Szívem csücskei

2010. február 14., vasárnap

Nightfall: 16. fejezet - A jövőben is vannak rejtélyek

Sziasztok!
Nos elég hülye címet adtam, ez tény. Megpróbáltam egy másféle szemszöget írni... A véleményeket várom. Remélem azért tetszik majd.
xoxo


(Alice szemszöge)

Örültem a képességemnek, hisz' ennek segítségével találtam Jasperre és a családomra. Jó, hogy számomra nincsenek meglepetések. Bár ennek a tudásnak is vannak hézagjai... sajnos...

Mielőtt még Esme és Carlisle mondták volna, hogy egy új család költözött a városba, én már tudtam. Senki nem tudott róla, rajtam kívül. Pedig Edward is tudni szokta azt, amit én. De a hosszú, együtt töltött idő alatt megtanultam kijátszani az ő képességét, ahogy ő az enyémet.

A tudásom hézagjai ott is megmutatkoztak, hogy nem tudtam semmit Ramónáról. Akkor kezdtem el utána kutatni, amikor Edward nyaggatni kezdett. Nem láttam vele kapcsolatban semmi fontosat. De lehet, hogy csak azért, mert nem is nagyon érdekelt a téma.

De az első nap... nem tudtam Edwardnak szólni, hogy készüljön fel rá, hogy megismeri az új lányt. Az ebédlőnél nem is volt semmi baj. Éreztem ugyan, hogy a lánynak nagyon csábító illata van, de nem láttam, hogy bármi történne. Edward nagyon megnézte őt, egész csinos lány, attól függetlenül, hogy ember. Persze az én jó bátyám tagadta és arra fogta, hogy azért nézi annyira, mert nem lát a fejébe.

Jasper elkísért az órámra, mint mindig. Annyira aranyos volt ilyenkor. Persze, már amennyire egy vámpír aranyos lehet. Tudtam, hogy csak miattam csinálja ezt a cécót... vagyis, részben. Nekem ő volt a minden és ez fordítva is így volt, ezt nem egyszer mondta. Ritkán láttam mosolyogni, és olyankor a testem minden porcikája bizsergett és örült.

Sokszor azon gondolkodtam, hogy az emberekre milyen hatásal lehetünk egy egy ilyen pillanatban, ha Jaz ilyen hatással van rám. A válasz elképesztő lehetett.

Épp el akartunk válni, amikor látomásom volt. Egy nagyon szörnyű látomásom. Jaz már meg sem lepődött, tudta miről van szó. D most olyan zaklatott lehetett az arcom, hogy Jaz nyugtalan lett tőle.

-Mit láttál kicsim? - fogta meg a két vállam és a szemembe nézett - Valami baj van?

-Még nem tudom, hogy az lesz-e...

-Nem tudod? Miért? Kiről van szó? - faggatott még mindig nyugtalanul.

-Az új lányról, Ramóna Frillről és Edwardról... - Jasper nem kérdezett, csak várta, hogy folytassam - Edward... Edward meg akarja... meg akarja ölni a lányt. - Jaz szeme elkerekedett, a vonásai pedig megfeszültek - Vagyis... megfordult a fejében... hogy megöli.

-Még ha Emmettről vagy rólam beszélnél, komolyan... nem csodálkoznék. De Edward... aki a legjobban a vérontás ellen van... - bosszankodott -Nekem meg pont ilyenkor kell az épület legtávolibb pontjában órán lennem... hogy még véletlenül se tudjam lenyugtatni...

-Nyugi Jaz... - bújtam hozzá - Nem lesz semmi... remélem.

Egész órán azt fürkésztem, változik-e valami. Mondhatom, nagyon megkönnyebbültem, amikor láttam, hogy Ed letesz erről a tervéről. Aztán nem láttam semmit a lénnyal kapcsolatban. Ez megnyugtató is volt, meg nem is.

Tudtam, hogy a bátyám nem fog semmit csinálni, mégis éreztem, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Pedig ő csak egy ember, nem kéne, hogy nagy ügynek tekintsem... és mégis. Másnap is látomásom volt... Rájöttem, hogy mi volt olyan furcsa... a lány jövője összefonódik a miénkkel. Hozzánk fog tartozni.

Ezt persze nem mondhattam el senkinek. Még Jaspernek sem, ez volt a legnehezebb az egészben. De mivel létezésem örök titoktartás, hát megpróbáltam Jaz előtt is titkolózni. Mondván, hogy a jövő történéseibe nem jó belepiszkálni.

