Szívem csücskei

2010. február 7., vasárnap

Nightfall: 13. fejezet - Az események

Anyuék küldtek egy SMS-t, hogy hétfő helyett vasárnap jönnek, de Edward megnyugtatott, hogy Esme beszélt Trix-szel. Így a szüleim nem lepődtek meg, hogy nem voltam otthon és persze, hogy egy ezüst Volvoval tértem haza.

Elég későn szállított haza Edward, anyámék meg fáradtak voltak. Így csak annyit beszéltünk, hogy milyen volt a shopping meg a csajos és vegyes este, és hogy nekik milyen volt a kiruccanás.

Őszintén örültem, hogy nem faggatóztak. Ha elmondtam volna, hogy egy szobában, sőt mi több egy ágyban aludtam Edward Cullennel, apám totál kiborult volna. Olyan tipikus apa volt, aki nem nagyon akart hallani arról, hogy a lánya már nem öt éves és már a fiúk is érdeklik.

Kölcsönös volt ez a dolog, ő nem akarta ezt a tényt elfogadni, én pedig azt, hogy ő úgy vélekedik, még nem vagyok elég idős a "fiúzáshoz". Az is kölcsönös volt, hogy inkább egyikünk sem akart erről beszélni. Ez tetszett benne a legjobban. Persze anyám más tészta... Vele igaz, szívesebben beszéltem erről, csakhogy ő meg harapófogóval rángatta ki belőlem, ha nem akartam elmondani.

Egyszóval, örültem, hogy le voltak fáradva az utazástól. De annak még jobban örültem volna, ha egyáltalán nem jönnek haza, csak majd hétfőn este.

A szobámban egész rend volt. Volt egy olyan érzésem, hogy Alice műve. Az új ruháimat egy másik helyre, mondanom sem kell, jól szem elé tette a gardróbban. Na meg a régiek között is rendet rakott. Kedves gesztus volt tőle, de úgy gondoltam, az volt a célja, hogy a kicsit csajosabb énem vegyem elő.

Elmosolyodtam, mert rájöttem, hogy valóban, amióta ide költöztünk, a ruhatáramban a farmer és a kapucnis pulcsi kapott főszerepet. Ami éppen nem rossz, de egy kis nőiességet is kellene belecsempésznem.

Gyorsan lefirkantottam a házit, aztán siettem a fürdőbe. Ahogy levettem Edward karkötőjét, eszembe jutott, ami utána történt. A zuhany alatt a gondolataim elkalandoztak. Felidéztem magamban az első csókom egy vámpírral. - "Én meggyőzhetlek róla, hogy szeretnéd..." - ez a mondat csengett a fülemben. Elgondolkodtam, vajon lesz-e még ilyen. A nemleges válaszra gondolni sem akartam.

A zuhany alatt úgy ellazultam, olyan jó érzés volt. De egyúttal el is fáradtam. Gondoltam, megnézem a leveleimet, de még ahhoz is lusta voltam, inkább lefeküdtem aludni.

Másnap a suliban megismertem az ismeretlen srácot. Kevin Neville-nek hívják, évfolyamtársunk. Gaia és ő már tavaly összejöttek, csak Kevin valahol külföldön volt eddig, ezért nem láttam. Így már érthető volt, hogy úgy elvoltak hétvégén.

A nap folyamán a csajok élménybeszámolókkal bombáztak és persze engem sem hagytak. De én nem mondtam semmit. Nem volt kedvem mindegyiküknek külön elmondani.... Rögtön törin Zoey meséjét hallhattam.

-Nem fogod elhinni, mi történt.-kezdte Zoey, amint leült mellém.

-Na mi olyan hihetetlen?-fáradt voltam, de azért rámosolyogtam.

-Elmondtam Jamie-nek, hogy kedvelem...-elhallgatott, gondolom a drámaibb hatás kedvéért.

-Ne húzd az idegeim Zoey... Mondd már, mit válaszolt!?-sürgettem, kezdett érdekelni. Elvégre én mondtam neki, hogy kezdeményezzen.

-Ő is kedvel engem!-nem sok hiányzott szerintem, hogy sikoltozzon.-És azért nem kezdeményezett, mert azt hitte, nem érdekel engem. Olyan kis aranyos volt, belepirult meg minden. Mint egy kisfiú, kis édes.... és...-csak beszélt és beszélt. Minden arcrezzenését elmondta. Kielemezte nekem minden mozdulatát. Nehezen tudtam rá figyelni, ahogy Jamie vonásairól beszélt, nekem Edwardon járt az eszem.

-Rami! Rami, kicsöngettek!-rázta meg a vállam Zoey. Észre sem vettem, hogy így rohan az idő. Amit pedig Zoey mondott... semmi nem ragadt meg, csak annyi, hogy összejött Jamievel.

Óra után Edward megint a terem mellett várt, mint mostanában mindig. A karjaiba repültem. A viszontlátás örömének hevében, nem is hagyott megszólalni, csak megcsókolt.

