Szívem csücskei

2010. július 23., péntek

Nightfall 40. fejezet - Kimerültség

Sziasztok!
Köszönöm a kommenteket, remélem ez után is hasonlóan - vagy még ennél is jobban - aktívak lesztek. Kiváltképp Crystalnak tartozom köszönettel (L)
Na, de itt a friss, igaz fél óra késéssel :D
Egy dolgot szeretnék tisztázni, ami az oldalt található szövegdobozban van a kommentekről, az nem kommenthatár, csak véleménynyilvánítás. Nincs megszabva, hogy ennyi és ennyi megjegyzés után hozom a frisst, annyit írtok amennyit. A friss minden pénteken érkezik és ha majd normálisan lesznek megjegyzések, akkor talán fontolóra veszem, hogy újra heti két friss legyen.
A fejezetről: lesz egy kis relax, egy plusz táncóra és még ami jön :D

A fejezet zenéi [hallgassátok közben :D]:
http://www.youtube.com/watch#!v=XmMS3vI_BEA&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=mYQHqLuWuig
http://www.youtube.com/watch#!v=bW7WPx-YX48&feature=related
http://www.youtube.com/watch#!v=A7sBuvjnvHI&feature=related

Jó olvasást és kommentelést!
Puszi, Rami



Nemigazán vidított fel a látvány, ezért megpróbáltam kihasználni a rendelkezésemre álló - maradék - időt és nem mellesleg haladni. Nem érdekelt, hogy megutálnak, minden elvétett lépésnél, forgásnál leállítottam a zenét és újra kellett kezdeni. Nekem sem volt ínyemre állandóan újrakezdeni. Igaz, ismétlés a tudás anyja. Csakhogy ők egyre jobban fáradtak, én pedig egyre kezdtem unni. De nem hagyhattam abba, ha valami eredményt akarok látni, akkor nyúznom kell őket.

- Jól van, mára vége - mondtam, miközben kikapcsoltam a lejátszót. - Ha valaki bizonytalannak érzi magát, tudjátok, melyik házikóban találtok.

Gyorsan betettem a tokba CD-ket és már fordultam is meg, hogy a házikónk felé induljak. Váratlanul ért - pedig gondolhattam volna -, hogy Edward ott állt a hátam mögött. Kezei akár a vasláncok, úgy bilincseltek magához. Megnyugtató volt ismét a karjai közt lenni, pedig alig pár perce váltunk el egymástól. Lüktető homlokom márványmellkasának döntöttem és mélyeket lélegeztem. Egyszerűen a puszta jelenléte, a közelsége megnyugvást jelentett számomra. Illata pedig szédítő volt. Ahogy jeges vámpírillata keveredett a parfüm kellemes aromájával, ellenállhatatlanná tette.

Még pár mély lélegzet és úgy döntöttem, ideje visszamenni a lányokhoz a házba. Ujjaimat szorosan összekulcsoltam Edward ujjaival és így sétáltunk a hármas számú házikó irányába. Legszívesebben ugyan kettesben lettem volna az én szerelmemmel. De jelen pillanatban ezt csak úgy lehetett volna megoldani, ha kisétálunk az erdőbe vagy az Óceánhoz. Ehhez viszont semmi energiám nem volt. Mondjuk nekem nem sokat kellene tennem, csak kapaszkodni vámpírom nyakába és kész. De Mrs McKenzie biztosan a haját tépné, ha megtudná, hogy eltűntünk Edwarddal. Bár lenne egy olyan tippem, hogy nem mi lennénk az elsők.

A házba beérve nagyon meglepődtem. Halk zene szólt, a nagyobb ablakok befüggönyözve, a levegőben vaníliás és fahéjas füstölő illata terjengett és a szobában lévők mind relaxban voltak. Még Alice is. A helyiségben nem találtam Lexet és Rosalie-t sem, helyettük bent volt Jazz és Oli. Amint megláttam a szöszit eszembe jutott, hogy nem elképzelhetetlen, hogy az ő keze van a dologban. De aztán úgy döntöttem, hogy mégsem.

Miközben még mindig Edward kezét szorongatva lépkedtem az ágyam felé, szememet sorra végigjárattam a jelenlevőkön. Kim elmélyülten olvasott valami könyvet elnyúlva az ágyán, közben lábát a zene ritmusára mozgatta. Alice és Jasper az ágyon feküdtek. A pici Alice Jazz mellkasán pihentette a fejét, míg a fiú szórakozottan játszadozott szerelme hajával. Furcsa volt Alice-t egy helyben és ilyen nyugton látni. tekintete néha elhomályosult, de nem törődött túlságosan a látomásaival. Végül az ágyamhoz legközelebb lévő párocskát figyeltem meg. Mattie és Oli a nagy ablak alatt lévő hatalmas fotelben ültek. barátnőm akár egy kiscica, úgy bújt agyonvarrt barátjához. Oliver meg lágyan cirógatta a kelekótya, vörös hajú teremtést az ölében, és halkan dúdolta a zenét.

