Szívem csücskei

2010. július 13., kedd

Nightfall 39. fejezet - Bizonyítás

Sziasztok!
Szóval, a frisselési időpont mostantól lép életbe. A következő fejezet jövőhéten pénteken fog felkerülni és nem most pénteken. Azért annyira nem vagytok aktívak, hogy most rakjam föl :/ Sad but true! - ahogy egy Metallica szám is mondja.
Nagyon örülök annak a 21 olvasónak, de ha már olvassátok, írjatok is. Ennyi.
A fejezet címe nem tudom kinek mennyit árul el, de lesz benne egy kis lazulás és elmélkedés. Remélem tetszeni fog és azt még jobban remélem, hogy írni is fogtok hozzá.
Puszi, Rami



A legnagyobb meglepetést nem az okozta, hogy lehetett az osztállyal haladni, hanem, hogy Emmett profi táncosokat megszégyenítő módon mozgott. A többi Cullenen meg sem lepődtem, de őt annyira nem tudtam így elképzelni.

Szerencsére az osztály különceivel is sikerült szót értenem , így őket is taníthattam. Jó is volt, meg nem is. Legalább hasznára lehettem az osztálynak, mert esélyesek vagyunk így az első helyre, de tudtam azt is, hogy hatalmas kavarás lesz belőle. Az új csaj összejön Edward Cullennel, bírja őt az egész Cullen család és még az osztályfőnöknél is kedvenc. Ha másnak nem, hát Nicolnak és a talpnyalóinak szúrja a szemét...

Próbáltam nem ezen kattogni folyton. Többé-kevésbé sikerült is másfelé terelnem a gondolataimat. Mondjuk, amikor az erdőt jártuk és az alattomosan megbúvó gyökerek és gallyak miatt megbotlottam, nem az áskálódó osztájtársaim jártak a fejemben. persze az én vámpírom mindig megmentett a hatalmas esésektől.

- A program a mai napon is fakultatív - mondta az egyik reggel drága osztályfőnökünk. - Lehet menni a tóhoz, valamint paintballozni az erdőbe.

Természetesen az osztály nyolcvan százaléka az utóbbit választotta, köztük én is. Egyszer paintballoztam, még valamikor a Szigeten - két éve. Kíváncsi voltam, milyen erdőben, ahol csomó helyen elbújhatsz és a ruhád is beleolvad a környezetbe. Akár az állatok. Ravasz módon megbújsz valahol, kezedben a fegyverrel és vársz, amíg a kiszemelt áldozatod elég közel nem kerül hozzád, amikor is lecsaphatsz rá váratlanul.

Jó szorosan bekötöztem a bokám és a kényelmes Etnies-em bakancsra cseréltem. De bárhogy is kerestem az elnyűtt farmerom, sehol nem találtam. Kissé dühösen trappoltam Alice elé, mert csupa új, divatos nadrág és szoknya volt a szekrényemben.

- Alice, hol a gatyám? - álltam meg előtte karba tett kézzel.

- Rami, ezt te sem gondolhatod komolyan, ugye?

- A nadrágom, Alice! - emeltem meg egy kicsit a hangom és a kezemet tenyérrel fölfelé előre nyújtottam, nyomatékosítva a követelésem.

- Jól van - görbítette lefelé a száját -, tessék! - azzal a kezembe nyomta imádott farmernadrágom.

-Te sem gondolhattad komolyan, hogy majd szoknyában megyek paintballozni - forgattam a szemeim, miközben felhúztam a ruháimat.

Miközben két copfba fogtam a hajam, eltűnődtem azon, hogy milyen igazságtalan játék is lesz. Alice előre látja, hogy ki mire készül, Jasper eltünteti a kételyeket, hogy akár hátranézzenek, Edward meg egyszerűen kiolvassa a gondolataikból, hogy mi lesz a következő lépés. Ez így eléggé nem fair. Igazából, a magam részéről nemigen izgatott, hisz' Edward nem lát a fejembe, a plusz nyugalom nem árt és elég hirtelen természetű vagyok ahhoz, hogy pillanatok alatt megváltoztassam az előző döntésem.

