Szívem csücskei

2010. június 4., péntek

Nightfall 36. fejezet - Tanórák

Szisztok!
Szomorúan látom, hogy van 17 renszeresem - és ki tudja hány rendszertelenem - és mégis alig kommenteltek. Részben ez is az oka, hogy csak hetente egy friss van és az is bizonytalan, hogy mikor érkezik. :S Természetesen nagyon hálás vagyok azoknak akik írnak és nagyon örülök, hogy ők szánnak rám annyi percet olvasás után még, hogy írjanak hsz-t.
Na de a fejezetről: Szerintem elég furcsa lett, de tetszik. Hazatérés a rezervátumból és vissza a suliba. Egy ajánlat az osztályfőnöktől... Remélem tetszeni fog :D Kommenteket meg nagyon várom :)
Jó olvasást!
Puszi, Rami


Csupa mókás és kellemes emlékkel a farzsebünkben vasárnap reggel magunk mögött hagytuk La Pusht. De megegyeztünk, hogy még szervezünk ilyen összejövetelt. Lehetőleg nálunk. Egyrészt a szobámban lévő rúd miatt, másrészt, mert akkor Cullenék is eljöhetnek. Mondjuk nem tudom, hogy bíránk ki a vámpírok és a farkasok, hogy kulturáltan viselkedjenek.

A vasárnap délutánt a mérhetetlen tudásvágyam csillapításával töltöttem. Este pedig hazafuvaroztam Mattiet. Olyan furcsa volt, hogy két hülye helyett az este további részében már csak egy zsibbasztotta az agyam. Már annyira hozzászoktam, hogy itt van. Persze tudtam, hogy nem fog hozzánk költözni, de akkor is. Nem baj... Kim öt perverz fiúval - és legalább ennyi ovissal - felér. Egyszóva, nem maradnak unalmasak az itthon töltött perceim. Aztán meg az iskolában úgy is együtt a banda.

Amíg Kim lemosta magáról a sós vizet és homokot, én addig visszarendeztem a szobámat. A két babfotelt a helyére raktam. Egyiket a rudacskám mellé, a tévé elé, a másikat az ablakhoz, a kis üvegasztal mellé. Az ágyneműt lehúztam és szokásomhoz jó híven, az ajtóm elé dobtam.

-Olyan fura, hogy nincs itt a Csöpi... - jött ki Kim a fürdőből törülközőbe csavarva.

-Fura bizony! - nyúltam el az ágyamon.

Semmi hangulatom nem volt átöltözni. Fürödni már lefürödtem délután. Bevackoltam magam farmerban, pólóban és melltartóban az ágyba és mosolyogva néztem, ahogy Kim valami hülye műsort les a tévében.

Szórakozottan játszottam a kis farkassal a karkötőmön. Még mindig teljesen odáig voltam érte. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogyan tudta ilyen gyönyörűre csinálni. Az egész kb. másfél centi és elképesztő milyen tökéletesen ki van dolgozva.

Nem tudom mikor aludtam el, de elaludtam és a telefonom ébresztésére eszméltem. Csodálkoztam, hogy elkerültek a rémálmok, és mindenféle téveszmék. Ez jó jel, ez a nap már csak jó lehet! Csak az eső ne esne... igaz az mégsem lenne jó, mert kedvenc vámpírjaim teljes nyugodtsággal járkálhatnak így az emberek között. Mondjuk úgy, feltűnés nélkül. Mekkora káoszt okoznának már, ha napos időben csak úgy kisétálnának az utcára.

Az embereknek mennyire tűnne föl vajon? Mondjuk biztos lennének karambolok. Nem csak vonzóak, de még csillognak is? Az ember szeme könnyen rájuk tapad, már csak úgy tapasztalatból tudom. Bár ma már azt nézik i, aki nem tűnik ki valamivel.

A suliban is bebizonyosodott, hogy ez nem egy jó nap. Először is, mert kiderült, hogy kötelező elmenni az évzáróbálra. Igaz, ez amolyan sulidiszkó, na se kérem, nem elég egy teljes tanéven keresztül velük lenni? Aztán három órán egyhuzamban az osztályfőnökkel fogunk összezárva lenni. Ebből egy órán Mr. Greene, a biológiatanár fog hegyi beszédet tartani a szexről és a nemi betegségekről.

