Szívem csücskei

2011. február 12., szombat

Nightfall: 54. fejezet - Lazulás

Sziasztok...
Újabb fejezet és már nincs messze a vég. Legalábbis az első könyv vége. :)
Ami azt illeti, kicsit szomorkodom a kommenthiány miatt, na de ez van lesz ez még így se, ahogy szoktam mondani. Vagy ne legyek ennyire Pesszimista? Hát akkor örülnék valami visszajelzésnek. :)
Ahogy azt a fejezet címe is jelzi, ez egy kicsit könnyedebb fejezet és kiderül, hogy meddig jut el a két gerlice... :D  Remélem tetszeni fog! ;) Pár kominak azért örülnék. :)
Love, Rami




A pillanat töredék része alatt a szobámba értük. Vagyis csak gondoltam, hogy ott vagyunk, már csak az MTV halk zümmögéséből is. Majd éreztem az ágyat ahogy lefektetett. Kinyitottam a szememet, s pár pillanatig megszakítottuk szenvedélyes csókunkat. Két kezét a fejem mellé helyezte, s fölém hajolva csókolt meg újra. Felhúztam a térdeimet, mire ő a két combom közé helyezkedett. Minden porcikám lüktetett. Az öve után nyúltam, mire ő a pólóm alá csúsztatta a kezét. Abszolút nem így képzeltem az elsőt, de nem számított. Vágytam minden egyes érintésére. Egyik kezem a nyaka köré fontam, míg a másikkal mér a nadrágját gomboltam ki, s a póló már félig nem volt rajtam. De ekkor hallottam, hogy valami összetört lent. Mindketten megrezzentünk, s eltávolodtunk egymástól.

- Alice - mondta aggódva Edward, s mindketten azonnal lent termettünk.

Alice a földön feküdt ájultan. Ezt sem gondoltam volna, hogy egy vámpír el tud ájulni... Jasper próbálta magához téríteni, míg Emmett Kimet próbálta meg megnyugtatni, mert teljesen be volt sokkolva. Nem tudtam, hogy Alice mellé térdeljek le, vagy Kimhez menjek először...

- Alice-nek látomása volt - kezdett bele Emmett.

- Aztán elájult - tette hozzá Jasper.

- De jobb dolgotok is van, mint itt arra várni, hogy Csipkerózsika felébredjen. Menjetek csak vissza ágytornázni - vigyorgott Emmett, utalva Edward kibontott övére és kigombolt nadrágjára.

- Nem vagy vicces - dörrent rá Edward.

- Nyugi öcsi - kacsintott rá, s közben láttam, hogy Alice kezd észhez térni, így letérdeltem mellé.

- Alice, hahó, hallasz engem? - kérdeztem nyugalmat erőltetve az arcomra. Vajon mit láthatott, amitől besokallt és elájult? - Minden rendben? - kérdeztem.

- Szörnyű látomásom volt - nézett ránk rémülten, már félig ülve.

- Minden rendben lesz - csókolta meg őt Jazz. - Ne menjünk haza? - kérdezte.

- Nem, nem akarok hazamenni - rázta a fejét. - Ugye nem lesz baj, ha itt maradunk? - nézett rám.

- Ugyan már - mosolyodtam el. - Kimmel mi is napokig nálatok laktunk, szoba pedig van elég!

- Köszönöm - mondta, majd megölelt. - Akkor főzök valamit - tette még hozzá és elengedett.

- Nem. Te most szépen elmész lepihenni - utasítottam. - A nappalin, ha keresztülmentek, a lépcsőtől jobbra van a lenti vendégszoba - mondtam Jaspernek. - Te meg szerintem vidd föl Kimet - fordultam most Emmett felé.

- Biztos, hogy egyedül hagyhatlak titeket? - kérdezte vigyorogva.

Nem válaszoltam, csak megforgattam a szemeim és a konyhapulthoz sétáltam, azzal a szándékkal, hogy összeütök valami ehetőt.

- Te akarsz főzni? - kérdezte Edward, miközben hátulról átölelt.

- Szándékomban állt - válaszoltam.

- Hmm... és mi jót fogsz készíteni? - érdeklődött, és lehelete a nyakamat csiklandozta, miközben állát a vállamon pihentette.

- Mézes csirkét szeretnék, ha hagynád - mondtam, miközben elővettem a deszkát, meg egy kést, a hús felszeleteléséhez.

- Én nem biztos, hogy szeretnék abból a kajából enni - hangzott Emmett beszólása a konyhaajtó irányából.

- Szerintem jobb lesz, ha nem szólsz be - szóltam hátra, miközben megmostam a húst.

- Miért is? - kérdezte és hallottam a hangján, hogy vigyorog.

