Szívem csücskei

2010. március 7., vasárnap

Nightfall: 21. fejezet - Új lakó

Sziasztok!
Csúsztam, tudom... De nem akartam pofátlan lenni, mert itt volt barátnőm.
Új vagy netán valaki régi ismerős érkezik Forksba? Na és milyen hatással lesz a hír Ramira?
Kiderül :D
Remélem tetszeni fog! És légyszi komizzatok, ti nem tudjátok, de sokat jelent, ha van egy két komi a fejezethez.
Puszi Rami


Valamelyest jobban éreztem magam, hogy elmondtam Jaspernek ezt a sztorit. Reméltem, hogy Alice nem fog kérdezősködni, de igazából attól tartottam, hogy Edward fog ezután érdeklődni. Abban bíztam, hogy Jaz gondolatban elmondta neki. Vele lett volna a legrosszabb erről beszélni. Mit mondanék? Hogy figyu Edward, a volt pasim meghalt.... és én küldtem a halálba? Na meg persze magamnak sem mertem bevallani, de még mindig szeretem Lucast.

A filmezgetés végül is jó volt. A kaja meg szinte pillanatok alatt elfogyott. A hét többi napja tök monoton volt. Napi szinten dolgozatok... pompás. Mondjuk még mindig jobb, mintha kihívna a tanár a táblához felelni és az egész osztály azt figyeli, hogy mikor mondasz valami égtelen nagy hülyeséget.

Szerdán Alice beharangozta, hogy hétvégén újabb party-time lesz, ugyanis hétfőn lesz a tizenhat. Hányadszor is? Ez így mókás... mondjuk én bírnám, ha soha nem öregednék meg. Amúgy sem szerepel a terveim között a megöregedés. Én azt nem bírnám elviselni, hogy mondjuk negyvenévesen belenézek a tükörbe és már nem azt a fiatal lányt látom viszont, akit szeretnék.

-Valami extra kérés a megjelenéssel kapcsolatban? - érdeklődött Alicetől Alex, ezzel kizökkentve merengésemből, amit nem is bántam, mert már lelki szemeim előtt láttam magam szottyadt, öreg néninek.

-Jó, hogy kérdezed! - mondta Alice egy hálás mosoly kíséretében. - Legyen retro... pöttyös, csíkos, kockás... vagy aki akar meríthet a hetvenes évekből. Bőr és lakk! - mondta fülig érő szájjal - Ja, és ha valamelyik lány nadrágban jön, azzal életnagyságú Barbee-t fogok játszani.

-Inkább hallgassatok rá és vegyetek egyből szoknyát! - szólt közbe Emmett.

Ajándékon nem kellett gondolkodnom. Alice megmondta, hogy cipőt veszek majd neki. A lányokkal el is mentünk pénteken megvenni az ajándékokat, ugyanis szombaton volt esedékes a buli. Vártam már... végre egy kis lazulás.

Alice bulija délután kezdődött. A házat megint átalakította. Az ajándékoknak volt egy külön sarok. Mondjuk a legtöbben piát hoztak. Ajándékot inkább csak a barátok hoztak. Mondjuk Alice mondta, hogy ajándék helyett magunkat hozzuk. De mielőtt még beindult volna a gépezet, egy hatalmas tortával felköszöntöttük Alicet. Ez utólag jutott eszünkbe, így nem tudom, látta-e a mi kis meglepinket...

A buli jó volt és megtette a hatását. Kikapcsoltam. Igaz, jól ki is merültem. Még a buli javában tartott, amikor felmentem az emeletre. Edward gyorsan csatlakozott, azt hitte valami baj van.

-Jól vagy? Hazavigyelek? - kérdezte és mindkét kezét a csípőm tövében pihentette.

-Nyugi, semmi baj. Csak feljöttem szusszanni. - mondtam mosolyogva, megragadtam a gallérját és lábujjhegyre álltam, jelezve szándékom.