-Ne szökjünk meg? - kérdezte Edward útban az osztályunk felé.

-És le is igazolod nekem a hiányzást? Mert, hogy neked Cralicle leigazolja, oké... de én? Hogy lennék beteg, vagy sérültem volna meg, mikor anyám nem tud róla?

-Kicsit több bizalmat! - mormolta a hajamba.

-Kibírjuk - sóhajtottam nagyot és beléptem a terembe.

Leültünk a megszokott helyünkre: ablak mellett, utolsó pad. Előttünk mindig Mattie és az ő matricás macsója. A középső padsorban mellettünk Lex és Zac. Általában így ülünk, kivéve amikor nm közösek az óráink, vagy érvényben van a merev ülésrend.

Érdekes mód, Zoey és Jamie még mindig nem békültek ki. Pedig a hétvégi kempingezés után azt hittem minden rendbe jön köztük.

A csengő pontos volt - mint mindig - de az osztályfőnök késett minimum tíz percet. Természetesen nem unatkoztam. Edwarddal nem lehet. Rajzolni akartam, de egyszerűen nem hagyta. Persze, hová is tettem az eszem... mi az, hogy nem vele foglalkozom?

Az osztályfőnök unottan elkezdett az évzáróbálról beszélni. Zene, díszítés, megjelenés és nem mellesleg, hogy örülne, ha lennének önkéntesek, akik segítenek a buli megvalósításában.

-Önkéntes? - kérdezte unott hangon osztályfőnökünk.

A középső padsor, utolsó előtti padjából, a kérdés feltételével egy időben lendült a magasba egy kicsi, „törékeny” fehér kéz. Alice. Nem is ő lenne. Kis hiperaktív...

-Oh, Miss Cullen, szeretne segédkezni?

-Igen tanárnő. A nővéremmel, Rosalieval megcsináljuk - jelentette ki diadalmasan.

Ezután folytatódott a hegyi beszéd... Semmi alkohol és bunyó, mert akár kicsapás is lehet belőle. Bla-bla-bla. Tipikus tanárduma. De ezért fizetik őket végül is.

-Még mindig nem gondoltad meg magad? - kérdezte Edward, amikor fáradtan nyúltam el a padon.

-Nem, kibírom... - sóhajtottam, majd a pad helyett Edward vállát választottam.

Már csak pár perc volt az órából. Pont úgy helyezkedtem el, hogy ráláttam Lexiékre. Valamiről nagyon beszélgettek. Gondolom már ők is alig várták, hogy begszólaljon a jelzőcsengő és ha csak tíz percre is, de megszabaduljunk innen.

Ha nem esik az eső, általában Oli kisbuszánál szoktunk letelepedni. Amikor pedig süt a nap, a padoknál szoktunk beszélgetni. De bármennyire is meglepő, szakadt az eső. Így a kinti programoknak lőttek. Választási lehetőségeink jócskán megritkultak. Folyosó vagy terem. Ez a két választási lehetőségünk van. esetleg még a kantin.

-Komolyan végig akarod ülni a szexuális felvilágosítást? - kezdett bele megint Edward, immáron szünetben.

-Mért, lehet, hogy poén lesz! - fordult hátra Oli. - Amúgy hallottam hírét, mit műveltél Jamievel La Pushban - vigyorgott - Kár, hogy nem csináltatok róla semmit.

-Kezdesz olyan lenni, mint Emmett... - dorgált Edward, de ő is vigyorgott.

-Lehet, hogy igaza volt Emmettnek és tényleg rossz Cullent választottam? - cukkoltam.

-Na mi az Ed, a bátyád csak nem le akarja nyúlni Kanadát? - szerelmem erre csak vágott egy fintort.

-Emmettről jut eszembe, Kim merre van? - érdeklődött Mattie. - Hallod, olyan fura volt egyedül, nélkületek - mondta és halványan elmosolyodott.

-Szerintem a mosdóba ment Alexszel - válaszoltam a kérdésére. - Nekünk is fura volt. Már úgy hozzászoktam. Tök rossz volt elcuccolni az ágyad...

