Nightfall: 58. fejezet - Beindul a gépezet

Halihóóó!
Nem, nem vesztem el, csak egyszerűen annyira lusta vagyok, hogy az már fáj. Pedig csak segg kell hozzá és amúgy is itt vagyok egy csomó ideig a gépnél... Na de mindegy, most már itt van, megjött. Már vártátok Chaten. :) És Nagyon szépen köszönöm az új kommentelőket. :) Iszonyatosan jól esik! (L) Szó szerint úgy voltam vele, hogy "ahh, senkit sem érdekel ez", de látva, hogy igenis van, nagyon boldog lettem. :)
Szóval még kettő és vége az első résznek. Sírunk vagy nevetünk, ki tudja?! :)
Jó olvasást ehhez a részhez! Remélem élvezni fogjátok. :)
Ja, és majd' elfelejtettem. Fontos információ. Senki ne keressen ilyen Sziget programot, mert NINCS. Csak az én agyacskám szüleménye. :P

Love, Rami

- Haver, szerintem nem kéne... - mondta neki Jamie és reméltem, hogy hallgat rá.

- Mert? Még nem is csináltam semmit, akkor meg mit nem kéne?

- Mi az, hogy „még”? - nézett rá összehúzott szemekkel Kim.

- Semmi olyan, amiről tudnod kéne - felelte vigyorogva. Tiszta Oli, le sem tagadhatná, hogy az öccse. - Minden a kisasszony válaszán múlik - tette hozzá és lassan felém fordította a fejét, majd felhúzott szemöldökkel nézett a szemembe.

Ahogy Edward szorítása erősödött, egyre jobban éreztem, hogy nem sok hiányzik neki, hogy nekiugorjon a srácnak. Én viszont nem tudtam erre mit válaszolni. Ha poénkodok, mint azt normál esetben tenném, nem kizárt, hogy komolyan veszi. De ha meg határozottan visszautasítom, lehet, hogy egy életre besértődik... amilyenek a férfiak... simán.

- Tommy, hát rögtön az első nap? - kérdeztem mosolyogva. Csak nem lesz gázos... Remélem. - Szerintem egy ilyen dogot nem kéne elsietni - folytattam kacsintva, s lopva Jasperre pillantottam, aki mosolyogva közölte a tekintetével, hogy minden oké.

- Szavadon foglak - válaszolta egy kaján vigyorral, mire Emmett is bekattant. Ennyire sokat ittunk volna?

- Fiatal, jóképű, kidolgozott testű férfiú megosztaná - mondta perverz hangon, mi meg elkezdtünk veszettül nevetni.

- Jó az arány öcsi... Öt pasi két csajra - szólalt meg Jasper is hosszú hallgatása után.

- Miért kettő? - kérdezte Lars meglepetten.

- Mert Mattie és Alexis foglaltak - adta a német fiúk tudtára Alice, aki közben Jazz arany fürtjeivel játszadozott.

- Tudjátok, amiről nem tud a párotok, az nem is fáj neki - mondta most Ulrich.

- Csakhogy Mattie Tom bátyjával jár - szóltam közbe én is.

- Akkor egy sajnos kilőve - sóhajtott. - De a gyönyörű vörös fürtös lány...

- Sajnálom, nem vagyok a gyors numerák híve - nevetett Lex. Jó volt őt így kicsit kibontakozni látni.

- Hát srácok, ezt megszívtuk - fordult a barátai felé.

Egy idő után azt vettem észre, hogy Mattie Emmett vállának dőlve már elég nehézkesen pislog, végül elalszik. A társaság már egész halk volt, a Nagyszínpad felől jövő zene pedig itt most egyáltalán nem volt zavaró. Ez hozzá tartozik. Én az arcomat Edward nyakának nyomtam, hogy felébresszen testének hűvössége. Erről jutott eszembe, hogy Mattie kinek is alszik a vállán. De aztán mosolyogva nyugtáztam, hogy a pólója a feje alatt van. Viszont, mint az utólag kiderült, nem használt Edward hideg bőre. Arra még emlékszem, hogy szorosan hozzábújtam és a nyakába csókoltam. Onnan pedig már csak olyan foszlányaim vannak, hogy nem lehet eldönteni, hogy megtörtént vagy csak álmodtam.