Természetesen egyből értette mit szeretnék. Ölelése szorosabb lett és megcsókolt. A finomkodásnak a nyoma sem volt benne. Ajkai követelőzőek voltak. Érintése égette a bőröm, egyszer csak hátrálni kezdett, de húzott magvával és nem szakította meg a csókot. Megfogta mindkét combom és fölkapott, leült az ágyára én pedig az ölében találtam magam. Egyik kezemmel a hajába túrtam, a másikkal még mindig a gallérját szorítottam és húztam magamhoz.. Az ő egyik keze a combomon volt, a másik a tarkómon. Érintésétől az egész testem bizsergett...

-Jön Alice... - hallottam halk zihálását miközben ajka a kulcscsontomon volt. Majd meghallottam a kopogtatást is, ami halknak bizonyult a zene mellett.

-Időzítésből elégtelen! - morgolódtam és Edward egy apró csókot adott. Alice benyitott.

-Itt vagy? Azt hittem hazamentél... De látom minden oké. - mondta egy halvány mosoly kíséretében.

Ennyit az élvezetekről. Miért van az, hogy az emberek mindig a legrosszabbkor jönnek? De még a vámpírok sem tudnak időzíteni... Alice sarkon fordult és kiment, de az ajtót nyitva hagyta.

Legszívesebben ott folytattam volna, ahol abbahagytuk, de inkább kínkeservesen felálltam Edward öléből. A keze után nyúltam és visszamentünk a földszintre. Ez a buli is nagyon jól alakult. Már meg sem lepett, hogy Alice milyen jó buliszervező.

Mondjuk megvolt a dráma. Zoey meghívta Kiowat és ezt Jamie nem hagyta szó nélkül. Kis híján összeverekedtek.

-Idefigyelj te indián majom! - kezdte Jam és elrántotta Kiowa kezét Zoey csípőjéről - Ha nem tévedek, ő még az én csajom!

-Mit pattogsz sápadt arcú? Azzal táncol akivel akar, úgyhogy ne ugass nekem! - mondta vigyorogva Kiowa és vállánál meglökte Jamiet.

-Anyádat lökdösd! A csajomról meg pattanhatsz, vagy a kórházba mehetnek érted a szüleid!

-De nagy a szád hülye gyerek! Na gyere, gyere üss meg kislány! Ne csak a szád járjon, mert amint látom nagyon nagy hangember vagy... - mondta még mindig vigyorogva Kiowa.

Hogy mit ki nem hoz az emberekből az alkohol... Mondjuk oké, azért Zoey tényleg eldönthetné, hogy mit akar. Ha Kiowa jobban kell neki, akkor ne hülyítse már szegény Jamiet. Mondjuk nem értem, annyira ellenem volt, mert azt hitte én kellek Jamnek... erre most ő csinálja a cirkuszt... De ő tudja, én nem szólok bele, a végén még én leszek a hibás... ugyanis az én ismerősöm Kiowa.

-Oké kemény fiúk! - szólt közbe Emmett - Csak az után eshettek egymásnak, ha velem elbírtok... amit én erősen kétlek, most nem egóból de tényleg. - mondta vigyorogva - Szóval vége a játszóháznak!

-Emmett, ne szólj bele! - mordult rá Jam, de a hangjában érezni lehetett, hogy megadja magát.

Március első hetében a szüleim elutaztak nagyihoz, Magyarországra. Nem akartam menni, így kijátszottam, a „nem akarok lemaradni” lapot. Szeretek egyedül lenni a házban, egyedül ami nem tetszik benne, hogy nekem kell kaját csinálnom. Mondjuk egész jóba vagyok a konyhával és valamelyest főzni is tudok.

Pénteken, ahogy nyitottam az ajtót suli után, már csak rutinból is, megnéztem a postaládát. Általában nincs levél, csak szórólap. Kivéve most. Egy anyámnak címzett levél árválkodott ott.