Nem sok időnk volt beszélgetni, de elmondta, hogy a szülei nagyon örültek neki és annak meg pláne, hogy nem csak pár napra megy haza. Jó volt hallani, hogy minden rendben náluk. Amikor áthelyezte a székhelyét hozzánk, azt hittem, válás lesz belőle.

A jelzőcsengő ismét felvisított, mire Edward játszotta a szenvedőt. Esküszöm, néha rosszabb, mint az ovisok. Na, de velem emberére akadt...

Mr. Greene a szokásos hanyag járásával bejött a terembe, üdvözölte az osztályfőnököt, majd minket is. Aztán megkezdődött az oktatás, vagy inkább okítás?

Igazából semmi értelme nem volt, mert már alsós koromban részesültem felvilágosításban. Másoknak furcsa lehet anyám felfogása az ilyenekkel kapcsolatban. Ő nem az a tipikus „nem-kell-ilyen-dolgokról-tudnia-a-gyereknek” típusú szülő. Bezzeg apám... a mai napig nincs kibékülve a tudattal, hogy el fog jönni az idő nálam is, amikor már nem csak elméletben lesznek meg a dolgok.

Mr. Greene körbejárt a teremben és lerakott minden asztalra kettő óvszert. A teremben mindenki röhögött, de a tanár csendet teremtett. Gyorsan csend lett a teremben én pedig elkezdtem olvasgatni az óvszeren lévő feliratokat; hogyan használjuk, miből készült és hasonló információk. Megtudtam, hogy allergiás reakciót is kiválthat. Hát szép.

-Na, akkor most szépen mindenki kijön egyesével és felhúzza a kapott óvszert a segédeszközünkre, ami jelen pillanatban ez a banán lesz! - vigyorgott a tanár és elkezdte a legelső, ajtó felőli padsorral.

Edward tartása megfeszült és undorodva nézett Mr. Greene irányába. Utálom, amikor ezt csinálja. Rendszerint hall valamit, amit utána nem hajlandó elmondani nekem.

-Edward, mit hallottál? - ráztam meg és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.

-Ez a tanár beteg... - szűrte a fogain keresztül.

Ennyi elég is volt és tudtam, hogy mire gondol. Legalábbis volt pár tippem. Lányok és óvszer. Melyik pasi fantáziája nem indulna be? Talán azé a tíz százaléké, akik normálisan tudnak viselkedni.

-Miss Frill, Ön következik! - vigyorgott Mr. Greene, mire Edwardból alig hallható morgás tört fel.

Mielőtt kiballagtam volna, lágyan megcsókoltam Edwardot. Jobban mondva csak egy puszit adtam a szájára.

A lábaimra mintha ólmokat helyeztek volna. Egy örökkévalóságig tartott, amíg kiértem a tanárhoz. Soha nem csináltam még ilyet. Nagyon zavarban voltam, és az sem segített, hogy az arcom lángolt és a többiek árgus szemekkel lesték ténykedésem.

A fogammal eltéptem a fémes csomagolást és kivettem a tartalmát. Nagy levegőt vettem és óvatosan húzni kezdtem a banánon lefelé az óvszert. Nyugi, Ramóna! Ez csak egy banán... - próbáltam hatni magamra. Röhejesen festhettem, de sikeresen felhúztam.

A tanár megdicsért és adott egy másikat, és a helyemre küldött. A visszaút határozottan könnyebb volt és felszabadultan ültem vissza a helyemre. Most szerelmemnek kellett megcsillogtatni a tudását. Mint az előbb én, Ő is adott egy puszit mielőtt kiment volna.

Feszülten széttépte a csomagolást és gyorsan túlesett rajta. Ő is kapott egy újat, majd visszasétált a padhoz. Nagy szusszanással leült. Ismertem már ezt az arcot. Kiakasztják a lányok gondolatai. Bár most gondolom a fiúké is.

Idegesítő lehet, hogy nem tudja kikapcsolni. Én már világgá mentem volna. Lehetőleg valami olyan helyre, ahol csend van. Nincsenek emberek, akiknek gondolata és minden nyűgje az elmémbe hatolhatna.