Ott volt előttem a fűszerkeverék egy kis tálban, amire ráöntöttem egy kevés olívaolajat is. Mosolyogva megfordultam, kezemben a pici üvegtállal, s Edwardra néztem, aki felvont szemöldökkel ugyan, d elállt az utamból. Bájos mosollyal odasétáltam Emmett elé, aki pedig látszólag nem sejtett semmit és még mindig vigyorogva támasztotta a falat.

- Ezért - mondtam és az arcába öntöttem az olívaolajos fűszerkeveréket. Erre Edward nevetni kezdett mögöttem.

- Ha harc, hát legyen harc! - vigyorgott Emmett, s a következő pillanatban az arcomba nyomott egy maroknyi mézet.

Edward is hamar kapcsolt, s pár pillanat múlva Jasper is megjelent, aki ujjongva szállt be a csatába. A szekrényből és a hűtőből minden szanaszét volt a konyhában valahol a földön. A terv, hogy majd főzök valamit, teljesen meghiúsult. A konyha romokban hevert, de legalább jól éreztük magunkat.

Bele sem mertem gondolni, hogy ezt majd össze is kel takarítani. Végignéztem a mellettem ülő Edwardon. Vicces volt. Bronzos hajában liszt és tojás, arcán pedig furcsa massza volt elkenődve. Aranyos volt. Edward tanulmányozásában egy kopogtatás zavart meg. Gyorsan föltápászkodtam, mire bombázni kezdtek, de végül sikeresen kiértem az ajtóhoz. Kinyitottam a bejárati ajtót, de nagyon meglepődtem.

- Esme?! - kérdeztem nagy szemekkel.

- Igen - mosolyodott el. - Hát te veled mi történt? - kérdezte a kinézetemre utalva. Elkezdtem nevetni, közben beengedtem és a konyha felé lépkedtünk.

- Úgy volt, hogy főzök, de... - mondtam és a konyhába mutattam.

- Szent ég! - kiáltott föl Esme nevetve.

- Na igen, a takarítás már kevésbé lesz mókás - húztam el a szám.

- Oh, szia anya, mizu? - vigyorgott Emmett.

- Anyu, te mit keresel itt? - kérdezte Edward meglepetten.

- És mióta vagy itt? - kérdezte Jasper letéve a kezéből a paradicsomot.

- Kicsim, majd én összetakarítok - mosolygott rám Esme. - Hoztam enni is, szóval nyugodtan menj föl átöltözni - mondta, majd a fiúk felé fordult. - Fiúk, mars ki a konyhából és nem akarlak a közelében látni titeket, amíg nem szólok! - utasította őket.

Fölmentem az emeletre és, hogy ne zavarjam Kimet, a folyosó végén lévő fürdőbe mentem. Belenéztem a tükörbe és megállapítottam, hogy ha Trix ezt látná, szívinfarktust kapna. Megmostam a kezem, de amikor fölnéztem, már nem egyedül voltam a fürdőben. Három elvetemült vigyorú vámpír állt mögöttem. A következő percben már a kádban voltam. Edward és Jasper fogta a kezem, Emmett pedig a zuhanyrózsával a kezében mindenre elszántan állt.

- Ne, ne, ne - könyörögtem, de a hideg víz már az arcomba is csapott, mire én sikítani és kapálózni kezdtem.

Ők persze nevettek és egyikőjük sem engedett el. Inkább abbahagytam a sikítást, mielőtt még fölébresztettem volna Kimet. Aztán mikor már a ruhámból vagy öt liter vizet lehetett volna kicsavarni, abbahagyták és Edward kisegített a kádból. Nem állt szándékomban egyikőjükhöz sem szólni, így dühösen fogtam magam és átcsörtettem a szobámba.

Nem igazán érdekelt, hogy esetleg én keltettem föl Kimet és az sem, hogy értelmetlenül néz rám. Berontottam a gardróbba és becsuktam az ajtót. De természetesen nem voltam egyedül.

- Haragszol? - kérdezte bűnbánó kisfiú arccal.

- Ki innen! - néztem rá dühösen, de nem tűnt el azonnal, csak egy perces fáziskéséssel.

Miután kiment, kissé agresszív módon lehúztam magamról a pólómat és a földre dobtam. Nagy, cuppogós placcsanás hallatszott csak, aztán a láncom is visszaesett a nyakamba. Nagy sóhajjal igazítottam meg a jegygyűrűt, ami nemrég még az ujjamon volt. Kezdtem fázni, így gyorsan lerángattam magamról a vizes farmert is, összefogtam a hajamat és száraz ruhát varázsoltam magamra. Végül megszárítottam a csöpögő hajamat is, de kivasalni már nem volt energiám, így csak visszaraktam bele a gumit és kimentem a gardróbból.