Trix felhatalmazott, hogy elolvashatom a leveleket, már ha jön. Hátha fontos. Bevágtam magam mögött az ajtót, ledobta, a táskám és lehuppantam a kanapéra. A feladó neve elmosódott. Gyorsan feltéptem a borítékot. Az írás görcsös, női kézírás volt. Látszott benne a zaklatottság, a feszültség. Komolyan elmehetnék grafológusnak...

Szia Beatrix! - állt a megszólításban, szóval ismerős írta.
Gondoltam, így mégis jobb, mint e-mailben. Remélem Ti jól vagytok és Rami is jobban néz ki, mint amikor utoljára láttam.
Lenne egy nagy kérésem. Mondtad, hogy gyönyörű a környezet, ahol most lakotk és, hogy egész jót tett a lányotoknak... Codyval úgy döntöttünk, ha nektek nem gond, elküldenénk hozzátok Kimet. Lehetőleg még a héten.
Ha nem, természetesen nem gond. De mi most nem tudunk menni, egy költözésre pedig nincs pénzünk. Költenetek nem kell rá, pénzt küldünk a számlájára. Szerintem a lányoknak is jót tenne. Vagy én már nem is tudom, mi tenne jót neki. De már nem akarom, hogy a pszichológus megőrjítse. Amióta elköltöztetek, még annyit sem beszél mint akkor. A pszichológusnak is alig mond valamit. Cetliken kommunikál velünk és én ezt már nem bírom nézni. Várjuk mihamarabbi válaszotok!
Puszilunk: Amber & Cody


Hát ez letaglózott. Kim idejön... ez tök jó hír. Mondjuk ezt még anyámékkal is közölni kell. De valami nem tiszta. Kim még mindig pszichológushoz jár? Pedig ő mindig erősebb volt mint én. Mondjuk engem is még mindig megvisel ez a téma... Na és kitudja mi lesz, ha múltam egyik szeretett darabkája már nem csak a virtuális világban lesz velem...

Útban a szobámba felhívtam anyát. Persze egyikük sem ellenkezett, bár a hangjukban ott volt a kétely, ahogy mondtam mit írt Amber. Trix megígérte, hogy felhívja Evansékat. Miközben anyámmal arról trécseltünk, hogy még legalább két hétig nem jönnek haza, hogy lehetőleg ne gyújtsam ki a házat meg, hogy milyen jól érzik otthon magukat, csekkoltam az e-mailjeim. Kim írt.

Szia Ramcsi! Gondolom hallottad, hogy a szüleim hozzátok küldenek. Remélem nem gáz. Rég láttalak, azóta nem beszélek senkivel, csak a suliban ha muszáj, meg a pszicho ha ki bír belőlem húzni valamit... Remélem rendesek az ottaniak. Itt még mindig az a fő téma. Ráadásul a zsaruk most megint rácuppantak a dologra. Már várom, hogy találkozzunk! Puszillak: Kimi

Estefelé Alice is megjelent. A szobámban voltam amikor jött. Megéreztem a vacsi illatát, így tudtam, hogy ő jött. Ha Edward jött volna, ő nem állt volna neki vacsit csinálni... na meg ő az ablakon keresztül közlekedik.

-Szia Rami! - jött be a szobámba mosolyogva és leült mellém a földre - Csináltam neked vacsorát, még meleg, ha gondolod eszek veled akár itt fönt is.

-Köszi... - mosolyogtam én is - de nem kellett volna. Azért ennyire nem vagyunk rosszban a konyhával. - jegyeztem meg gúnyosan és lecsuktam a laptopom miután elküldtem Kimnek a választ. Észrevettem, hogy Alice az asztalon heverő levelet fixírozza. - Te tudtál erről igaz? - némán bólintott.

-Ugye nem haragszol, hogy nem szóltam? - nézett rám esdeklőn - Senkinek nem mondtam el és azt hittem, ki fog borítani...