-Borzasztó volt ez az óra! - mondtam és a táskámba dobtam a Durexet.

-Én mondtam, hogy menjünk! - jött elő megint ezzel.

-Basszus, azt hittem meghalok, amikor rám került a sor. - huppant le mellénk Alex.

-Ha megnyugtat a tudat, nem csak te. - forgattam a szemeim.

-De ahogy láttam, Nicol és a talpnyalói rutinosan csinálták sőt, már-már unottan. - szólt közbe Gaia.

Jesszus, milyen régen beszéltünk már. De ha jól tudom, valamilyen versenyen volt Californiában. De jól ki is használta az időt. Erről a barnában pompázó bőre árulkodott. Beillett volna a rezervátumba. Koti és Bran nem ilyen barnám, mint ő. Azért jó volt újra körünkben látni.

Szemem Alice után kutatott. Csodáltam, hogy nem csicsereg a padon ülve. De becsengetés előtt pár perccel megláttam ahogy táncol be a terembe egy kólával és egy ásványvízzel a kezében. Szóval nem csak úgy eltűnt, hanem hasznossá is tette magát.

-Hol jártál báránykám? - kérdezte Oli, amint Alice leült velem szembe a padra.

-Jaspernél voltam kisgazdám! - válaszolta. - Meg hoztam neked inni - mondta immár nekem és a kezembe nyomta az üveget.

-Istennő vagy! - mosolyogtam rá és meghúztam az üveget.

-Akkor eljössz velem vásárolni? - villanyozódott fel.

-Jól gondold meg, mit válaszolsz! - suttogta Edward, de mégis hallotta mindenki.

-Utállak Edward! - vágta be a durcit és leugrott a padról. - Na sziasztok. - Alig, hogy kimondta, be is csengettek.

Az osztályfőnök újra megjelent, de most már egymagában. Szépen megvárta, amíg a csengetés után érkezők is elfoglalják a helyüket és elkezdte ismertetni a programot.

Egy egész hétre megyünk. A nagy megdöbbenést a helyszín okozta. Azt hittem, Seattlebe vagy Port Angelesbe megyünk és a létező összes kiállítást meg kell néznünk. De óriásit tévedtem. Ha lehet, még annál is nagyobbat.

Valamelyest megnyugtatott a tudat, hogy nem csak nekem kerekedtek ki a szemeim. Szinte mindenkinek leesett az álla, kivéve a két Cullennek. Ők önelégülten mosolyogtak és Edward szórakozottan babrálta a nyalókát a fülemben.

-Szóval, az erdő ugye nemzeti park is és van egy táborhely. Aranyos bungallowkal, de persze sátorban is lehet aludni - mondta széles mosollyal. - És, mivel köztudott, hogy Edwardék sokszor járják a természetet, a testvérei is jönnek. - Itt már a fél osztály álla leesett.

Komolyan, belegondolni is rémes. Nem elég, hogy ezek a rossz életű, hányingerkeltő plasztikmajmok ott fognak nyávogni, még Emmett is ott lesz? Előre félek.

Aztán jött a másik felismerés. Erdő. Nagyon nagy erdő. És valószínűleg nem itt a város szélén van a tábor. Addig pedig gyalogolni kell. Gyalogolni... Nem az, semmi bajom a sétával és a természettel, de én meg fogok halni.

Amikor már kezdtem belenyugodni, hogy majd az osztálytársaim szépen eltemetnek az erdőben, elért az én agyamig is az infó. Kocsival is ki lehet menni, de csak azoknan, akik vállalják, hogy kiviszik a kaját, ágyneműt és még egyéb apróságot.

-Önkéntes? - nézett körbe a tanárnő. Időt sem adva másoknak, lecsaptam a posztra.

-ÉN! - kiáltottam fel, majd Alex is ugyanígy tett pár másodperc késéssel.

-Rendben, akkor Miss Frill és Miss Webber. - firkantotta le a papírra, ami ott volt mellette. - Járművük van, ami megfelelő a terepre?

-Igen, majd elkérem Emmett monstrumját. - mosolyogtam Lexre, s az „Igen” utáni részt inkább már csak neki mondtam.