Miután beszéltem én is Ramónával, úgy véltem nagyon rendes lány. Nem bántam volna, ha a húgom lenne. A probléma csak az volt, hogy ebben nem csak az én véleményem számított. Márpedig Edward biztos nem menne bele, Rosalie egyenesen gyűlöli őt, bár nem tudom miért... Na és Carlisle. Ez volt e legkeményebb dió... apám nem vette volna el az életét egy olyan embernek, akinek még esélye van az életre.

Amikor már nem tudtam magamban tartani, elmondtam Jaspernek. Ahogy sejtettem, Edward teljesen kiakadt. Egyrészt, hogy nem neki mondtam el először, másrészt, hogy szerintem ez nem nagy ügy... erre még jobban elborult az agya. Hiába próbáltam meggyőzni őt... mindhiába. Na és persze Rosalie is Edward mellé állt... Mert, hogy milyen rossz vámpírnak lenni... bla-bla-bla. Persze ő utálta ezt az életet...

Én viszont szerettem vámpír lenni. Mondjuk nekem nincs összehasonlítási alapom, mint Rosalienak. Kicsit bántott azért, hogy én semmire nem emlékszem az emberi életemből, s rajtam kívül mindenki más viszont emlékszik. Számomra ez volt a legrosszabb.

Némiképp jobb volt, amikor a lányokkal voltam hétvégén. Kicsit embernek éreztem magam. Edward szerint átvettem tőlük a hisztizés jó szokását. Szerintem ez nem volt igaz. Azon a hétvégén sok dolgot láttam. Jókat és kevésbé jókat egyaránt. Bár egyik sem volt tiszta, vagyis változhat még.

De az igazán jó dolgok nálunk történtek. Jó volt ennyi örömöt és boldogságot látni. Az emberség könnyedsége. Pláne Gaia és Kev... olyan aranyosak voltak. Aminek viszont a legjobban örültem, az a bátyám és Ram közötti szorosabb kapcsolat kialakulása volt. Amióta ismertem őt, mindig egyedül volt. De már nem. Most már itt van neki Rami. És akármennyire hadakozik a tények ellen Edward, bizony vámpír lesz a lányból.

Azon az éjszakán, szinte mindenkinek fordulóponthoz érkezett az élete. De akinek akkor nem, hát utána fog. Mindenkinek voltak örömei. Gaia és Kevin a viszontlátás örömét élvezték... Zoey és Jamie egymásra találtak... Mattie és Oli között valami elkezdődött, valami nagyon mély. Alex és az indián Zac... igen, ők is nagyon boldogok lesznek. Na és a bátyám... A meglepetés viszont mindig engem ér, az én szöszi szerelmemmel. Soha nem tudom, mikor mire készül... A jó dolgokat nem látom... Ezen az éjjelen sem láttam, hogy mire készül... pedig fergeteges esténk volt....

Edward be akarta mutatni Ramit a családnak. De Ram nagyon ellenkezett, olyan makacs... néha saját magamra emlékeztet. Mondtam Edwardnak, ha annyira akarja, hát állítsa Ramit kész tények elé. Azzal úgy sem tud mit kezdeni. nem találhat kifogásokat. Már csak magamból kiindulva... én sem szeretem amikor ott vannak a kész tények. Nem bújhatok ki előlök, mert úgy is bekövetkeznek...

Igazából nem is értettem, miért ellenkezett. Ez csak amolyan formaság. Mi például Jasperrel már soha nem tehetjük ezt meg. És szerintem nem akkora nagy dolog megismeri valaki szüleit. Végül Edward hallgatott rám. Végre. Mindig ez van. Az utolsó pillanatban látja be, hogy igazam van, és hallgatni kell a tanácsaimra.

Szerintem ez a bemutatós dolog egész jól sült el. Bár kicsit féltem. amikor láttam, hogy Jaz el fogja mondani Raminak, hogy szinte megszólalásig olyan, mint a húga volt. Szerencsére egész jól reagált. De azért elég zaklatott volt.

-Rami, nem vagy éhes? - álltam elő valami kifogással, hogy kiszakítsam ebből a helyzetből - Gyere, csinálom neked valamit. - azzal kihúztam a konyhába.

Nem tudtam, mit enne, így összeütöttem neki két melegszendvicset. Főtt étellel nem tudtam neki szolgálni... Esme épp boltban volt, hogy bevásároljon az ebédhez. De láthatóan nem itt járt. Alig evett pár falatot. csak ült és nézett a semmibe. Gőzöm sem volt, mi van. de úgy gondoltam, köze lehet Jasperhez.