-Dehogy haragszok. - mondtam mosolyogva, mire ő megölelt.

Hétfőn Emmett vitt haza, Edvardnak bent kellett maradnia valamiért. Rose persze nem örült neki, hogy Em fuvarozgat engem ide-oda, de hatalmas bátyám nem nagyon törődött vele. Két házra voltunk a miénktől és felfedeztem egy alakot a házunk előtt. Biztos kim. Tényleg fontos lehet ez a szüleinek, ha már ilyen hamar ideküldték.

-Szomorú és izgatott is, de legfőképp szomorú, látszik rajta. - mondta Em és én egyből tudtam, hogy Kimről beszél.Na igen, akinek szuper látása van...

-Még mindig nem heverte ki... remélem itt majd sikerül neki. Mondjuk nincs még egy szingli vámpír... - mondtam mosolyogva.

-Bekísérjelek? Vagy most inkább hanyagoljuk? - kinéztem a kocsiból. Kim a nagy, monstrum Dzsipet nézte furcsán.

-Valamikor úgy is meg kell ismernie titeket. - mondtam nagy sóhaj kíséretében.

Bátyámmal egyszerre szálltunk ki a kocsiból Kim meglepett arcot vágott, mi pedig megindultunk felé. Két nagy bőrönd volt nála, melynek egyikén üldögélt kabátban és sapkában. Hát igen... a tavasz itt nem valami meleg, de én már hozzászoktam az itteni időjáráshoz, így csak egy vastagabb pulcsi volt rajtam. Emmettnek meg mind egy volt... a bőre amúgy is jéghideg.

Ahogy megálltunk előtte, fájdalmas mosoly suhant át az arcán. Szeme végigpásztázta Emmettet, majd tekintete ide-oda cikázott köztünk. Nyilván azt hitte, Em az új barátom. Közelebb léptem Kimhez és ő szorosan megölelt.

-Annyira rossz... hiányzik... - suttogta a fülembe rég nem látott barátnőm szinte majdnem sírva.

-Tudom... - suttogtam én is - De jó lesz itt neked, jó téged egyben látni.

-El sem tudod képzelni mennyire hiányoztál...

Emmett segített a cuccait behozni. Kim azt mondta, nem akar egyedül lenni, így a szobámba vitte Em a két bőröndöt, de még mindig nem tudtam őket bemutatni egymásnak, mert Emmett följött utánam, Kim pedig a kanapéra kuporodott...

Visszamentünk a földszintre és Em segített nekem valami kaját összeütni, miután elvetettem a pizzarendelés ötletét. Kim szó nélkül figyelte a ténykedésünket és hülyéskedésünket, miközben beállt a konyhapult mellé.

-Kim, hagy mutassalak be titeket egymásnak. - kezdtem és közben majdnem levágtam az egyik ujjam, de Emmett kikapta a kést a kezemből. - Ő Emmett Cullen, az egyik itteni barátom, olyan mintha a bátyám lenne, nagy mackó. - ezen mindketten elmosolyodtunk, Kim csak nézett bánatosan.

-Szia Emmett... Kim vagyok. Kimberly Evans.

-Örülök, hogy megismerhetlek! - mondta és bevetette legédesebb mosolyát. Ezek a vámpírok milyen szemérmetlenek és milyen pofátlanul jól néznek ki... Emmett és az ezer wattos vigyora... olvadás...

Megettük a Thai szószos csirkét, ez a specialitásom, és Emmettnek megcsörrent a telefonja. Gondoltam, hogy Alice az, ő neki mániája telefonálgatni...

-Szia húgi... oké. Hova menjek érted? Igen, igen itt van ő is. - Em rám nézett vigyorogva - Oké, adjad! Csá öcsi, mondd! - csönd és a telefonból átszűrődött Edward dallamos hangja, amint valamit nagyon magyaráz bátyjának - Aha. Szerintem meg sem kell kérdezni, de oké.. jó... megkérdezem. Otthon találkozunk! - azzal lerakta a telefont és széles mosoly terült el arcán.