Kim megkérdezte, hogy mi volt ez, én pedig tömören elmondtam, majd gézen fogtam és lementünk szólni Alice-nek is, hogy jöjjön „enni”, aztán a konyhába vándoroltunk. Idő közben Esme eltűnt és a konyha normál állapotba került. Reméltem, hogy így is marad.
Evés közben a fiúk többször is bocsánatot kértek, de én mindannyiszor közöltem velük, hogy rohadjanak meg.

*
Pár nap múlva:

- De anya, szívesen kimegyünk elétek - mondtam már vagy ezredszer.

- Nem kell, a kocsim is a reptéren van - válaszolta ismét.

- Jó, akkor nem megyünk ki - adtam meg magam végül. - Akkor estére ideértek? - kérdeztem rá, hogy biztos legyek benne.

- Igen, olyan hét felé landol a repülő Forksban - mondta. - Otthon találkozunk!

- Rendben anya, szeretüüüünk - mondtam, de az utolsó szót már kórusban Kimmel.

- Én is titeket, lányok! - nevetett és a vonal megszakadt, mi pedig elvetődtünk a kanapén és az MTV-t kezdtük el nézni.

Mindketten sajnáltuk, hogy ma már csak a hülye diszkózene van minden csatornán. Van köztük jó, de a régi nagyok már sehol sincsenek. Néha éjjel leadnak egy-két „rádióbarát” nótát valamelyik kedvencünktől, de ennyi. Aztán az egész reggeli MTV-zésnek az lett a vége, hogy elkezdtünk unpluggedozni a nappaliban.

- Kéne egy dobos - szólalt meg Kim.

- Na az meg minek? - vontam föl a szemöldököm. Persze tisztában voltam vele, hogy miért mondja, csak egyszerűen meglepett, meg jó őt idegesíteni.

- Mert, tudod, jó nagy garázsotok van - utalgatott vigyorogva.

- Ja, és van három kocsink is hozzá - kacsintottam rá.

- Ünneprontó - durrogott.

- Nyugi már, tudod, hogy benne lennék - mosolyogtam rá, majd végül újra a tévé felé fordultam.

Az egész nap így telt, fetrengtünk a nappaliban, nachot tömtünk a fejünkbe és MTV-t néztünk, de csak mert rock hétvége volt nagy szerencsénkre. Bár azt egyikünk sem értette, hogy Robbie Williamsnek és Miley Cirus-nak mi köze a rockhoz. De ezen kívül nem igazán lehetett okunk panaszra.

Észre sem vettük, hogy mennyire elment az idő, csak amikor kimentünk a konyhába még munícióért, ami kólából, narancsléből és nachoból állt. Kinéztem az ablakon és már kezdett sötétedni, majd megláttam, hogy egy kocsi leparkol a ház előtt. Már ennyi lenne az idő? - gondolkoztam, aztán anyám szállt ki a kocsiból ezzel választ adva kimondatlan kérdésemre, hogy igen, bizony már elmúlt hét.

Azét még visszamentünk a nappaliba, leraktuk az asztalra a cuccokat, majd az ajtóhoz mentünk és lefutottunk a szüleimhez. Most kicsit úgy éreztem, hogy normális gyerek vagyok és minden tök átlagos az életemben. A szüleim nagyon örültek nekünk, össze-vissza ölelgettek.

Igazából az volt a helyzet, hogy nekem is oda meg vissza kellett volna lenne, de annyira megszoktam, hogy amikor elméletileg itthon vannak, akkor se nagyon találkozunk, hogy nem éreztem olyan nagy hiányérzetet.

A nagy „örömködés” után Kimmel segítettünk behordani a cuccaikat a házba. Anyám nagyon meglepődött, hogy nem a feje tetején állt az egész, de aztán közöltük vele, hogy nem csoda történt, csak Esme jött át. Bevittük a bőröndöket a szobájukba, s mielőtt még kijöttünk volna, vigyorogva közölték, hogy Nóri megrendelte már a jegyeket.

- Ha nem helyben akarnak, hívjátok föl majd - mondta apám arra regálva, hogy jönnének a barátaink is és nekik is kéne majd. - Persze, ott leszünk mi is, meg anyukádék is jönnek - mondta Kim felé fordulva, akinek az arcán vegyes érzelmek tükröződtek.

- Jól van, akkor majd Nórival megbeszéljük - vigyorogtam. - A kész villát meg majd megnézzük, ha kevésbé lesz lemerülve a gép, a laptop, meg ti is - mondtam már az ajtóban állva. Még megvártam, amíg Kim is elvánszorog az ajtóig, aztán jó éjszakát kívánva ott hagytuk őket.

