Sziasztok!
Bocsi, bocsi és még egyszer BOCSI, hogy ennyire lusta dög vagyok. De it vagyok és hoztam nektek az utolsó előtti fejezetet! Juhúúú. :D
Szóval köszönöm szépen az előzőhöz a kommenteket. :) Szeretlek titeket lányok. :)
Remélem tetszeni fog ez a fejezet is, igyekeztem - még anno -, hogy jó legyen. :D Szóval nem is húzom az időt, jó olvasást!
Love, Rami
Immáron túl voltunk egy David Guettán. Épp az előtte való Green Dayes bejegyzés hozzászólásait néztük, mielőtt fölraktuk volna az elmúlt nap dolgait. Attól függetlenül, hogy nem vagyok valami nagy diszkós, iszonyat jól éreztem magam tegnap este. Még a lelkemet is kitáncoltam. És ami meglepő, hogy nem vagyok fáradt.
- Damn, you's a sexy bitch, a sexy bitch! - viháncolt mögöttem Jamie és persze Emmett. Ki, ha nem ő?
- Srácok, ugye tisztában vagytok vele, hogy a hülyeségetek 80%-a fölkerül a netre?! - érdeklődött nevetve Alexis.
- Én nem vennék erre mérget... Van az 99 is - piszkálódott Mattie is.
- Mázlitok, hogy nincs nálam állandóan laptop, mert akkor azok ha nem fényképesen vagy videósan, akkor bizony legépelve lennének - szólt közbe Nóri.
- Ti nagyon betegek vagytok, csajok - szólt közbe Ulrich.
- És pont ezért bomlotok értünk annyira - közöltem és átadtam a helyem Tomnak, hogy pakolássza föl a videókat és a képeket.
- Nézzenek oda, és még ránk mondják, hogy nagyképűek vagyunk - mondta színlelt felháborodással Jasper. Annyira furcsa volt még mindig, hogy nem csillognak Alice, szerintük nagyon undorító és horrorisztikus kencéinek köszönhetően.
Halk kuncogás volt a válaszunk és nem szántunk rá több időt. Amint Tom végzett, megindultunk a kijárat felé, hogy meglátogassuk a közeli Auchant. Ami azt illeti, messzebb volt, mint emlékeztem és nem sok mindent vettünk. Péksüti, friss kenyér, tej, kakaó... na meg esti alapozó. Visszafelé úton elsüllyesztettük az üveg Sierrát a táskámba a Bacardi pedig Alexishez került. A sörös részleget kihagytuk, azt bent is lehet rendeset venni, meg ami azt illeti, a társaságnak csak elenyésző része olyan nagyon sörös.
Ahogy az lenni szokott, minket simán beengedtek, a fiúkat viszont megnézték. Érdekes logikájuk van ezeknek, de mindegy is. A vége úgyis az, hogy nem találnak náluk semmit. Bár nem tudom, mire számítanak... se táska, se szatyor nincs náluk. Póló alá nehezen, főleg hogy általában nincs rajtuk. Marad a nadrág. Ami meg annak az oldalzsebébe fér - kb. egy dobozos sör -, az megengedett.
Amit vittünk, hamar elfogyott, annak ellenére, hogy nemrég reggeliztünk. Henyélés közben szemezgettünk a mai felhozatalból. Választottunk néhány magyar bandát is az esti Mika és Paramore mellé. Ismét egy igazán jó kis estének leszünk részesei és most nem csak késő este csöppenünk bele a jóba.
Délutánra pedig ismét találtunk jó elfoglaltságot. Elég volt csak megint megindulni és a nyakunkba venni a fesztivált. Beálltunk Axe-os lánynak és pasikat kellett mosnunk aztán ahogy továbbmentünk, elkapott minket néhány Snickerses katona és munkára fogta a fiúkat. Pl. Ulrichnak úgy kellett fekvőtámaszoznia, hogy Lexet a hátára ültették, vagy mondjuk Tomnak úgy guggolásokat csinálni, hogy engem a nyakába ültettek. Ugyan ez Emmettnek úgy, hogy a két oldalán egy-egy lányt kellett tartania.
Természetesen minden dokumentálva lett. Viszont ez után a fiúk egója csak még nagyobb lett. Szusszantak egyet-kettőt, aztán indultunk tovább, a jól megérdemelt Snickerseinket eszegetve, mert hattól indult a móka. lőtte még belefért egy kajálás, de aztán egész másnapig nem volt megállás. A magyar zene tetszett a többieknek is és ez nagyon jó volt, aztán Mika alkotott fergetegesen nagyot. Mattie, Nóri és Jamie különösen élvezték a koncertet. Végül a Paramore koncert méltó befejezése volt a napnak. Hayley haja élőben még jobban néz ki, illetve a csaj sokkal alacsonyabb, mint gondoltam.