A következő reggelen, miután meglátogattuk a zuhanyokat és lelakatoltuk az üres sátrakat, beraktuk Jasperékébe a kulcsokat, hogy aztán elinduljunk reggelizni a Milli sátorhoz vagy tejbárhoz, kinek melyik megnevezés szimpatikusabb. A következő állomás a tegnap fellelt Internet sziget volt. Alex és Mattie a képeket, Jamie és Tom az Emmett kereálta, tegnap reggeli helyzetjelentést és az éneklős videót, én meg a kettő másik lánnyal kiegészülve a szöveget varázsoltam föl a blogra. Jót nevettünk Oli és a BMTH-s srácok, kiegészülve Zackel, hozzászólásain, illetve a chat-boxban lefolytatott beszélgetéseiken. Miután itt befejeztük a ténykedést, csak úgy cél nélkül elindultunk valamerre.

Út közben összetalálkoztunk egy érmekészítős géppel. Nagyon mókás érméket lehetett készíteni. Naná, hogy nem hagytuk ki. Még szerencse, hogy nemcsak eurót, hanem forintot is váltottam, mert ez éppen azzal működött. 205 forintot be, aztán tekerj, mint az állat! A pillanatok meg lettek örökítve, akárcsak a még szétterülve „alvó” Cullenek reggeli előtt.

Ahogy a sátorokhoz tartottunk, kaptam egy sms-t Trixtől, hogy épp a tömegben araszolnak a hídon. Nos igen, az lesz kérem szépen, már előre tudom, hogy beérnek, aztán valamikor jön még egy sms, hogy itt meg itt találkozzunk, megnézik jól vagyunk-e és egy hétig különválnak útjaink. De ez most kell, mivel külön  is jöttünk. Közöltem a többiekkel is, hogy a felnőttek lecsekkolják marj, meg vagyunk-e még vajon. Nem ellenkezett senki, nem is háborgott, hogy jaj de minek. Így tovább folytattuk a menetelést a sátrakhoz.

- Ezek még mindig alszanak vajon? - kérdezte Nóri, de ahogy Alice kijött a sátorból, meg is volt a válasz: nem. Ami azt illeti, megfagyott bennem a vér, de rendesen. És ha elkezdesz csillogni? Alice! Gondolkodj már! - ordítottam magamban.

- A fiúk még dögledeznek - közölte mosolyogva és kinyújtotta a kezét, mintha nyújtózkodna, így ráesett egy fénykéve. Azt hittem, megáll a szívem, de nem csillogott. Értetlen arckifejezésemre csak egy elégedett mosolyt kaptam, s valaki megragadta a csípőm hátulról és magához húzott.

- Edward?! - lepődtem meg és rá is értetlenül meredtem, hisz telibe sütött ránk a nap.

- Filmes smink - suttogta a fülembe. Ha ez így van, hát valami nagyon profi cucc lehet. - Plusz még valami, amit Alice kevergetett. Valami nagyon bizarr cucc - tette hozzá és ahogy lehelete csiklandozta a nyakam, megborzongtam még a harmincfokos hőség ellenére is.

- Ez jó hír, mert úgy egy óra múlva jelenésünk lesz a szülők előtt - mondtam, majd miután szájon csókolt, én kibontakoztam az öleléséből, hogy szembe tudjak fordulni vele.

- De ez csak addig van, amíg itt vagyunk, mert elmondhatatlanul irritál és ne tudd meg, mennyire várom, hogy alkonyodjon és leszedhessem magamról - panaszkodott.

- Úgyis jobban tetszik, ha csillogsz - mosolyodtam el. - Sokkal szexibb - nevettem. Nem válaszolt, csak egy újabb csókkal jutalmazott.

Amíg mi egymásba feledkeztünk, a többiek kinyitották a lezárt sátrakat. Egy perc múlva már Emmettet is hallottam és a kattogó fényképezőt. Illetve a cimboráink is megjöttek. erre már elváltunk egymástól. Alig hogy megfordultam, valaki visítva a képembe nyomta a műsorfüzetet. Rá kellett jönnöm, hogy nem is egy, hanem kapásból három valaki volt. Kim, Mattie és Tom.