-Szia kislány!-nevetett és megölelt, én pedig a nyaka köré fontam a kezem.

-Szia idegen!-mondtam és megcsókoltam a nyakát.

A derekamra tette a kezét és elkísért matekra. Gaia és Kevin is hasonlóan sétáltak a teremhez. Ezen elmosolyodtam, Gaia pedig ránk kacsintott. Tudtam, hogy Edward hallott valamit barátnőm gondolataiból és nekem tudnom kellett.

-Mit hallottál?-néztem fel rá.

-Semmi lényegeset.-éreztem, hogy hazudik.

-Ne hazudj...-néztem a szemébe. Úgy gondoltam, ez hatni fog. Mint mindig, ha akarok valamit.

-Hmm. Ravasz nőszemély vagy. Egyébként csak boldog, hogy visszajött a szerelme, és örül, hogy te és én...

-Ennek én is örülök.-egy apró, lágy csókot adtam neki.-De lassan csengetnek...-mondtam elhúzott szájjal. Ő csak nevetett.

-Óra után ugyan itt.-mondta és ő is adott egy apró csókot.

A teremben a padtársam még nem volt ott. Levágódtam az utolsó padba és elővettem a cuccaimat. Csengetés előtt nagy sóhajjal lehuppant mellém Mattie. Nem voltam biztos benne, hogy tőle is hallok majd élménybeszámolót. Pedig az ő sztorijáa voltam a legjobban kíváncsi.

-Szia.-mondtam és felé fordultam. Abban nem reménykedtem, hogy ő fogja szóba hozni a hétvégét, így ezt nekem kellett megtenni.-Hallottál Zoey hiper szuper szombat estéjéről?

-Ja, hallottam hírét, hogy összejött Jamievel.-valami furcsa szomorúságot véltem felfedezni a hangjában.

-Mi az? Csak nem Oli mondott valamit?-érdeklődtem.

-Épp ez az, hogy semmit. Elkezdtünk beszélgetni, meg minden, tök jól elvoltunk... Alice nem tudom, honnan vette, hogy kölcsönös ez a dolog Olival.-morgolódott.

-Miért? Mi történt?-nem hagyott nyugodni ez a téma. Alice biztos, hogy nem tévedett, ez az egy fix volt.

-Beszélgettünk arról, hogy milyen jó, hogy barátok vagyunk... Felvetettem az ötletet, hogy lehetne több is... De semmit nem mondott. Azt válaszolta, nem tudja.

-Ez a leghülyébb válasz. De szívem, nem látsz át a szitán... Biztos, hogy összejöttök. Ez a "nem tudom" csak egy terelő, mert pasiból van és ez meg kő kemény érzelem.-próbáltam észhez téríteni, hogy ne dőljön be Oli hülyeségének.

-Persze, és akkor a többi srác? Ők miért nem csinálják ezt?

-Emlékszel, milyen volt a viszonyom Edwarddal? Hogy milyen ellenszenvesen nézett rám?-aprót bólintott és én folytattam-Nézd meg, megtört a jég! Olira csak rá kell nézni és látszik rajta, ahogy rád néz, hogy bír téged, nagyon is...

-Azt akarod mondani, hogy ne adjam fel?

-De ne ám!-mondtam mosolyogva-De ne legyél olyan, mint egy matrica.

Az óra olyan gyorsan eltelt, hogy csak csodálkoztam. Edward, ahogy megígérte, a terem mellett várt, azzal a féloldalas mosollyal az arcán. Átkarolta a derekam és megpuszilta a homlokom. Átkísért minket Mattievel Angolra. Valamin nagyon jót derült és idegesített, hogy nem volt hajlandó elmondani, mi az.

Angolon Oli mellett ültem. Nem akartam beszélni vele, gondoltam, majd megkérem Edwardot, hogy beszéljen vele. Alex adott egy összehajtogatott levélkét.

Gratula Edwardhoz! Mázlista vagy.-állt a papíron. Gyorsan írtam neki választ. Oli közben nem szólalt meg.

Köszi és tudom. Nálad és az indián lovagodnál valami fejlemény?-összehajtottam és megböktem a vállát. Gyorsan jött a válasz.

Nem panaszkodom! Meg kell köszönnöm Edwardnak és Jaspernek a szombatot...

Csak nem meghódított Zac?

Valami olyasmi. Még nagyon kezdeti stádiumban van a dolog.

Ez tök jó. Örülök nektek.

De szegény Mattie... Én nem értem Olit...-na ez az... én sem értettem őt. Nagyot sóhajtottam és Oli rám nézett, majd a papírkára, de nem szólt semmit.

Nem vagy egyedül... De majd megoldódik ez is. remélem.

És milyen volt Edwarddal aludni?-meglepődtem a hirtelen témaváltáson. Elnevettem magam az aludni szócskán.

Nem mindegy az neked? Pörögj le róla.. ő az enyém. Amúgy nagyon jó.