- Odass! - kiáltott Kim és megtorpant, mire Ulrich és Alex beleütköztek hátulról.
- English please! - szólt rá Jamie
- Oh, sorry. Body painting - mondta arrafelé mutogatva, amerre látta.
- Foszforeszkáló? - hökkent meg kissé Lars és Jasper egyszerre.
- A ma esti partyhoz pont tökéletes lesz - jegyezte meg somolyogva Alice, mert ma este az electro zenéé lesz a főszerep.
Persze közös megegyezés alapján lett ez a program. Így hát megérdeklődtük, mennyi az annyi és szép sorban beültünk. Csak egy bikini és egy szoknya, illetve rövidnadrág volt rajtunk lányokon, így mi szépen ki lettünk dekorálva, szinte tetőtől talpig. Ennek örömére levetettük a fiúkkal a pólót - már akin volt persze -, és mi is festettünk rájuk egy-két dolgot, vagy épp írtunk, ahogy azt ők is tették.
Jó időtötés volt ez, el is ment vele a fél délutánunk. Innen aztán a Dreher melletti kis „bár”, vagy hogy is nevezzem, volt a következő megálló. Leültünk szépen a gumikerékre, míg Emmett, Tom és Ulrich elmentek leadni a rendelést. Már meg sem lepődtem, hogy nem 100%-os narancslevet és bubis vizet hoztak, hanem az itallapról a legütősebb koktélokat.
- Nem korai még alkoholizálni? - kérdezte nevetve Kim.
- Kiscicám, a jó dolgokat sosem tudod elég korán elkezdeni - mondta erőteljes hangsúlyozással Emmett, majd egy olyan szintű perverz vigyor ült ki a képére, hogy Kim is inkább próbált másfelé tekintgetni.
- Tiszta alkeszek leszünk - jegyezte meg Mattie.
- Ja, otthon majd csoportos leszoktató terápiára kell járnunk - szólt közbe Jamie.
- Hát, nem erőszak a disznótor - mondta Tom és kivette Mattie kezéből a poharat.
- Na! Hé! - kiáltott bosszúsan a lány. - Meg ne merészeld inni, mert megütlek! - fenyegette meg a fiút.
Még pár koktél után visszaindultunk a sátrakhoz, amit a napok során átalakítottunk úgy, hogy Larsék sátrai is be lettek forgatva a mieink közé. Odaérve a karavánhoz mindenki levágódott a földre, a fiúk másik nadrágot vettek, mi lányok meg beszélgettünk addig és vihogtunk. S míg ők a sátrakban kúszmálkodtak, mi egy picit kibeszéltük őket. Mikor Larsról volt szó, drága unokatestvérem teljesen belepirult, s kiderült, hogy ők bizony nem csak látszatra, hanem komolyan kerülgetik egymást. Így már teljesen érthető volt, hogy Lars mindig ott van, ahol Nóri.
- Fiúk, lemaradunk Paul Van Dyke-ról - toporogtunk már egy idő után.
- Nyugi babák! - mondta Klaus és Ulrich egyszerre, ahogy kiléptek a sátorból. - Indulhatunk! - kurjantotta az összes hímnemű, elnyújtva a szótagokat és indultunk is, miután lezártuk a sátrakat.
Edward megint olyan volt, mintha féltékeny lennem s szorosan magához húzott miközben mentünk. Nem mondanám, hogy bántam, hogy hozzásimuljak amennyire csak lehet, csak egyszerűen nem értettem ezt a hülyeségét.
Odaérve beálltunk a sorba és vártuk, hogy beljebb kerüljünk. Bent minden fehér volt, a stroboszkópoktól az ember szemét a kifolyás fenyegette, de a zene legalább egész jó volt. Már persze ha valaki nem csak egy bizonyos stílus felé orientált. Rólam szinte süt, hogy nem kifejezetten a kedvencem a gépzene, mint ahogy a csipetcsapatban sok mindenkinek nem, mégis eszméletlen party volt. Hogy a foszforeszkáló festékről a testünkön már ne is beszéljünk.
- Úr isteeen - nyöszörgött Nóri. - Iszonyatosan fáj a szemem!
- Nem vagy egyedül - sóhajtottam és odébb ültem a matracon, mikor Klaus befejezte a nyakmasszázst. - Mmm... ezért pénzt kéne kérned - dicsértem meg.
- Haver, miért van az, hogy az összes csaj beélvez a masszázsodtól? - hitetlenkedett Lars, de a srác csak vigyorgott rajta.