-Mit akart Edward? - estem neki rögtön. De tényleg... és miért nem engem hívott ha valamit akar...

-Azt kérdezte át jöjjön-e. - Kimre pillantott. A szemem már kezdett hozzászokni a gyors mozgásukhoz, így egész jól tudtam már követni a mozdulataikat.

-Olyan dilis öcséd van! Mondd meg neki, hogy jöjjön át.

Kim csendben hallgatta a párbeszédünket és furcsán méregette Emmettet. Az már meg sem lepett, hogy elkerekedett szemmel nézte, amikor Em búcsúzott.

-Na szia kislány! - mondta és a homlokomra nyomott egy puszit - Sietek, a végén még Alice hisztirohamot kap. Holnap találkozunk. Szia Kim!

Emmett távozása után száz százalékosan Kimé voltam. Tudtam, hogy Edward arra célzott, hogy éjjel át jöjjön-e, de már olyan szinten megszoktam a jelenlétét, hogy nem tudnék már nyugodtan aludni nélküle. Kim meg is jegyezte, hogy hogyhogy nem jött az a bizonyos Edward. meg hogy tulajdonképpen ki is ő.

Elmondtam neki, hogy ki kivel és hogy, meg azt, hogy őket mind örökbe fogadták aztán azt is elmondtam, hogy Edwarddal járok. Kim furcsán nézett rám, amikor ezt elmondtam neki.

-Hmm... én nem... én nem senki mással azóta. - mondta halkan. Istenem, rossz volt ezt nézni.

-Láttam én, hogy néztél Emmettre... - próbáltam viccelődni.

-Hülye vagy! Jut eszembe, honnan tudnak Magyarul, vagy csak Emmett?- csodálkoztam ezen a kérdésen, Kimmel is mindig Magyarul beszéltünk... vagyis az esetek nagy többségében. De tényleg furcsa lehet, hogy egy fúl amerikai magyarul beszél.

-Sokat utaznak... na és páratlan a nyelvérzékük... De Emmetten ne akard kipróbálni, mert Rosalieval találod szembe magad. - vigyorogtam és örültem, hogy végre van valami szín az arcában, mert elpirult.

Megbeszéltük, hogy Kim alszik belül és, hogy ne húzzuk be a függönyt. Az ablakot természetesen most is csak behajtottam és nem csuktam be. Szerencsére csendes este volt. Nagy szó. hogy nem szakad az eső, vagy nincs nagy vihar...

Edward pedig jó szokását megtartva, ott volt mellettem egész éjjel. De mégsem tudtam sokat aludni. S amikor aludtam, akkor is hülyeségeket álmodtam. Többek között Lucasról is álmodtam. Az első találkozásunkról, és az utolsó együtt töltött napunkról és arról, hogy nem halt meg. Álmodtam még Edwardról is. Álmomban szakított velem, mert „veszéllyel van rám”. Jaz titokban visszajött találkozgatni velem, mert nem akarta még egyszer elveszíteni a húgát.

Reggel én ébredtem fel előtt. A telefonom alatt Edward üzenete lapult. Azt írta, hogy ma én vezetek és legyek Kim segítségére. Meg, hogy csak Jaz és Em lesznek bent egész nap, ők Aliceszel és Rosalieval csak ebédnél jönnek majd.

Kim is korán felébredt. Rengeteg időnk , így Kimmel leültünk normálisan reggelizni. Megmutattam rendesen a házat és elmeséltem, hogy én terveztem a szobámat. De az igazi meglepetés a garázsban érte, amikor apám Fordja és anyám Audija között meglátta az én kis gyönyörűségem.

-Ez... a... a te... ez a te kocsid? - bámult a cabrio formátumban pihenő Cooperkámra. Még jó, hogy ki nem esett a száján, de tudtam, hogy ő is nagy Cooper imádó, szóval megértettem őt.