-Nem mutatóba csináltam. - dorgáltam - De mi baj van? Olyan zaklatottnak tűnsz. Min agyalsz annyira, hogy még enni sincs időd?

-Semmin... vagyis, csak ez, amit Jaz mondott. Olyan furcsa, annyira... nem is tudom... - sejtettem. Én mondtam neki, hogy talán nem ez a megfelelő alkalom. De soha, senki nem hallgat rám.

-Furcsa, az biztos, de Jaz nagyon szerette a húgát. De amikor Jasper érdeklődni kezdett a katonaság iránt, ami nagyon korán bekövetkezett, mondjuk úgy, megszakadt a kapcsolatuk. - a tekintetét kerestem és folytattam - Erre több mint száz év után jössz te... és szinte megszólalásig hasonlítasz rá... Ez neki sem egyszerű.

-Jasper, mint a bátyám... nem is hangzik olyan rosszul. - mondta mosolyogva.

Én is elmosolyodtam. Jaspernél jobb bátyot nem is talált volna. A képességének köszönhetően nem lehet vele veszekedni. Meg Jaz amúgy sem az a fajta. Örültem, hogy így elfogad és szeret minket. Na és persze, hogy ez, Rosalie kivételével, fordítva is így van.

Én személy szerint nagyon örültem, hogy a bátyám barátnője. Szerintem ő is bír engem, nam meg a barátnői is megkedveltek és én is őket. Rami hozott egy kis kalandot, egy kis emberiséget, egy kis színt az életünkbe. Edwarddal pedig nagyon jól elvoltak.

Ezért is lepődtem meg, amikor azt láttam, hogy Rami sír. Azt tudtam, hogy elmegy La Pushba, de ennyi. A következő kép az volt, hogy sír. Nem láttam, mi volt lent, a rezervátumban. Bosszantó volt és nem tudtam, miért. Most megtapasztalhattam, Ed mit élhet át, hogy nem látja Rami gondolatait. Mintha megvakultam volna. Teljesen kétségbeestem.

Na de ez a sírás... Nem tudtam, hogy most az idióta bátyám bántotta meg, vagy La Pushban volt valami. esetleg valami teljesen másról van-e szó- Jaz észre is vette, hogy valami nincs rendben.

-Mi a baj kicsim? - ült mellém az ágyra Jaz.

-Ah, semmi. Csak a szokásos, a látomásom miatt vagyok nyugtalan. - amint ezt kimondtam Jaz már küldte is a nyugalom adagomat és megcsókolt.

-Mit láttál, hogy ennyire nyugtalan vagy? - kérdezte olyan aranyos pofival, hogy jéghideg testem olvadásnak indult.

-Ramit láttam sírni.

-Na mit művelt Ed a húgommal? - hogy miért gondol egyből erre?

-Nem tudom, hogy ő volt-e az egyáltalán. Miután elment a rezervátumba nem láttam semmit. Aztán ez volt az első kép... hogy sír. De nem csak úgy, hogy elmorzsol pár könnycseppet... Hanem zokog, de ijesztően. - Jasper nem szólt közbe, csak megölelt.

-És el tudom érni valamivel, hogy egy kicsit rám koncentrálj és felvidulj? - kérdezte elbűvölő kisfiús arccal. Imádtam, ha mosolyog... és az a csibészes nézés. Tudtam, hogy mit akar és nem tudtam ellenállni neki ilyenkor.

-Hát... nem kizárt. De az ilyen jó dolgokat miért nem látom előre? - kérdeztem két csók között.

-Talán mert nem határozom el... - mondta és megszabadította pólómtól - Na és olyan... annyira csábító vagy... - mormolta a fülembe.

Emberi fül számára nem hallható, de szívünk dobog. Amikor Jaz ilyen... három tempóval gyorsabban ver. Olyan hatással van rám, hogy az már fáj. A pillanat töredék része alatt megszabadítottuk egymást ruháinktól... és már semmi nem állt közénk... semmi...

4 megjegyzés:

Ancsi írta...

nagyon szuper lett is várom a vi részt:D

Ancsi írta...

*kövi

Rami írta...

Szia Ancsi!
Köszi szépen. Remélem a kommentelést megtartod jó szokásodnak!
xoxo

Névtelen írta...

Hálálá:D
Több ilyen Alice szemszöget kene írj :) nagyon - nagyon jó volt ! *lapoz*
Gya.