A tanárnő, az óra többi - maradék - részében arról áradozott, hogy milyen jó kis mesterséges tó van a tábor közelében és, hogy ráadásul csak fél órányi sétaútra van az Óceán... Na és, hogy milyen jó lesz és nem mellesleg aktív lesz az osztálykirándulás...

Közben azon gondolkodtam, hogy Emmett vajon mikkel akarja majd feldobni a hangulatot. Tanárok jelenlétében a perverziói esélytelenek lesznek. Pedig biztos lenne pár jó ötlete.

Észre sem vettem, hogy vége az órának. Vége az órának és a napnak is. A folyosón tömérdek színes papír és dísz jelezte a tanév végét és a ballagást. Egy-két nem népszerű végzős leányzó az évkönyvével szaladgált, hogy aláírassa a többiekkel.

-Lányok! - szólt utánunk Mrs McKenzie. - A táborban meg kell tanulnunk táncolni, ez minden osztálynak ki van adva. Fel kell venni az órákat videóra, aztán a bál előtt verseny lesz - magyarázta. - Szóval tanár kéne és egy jó tánc. - nézett ránk kérlelően.

-Rami tanult társastáncot! - vágta rá Kim.

-És láttuk őt lambadázni! - szólt közbe Lex.

Egyenként nyúzom meg őket. Szépen, lassan. Skalpolás, ujjak, boncolás és ami még idő közben eszembe jut. Az sem elképzelhetetlen, hogy ellátogatok a kémiaszertárba egy pár dologért, aminek még hasznát vehetem.

-De... én... - hápogtam.

-Rendben csillagom, ez nagyszerű! Akkor a tánctanár is te leszel. A lambada pedig isteni lesz! Már most megnyertük a versenyt! - mondta csillogó szemekkel, majd elviharzott.

Brandont és Jamiet is kicsinálom! Ki én! Hogy fogom én ezeket megtanítani? Miért pont én? Elegem van, mért ver az Isten? Ott van Alice és Rosalie is, miért nem őket kérte meg? Ha belegondolok, meg sem kért, csak kiosztotta a feladatot nekem.

-Hallom lambadáztál azzal a korccsal... - ölelte át a derekam az én egyetlenem.

-Igen, táncoltunk - válaszoltam. - Baj talán? - Nem tudtam uralkodni ingerültségemen.

-Mi a baj Kicsim? - lepődött meg - Mitől lettél ilyen harapós?

-Meg kell tanítanom az osztályt lambadázni és még kitudja mire, csak mert láttak Brandonnal táncolni - mondtam. - De én nem vagyok tánctanár, én nem tudom őket megtanítani! - mondtam és a mellkasának döntöttem a fejem.

-Ahogy láttam a lányok fejében, nem lesz azzal gond. - Miért ennyire aranyos? Még ilyenkor is biztat és vigasztal, pedig látta a fejekben a produkciónkat.

-Szeretlek! - néztem fel rá és azzal a szívdöglesztően szexi, csibészes mosolyával találtam szembe magam.

-Nem jössz át hozzám? - kérdezte és már indult is nyitni a Volvo ajtaját. - Alice elviszi Kimet valahova, én pedig kitisztítom a fejed!

Csak álltam a kocsi ajtajában és ledermedve néztem rá, de csókja meggyőzött és beszálltam.

Egy hét múlva lesz csak friss, kivéve, ha aktivizáljátok magatokat!

14 megjegyzés:

Névtelen írta...

jujjj nagyon tetszet!!!
FOLYTATÁS !!!!

Viki írta...

Szia Rami!

Aww ez a rész... egyik kedvenc:D Jó volt ez a kis felvilágosítás...:D banán XD Hogy tisztítja ki a fejét? *gondolkodikésperverzdolgokjutnakazeszébe* :P

Várom a kövit!

Puszillak!

คภςรא írta...

nagyon jó lett
folytit hamar :D

Nilla írta...

Kedves Író(k)!

Elnézést kell kérnem azért, hogy így reklámozom magamat, tudom, hogy ez nem szép dolog.
A napokban megfogalmazódott bennem a terv, miszerint szeretnék komolyabb pályára lépni az írásban. Anno, néhány hónapja, írtam egy történetet, és most ennek dolgozom az átalakításán. Immár nem titok, szeretném majd kiadatni.