- Minek is kell ennyire örülni? - kérdeztem.

- Ennek! - szólt Jazz is lelkesen rámutatva a mai napon lévő két egymásutáni koncertre. Ahogy elolvastam a két banda nevét elvetemült viyor ült ki az arcomra. Kings Of Leon és HIM.

- Gyerekek, hatalmas este lesz! - lelkesültem én is be, csatlakozva hozzájuk az örömködésben. Fogalmam sincs, ezt hogy nem vettük észre tegnap.

- Nem is tudtam, hogy szereted a HIM-et - mondta Edward.

- Sok mindent nem tudsz róla - szólt oda neki Kim. - De akár kezdhetsz féltékenykedni is - tette hozzá.

- Miért is? - fordult felém újra.

- Semmi - hessegettem el.

- Semmi, csak az énekes olyan észveszejtően, leírhatatlanul, brutálisan szexi, hogy azért már büntetni kén a csávót - mondta ki helyettem Kim, mire minden lány bőszen helyeselt. Természetesen én is.

- No mi az öcsi, csak nem konkurencia akadt? - piszkálódott Emmett vigyorogva.

Útban a Dreher színpadnál lévő kis lazulós helyhez, ahol anyáméknak le kell jelentkezni, megállította a kis csoportunkat egy újságíró. Hiába voltam Magyarországon, automatikusan angolul reagáltam, hogy „Yes?”, így aztán az egész interjú így ment, amíg meg nem kérdezte, hogy honnan hallottunk a fesztiválról az Államokban. Már anyanyelven közöltem vele, hogy magyar vagyok, csak kint élünk. A végén még egyszer elmondta, hogy a szerdai újságban lesz, illetve a Sziget hivatalos oldalán.
A négy szülő kiegészülve pár régi ismerősükkel, már ott voltak. Annyira furcsa volt, de odavezényeltük Kimmel és Nórival a csipetcsapatot és köszöntünk. Leslie egyik haverja megjegyezte, hogy milyen nagy lettem, aztán az álla is koppant, amikor megtudta, hogy már több mint fél éve Edwarddal járok. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán miután nevetve hozzátette Rigó és Viktor, hogy a HIM-en találkozunk, mind továbbálltak.

Annyira jól elhelyezkedtünk, hogy mi még maradtunk ott egy ideig. Vettünk pár doboz energiaitalt, kértünk a pultnál vaníliás dohányt és beüzemeltük a vízipipát. Hogy a hangulat tökéletes volt már most, az szent, s mire a pipa sem kapart már, hanem finom volt, felcsendült egy Bob Marley nóta.

- Ember, én nem akarok innen soha hazamenni - mondta Mattie ábrándozva, mire tovább adta a szipkát.

- Imádok itt lenni - helyeselt Alexis is.

Mikor kezdett alkonyodni, vagyis már nem sütött úgy a nap, visszaindultunk a sátorhoz. Cullenék elmentek „zuhanyozni”, mi meg a csomagmegőrzőbe pár cuccért. Átöltöztünk és a már bealapozott újdonsült barátainkkal elindultunk a nagyszínpadhoz. Korán volt még, de legalább vettünk pár Szigetes kiegészítőt és ruhadarabot. Viszont ha a kordonnál akartunk lenni... el kellett indulni. Át a már most gyűlő tömegen. Kings Of Leon és HIM...

Leírhatatlanul jó volt és szinte minden számot teli torokból énekeltem és hú... Az már csak a habon a cukordrazsé, hogy mindkét bandából van pengetőm és még egy HIM-es dobverőt is sikerült elkapni. Kérdem én, lehet ennél jobb? Valószínűleg lesz még ilyen, vagy ettől jobb esténk, de most ez nagyon felpörgetett. Isteni volt. Na meg Ville... egyszerűen kész. És nem vagyok hülye, mert biztosabb szeműek is megerősítették, hogy mikor Mattie-vel énekeltük összekarolkozva, hogy „For your soul, my love, Rip out the wings of a butterfly” , csuromvizes felsőben - Emmett a nyakunkba locsolta a biztonságiak által osztogatott vizet -, vigyorogva ránk kacsintott.