Annyira jó volt itt lenni. Olyan családias colt a légkör. Hogy mi se lógjunk ki a sorból, letelepedtünk a ágyamra. Edward nekidöntötte a hátát az ágytámlának, engem pedig az ölébe húzott. Fejemet jeges mellkasának döntöttem és lehunytam a szemem. Szerelmem gyengéden átkarolt és arcát a vállamra fektette. Hűvös lehelete nyomán bizseregni kezdett a bőröm. Éreztem, hogy ez a relaxálás életem legjobbja és, hogy méltó megkoronázása a mai napnak. Elhatároztam, ha Emmett most ezt el meri rontani, hát vámpír legyen a talpán, aki megakadályoz abban, hogy széttépjem.

Ezek voltak azok a tipikus percek, amikor a csönd többet ért a szavaknál. Vétek lett volna belerondítani holmi esztelen, ostoba locsogással. De éreztem, hogy hamarosan valami vagy valaki véget vet a mi, legalábbis az én sziesztámnak. Pedig annyira tudnám értékelni, ha most békén hagynának. De a sors most sem az én csapatomat erősítette. Kopogtattak és éreztem, hogy engem keresnek, így kikászálódtam Edward öléből és az ajtóhoz csoszogtam. természetesen Edwarddal a nyomomban.

- Szia, remélem nem zavarok - hadarta, amint ajtót nyitottam. -, én csak ööö - folytatta volna, de fülig vörösöfött, amikor Edward beért és állát a vállamra helyezte.

- Te csak? - kérdeztem tanácstalanul.

- Izé, szóval mondtad, hogy aki nem biztos magában... - habozott, hogy ki mondja e, de már amikor kinyitottam az ajtót, tudtam, hogy mit akar.

- Melyik tánc?

- A rocky nem megy annyira - vallotta be szemlesütve. - De ha dolgod van, nem akarok zavarni, de tényleg - tette hozzá sietve.

- Hozom a CD-t - mondtam neki egy mosoly kíséretében. - te meg pihenj, majd Emmett segít - mondtam Edwardnak.

- És akkor az mégis milyen gyakorlás lesz? - akadékoskodott.

- Ha kellesz, szólok! - zártam le a témát egy gonosz mosollyal és egy apró csókkal. - Na gyere, keressük meg Emmettet és lássunk munkához - mondtam immár becsukva magam mögött az ajtót.

Nem kellett sokáig keresni. Rosalie-val kézen fogva sétált ki az erdőből. A szőkeség nem repesett az örömtől, de elengedte a nagy mackót, aki már alig várta, hogy bizonyíthasson. Kis tanítványom igen zavarba jött Rosalie szúrós tekintetétől és Emmett kaján vigyorától. De meg tudtam érteni. Em jó pasi, de foglalt és most ő vele fog próbálni - hála nekem. Én sem lennék a helyében tökéletesen nyugodt. Talán ha a világfájdalmas képű bátyám is jelen lenne és furcsa de olykor hasznos képességével megnyugtatna.

A sikeres keresés után sietősen indultunk meg az alkalmi próbatermünk felé. Nagy sóhaj kíséretében a lejátszó mellé sétáltam és betettem a CD-t. Emmett szája fülig szaladt és büszkén állt a megszeppent leányzó mellé. Olyan viccesen néztek ki egymás mellett. Emike lezseren, karba tett kézzel, vigyorogva állt, míg a lány szemmel láthatóan feszengett,: a száját rágycsálta, az ujjait tördelte és zavarában körbe-körbe tekingélt.

- Amanda - szólaltam meg bizonytalanul. - Ugye jól emlékszem a nevedre? - kérdeztem, mire a lány bólintott és halvány mosoly telepedett az arcára. - Először meg szeretném nézni, hogy mennyit tudsz és az hogy megy, min kell csiszolni - azzal elindítottam a zenét.

Emmett könnyedén forgatta őt és lépései abszolút tökéletesek voltak, míg Amanda, ha Emmett nem fogta volna olyan biztos kezekkel, simán elesett volna. Lépései bizonytalanok voltak, feszült arcáról az tükröződött, hogy próbál nagyon koncentrálni, ami valljuk be, Em mellett nem is olyan egyszerű. Szóval a látvány nem volt valami szívet melengető.