-Igen, születésnapomra kaptam a fiúktól... - mondtam miközben beültem a volán mögé és „felhúztam” a tetőt.

-Fiúktól? - értetlenkedett, és bepattant mellém.

-Edward, Emmett és Jasper vette nekem.

-Nagyon szerethetnek téged ezek a Cullenék... - mondta és már indultunk is a suliba.

Még így is korán érkeztünk meg. Elkísértem Kimet a Tanulmányi Irodába, én beszéltem helyette. Ez tényleg kiborító lehetett a szüleinek. Kim a félév közepén érkezett, de mégsem keltett akkora feltűnést, mint én év elején. A barátaim, akikkel óra közti szünetekben, vagy órán találkozott, mind nagyon rendesek voltak vele.

De a nagy bemutatás váratott magára ebédig. Kim nem akarta, hogy bemutassam bárkinek is, de tudtam, ha Alice tud róla... akkor nincs menekvés. Azzal nyugtattam Kimet, hogy mindenki bírni fogja, mert nekem is az első nap már voltak barátim...

-Szia Kanada! - adott puszit Oli - Hát ő kicsoda? - kukkantott a hátam mögött bujkáló Kimre.

-Hali Oli! Ő Kanada 2.0 - mondtam nevetve - Ő a gyerekkori barátnőm Torontóból, egy jó ideig nálunk fog lakni. Kim, ő Oliver Sykes, a helyi matricás, - böktem az Oli nyakán megvillanó tetkók egy részére - kemény rocker csávó.

-Szia Kim! - köszönt, engem pedig oldalba bökött.

-Helló, Kimberly Evans vagyok...

Az ebédlőben még pársor ezt el kellett játszani, amíg be nem mutattam mindenkit az asztalnál. Mindenihez téve egy kis megjegyzést. Jasper láthatóan szimpatikus volt neki, de Emmett még jobban. Jamie próbálta szóra bírni, de csak pár mosolyt tudott az arcára csalni. Zoey ahogy észrevette, hogy Jamiet eléggé érdekli Kim, magánkívül távozott az asztaltól. Olyan jót nevettem.

Közben megérkezett a másik három vámpír is. Elöl Rose, mögötte Alice és Edward beszélgettek valamiről. Rosalie leült Emmett mellé és megcsókolta. Szegény Kim, ezzel szerintem minden illúziója szertefoszlott. Edward hasonlóképpen üdvözölt engem.

Alice egyből arról érdeklődött, nem akarunk-e hétvégén náluk aludni. De nekem más tervem volt... pénteken le akarom vinni Kimet La Pushba és ezt közöltem is vele. De Alice nem adta föl, szóval a hétvégén a Cullen villában kell lennünk. Edward persze nem akarta, hogy La Pusba menjek, de nem tud megállítani.

Délutánonként segítettem Kimnek felzárkózni, mondjuk úgy korrepetáltam őt egy-két tantárgyból. Hála Cullenéknek, egész jó tanuló vagyok mindenből. Mondjuk köze lehet ahoz, hogy a barátnőm előre látja, mik lesznek a dolgozatok kérdései és a pasim meg belelát a tanárok fejébe.

Pénteken Edward nem jött suliba. Carlisleal, Esmevel és Roslieval elment vadászni. Suli után mi pedig egyből indultunk a rezervátumba. Zac megkért, hogy vigyem el őt is, az apja pár házra lakik Balckéktől. Az időjáráson meg sem lepődtem... szakadt az eső.

Mondanom sem kell, Jake nagyon megörült nekem. na meg a haverjai is, akik a garázsban vártak minket. Bennek a szeme Kimre tapadt. SZép lány, az tény és nem bánnám, ha valaki kiragadná őt ebből az állapotból. Ben pedig látszólag erre készül.