- Azért egy after-partyt el bírnék viselni Mr. Valoval - szólt Alex már a sátornál ábrándosan.

- Ohoho - reagáltuk le, tudván, hogy Lexike nem szokott ilyeneket mondani.

A másnapi kelés azonban nagyon nehézkes volt. Nem tudom, ki mikor meg honnan szerzett nagy Fitness gabonapelyhes matricákat, de valahonnan volt és meg is kaptuk a négy dobozt. A reggeli program ugyan az volt, mint tegnap. Reggeli, majd tudósítás a többieknek. Bosszantásképpen fölraktunk képeket az ereklyékről is. A következő megálló a csomagmegőrző volt, aztán össze-vissza szaladgáltunk.

Nem sütött a nap, de olyan meleg volt, hogy simán egy szál bikiniben rohangáltunk mi lányok. Ez még kapóra is jött az iszapbirkózásnál. Igen, bizony, és mi voltunk akkora barmok, hogy mindannyian  bementünk egy-egy menetre. Aki a „ringen” kívül voltak, azok természetesen fényképeztek és kameráztak. Én szabályszerűen attól féltem, hogy Mattie és Jamie megfulladnak a röhögéstől. Kim mellettem vigyorgott egy ideig, aztán hullámokban tört rá a vihogás. Természetesen „Mindjárt behugyozok!”-okkal bőven megtűzdelve.

Én még tartottam magam úgy ahogy, de egy idő után már az én kezemben is durván remegett a kamera, így lepasszoltam egy biztosabb kezűnek. A mi kis németeinkkel 16-an voltunk, így mindenki birkózhatott valakivel. Alice Emmettet választotta. Nekem ez a menet tette be az utolsót. Nemcsak a hasozmom fájt, kis híján be is pisiltem és a könnyem is hullott. Igaz ami igaz, a Tom vs. Jamie mérkőzés is könnyfakasztó volt, hogy a Német fiúkéról ne is beszéljünk.

- Úr isten, ez nagyon beteg volt! - törölgette a könnyeit Jam.

- Az nem kifejezés - masszírozta az arcát Mattie. Na igen, az én arcom is fájt rendesen.

- És most gondoljatok bele, ezt úgy natúrba szokás, valamelyik sártócsában - említette meg Kim. - Remélem lesz szerencsénk egy olyanhoz is - tette hozzá és rám sandított.

- Azt hiszem, drágám, akkor jön el neked a rossz világ - vetette oda Nóri. Nem tudom, mit volt úgy oda az angolja miatt, nagyon jól ment neki.

Miután levakartuk magunkról a száradófélben lévő iszapot, újra nekiindultunk felfedezni milyen mókákat rejteget még számunkra a fesztivál. Természetesen öt perc séta után találtunk magunknak megfelelő hülyeséget. Beöltöztünk spártai gladiátornak és valami habos cuccal töltött élő csocsó medencében kellett gyilkolni egymást. A fiúk nagyon elvoltak ott maguknak, de a bungee jumping mellette annyira hívogató volt... Nem zavartuk a fiúkat, eloldalaztunk és megérdeklődtük, hogy mennyi és mik a feltételek.

Az ár korrekt volt, a korhatár már ránk nem vonatkozott, és egy orvos is megvizsgált minket. Mind a hatunknak engedélyezte az ugrást. Nóri vállalta, hogy ő lesz az első. Aztán Mattie, én, Alice, Alexis és Kim. Szédítő volt a magasság. Egy kicsit hezitáltam, amikor vitt fölfelé a daru, valószínűleg a srác agyára is mehettem, de ő csak barátságosan mosolygott rám. A szívem a torkomban dobogott, a gyomrom mogyórónyira szűkölt, aztán előredőlve, széttárt karokkal levetettem magam.

Az adrenalin száguldott az ereimben és torkom szakadtából sikítottam, ahogy zuhantam lefelé a „mélybe”. Csak zuhantam és zuhantam, élveztem a szabadesés okozta fantasztikus élményt, ahogy az elsuhanó levegő körülöleli a testet... Aztán a kötél megfeszült és visszarántott. Amikor újra talpon voltam, kissé szédültem, de az arcomon az ezerwattos vigyor akár oda is lehetett volna tetoválva. A lányok természetesen fényképeztek és kameráztak mindent. Ezen a fesztiválon tényleg mindent megörökítünk.

