volna... simán beszédült volna. Oli nem tudott betelni barátnőjével. Mi tagadás, tényleg istenien festett. Na de Edwardot sem kellett félteni.
-Milyen szép combjai vannak kegyednek... - duruzsolta a fülembe.
-Köszönöm Mr. Formás fenék! - mondtam vigyorogva. De tényleg, abban a csőnaciban olyan jól festett.
Amikor Alice véglegesen is késznek talált mindent, elindultunk. Útban a recepcióhoz találkoztunk Lucas Di Grassival, aki megkért minket, hogy hadd jöjjön velünk, mert nincs kedve taxizni.
Igazán jó társaság volt. Vicces srác, így a negyedórás utat végignevettük. A hely neve
Nightmare volt. Nem igazán értettem, hogy egy szórakozóhelynek, ami nappal kávézó, miért adtak ilyen nevet, de nem is izgatott annyira.
Nem kellett várakozni. Úgymond, VIP-esek voltunk, hisz' a srácok hívtak meg... na meg velünk volt Lucas is. bent hangos zene és neonfények fogadtak minket. A fiúk az egyik boxnál ültek és hevesen integetve jelezték, hogy menjünk oda.
Ittunk egy-két italt, gratuláltunk a dobogósoknak és a táncparkett felé vettük az irányt. Teljesen megfeledkeztem a gyilkos tűsarkúról a lábamon. Csak önfeledten táncoltam a zenére és kizártam a külvilágot. Jó volt végre lazítani.
(Alex szemszöge)
-Jössz táncolni? - kérdezte Vettel mikor már két barátnőm és párjaik elmentek ropni.
-Persze, benne vagyok... - mosolyogtam mire ő kézen fogott és a tömegbe húzott.
Életemben nem gondoltam volna, hogy én, egy egyszerű kisvárosi lány, majd egyszer a kedvenc autóversenyzőmmel fogok beszélgetni és bulizni. Hálás voltam érte Alicenek és Edwardnak, hisz' nélkülük aligha valósult volna ez meg.
Nagyon jól éreztem magam és ha Seb arcára néztem, rajta is ezt láttam.
Bár ő lehet, hogy csak a futamgyőzelmének örül. - tűnődtem magamban.
Pont a kedvenc számaim mentek és ettől még jobb kedvem lett. Amikor egy lassú szám indult el én a boxunknál ülő Senna-Zoey pároshoz akartam menni, de ő csak mosolygott rám a kék szemeivel.
Megfogta a derekam és ringatózni kezdtünk a dallamos zenére.
Mi baj lehet ebből? - csitítgattam ellenkező énemet. Edward és Rami
nagyon elvoltak egymással és nem volt ez másképp Mattieékkel sem.
-Nagyon csinos vagy! - „súgta” a fülembe seb, mire én fülig vörösödtem. Még szerencse, hogy a neonfények villogásában ez nem látszott.
-Köszi. - válaszoltam zavartan és ezt a megjegyzést a piának tudtam be.
-Szóval én vagyok a kedvenc versenyződ? - kérdezte kisfiús mosollyal.
Megölöm Alicet! Meg én! De ettől a mosolytól kezdtem cseppfolyóssá válni.
-Valami olyasmi... - hebegtem valamit fél perces késéssel.
Annyira belefeledkeztem a táncba, hogy arra lettem figyelmes, hogy a boxunknál már nem csak Zoey és a két srác ültek, hanem Alice és Kimi is akik hevesen beszélgettek valamiről és az előbb még mellettünk táncoló barátnőim is ott ücsörögtek a fiúkkal együtt. Teljesen elment az időérzékem.
Mi is követtük a példájukat, leültünk és rendeltünk egy újabb italt. Jól elvoltunk, nagyon is. teljesen lököttek ezek a pasik... minden hülyeségen röhögtek. de az idő már éjjel kettő-három körül járt, így hazaindultunk a szállodába.
Oli helyett Alice vezetett, mivel mindenkiben volt egy kis löket és állítása szerint, ő már kijózanodott. pedig elég rendesen döntötte magába a tequilát. De a vezetéséből tényleg az jött le, hogy tiszta.
Vettel, Alguersuari, Di Grassi és Senna a hotel előtt vártak minket. Hát igen... nekünk elment egy „kis” idő azzal, hogy megkeressük Kimet. Végül egy tőlünk távoli boxban ücsörgött Brendonnal és ott beszélgettek és iszogattak.