Miután a szabályokat is elmagyarázták - fejre, ágyékra nem lövünk -, egy negyed órás séta következett. Meg sem lepett, hogy Emmett elővette a legnagyképűbb arcát és azzal hencegett, hogy bizony ő mennyire profi.

- Fogadunk, Kiscica? - vigyorgott önelégülten.

- Emmett, Emmett - mondtam, mire bevágta a sértődött kisfiút.

- Eddy, most azonnal dobnod kell a csajt - utasította öccsét. - Nem is olyan jó fej, mint gondoltam.

- Ne feledd, ki fog veled vámpíros filmeket nézni - mondtam egy ördögi vigyor kíséretében.

Jó indoknak bizonyult, mert nem piszkálódott tovább. Inkább a többieket boldogította. Le is maradtunk Edwarddal egy kicsit. Legszívesebben valami nyugis helyre mentem volna, ahol vele lehetek. De ez jelen pillanatban nm volt kivitelezhető. Sajnos.

- Nem fáj a bokád? - kérdezte teljesen váratlanul.

- Nem, bekötöztem rendesen - válaszoltam.

- Oké, ez maradjon is így - mondta és a hátára kapott.

- Ne már! - tiltakoztam. - Olyan bolond vagy!

- Tudom.

Az út már nem tartott sokáig és mi végig csendben voltunk. Hallgattuk osztálytársaink önfeledt kacagását, az erdő susogását, a madarakat, a léptek zaját és a szemerkélő eső kopogását. Ő persze számtalan gondolatot és olyan dolgot is hallott, amit az én gyenge, emberi fülem nem hallhat. Minden olyan nyugodt volt, legalábbis annak látszott. Az állatok és a természet még nem is gondolná, hogy percek múlva huszonpár elvetemült tinédzser fogja megtörni a természet békéjét, és egymásra fognak vadászni.

Edward hátán még így is élvezet volt utazni. Bőre hidegségét tompította a pulcsi, de az illata még így is finom volt. Akárcsak Emmett kocsijában, most is vegyült Edward vámpírillatához egy kis férfiparfüm. Egyáltalán nem zavart, kifejezetten csábító volt ez a keverék. Talán túl csábító is.

Az én bronzos lovagom csak akkor tett le, amikor kiosztották a fegyvereket és újfent elmondták, mit hogyan és hová tilos lőni. Megkockáztatom, még aki „amatőr” is volt, annak is már a könyökén jön ki ez a duma.

- És védőruhát nem kapunk? - érdeklődött Sophie, a kedves arcú, alacsony, szeplős lány, aki előttem ült társadalomismereten.

Kicsit esetlen, de aranyos lánynak tűnik. Valamiért Beka jutott eszembe róla. Talán az alacsony termete és a szeplői miatt. Sophie istenesen elpirult, ahogy szinte minden szempár rá szegeződött. Jazz vajon be fogja vetni a hangulatmódosító tudományát?

- Nem, de ezt a festéket ki lehet mosni - mondta a terepruhás pasas, mire halk morgolódás futott végig az osztályon.

Különösebben nem érdekelt, hogy most olyan leszek vagy sem. Legalább lesz egy egyedi cuccom, meg amúgy sem a legkedvencebb - kivéve a farmert -, legdrágább ruháimat vettem föl.

- Akkor induljon a vadászat! - rikkantotta a terepruhás, mire mindenki az erdő sűrűjébe vetette magát.

Találtam egy jó kis rejtekhelyet. Leguggoltam és vártam. örömmel magam mellett tudtam volna Edwardot, vagy valamelyik barátnőmet, de ebben a játékban nincs szerelem, nincs barátság. Akárcsak egy háborúban. Csak itt nem csapatban játszol, legalábbis most nem.

- Á, ne! Eric, Eric ne már! - sikítozott valamelyik lány, s közben a közelembe érkezett Emmett.