- Cimbikém, most ne ezt firtasd, itt az a kérdés, hogy Emmették mikor jönnek meg a piával - szólt közbe Ulrich. - Klaus egy mást téma, ő egy másik univerzum - mondta, miközben egyik cigit a másik után nyomta el.
- Tüdőrákban fogsz meghalni - szólt rá szigoróan Kim.
- Csibém, az én tüdőm, nem a tied. Nem kell félteni, masszív vagyok én - kacérkodott a lánnyal.
Miután megjöttek a srácok a korsó sörökkel, nemcsak az ital miatt, hanem úgy áétalánosságban felszabadultabb lett a hangulat.
- Csajok, tudjátok, mit láttunk? - kérdezte Emmett sokat sejtető mosollyal.
- Ingyen pornó a nagyszínpad előtti téren? - nevettem.
- Nem talált, királylány - biggyesztette az ajkait. - Bika szimulátort láttunk, és egyből
ti jutottatok eszünkbe és a jóóóó csípőmozgásotok. - Furcsán Edwardra néztem, aki Emmett mellett állt.
- Nem akarod tudni, mik vannak a fejében - suttogta.
- Fején találtad a szöget - suttogtam vissza alig egy centire az ajkaitól. - Arra vagyok kíváncsi, hogy a
te fejedben mik vannak - tettem hozzá szinte érthetetlenül halkan.
- Nagyon szívesen prezentálnám is - mormolta és a lehelete perzselte a nyakam vékonyka bőrét.
- Fodika, rosszabbak vagytok, mint a nászutasok - szólt be Nóri.
- Aha, aha... te csak hallgass! „Das ist sehr gut! Oh Lars, das ist optimale zwanzig centimeter! Oh, schön, schön! Lars, La-ars!” - adtam elő úgy, hogy lehetőleg ne a földön fetrengjek a röhögéstől. - Aranyom, nálatok még a kanos malac a bagzó macskával ötvözve is jobb! - tettem hozzá immáron mindenki számára érthető nyelven.
Aki tudott németül, az mind a könnyeit törölgette. Még Kim is, hiszen nagy Showder-klub fanok vagyunk. Youtube-on mindig nyomon követjük.
- Azt mondtad, nem tudsz németül - szólalt meg végül Klaus.
- Nem is, csak mamám német származású és egy magyar műsorban hallottam ezt egyébként - mondtam mosolyogva.
A hangulat innentől kezdve nagyon jó volt. Piszkálódás, könnyek és állkapocsgörcs. Végül az esti koncert előtt sikerült lenyugodni és végül Emmett is kiélhette a hülyeségeit, elvittük a bikához, ahol újra veszettül röhögni kezdtünk. De szépen lassan kezdett mindenki ráhangolódni egy lazulós raggie-s estére. Ezen felbuzdulva Kim be akarta rasztáztatni a haját, de hála égnek sikerült lebeszélni róla. Nagyon nem állna jól neki.
Egy pár rasztás sráctól megtanultam végre raggázni is. Nagyon viccesen festhettem, de legalább jól éreztem magam. A ganja zene hallgatása közben az jutott eszembe, hogy ezek biztos telepatikusan sugallják az emberbe a kábultságot. Végül is nem zavart túlságosan, jól elvoltunk és pont.
- Ühm... három túrós-vaníliás fahéjjal, egy kakaós és egy baracklekváros palacsintát kérek - mondtam mosolyogva a pult mögött álló lánynak.
- Jézus, neked aztán nem kell az alakod miatt aggódni a jelek szerint - szólt, miközben a gőzölgő palacsintákat rárakta egy tálcára. - Még valamit?
- Igen, szerencsére jó géneket örököltem - mondtam nevetve. - Hű, hát egy banános-csokis shake talán még elfér valahol - tettem hozzá, majd miután csatlakoztam a már egy nagy asztalnál üldögélő, és a müzléjét piszkálgató Mattie-hez.
Beszéltünk pár sort, főként az volt a téma, hogy hiányzik neki Matrica. Együtt érzően megdörzsölgettem a hátát, aztán jöttek a többiek is és más fonalon mentünk tovább. És természetesen evés közben megnéztük a mai programot is.
- I think... you're punk rockers - tapintott a lényegre Lars.
- Nagyon jól gondolod - válaszolt kettőnk közül elsőként Kim.
- Miből jöttél rá? - érdeklődtem.
- Látszik az arcotokon, amikor valami zúzdás este van kialakulóban, hogy egy teljesen más univerzumba léptek át - válaszolta gyönyörűen megfogalmazva.
- Nagyon jó megfigyelő vagy - ismerte el Jazz.