- Rossz volt, ugye? - kérdezte félve Amanda.

- Nem reménytelen - válaszoltam és mosolyogva melléjük sétáltam. - Emmett, gyere, megmutatom hogy táncoltál és hogy kéne - mondtam a lánynak és Emmett már ott is volt előttem.

Valahogy még kisebbnek éreztem magam Emmett mellett. Persze tudtam, hogy tökéletes precízséggel táncol és extra gyengédséggel, de mégis eltűnődtem rajta, hogy talán mégiscsak Edwardot kellett volna hívnom.

- Tehát, a legfontosabb a tartás - magyaráztam. - Ne a lábadat nézd, hanem a partnered szemét. összpontosíts, de ne úgy, hogy az látszódjon az arcodon. Ha kell, számolj magadban, és mosolyogj tánc közben, mert a kisugárzás közel olyan fontos, mint a tartás.

- És, ha rálépek a partnerem lábára vagy elszédülök a forgásban?

- Nyugi Amy - szólalt meg hirtelen, de kedvesen Emmett is. - Ez olyan, mint a szex! - Ezt ugye nem gondolja komolyan? - Ne görcsölj rá, jön az ösztönösen - mondta 1000 wattos vigyorral, majd hirtelen magához húzott és hátradöntött, mire én hirtelen a nyakába kapaszkodtam és ráhajoltam a karjára. - Látod?

- Lehet, hogy csak én vagyok hülye, de nemigazán értem az összefüggést - mondta értetlen arccal Amanda.

- Ha rágörcsölsz és fölspannolod magad miatta, akaratlanul is tele lesz hibákkal az, amit csinálsz. Persze néha kell, de nem a táncban. Szóval, ha azon rágódsz, hogy „Jaj, csak nehogy elessek, rálépjek a lábára” stb, akkor biztos, hogy megbotlasz, rálépsz a lábára, kimegy a bokád és ilyenek - magyarázta a hatalmas medve. nem gondoltam, hogy komoly is tud lenni.

- Na jó, hadd lám, hogy a hallottakat mennyire tudod kamatoztatni a gyakorlatban, először zene nélkül - mondtam. - Majd én számolok - tettem hozzá kacsintva.

- Köszi - mosolygott rám és beállt Em mellé kezdő pozícióba.

- Öt, hat... Öt, hat, hét és! - kezdtem bele és ők nekiálltak zene nélkül táncolni. - Rúg, rúg, hátra kettő, kilép és befordul! Vissza és elenged! Hátra kellő, három, négy nekifut és ugrás...

Gyorsan belejött és már nem volt olyan esetlen, mint amikor elkezdtük. Megpróbált minél többet Emmett szemébe nézni és mosolyogni, de nem nagyon erőltettem a témát, mert huzamosabb ideig egy vámpír szemébe nézni... Hát, nem biztos, hogy jó ötlet. Még kétszer elpróbálták aztán én már nem bírtam tovább és pont jónak tituláltam a produkciót.

- Nagyon köszönöm - hálálkodott Amy.

- Nincs mit, ez a dolgom - válaszoltam könnyedén, pedig huhú, de még mennyire, hogy semmi kedvem nem volt pluszórát tartani.

- További szép estét - köszönt el a tábor közepén -, és tényleg nagyon köszi - mondta és váratlanul megölelt.

Emmettel a nyomomban, teljesen lefáradva mentem vissza a házikóba, ahol a hangulat kicsit megélénkült. A zene ugyan még mindig az én füves zenéim egyike volt, de már kevésbé voltak csendben. Valamiről nagyon beszélgettek és kézzel fogható volt a jó hangulat. Én személy szerint jobban örültem volna az előző állapotnak, de mindegy, majdcsak felveszem a tempót.

- Azt hittük, Amanda már megevett titeket vacsorára - szólt vidáman Jazz amikor megjelentünk.

- Teljes szolgáltatást kért, nem tehetek róla - válaszolta a hátam mögül Em.

- És mit takar az a teljes szolgáltatás, Em? - kérdezte sejtelmesen Oliver.

- Fiúkat nem vállal - mondta mosolyogva Rosalie, ami igencsak meglepett. - Be kell érned Mattie-vel.

A délután, kora este hátralevő részében jókat nevettünk és persze Emmett hozta a formáját. Felmerült a társaságban a gondolat, hogy mi lenne, ha leülnénk üvegezni, amit az épp befutó Lex és Zac is díjaztak. csak Jamie nem.

- Én ezzel a Magyar nőszeméllyel nem játszok ilyet! Ezt megfogadtam akkor - tiltakozott az ötlet ellen szegény múltkori áldozatom.