Mint egy lesben álló nagymacska. Láttam, hogy észrevette, hogy a közelben vagyok, de valószínűleg meg akart lepni, így elindult a másik irányba, hogy a hátam mögé kerüljön. Csakhogy én a puskám csövét kijjebb dugtam, céloztam és lőttem. Talált. Pont a fenekét találtam el. Hogy a helyzet ironikussága fokozódjon, pont rózsaszín festék volt a pisztolyban.

- Na ki is a profi paintballos? - kérdeztem nevetve és fölálltam.

- Csaló - duzzogott, mire én csak rákacsintottam.

Innentől én is aktívan részt vettem a játékban és bőszen lövöldöztem. Néha talált, néha nem. De Alice-szel szemben csődöt mondtam. Akárhogy ügyeskedtem, akárhogy settenkedtem, nem sikerült elkapnom őt.

Bármennyire is idegesítő volt a mindenféle gyökerek és gallyak között manőverezni, nagyon élveztem a játékot. Fárasztó volt, de mellette nagyon mókás is. Pláne Emmett. Azokat a fejeket le kellett volna fényképezni. Csak sajnálni tudtam azokat, akik nem ezt a programot választották.

- Hmm. Szia, Kicsim! - állt meg előttem Edward.

- Lősz vagy lőjek? - kérdeztem.

- Pont ezt akartam kérdezni - vigyorgott, majd tett egy lépést felém.

- A-a - mondtam hátrálva, kezemben a paintballpuskával. Lövésre készen.

- Hmm. - Sokatmondó reakció. gyorsan körbenézett, aztán már ott is állt előttem, kezeit a gerincem tövében pihentetve. - Megvagy - azzal kaptam egy rövidke csókot.

Edward gyorsan megfordult velem, de már éreztem a hátamat súroló festékbombát. Fogadni mertem volna, hogy Emmett volt az, de már hallottam is az újabb lövést, ami Edward hátának csapódott, majd egy kárörvendő kacaj hallatszott.

- Aww, egyszerre kettő, Emmett bácsi mégiscsak pro! - harsogta.

- Emmett bácsi bekaphatja! - hangzott a válaszom, majd egy újabb csattanást hallottam, de ezennel távolabbról.

- Hjaj bátyó, hogy milyen jól áll neked ez a pink a fenekeden - mondta sóhajtva Alice. - De ez a foszöld a hátadon, na ez még jobb! - nevetett.

- Na, pörögjünk és irtsuk a népet! - mondtam kicsusszanva Edward öleléséből.

Mindenkin egyre gyűltek a rikítóbbnál rikítóbb neon színű foltok, a hangulat viszont mit sem változott. Iszonyatosan jól szórakoztunk. Most már senki nem tiltakozott olyan nagy hévvel az ellen, hogy lelőjék. Nem meglepő módon - legalábbis nekem nem meglepő -, Alice-t találták el a legkevesebbszer. Persze csodacsini, gyöngyházhatású leggingje teli colt színes plecsnikkel. Arcán viccesen két-két csík virított, mint a hülye háborús paródiákban vagy a katonababák arcán. Viccesen festett kobold arcán, komolyan, én már csak a sisakot meg a kézigránátot hiányoltam, és már tiszta G.I. Jane lett volna.

De minden jónak vége szakad egyszer, így a paintballnak is véget kellett vetnünk. Jött Mrs McKenzie és a terepruhás fószer, hogy itt állj és ne tovább. Azt hiszem, nem én voltam az egyetlen, aki el tudta volna viselni ezt egész kirándulás alatt. Szívesen lemondtam volna a táncoktatásról a paintball javára. Ó, de még mennyire, hogy le! Mondjuk nem panaszkodhatok, nem megy olyan rémesen, mint arra számítottam, de a hátam közepére se kívántam azokat a nyávogásokat.

Fájó szívvel ugyan, de búcsút mondtunk a paintballnak és visszaindultunk a táborhoz. Azt hiszem, ezeket a ruhadarabokat meg fogom őrizni és nem fogom kimosatni. De szerintem nemcsak én, hanem kis csapatunk nagy többsége így vélekedik. Ezek a ruhák árulkodnak arról, hogy mennyire jól éreztük magunkat. És ha valaki megtalálja majd és megkérdezi: „Hát ez?” Akkor majd lehet mondani: „Ha ez a ruha mesélni tudna...” mert véleményem szerint ez egy ilyen emlék lesz számunkra, Egy sokatmondó emlék, melyre mosolyogva gondol vissza az ember és azt mondja: „Igen, egy élmény volt!”