A mai koncertek közé is beválogattunk anyanyelvieket, kapásból kettőt, sőt, hármat is. Depresszió, Tankcsapda, Auróra, ebben a sorrendben. Természetesen tarkítva olyan külföldi nyalánkságokkal, mint a Vampire Weekend és a nap fő fellépője a Good Charlotte. 100%-ra veszem, hogy ismerősökben nem lesz hiány a nagyszínpadnál.
A nap folyamán több mókás dolgot is találtunk, de ami a legjobban illett ide azt extrém frizurakészítő sátornál találtuk meg. Ha punk hát legyen punk, volt Kimmel a jelszavunk. Azt hittem, hogy sokáig fog tartani megcsinálni a punk sérót, pedig nem. Mattie egész végig vigyorogva ült a székben, míg a csaj tarajba állította a haját. Valamiért nem akartam belegondolni, hogy hány flakon hajlakk került a fejemre, illetve hogy hogy fogom ezt kiszedni a hajamból. Egy tippem azért volt: rengeteg és sehogy. Biztató a helyzet, de ettől függetlenül nagyon jó poénnak tűnt. Pláne amikor összetalálkoztunk a szülőkkel.
- Azt a, meg sem ismerünk titeket - nevetett Kim anyukája.
- Annyira rémes? - nevettünk mi is.
- Nem, a régi szép időket idézi - nosztalgiáztak. - Na igen, a tarajos gőték, ahogy anyámék hívták a punkokat, mára eléggé kihalófélben vannak, ami nem igazán jó hír...
- Ha jól értelmezzük, a szüleitek kemény rockerek - szólt Lars Kim és énfelém sandítva.
- Voltunk valamikor - helyesbített anyám.
- Meg Laci és Karesz még most is az - pontosított Nóri, aki még egy brutális sminket is kapott.
- Na jól van gyerekek, Tankcsapdán meg Aurórán találkozunk - adta meg a végszót Leslie, azzal utunk kettévált.
Ezt élveztem a legjobban szinte, hogy volt elvileg felügyelet, de gyakorlatilag mégsem követték minden lépésünket. Ezt hívják úgy, hogy teljes mértékű bizalom. Ez az, amit nem ajánlatos eljátszani, ha jó életet akarunk magunknak Kimmel.
Nem tudom hogy, de erről eszembe jutott, hogy Kim szülei Torontóban élnek... és, hogy ez vajon meddig lesz így. Vajon ők költöznek át Forksba? Vagy Kimet rendelik haza? Az utóbbinál meg merem kockáztatni, hogy nem biztos, hogy jót tenne neki. Újra azon a helyen, ahol megismerkedtek, újra meg újra azokon az utcákon járni... Valószínűleg a suliban sem néznének rá más szemmel, mint ahogy rám sem, ha ne adj' Isten visszakerülnék oda. Ugyanakkor az is igaz, hogy Forksban vesztette el őt végleg... De nekem akkor is az első megoldás a legszimpatikusabb.
- Lökd ide a sört... - kezdte Kim énekelni, majd beszállt Nórika is és végül én is rázendítettem.
Vicces volt, ahogy énekeltünk összekarolkozva és jobbra-balra hajlongva. Plusz ez a kinézet... Nehezen emészthető, hogy úgy mondjam. De legalább jót röhögtünk - megint.
- Komolyan, ha ez után a hét után nem lesz überkockás hasam, pankráció lesz - mondtam két nevetésroham között.
- A pankráció nem kifejezés - értett egyet drága kereszttestvérem, Kim.
A magyar zenekarokon bemelegítettünk, s amint eljött az este, magával hozva idegen nyelvű kedvenceinket, már igencsak megvolt a kellő pörgés. A Vampire Weekenden valahol középen, a "pogóban" kezdtünk, és valahogy a kordonnál végeztünk. Na innentől kezdve minket onnan még atombombával sem lehetett volna elmozdítani. Jobbnál jobb együttesek és mi széttomboltuk az agyunkat. Valószínűleg holnap jön az sms mamától, hogy „Ramikám, láttalak a hírekben, kicsim Nagyon nyomtátok.”, vagy valami hasonló.
- A világvége még várhat! Pogózzanak a punkok! Az utunkba senki nem állhat!... - üvöltöttük teli torokból a Tankcsapdán, mígnem a "Baj van!"-on teljes mértékben elszabadult a pokol. Teljesen megőrültünk.
- Jupmp! Keep your hand off my girl, keep your hand off my girl! - szólt a színpadról a Good Charlotte és mi pedig ugrottunk és tomboltunk. A kordon félő volt, hogy nem marad a helyén.
Brutális este volt. Brutálisan jó.
NA, ennyi volt a móka mára. :) Dobj egy komit, ha bírtad. :D