Hirtelen nem esett le mindenkinek, hogy Jamie miért van ennyire ellene, de az emlékek a pillanat töredék része alatt előbújtak és próbáltuk a kitörni készülő röhögésünket lenyelni vagy legalábbis visszafogni. Egyesek több, mások kevesebb sikerrel. Sajnáltam is azért szegény srácot, de végül is szerzett nekünk egy olyan élményt, amit soha nem fogunk elfelejteni. Ami az egyiknek ciki, az a másiknak baromi vicces.

Végül megegyeztünk, hogy nem lesz üvegezés - ami valljuk be, Emmett jelenlétében mindenkinek jobb -, viszont másnap este Twistereznünk kell. Kárpótlás Emmettnek. Ha jobban belegondolunk, ez kevésbé tud ciki és brutális lenni. Igaz, minden csak nézőpont kérdése. A perverz mackó társaságában az ember vagy vámpír legyen mindig elővigyázatos. Kivéve, ha Alice vagy Edward az illető.

De ki gondolta volna, a jó hangulatnak drága osztályfőnökünk vetett véget. A fiúk persze nehézkesen és hosszas búcsúzkodás után voltak csak hajlandóak kivonulni tőlünk.

- Gyerünk, fiatalok - sürgette őket Mrs McKenzie. - Fiúk, nem a kivégzésetekre készültök! Holnap is van nap, és a lányok sem mennek sehová - próbált hatni rájuk.

- Ablak - súgta észrevétlenül a fülembe Edward.

A fiúk távozása után ki-ki tette a maga dolgát. Fürdés, pakolás, kajálás és egyéb apró-cseprő dolgok. Nekem fürdés után már nem volt semmihez energiám, de Alice, akár egy jó tündér, csinált nekem pár szendvicset, hogy ne feküdjek le éhen.

Ez a nap a legvégsőkig kimerített, de mégsem tudtam elaludni. A tévé halkan szólt és meglepetten vettem észre, hogy nemcsak én vergődök álmatlanul az ágyban. A vámpírlányok Alice ágyán nézték a tévét, Matti próbált úgy elaludni, hogy bedugta a fülhallgatóját és zenét hallgatott, Lex nagy sóhajokal tudatta, hogy nem megy neki az alvás.

- Bassza meg! - Igen, ez Kim volt. Bájos és abszolút nőies módon jelezte álmatlanságát. - Miért van az, hogy kibaszottul fáradt vagyok és mégsem tudok aludni? - háborgott, mire Alice elnevette magát.

- Nyugi, Kimi! - csitítottam. - Észrevehetted, hogy nem te vagy az egyetlen, akit elkerül az álom.

- De még mennyire, hogy nem - sóhajtott nagyot Rose.

Idővel, lassan mindenkit megtaláltak az álommanók és nem mocorogtak tovább. Először Rosie tűnt el, majd Alice is úgy döntött, hogy megkeresi férjét. Távozásával egyidejűleg megjelent az én vámpírhercegem is. Egy ideig csak szótlanul néztünk valami háborús filmet, majd miután meguntam, inkább tökéletes arcát kezdtem tanulmányozni. Újfent megállapítottam, hogy úgy néz ki, akár egy Görög Isten. Hófehér márvány bőre most is kellemesen hűvös volt, gyönyörű ajkai olyan kívánatosak, hogy az már fáj. Persze mint mindig, most is jól időzített és olyankor öltötte föl legszívdöglesztőbb mosolyát, amikor épp az ajkait tanulmányoztam. S, hogy biztos legyen a szívrohamom, tekintetét az enyémbe fúrta. A tévé tompa pislákolásánál is észrevettem, hogy szemei feketén csillognak.

- Edward... - akartam szóvá tenni.

- Shh... - tette jéghideg ujját az ajkaimra. - Alice már tájékoztatott, de nyugi... A hónapban kimaradsz a jóból - mondta még mindig mosolyogva.

A hírnek aggasztania kellett volna, d valahogy nem tudott érdekelni. Mosolyogva csókoltam vissza szerelmemnek és dőltem el vele az ágyon. Nem érdekelt semmi, csak ő. Csókunkat egyikünk sem szakította meg, hanem egyre vadabb tempót diktáltunk. Lábaim a csípője köré kulcsoltam, hogy így is közelebb érezzem magamhoz.


És itt a vége :D
Remélem tetszett, aztán most irány kommentelni!

10 megjegyzés:

Valöriee írta...