A lányokkal egymást váltottuk a fürdőben. Még Alice és Rosalie is arra várt, hogy mikor jutnak végre be. Nem gondoltam volna, hogy a vámpírok fürdésre is használják a fürdőt. Pedig így volt, mert kettesével voltunk bent: amíg az egyikünk a zuhany alatt állt, a másikunk hajat szárított és vasalt, öltözött, sminkelt. Én pedig pont Alice-szel voltam bent. ő zuhanyzott én pedig az utómunkálatokat végeztem. Valamint láttam, ahogy Rose is nagy gonddal szárította a haját.

*

- Öt perc és próba, akarom mondani: táncoktatás - mondtam az utolsó, nem mellesleg fiú szobában.

- Taníts, Mester! - poénkodott Jamie.

- Ha-ha - fintorogtam. - Majd akkor legyen nagy a szád, Chippendale fiú, ha te tudsz majd valamit tanítani nekem!

- Tyű, de kis amazon - szólt közbe Emmett. - Eddy, nem félsz, hogy egyszer csak leszaggatja rólad a gatyádat?

- Fogd be! - válaszolta és meglökte bátyját.

Én inkább nem szóltam semmit és kifordultam a szobából, egyenesen vissza hozzánk. A konyhaasztalról felkaptam a CD-ket és már indultam is az időközben katonai sátor alá került próbahely felé. Én személy szerint nem nagyon bíztam a sátor strapabíróságában. ha jön egy olyan igazi „Forksi-zuhi”, kétlem, hogy nem ázna be. De mindegy is, ez nem az én dolgom. Az én dolgom ennél több és nehezebb. Nekem nem egy felhőszakadástól kell megvédenem egy osztályt, nekem két táncot kell úgy betanítanom nekik, hogy azzal nyerjünk. Mind a kettő nehéz feladat, d úgy vélem, az enyém nehezebb és nem mellesleg felelősségteljesebb. H a sátor beázik, annyit mondunk, hogy többet ott vagy ilyen márkájú terméket nem veszünk.

De nekem nem csak annyi a dolgom, hogy betanítsam. Nekem bizonyítanom kell. Egyrészt az osztálynak, az osztályfőnök mellett a kísérőtanároknak és a sulinak, másrészt pedig magamnak. Magamnak azért, hogy bebizonyítsam az ellenkező énemnek, hogy képes vagyok rá és meg tudom csinálni. Ez pedig talán a legnehezebb dolog, mert az ember nem elégszik meg azzal, hogy valamiben jó, a legjobb akar lenni. Mindig, mindenben. És amíg van nála jobb, addig nem nyugszik és hajtja magát a végsőkig, mert ő akar a legjobb lenni. Mer amíg tudja vagy érzi az ember, hogy van nála jobb, nem elégszik meg azzal, hogy a körülötte lévők, a csalás, a barátok mit mondanak. Az lebeg a szeme előtt, hogy még nem ő a legjobb.

Sőt, még a „legjobb”-nak is van másik legjobb, vagy olyan célokat tűz kii, amikhez még többet kell küzdeni és amiért még több áldozatot kell hozni, amiért még több vért kell izzadni. Nem elégszik meg azzal, ami van, még több és több kell, de még úgy sem lesz boldog. Vagy nem teljesen. És amíg magadnak nem vagy elég jó, addig úgy érzed, hogy másnak sem vagy az. Pedig ez nem így van, nincs tökéletes ember. De az ember mégis így van kódolva. Ezen viszont nem tudunk változtatni. Az örökös megfelelési kényszer kinél erősebb, kinél enyhébb, de ott van. Mindig ott motoszkál a tudat alatt, hogy ez nem a max, ez nem az amit nyújtani tudunk, mert az embre saját erején felül akar teljesíteni, hogy ő legyen a leg.