A fiúkkal ugyan azon a folyosón volt a szobánk, így együtt sétáltunk fel a másodikra. Minden csendes volt, csak minket lehetett hallani. Teljesen hullának éreztem magam. Le is vettem a magassarkút és úgy sétáltam a szobánkig.
-Hát... akkor... szia. - mondta szomorkásan Seb. - Majd holnap találkozunk elvileg... - egy halvány mosoly suhant át az arcán.
Kis aranyos...-jött a gondolat.
-Nem tudom mit terveznek. - intettem fejemmel a mellettünk lévő szoba ajtaja felé, ahol a lányok már valószínűleg vízszintben vannak, vagy épp a fürdőt ostromolják. - Akkor, jó éjszakát. Szia! - adtam neki egy puszit.
Nem ellenkezett, ő is viszonozta a puszit. Amikor a kezem már a kilincsen volt, visszahúzott magához és megcsókolt. Teljesen ledöbbentem. Azt hittem, csak álmodom. Akarva-akaratlanul is visszacsókoltam.
Na és Zac? Nem tehetem ezt vele! Nem csalhatom meg őt! Hiszen szeretem! Sebastian csak egy autóversenyző akit valószínűleg soha nem fogok személyesen viszontlátni. De mégsem ellenkeztem, engedtem a csábításnak. Mégis én vetettem véget az egésznek.
-Ezt nem kéne...
-Sajnálom. Csak annyira... - kezdett magyarázkodni.
-Jó éjt! - mondtam és már a szobában is voltam és nem értettem semmit.
Hogy fogom én ezt elmondani Zacnek? valószínűleg ott rögtön szakít velem... Hogy lehetek ilyen ostoba? - háborogtam miközben lehámoztam magamról a ruhát.
Nem telt bele sok idő és már aludtam is. Szerencsére álom nélkül.
(Rami szemszöge)
A tegnapi fergeteges buli után egy újabb fergeteges napnak néztünk elébe. Nem csak azért, mert hétfő van és nekünk nincs suli, hanem mert Alice és Edward valami meglepetésre készültek. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság. de tudtam, ha ők terveznek valamit, abból valami nagyon jó fog kisülni.
Az éjszakától függetlenül, mindannyian elég tűrhető időben keltünk. A változatosság kedvéért, most Alice siettetett minket, de szerencsére most megfelelt neki a farmer-póló-tornacipő összeállítás is. Csodálkoztam is rajta, hogy nem morog, hogy
lányok vagyunk az Isten szerelmére...
Sietősen menetelt kis csapatunk élén és nagyon ismerős volt az út. Pár másodperc múlva leesett, hogy hová is masírozunk olyan bőszen.
Mindenkinek felcsillant a szeme, amikor Edward elmondta, minek is megyünk a versenypályára.
-Gokartozni! - mosolygott.
-Akkor ezért mondta Seb, hogy ma még találkozunk... - tűnődött hangosan Alex mellettem.
Kíváncsi voltam, hogy mi volt tegnap, jobban mondva ma éjjel, de úgy láttam, nem ez a legmegfelelőbb hely és alkalom. Inkább a gokartra koncentráltam. Utoljára tíz éve, hatévesen ültem gokartautóban.
Mit ne mondjak, meg sem lepődtem, hogy a Forma 1-es srácok is kint voltak. A jelek szerint ránk vártak, mert Alguersuari, Kimi és Seb arcára levakarhatatlan vigyor ült ki.
Gyors üdvözlés után felvettük a sisakokat és már indulhatott is a móka. A lányokkal elhatároztuk, hogy megmutatjuk a fiúknak, hogy mit tudunk mi, nők. Ennek jeléül Alex és én le is köröztük őket.
-Csajok, nektek a Forma 1-ben a helyetek! - jött az elismerés Buttontól alias Gombitól.
-Csak mázlijuk volt! - puffogott Oli, amin jót nevettünk.
Rá kellet jönnünk, hogy nem a gokart volt az igazi meglepetés, hanem valami sokkal nagyobb, valami sokkal jobb.
-Srácok, akkor használhatóak a kocsik? - kérdezte Edward Brendontól és Sebastiantól.