Oké, hát azt gondoltam. Nyugi, rá sem pörögtem... És, megcsókolt?

Lex... nem gondolod, hogy levelezésben fogom elmondani, hogy mi volt és mi nem...

Ebédnél mesélsz?

Igen.

Alex nem írt többet. Oli viszont felém fordult. Éreztem, hogy ebből nem jövök ki beszélgetés nélkül...

-Láttam, hogy rólam is szó esett. Beszélhetnénk erről?

-Persze Oli. Miről akarsz beszélni?-lényeg, hogy teljesen nyilvánvaló volt. Néha olyan felesleges dolgokat tudok kérdezni...

-Szóval, Mattie azt mondta, több is lehetne, mint barátság. Azt mondtam, nem tudom.. Pedig tudtam... és most megbántottam.

-Hát miért nem mondod el neki?

-Jó kérdés... Pedig olyan ki aranyos... bírom őt... nagyon.-furcsa volt, hogy egy fiú, pont nekem mond ilyeneket. Nem voltam ehhez hozzá szokva...

-Tudom, látszik rajtad.-nevettem el magam-Tudod mit? Írd le neki!-merült fel bennem egy jó ötlet.

-De mit? Azt, hogy bírom?-értetlenkedett.

-Igen, csak ennyit. Leírod egy papírra és én odaadom neki.-vigyorogtam. Olyan hülyeségnek tűnt, hogy az már képtelen volt. De a legnagyobb esztelenségekből lesznek a legjobb dolgok.

Oli hallgatott rám. Leírta egy cetlire, én pedig megkértem, hogy írja alá. Mielőtt még azt hitte volna Mattie, hogy én írtam.

Ebédnél odaadtam Mattienek a papírt. Majd' kiugrott a bőréből. De Oli és a srácok nem voltak az asztalnál. A csajok ki is használták a remek alkalmat, hogy megtudják, mi volt hétvégén.

-Na, akkor mesélj. Ne feledd, megígérted!-lelkesedett fel Mattie. Végre volt az arcában valami élet, nem úgy mint reggel matekon.

-Mire vagytok kíváncsiak?-kérdeztem mosolyogva. Tudtam, hogy mi lesz a válasz, de azért reméltem, hogy előáll valamelyikük konkrét kérdéssel. Na meg az egészet úgy sem tudtam volna elmondani rendesen. Pláne, hogy nem tudhatnak a vámpírságról. Ez pedig nagy mértékben nehezítette a dolgomat.

-Mindenre!-vágta rá Gaia.

-Minden piszkos kis részletre...-mondta vigyorogva Zoey.

Na itt volt a bibi. A részletek. Azt nem mondhattam el, hogy milyen fantasztikus volt egy vámpírral csókolózni. Pedig ez volt az est fénypontja. Megpróbáltam hát elmondani a hétköznapi dolgokat. Mint például, hogy beszélgettünk és hogy adott cuccokat, amikben aludhattam. A boxer hallatára hangos "úúú"-k és hümmögések hagyták el a lányok száját.

A csókról és a karkötőről szándékosan nem beszéltem. Utóbbira kérdeztek r előbb, mivel a pulcsim ujja fel volt tűrve. Nekik is tetszett a címer. Mi tagadás, én teljesen oda voltam a karkötőért. Az már csak olaj volt a tűzre, hogy Edwardé... volt. De ahogy arra számítani lehetett, Alex megint rátért a csók témára.

-Megcsókolt?-kérdezte meg újból, amit már egyszer órán megkérdezett.

-Fontos ez?-makacskodtam. De már láttam lelki szemeim előtt, hogy tehetek én bármit... Ha nem húzzák ki belőlem a választ, megkérdezik Edwardot... vagy kikövetkeztetik.

-Igen, fontos. Szóval, igen vagy nem?-vette át a vallató szerepét Mattie.-Ne csináld már...

-Igen. Igen, csókolóztam Edward Cullennel!-böktem ki a választ. Nem volt olyan szörnyű hangosan kimondani. De gondoltam, hogy ennyivel nem rendeztük le a dolgot. Amint eljutott Zoey tudatáig, amit hallott, furcsán nézett rám. Úgy véltem azért, mert őt Jamie nem.

-És jó volt? Ez volt az első, vagy már csókolóztál?-na és most erre mit mondjak? Az elsőre nyilvánvaló volt a válasz... de az utóbbira... Mert, hát volt már barátom ezelőtt, szóval már csókolóztam. De Edward... ő kicsit sem volt emberi és a csókja is más volt.

-Nagyon jó volt. Igen. Vagyis nem, na. Szóval csókolóztam már, igen. De ez sokkal jobb volt.-alig hogy ezt kimondtam, már meg is jelent az én bronzos hercegem.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hogy mennyire tudtam , hogy így fog történni {utolsó sorok!}
Te egyre jobb*-* Milyen rég olvastam már Nightfallt...:( Most jól esik !
Szeretlek:
Gya.