Ez mindig is így volt, így van és így is lesz. Épp ezért mondom, hogy az ember saját magának tud a legnehezebben megfelelni és bizonyítani. Persze van aki erre azt mondja, hogy hülyeség, de az csak gondolkozzon el azon, amikor ott áll a bizonyítványosztásnál és neked csak négyes az átlagod, míg van aki kitűnő, három dicsérettel. Most mondd azt, hogy nem lennél a helyében!? Persze ez magyarázható úgy is, hogy ez csak puszta féltékenység, de ha megállunk és elgondolkozunk, hogy ha valakire valamiért féltékenyek vagyunk, mit kérdezünk.

„De nekem miért nem megy olyan jól, mint neki?”

„Nem vagyok elég jó?” - kérdezzük, amikor a pasink egy másik lányt stíröl, majd ezerrel keressük magunkban a hibát. persze, valamilyen szinten azért, hogy a párunknak megfeleljünk, de amikor azt mondja: „Gyönyörű vagy!”, te még mindig nem vagy kibékülve magaddal, mert magadnak nem tudsz megfelelni. Holott a célt, hogy „megfelelni neki”, már rég elérted...

- Hé, a végén még keresztülharapod a szádat - bökött oldalba Rosalie, amikor megállt mellettem a hi-finél.

Rosie pont jókor szakított félbe, mert gondolataim már kezdtem a Denali lányok, Tanya és Youri felé terelődni.

- Baj van, Szerelmem? - fonta derekam köré karjait az én vámpírom és az arcomat fürkészte.

- Nem, semmi - hazudtam, de nem győztem meg. Denaliék gondolatára keletkezett hangulatom valószínűleg szépen kiült az arcomra. - Kezdhetjük? - néztem Edward válla fölött a bemelegítést befejező osztálytársaink felé és elindítottam a zenét, hogy megnézzem, mennyire és mennyit tudnak...



Nicol...


Az etnies(em) :D

No gyerekek, remélem tetszett! Aztán kommentelni ;)

16 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sziiia! Ez nagyon jóóó lett :D:D
imádom :D
már kíváncsian várom a kövi részt :D
ami mikor is lessz ? :/ :D
Móóni

sputnik írta...

Szerintem ebben most eléggé kevés lett a cselekmény. De a paintballos ötlet nagyon tetszik, jóóóóóóó lett :)

Valöriee írta...

wááááá paintball(: Végülis tényleg igazságtalan a sok "tudatlannal" szember Cullenék képességei:)
kíváncsian várom a folytatást:)tényleg ezt a táncot mire is csinálják?:)
puszi Valöriee:)

F1fan:) írta...

a paintballos rész a legjobb:) tetszett ez a rész és úgy döntöttem visszanézek a harmincadik részre...már rég olvastam:)
csak így tovább várom a kövit!

susu írta...

Szia Rami!

Bocsi, bocsi, bocsi először is. De végre itt vagyok. Behoztam a lemaradást.:)

Nem is tudom hol kezdjem... *gondolkodik*. Áhh megvan.:D A kirándulás nagyon tetszett. A tánc, paintball... szuper minden. Edward táncol? Rockyzik? anyám de megnéztem volna.:) Paintball szuper:D én is akarok játszani olyat:D Érdekes lehetett a játék... vámpírok vs. emberek (Y)

Nah, nem is dumálok többet. Csodás lett mindegyik. Futok is gyorsan As time-ra és ott is nyomot hagyok magam után.:D

Puszillak!

Crystal írta...