Menet közben Kim a hangszereket kapta föl, én meg a nachot és az italokat, majd az emeletet vettük megszállás alá. Azon belül is az én szobámat. Na, ha anyám ezt látta volna meg elsőnek, egy percig sem gondolkozott volna rajta, hogy én raktam ilyen rendet a házban. Könyvek, újságok, összegyűrt rajzkezdemények és ruhák mindenfelé.

Leraktam az elektromos gitár mellé az állványra a gitárom, aztán leraktam az asztalra a kaját és leültem mellé a földre. Elővettem a laptopom és beléptem a chat programba. Egyszerű és ingyen van. Minek hívogassam őket, ha így is lehet? A csipetcsapatból egyedül Mattie és Oli volt online. Így hát behívtam őket közösbe.


Bleach üzenete: Sziasztok édeskéim! A nyaralód fesztiválozós izé miatt írtam... :D

Bring Me The Horizon üzenete: Sziamia Kanada! ;)

MattieCannibal üzenete: Légy üdvözölve! :D

Bleach: Jól van, látom mindenki egyben van, akkor szólhattok is a banda többi tagjának, hogy jöjjenek át ők is és megdumáljuk meg az anyagiakat is lerendezzük :D :P

MattieCannibal: 75% az enyém! xP

Bleach: Meg a f@szomat! xD

BMTH: Mit titkolsz Kanada?

Bleach: Ó, ha te azt tudnád... ;) Igaz, Mattie? xP

MattieCannibal: Persze, édes! ;D

Bleach: Na, akkor oké?

BMTH: Öcsém üzeni: Neked bármit! :D

Bleach: I luw ya Tom <3

MattieCannibal: és akkor majd Edward lesz a kamera man? xD Amúgy persze, akinek tudok, én szólok! ;)

Bleach: Köszönöm! :DDD Na pápá skacok!

BMTH: Az ablak nyitva lesz neked, édes! ;) (K)

MattieCannibal: Szia te kis majom!

~ Beszélgetés vége ~


- Már alig várom, hogy magyarba legyünk - sóhajtott fel Kim.

- Szétszedjük az országot! - nevettem fel. - Jaj, nagyon jó lesz - sóhajtottam én is és elkezdtem majszolni a nachot.

- Be kell majd szereznünk egy olyan bazi nagy sátrat, tudod, mint a németeknek szokott lenni - mondta és az ölébe vette a laptopomat.

- Lehet, hogy nem ártana - mondtam eltöprengve. - De először jobb lenne tudni, hogy hányan is leszünk...

- Csak megnézem, mennyire kell mélyen a zsebbe nyúlni - mondta és elkezdte a sátrakat nézegetni. - Nézd, egész tűrhető áron vannak - mutatta. - Ha összedobjuk rá a zsét, akkor meg pláne nem olyan vészes - folytatta lelkesen. - Amúgy szerinted Nóri tud róla, hogy az osztálytársainkat is elvisszük kis hazánkba?

- Hármat és könnyebbet - mondtam széttárt karokkal. - Lehet, hogy anyámék megemlítették neki. Nem tudom. Ha nem, hát holnap megtudja - mondtam és beleittam a kólásüvegbe.

- Csak már tartanánk ott, hogy leszáll a repülő - sóhajtotta, majd visszarakta az ölembe a laptopot, én pedig kikapcsoltam.

- Az lesz a vicces, amikor majd nem értik meg egymás angolját - nevettem el magam, ahogy elképzeltem ezt az egészet.

- Ja, majd játszhatunk tolmácsot - nevetett ő is. - Amúgy, vámpírok-vérfarkasok is jönnek, vagy csak mi normál emberek? - kérdezte.

- Gondolom Edward jön és Jazz sem marad itthon, ha a húga még csak a kontinensen sincs... Akkor gondolom Alice is jön, Emmettnek meg kötelező - vigyorodtam el. - A többieket nem tudom.

- Úristen! - nevetett. - Én előre félek!

- Ez lesz a legvadabb Szigetünk - mondtam helyeselve.


Nos, ennyi lett volna. Véleményt! :)

2 megjegyzés:

F1fan:) írta...

Végre eljutottam idáig, elolvastaam!:)
tök jó lett, a kedvencem a konyhás,mézes rész.xD
Csakígytováábbbb!:)

Rami írta...

Szia F1fan:)!

Konyhás mézes. :D Hát látom, te is a legjobb részeket szúrod ki. Na nem baj, jó ez így. :P
Remélem a kövi is tetszeni fog! ;)

Love, Rami