Ebben szeretném kérni a segítségedet. Ahhoz, hogy a kiadás lehető legyen, a kiadónak meg kell bizonyosodnia arról, hogy van olyan közönség, akiknek a könyvet ellehetne adni.

Nem azt kérem, hogy most azonnal fejvesztve rohanj hozzám, és bombázz kritikákkal, vagy legyél rögtön olvasóm... Semmi ilyesmiről nincs szó. Én csupán azt szeretném, hogy szánj rám néhány percet az életedből. Ha akár egyetlen sort is elolvasol a művemből, én már nagyon hálás leszek érte.

Tudom, nehéz dolog terjeszkedni, ezért folyamodtam én is ilyen módszerhez. Ha talán lenne elég önbizalmam, akkor nem lenne szükség erre a módszerre... De én is csak emberből vagyok.
Kitűztem magam elé egy célt, és ezt szeretném elérni. A módszereim tényleg nem a legjobbak, de kérlek, ezt nézd el nekem.

Még egyszer bocsánat, hogy reklámoztam magamat.

Ha esetleg ezek után még kedvet kaptál a történethez, itt megtalálod:
www.twilightnilla.blogspot.com
Üdvözlettel: Nilla

Valöriee írta...

Jujj az üzeneted után úgy döntöttem tegnap, hogy beleolvasok egy fejezetbe és megyek is írni az új fejezetem ...és elkápráztatnál komolyan...azon kaptam magam, hogy már a 11.én tartok mikor jöttek az őseim, hogyha meg akarom írni a saját fejimet mára fejezzem be az olvasást :D így egyértelmű írás közepette kidőltem...:D de megérte:)

Szal...Köszönöm az üzenetet nálam:) hát kicsit bonyolultra sikeredett tudom, ha gondolod kérdezhetsz és természetesen válaszolok remélem tényleg tetszett:) és vissza fogsz még nézni:) frissem is nemsokára lesz:) és te is siess :):) puszi Vali

F1fan:) írta...

Elolvastam:)
te aza bioszórai dolog honnan pattant ki? xD ésss Showderclub mindjárt!^^ na szóval visszatérve az osztálykirándulás jónak ígérkezik:) várom a folytatást
puszi^^

eperke írta...

Szeretem a történeteidet, kedves Ramóuna.

Rami írta...

Szia Amy!

Köszi a kommentet :D
A folyti nemsokára olvasható is lesz!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia Viki!

Örülök, hogy kedvenc lett :D Hát igen, banán... ez a legkézenfekvőbb xD
Hát, a kérdés az, hogy hogy tisztítaná... de majd a kövi fejiből kiderül, hogy miért írtam ez és ha érdekel még, akkor elmondom :)

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia คภςรא!

Köszönöm újfent a komit!
A feji nemsokára megérkezik!

Puszi, Rami

Rami írta...

Kedves Nilla!

Tudom, csak beugrottál hirdetni magad és valószínűleg nem fogod elolvasni ezt, de azért leírom.

Szerintem ez egy baromság, hogy így hirdeted magad, de te tudod. Mellékesen azóta már a blog meghívásos lett, amit nem értek -.-"

A töri kiadatásához annyit, hogy ez hülye szöveg, mert olyat nem adnak ki, ami fent van a neten... Mindegy...

Üdv, Rami

Rami írta...

Szia Valöriee!

El sem tudod hinni, hogy mennyire örültem a kommentednek!
Nagyon, de nagyon örülök, hogy tetszik a történetem!

A te törid, pedig majd alakul. Minél többet írsz, annál jobban fog menni és nem lesz olyan kusza ^^
És igen, tetszik :D

A frissre már nem kell sokat várni!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia F1fan:)!

Hát, csak úgy jött :D Unalmas pillanatomban... Hisz' ismersz :D

Hát, majd meglátjuk, hogy milyen lesz az osztálykirándulásuk :D

A folyti mindjárt!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia eperke!

Ezt örömmel hallom/olvasom!

Csókollak, Rami