Szia, Rami! :)

Khm, megérkeztem. xD Gondoltam idesunnyogok, hisz már jó régóta megérdemelnél pár komit tőlem. :P Ez egy meglepi komi lesz, mert gondolom eszedbe sem jutna, hogy a sunyi barátnőd írjon neked pár sort. xD Ne számíts túl sokra, mert sajnos nem nagyon tudok mit mondani - ne aggódj, ez szokásos nálam. :D A fejezet nagyon tetszett, attól függetlenül, hogy kevés cselekmény volt benne. :) Ohh, a paintballos rész olyan szép, néhány részen pedig szakadtam. ;) Emmett nagyon jól festhetett, ahogy elképzelem, még most is felfelé görbül a szám. :D Hű, de én legszívesebben Alice helyében lettem volna. :) Sőt, Edward vagy Jasper helyében is, csak nem lettem volna ott szívesen, amikor azok akcióba lendülnek. :D Vámpírok VS emberek... :/ Na ki is a gonosz? x) De az elmélkedéssel sikerült kissé még nagyobb pánikot okoznod bennem. :/ Hogy elteszik emlékbe a festékfoltos ruhákat meg minden... :( Hát, már július 20., lassan itt a nyár vége és tudod, kapu zárási pánik van nálam. x'D De jó lett ez az elgondolkozós rész... :) Csak kicsit furcsa, de jó. :) A tánc... O.O Meg a kövi feji előzetese. O.O Tyű, hát, öhm, már várom! xD De akárhogyis igyekszem rövidre fogni, még muszáj megemlítsem Emmett poénjait. ^-^" xD Edwardról leszaggatja Rami a gatyát? *szemöldök mozgatós szmáji* x'D Meg elképzelem hogy fog majd táncolni. :D Jaj, de imádlak, te lány! ^-^ Ezentúl intézkedem majd én a komikról! *öklével fenyegetőzik* xD Nos ennyi lett volna! ^-^

Puszi:
Crystal ^-^
(sunyi barátnőd xD)

Névtelen írta...

Szia, Rami!
Várom a következő fejezetet és nagyon jó rész lett! :)
Puszi
(NEEEM Crystal xD)

Névtelen írta...

Szia!
Nagyon tetszett.
Már nagyon várom a kövit!
Mikor lesz friss?
Puszi :D
(Szintén NEEEM Crystal xD)

nusi írta...

Szia!
Megkésve, de írtok komit! :D


Nekem nagyon tetszett. :)
Jó lett, az egész, nagyon tetszenek a leírásaid! :D
Várom a kövit!
puszi: nusi *-*

Rami írta...

Szia Móóni!

Örülök, hogy tetszett és köszönöm a kommentet!
A következő pedig fent is van :)

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia sputnik!

Pont az volt a lényeg, hogy ez most ilyen legyen :D
nem lehet minden fejezet teli cselekménnyel ^^

Köszi a komit!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia Valöriee!

Hát igen, de azért próbáltak rendesen játszani ám :D
A tánc pedig a táncversenyre kell, de erről majd a későbbiekben :)

Köszönöm a komit!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia F1fan:)!

Örülök hogy tetszett :D
És tedd azt, úgy is a te fejezeted ^^

Köszi a komit, a kövi pedig fent is van!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia Viki!

Jaj, ne butáskodj. én is késtem nálad egy csomót!

Igen, Edward táncol, még hozzá rockyt és lambadát xD
Nem vagy egyedül, szerintem mindenki megnézné ezt élőben is... majd lehet, hogy javasolom valamelyik rendezőnek, hogy Robikát tegye be egy táncos filmbe xDD

Nagyóóóóón köszönöm a komit!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia Crystal!

Hát Elvtársnő, tényleg megleptél és nagyon nagy örömöt okoztál ^^
Nem, én nem is számítottam semmire :P
Látom, a paintball mindenkinek bejött :D
Ki a gonosz, nem is tudom ki ír olyan függővégeket, hogy megőszülök tőle... *gondolkodik* Talán te? :O
Hát én sem repesek, amikor megnézem, hogy hányadika is van (júli. 24. háromnegyed egy-éjjel)

És öhm, igen... Rami kicsit vad - Emmett szerint. Egyébként hát.. a fejemben elég viccesen vannak meg a dolgok xD

Én is imádlak! ^-^ Na meg majd behajtom rajtad, ha nem gondoskodsz a komikról :D

A kövi fent >.< Lehet olvasni!

Puszikálak, Rami

Rami írta...

Szia Nusi!

Köszönöm a komit!
örülök, hogy tetszik a firkálmányom ^-^

A kövi megérkezett!

Puszi, Rami