- Kurva jó volt! - visítottam a kamerába.

Miután már Kim is tudott segítség nélkül járni, visszamentünk a gladiátorjainkhoz, akik hevesen érdeklődtek, hogy ugyan mégis mit műveltünk. Ha akartuk volna sem tudtuk volna ekkora összhangban közölni, hogy „bungee jumpingoztunk”. Egy pillanatra meghökkentek, de végül mivel nem tudtuk rábeszélni őket, hogy próbálják ki, újra útnak indultunk.

Meglátogattunk pár kajáldát, mivel reggel óta semmit nem ettünk. Míg a többiek különféle magyaros ételeket néztek ki maguknak, és egy extra nagy gyrost vettem és azt kezdtem el jóízűen majszolni egy egyliteres multivitaminos Cappy kíséretében.

- Mi lesz ma este? - érdeklődött Jamie.

- Ööö... mindjárt mondooom - lapoztam föl a műsorfüzetet. - Melyik színpadon?

- Természetesen a nagyszínpadon - nevetett. - A többin kétlem, hogy bármelyik zenekart ismerném.

- Soha nem lehet tudni - mosolygott rá Kim.

- Öhm... ma este... Ire Maffia, aztán valami banda Svájcból, akiknek nem tudom kiejteni a nevét, ééés Green Day.

- Oh, Green day - sóhajtott vágyakozón Mattie.

- Újabb csápolós este? - kérdezte mosolyogva Alex. - Na nem baj, mert holnap David Guettaaa.

- One love... - kezdte el énekelni Tom és a kezével szívet formázva felém „küldte”, mint a klipben.

- All the crazy shit... - zendült egy újabb Guett nóta. - Sexy bitch, a sexy bitch - jött az újabb.

Mi tagadás, igencsak elvoltunk magunknak. Evés után Guetta számokat énekelve, táncolva mentünk a sátorjainkig. Ha ezt akárcsak Seattle-ben tettük volna meg, simán hívják a mentőket hozzánk. Itt viszont annyit mondanak: „Kúl vagy vazze!” és még lehet, hogy be is szállnak, plusz kapsz egy ingyen sört.

Az Ire Maffiára elmentem volna szívesen, de mire leesett, hogy menni kéne, a koncert már elkezdődött, így az ment a süllyesztőbe. A svájcos banda koncertjére kibővült társaságunk német nemzetiségű része elvonult egy „Majd akkor a Green Day-en a pogóban találkozunk!” köszönéssel.

Egy koncert viszont nem koncert, ha nem elöl csápolsz a kordonnál - kivéve, ha a zúzdában szeretsz pogózni. Az előrejutás viszont soha nem egyszerű, így a tömeg szélén minden lány nyakba került. Alexis Jamie-ébe, Alice Jasperébe, Kim Emmettébe, Mattie Toméba, Nóri a velünk maradt Larséba, én pedig Edwardéba. Egyszerűbb volt így előrejutni... legalábbis nekünk biztosan. Elöl aztán ki leszállt, ki nem. Aki járt már koncerten, az tudja, hogy hogyan kell a kordonhoz állni, hát mi a két szigetelő rokonkával pont erre szakosodtunk.

Kezdődött a koncert és elszabadult a pokol. Mindenkin eluralkodott az extázis. Kin ezért, kin azért. Mattie például visongva ugrált Tom előtt, aki próbálta védeni őt hátulról, hogy ne legyen teljesen pépes a koncert végére. Tény és való, hogy Billie Joe Amstrong nem néz ki annyinak, mint mennyé és ha nem tudnám, meg nem mondanám, hogy már gyereke is van...

Brutális zúzás, visítás, dobhártyaszakadás, előre könyvelhető még több kék-zöld folt a kordon miatt, zsibbadt és megmerevedett végtagok, csatakosan izzadt és lelocsolt ruha valamint nehézkes elválás a kordontól, aztán pedig még nehezebb járás...


No drágáim, ennyi volt a móka mára, zárul Rami meseháza. Vagy mi. xD Mindegy is, tudjátok a dolgotok! ;)