Te egy gonosz nőszemély vagy ugye tudod?:D hogy tehetted ezt velünk? és most szépen megkérlek kezd el Írogatni kis füzetecskédbe a következő fejezetet mert már nagyon nagyon kíváncsi vagyok (:

Puszi Valöriee

susu írta...

Szia Rami!

Kivételesen időben érkezem és mit kell látnom? Egy ilyen függővéget... ejjj te lány. Ez gonosz volt. Tudod, hogy az ilyen a kedvenc részem és így felcsigázol..:D De ettől függetlenül imádtam. Nagyon jó volt az egész. Emmett a kis táncos *kuncog* a táncot hasonlítja a szexhez... érdekes, de hát ő Emmett:D:D
hjaj mit is akartam még *gondolkodik* ... meg is van. Nagyon nagyon várom a folytatást!:D

Puszillak!

F1fan:) írta...

Hééé.. a legizgalmasabb résznél lett vége! miez, kínzás? xD
egyébként jólett:) és az az üvegezés jó ötletnek bizonyult, kár hogy nem lett belőle semmi..xD
várom a folytatást^^

Crystal írta...

Helló, Ramim!!! :D

No jöttem rosszalkodni, így hajnali négy óra környékén. xD Hát mi ez itt, Elvtársnő? xD Na jó, most szépen összeszedem a gondolataimat - ami nem fog könnyen menni. :P Na szóval, öhm, izé... :D Relax, füves zene, szerelmes párocskák... (Y) x3 Jaj és Amy tök aranyos volt. :) Emmett poénjain meg valósággal fuldokoltam. xD (Emmett-Kellan maci! (Y) ^-^ xP) "A tánc olyan, mint a szex..." xP Ezen is akkorát röhögtem! xD Hát szegény Amy... O_O Képzelem, milyen nehéz helyzetben lehetett. xD Na, én is elvagyok... xD Mindegy. :D Mi is van még? Valamit még akartam... Ööö... Ja nem bírtam Rose-t, viszont a beszólása tetszett! ^-^ (Y) Amit Oliver beszólására reagált. :D Jaj és igen, ó az 1000 wattos vigyor! xD Nekem is most egy olyan ragyog az arcomon! :) :D Hm, hm, hát az éjszaka álomtalanul telt nekik, ahogy nekem is. :D Mondjuk jó, a vámpírok... -.- xD Ööö... Mi van még? Hm. :\ ... FÜGGŐVÉG! *-* Na ezzel beindítottad a fantáziám, de nem mondok semmit, mert megfulladok a röhögéstől. xD Ja és azért nem írtam előbb, mert... Na szóval azért, mert már nem emlékszem, de tudom, hogy tökéletes okom volt rá! (Na ezt jól megmondtam. xP) Mindegy, a lényeg, hogy most írtam és tádámm! N aszóval remélem örülsz. Most pedig elküldöm és megnézem milyen hosszú lett. xD Jól van, ne is mond semmit. :D Ja és írok még pár komit. xD ;D

Pusszantás:
Crystal ^-^
(Kiscsillag, Elvtársnő, Sunyi barátnő xD)

Névtelen írta...

Szia!

Nagyon tetszett!
Emmetten jókat nevettem. xD
Várom a kövit!

Puszi ^^

Névtelen írta...

Szia!

Hééé!
Mi ez a függővég?
Azonnal hozd a frisst! xD

Puszi <3

Rami írta...

Szia Velöriee!

Ki? Én?
Hajaj, akkor mi lesz az új fejezet után? :D

Nem kell tovább várnod, itt az új fejezet :)

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia Viki!

Noo, nem vagyok én gonosz :D [annyira]
Hát... szerintem nemcsak te szereted ezeket a részeket :P
Örülök, hogy tetszett :D

Az új fejezet megérkezett :)

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia F1fan:)!

Csak egy pici kínzás *gonosz vigyor*
Hát, üvegezés helyett lesz majd Twister :P
Nem maradtok érdekes játék nélkül :D

Lehet olvasni ^^

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia Crystalom ^^

Te kis rossz kislány :D
Nos, én meg jöttem válaszolgatni, így hajnali három táján :P
Hát igen, Emmett nem marad ki az ember a hülyeségekből :D
Meg ne fulladj azért :D De nem csak neked telnek álomtalanul az estéid :S
Igen, tudom miért nem írtál :D Szóval nagyon megleptél #.# (L)
nyugi, nem lett olyan hosszú :D Pedig már megszoktam a kisregényeket #.# olyan kis aranyos vagy, hogy mindig meglepsz pár plusz komival :D
Csak az a baj, hogy nemcsak neked kellene aktívkodni. Mindegy. Imádlak.

Puszikállak:
Rami Elvtársnő :D