Nem csodálom, hogy Zoey odavan Kiowaért. Ezek a quileute fiúk sokkal férfiasabbak, mint amennyi idősek valójában. Jake is kinéz vagy tizennyolcnak, de nem tizenötnek. Ha nem tudnám biztosra a korát, nem hinném el, hogy annyi amennyi.

A fiúkkal repült az idő. Még Kimet is szóra bírták és nevetett. Olyan jó volt „boldognak” látni. Persze igazán boldog már soha nem lesz, de tűrhetően boldog még lehet. Mondjuk nem kizárt, hogy szerencséje lesz neki is, ahogy nekem Edwarddal.

Jaz kijött értünk kocsival a határig... még mindig nem értem, mi ez a hülyeség az indiánok és vámpírok között... De mondjuk jó volt, hogy eljött Jaz, mert egyedül nem biztos, hogy rátaláltam volna az kikövezett útra, ami a házukhoz vezet. Kim csodálattal nézte az erdőt. A ház pedig őt is lenyűgözte. Amíg Jasper után ügyesen beálltam Alice Porsche-ja mellé Kim a házat és a környezetet csodálta.

-Gyönyörű a házatok Jasper. - motyogta Kim

-És még ne láttad belülről... - mosolyodott el szöszi bátyám . Na, de menjünk be... megázunk itt kint.

Csak Alice és Emmett volt otthon, a többiek még mindig vadászni voltak. Ennek kim nagyon örült, mert így elfelejtheti, hogy Emmett foglalt. Alice nekilátott vacsorát csinálni, de én nem voltam éhes. Kim mondta Alicenek, hogy nem szeretne egyedül aludni, s mivel nekem parancsba osztotta barátnőm, hogy a bátyja szobájában alszok, felajánlotta Kimnek, hogy aludjon az ő szobájában és ottmarad vele.

-Alice, nem baj, ha elmegyünk sétálni Ramival? Vigyáztok addig kimre?

-Persze szívem! De amint látom, inkább Emmettet kéne megkérdezni... - kuncogott Alice.

-De tényleg nem baj, hogy itt hagyjuk? - kérdeztem én is.

-Ne aggódj már annyit húgi...

11 megjegyzés:

Pusszy írta...

wow
ez egyszerűen fantasztikus lett
tök jó, hogy Kim is itt van
de remélem nem lesz botrány:)
nagyon tetszett:)
várom a következő részt:)

Rami írta...

Szia!
Köszi szépen. Hát, ki tudja, lehet még bármi :D
Örülök, hogy tetszett.
Sietek a kövivel!
Puszi Rami

คภςรא írta...

nagyon szuper lett :D és tök jó hogy beletetted Kimet:D

Rami írta...

Szia!
Köszi :D
Jó vagy nem... majd kiderül :P

Névtelen írta...

ez tök jó lett! nem lehetne, hogy zoeynak két pasija van?:P

Rami írta...

Szia!
Hát... egyiket sajna ki kell ejteni...
Majd kiderül melyikük lesz az Alpha :P

Névtelen írta...

jajj Borka..egyszerre kétpasival?
ja és jó a fejezet:)
ja igen..megtaláltam h hol lehet komizni:)

Rami írta...

Szia Lívi!

Borka tudod mennyire nagyravágyó :D
Köszönöm. A kövivel meg iparkodok, de Vikiéknél nem tudtam írni...
És remélem ha már rátaláltál... nem is fogod elfelejteni, hogy hol kell komizni ;)

Puszi

Viki írta...

Szia Rami!
Szuper lett ez is. Örülök, hogy itt van Kim, de szerintem lesz itt még gubanc...:D
puszi

Rami írta...

Szia Viki!
Kimnek úgy látom mindenki örül. :D
Nagyon jó megfigyelő vagy, de cipzár a számon :P
Puszi

Névtelen írta...

Ez nagyon jó lett :D Bár szerintem, hogy itt van Kim, lesz még valami, biztos rányáladzik Edwardra xD
Majd töröld le zsepivel ! :D
Next :D
Gya.