-Persze Edward, már bent vannak a boxban. - vigyorgott a valahonnan előkerülő Massa. - Gyertek utánunk! - mondta és elindult a boxutca felé.
Tátott szájjal bámultam a gyönyörű autókat, majd a szám széles vigyorra húzódott. Massa azt mondta, hogy bármelyiket vezethetjük és még overált is kaptunk. Fő a biztonság.
Sokat vacilláltam a Red Bull és a és a Ferrari között, de végül az utóbbi overálját húztam magamra. Kimi - annak ellenére, hogy már nem ferraris, hanem Red Bullos - és Jaime készségesen elmagyarázták a piros gyönyörűség vezetésének és kezelésének csínját-bínját. Sőt, még Kimi régi ferraris sisakját is megkaptam.
Mikor már mindenki tudott mindent, elindult a menet. bevallom, nagyon féltem az elején, de a félelmem gyorsan elillant és vad harcba kezdtem Alexszel az első helyért. Közben a team rádión Massa, Kimi és Jaime is megnyugtatott, hogy nem eshet bajom, mert szuperbiztos a kocsi.
Na meg Alice és Edward sem hagyná, hogy bajom essen. - mosolyogtam magamnak.
-Alex, vigyázz, mert a barátnőd nagyon tud! - hallottam amit Gombi mondott barátnőmnek.
-Nem hiába, az én kocsimban ül a csaj... - Hallottam Jaime hangját a rádióból. - Ez az bébi, csak így tovább!
-Nyomd, nyomd, nyomd! - vette át a szót Kimi. - győzd le azt a szaros Red Bullt!
-Ezt hallottam ám! - szólt közbe Alex hála a nyílt rádiónak és a fejlesztéseknek. - Amúgy meg, nem te is Red Bull-os vagy? - kötekedett barátnőm.
-Csajok! Inkább a vezetésre figyeljetek, mert sírás lesz a vége és porig alázlak titeket! - kacarászta Oli.
-Na akkor csak figyelj és tanulj matrica! - vágtam vissza és gyorsítottam. eszeveszett vágtába kezdtem a piros gyönyörűséggel.
A tíz körös „futamunk” végeredménye döntetlen lett. Alex a Red Bullal és én a Ferrarival pont, de pont ugyanakkor futottunk be. Utánunk Mattie a Torro Rossoval, Alice a Brawnal, Edward a Virginnel, Oli a Hispániával, Kim a Renault Ladával és végül Zoey a Lotusszal.
Felejthetetlen élmény volt az biztos. De sajnos minden jónak vége szakad egyszer és nekünk is indulni kellett haza, Fájó búcsút vettünk újdonsült barátainktól és Montréaltól is.
De számtalan élménnyel, emlékkel és emléktárggyal lettünk gazdagabbak. A fiúk megígérték, hogy majd meglátogatnak és Alex például egy Vettel mobilszámmal gazdagodott és ki tudja még mivel.Az overálokat megtarthattuk én pedig megkaptam még Kimi sisakját amit a fiúk dedikáltak is. Na és sok-sok fénykép készül, a versenyről, a hotelben, a buliról, a beszélgetésekről a Forma 1-es pilótákkal és a mi kis „futamunkról” is.
Nagyon jó volt és nagyon fog ez az egész hiányozni. De mire valóak az emlékek, ha nem erre? Ha nem vagy jó passzban csak előkapod a fényképeket és relikviákat... Visszagondolsz azokra a napokra és még ha csak egy pillanatra, csak egyetlen egy pillanatra is... de ott leszel újra és boldog leszel. Boldog, mert tudod, hogy nem csak álmodtad az egészet. De egyaránt el is szomorodsz egy kicsit, mert tudod, hogy elmúlt és soha, soha nem tér vissza az a nap, perc, pillanat. Szomorú, mert nem tudod, emlékszenek-e még rád vagy csak valami tovatűnő emlékfoszlány vagy csupán a messzi-messzi távolból. De mégis örülsz és boldog vagy, mert ezt olyan emberekkel élted át, akik fontosak számodra és tudod, nekik is fontos vagy. Ez pedig mindennél többet ér.
Valahogy így képzelem el a szobában az ágyat. (az a váza nem kell oda :P)
valami hasonlónak gondolom Matieék szobáját...
Remélem ezért a fejezetért érdemlek egy pár komit. Ilyen nehezen még nem írtam egy részt sem. <3
”-t kaptam.
