Szívem csücskei

2010. március 23., kedd

Nightfall: 25. fejezet - Félelem, beszélgetés és rémálom

Szervusztok!
Sajnálatos módon megint csak két lelkes olvasóm írt kommentet. Nem leszünk így jóban. Szóval ennél a résznél szeretném ha írnátok azért. Ha valaki csak idetéved az is írjon. Nem akarok kommenthatárt szabni, mert tudom, hogy nincs annyi rendszeres olvasóm, így felesleges lenne.
A cím elég sokatmondó. Na és mi a félelem oka? És új lakó érkezik a Frill lakásba. Meddig marad és ki az? Előre szólok, hogy vannak benne érzelemtől túlcsorduló részek is, de néha kell :D
Jó olvasást! És légyszi kommenteljetek!
xoxo Rami




-Anyudék mikor jönnek haza? - kérdezte Mattie, miközben bementünk a házba piáért.

-Nem tudom, vagy holnap este, vagy hétfőn. - mondtam és megfogtam két kólát.

-Öhm.. Rami... lehetne egy nagy kérésem? - állt meg a pult mellett és zavartan nézett rám.

-Persze Mattie. - mosolyogtam rá. - Tudod, hogy bármikor, bármit.

-Arról lenne szó, hogy nem aludhatnák nálatok? - kérdezte reménykedve, de mégis szomorúan. Ezzel megijesztett. - Persze tudom... ott van nálatok Kim, és nincs sok hely, meg a szüleid sincsenek otthon, de én elalszok a kanapén is...

-Jesszusom, Mattie mi baj? Ne csináld ezt... a frászt hozod rám. - léptem közelebb hozzá és leültünk az asztalhoz.

-Áh... semmi. - mondta keserűen - Anyámék napok óta veszekednek. Áll a bál otthon. Egy nyugodt percem sincs, próbálom őket csitítgatni és békíteni, null sikerrel. Oliékhoz nem akarok jönni aludni, a szülei még a végén riadóztatnák az enyémeket, hogy a fiukkal hentergek... Chh...

-jaj csajszi. Az ajtónk mindig nyitva áll és örülnék, ha nálunk lennél. - mondtam és megöleltem. - De vigyük a cuccokat, még a végén kiszáradnak.

A hangulat nagyon jó volt. Oli, Edward és Jaz gitároztak Alice és én pedig énekeltünk. Bár nekem koránt sincs olyan jó hangom mint az aprócska angyalkának. Sőt. De a srácok megkértek, hogy eresszem szabadjára a hangom.

Az este folyamán nem egyszer szóba került Zoey, aki nem volt hajlandó eljönni. Rose mulasztására azt találtuk ki, hogy megbetegedett, így csak Em jött. De Zoey valószínűleg nem ezért nem jött el.

Mondjuk amióta Kiowával kavar, nagyon különlegesnek hiszi magát, amit Kim és én az este folyamán nem egyszer megemlítettük. Kim még a suliban is... Le nem szállna szegény lányról.

Olyan érdekes, amióta Kim itt van, visszatért a régi Ramóna. Ha valami nem tetszett, annak hangot is adtam. És ezen csak Zoey sértődött meg néha. De ez az énem eddig még csak neki nem tetszett.

Éjfél körül búcsút mondtunk egymásnak. De persze Edward hazakísért kocsival, Em meg hazavitte Jazt és Alicet. Jamie pedig Zacet és Alexet. Azok a szempárbajok komolyan... Jamie olyan gyilkos pillantásokat lövelt Emmettre, amiért Kim nm az ő közelében volt, hanem inkább maci bátyám mellett volt.

Abba természetesen nem mentem bele, hogy barátnőm a kanapén, vagy egyedül a ház másik végében, a vendégszobában aludjon. Kimnek mondta, hogy vigye föl a szobámba, majd megyek mindjárt és viszek ágyneműt.

-Na, mi lesz éjjel? - kérdezte szerelmem sejtelmes mosollyal és derekamnál fogva magához húzott.

-Mit szeretnél? - válaszoltam kérdéssel kérdésére.

-Hát... - mondta mosolyogva és ajkait az enyéimre tapasztotta.

Ajkam elnyílt és éreztem hideg leheletét. Akaratlanul is végigsimítottam nyelvemmel fogain. Élesek voltak. Nagyon élesek. Máskor már rég eltolt volna magától és valami olyat mondott volna, hogy „Ne játssz a tűzzel!” vagy „Ne feszítsük túl a húrt...”

De most nem. Semmi jelét nem adta, hogy ellenzi tettem. Kezeim mellkasáról elkezdtek vándorolni. Egyik kezemmel a hajába túrtam és megmarkoltam, míg másikkal a pólóját szorongattam.

Nyelve gyengéd táncot lejtett enyémmel. A teste jéghideg volt én mégis lángoltam. Még jobban magához húzott és én egyre erősebben szorítottam a pólóját. Egyre erőtlenebb lettem és ezt ő is érezte.

Ölelésén nem lazított, de a csókot megszakította. Miután képes voltam kinyitni a szemem, láttam, hogy nem mosolyog. Arcán szomorúság játszott.

-Mennem kéne. - zihálta, de nem engedett el.

-Éjjel? - kérdeztem reménykedve.

-Természetesen őrizni fogom álmod. Jobban mondva... mindhármótokét. - mosolyodott el.

Nehézkesen, de elváltam tőle és mentem a csajokhoz. Útközben kivettem a hűtőbőm sört és kólát az emeleti folyosó végén lévő vendégszobából pedig beszereztem az ágyneműt.

A szobámban csak a lávalámpa égett, Kim netezett, Mattie pedig TV-t nézett. Belépésemre mindketten felém fordultak, majd az ablak felé. Én is hallottam valamit, mint amikor Luke kövekkel dobálta az ablakom. Kim a fejével intett, hogy menjek oda.

A ház előtt Edward kocsija állt, mellette az én Adoniszommal. Amint megálltam az ablaknál, megcsörrent a telefonom.

-Már most hiányzol... - hallottam Edward bársonyosan búgó hangját.

-Te is nekem. - válaszoltam és elmosolyodtam, majd a soha be nem csukott, semmibe nyíló üvegajtóra pillantottam.

-Te vagy az életem és az örökkévalóságom. Szeretlek. - mondta és éreztem barátnőim kíváncsi pillantását a hátamban.

-Örökké. - mondtam még mindig mosolyogva.

-Majd jövök.

-Várlak. - suttogtam és összetoltam a telefonom.

Amikor visszafordultam mindketten visszakapták fejüket és mintha mi sem történt volna, úgy csinálták tovább, amit elkezdtek. valamiért visszatért az a furcsa érzés, mint amit a pályán éreztem múlthéten.

Megfogtam az egyik sört és a gardróbba invitáltam Mattiet. Barátnőm szó nélkül felállt a tévé elől és követett, majd megállt mögöttem amíg én elővettem neki egy pizsamának nevezett pólót és boxert.

Ez a szokásom már régóta megvan és eddig mindig mindenki megmosolyogta. Emlékszek, még Bekával kezdtük el, aztán átragadt kimre is.

-Megfelel? - kérdeztem felé fordulva.

-Ha nem Edwardé, akkor igen. - mondta mosolyogva és valamit észrevett a hátam mögött.

-Mi olyan érdekes? - kérdeztem és megfordultam, hogy megszemléljem mit talál olyan érdekfeszítőnek.

-Miért tartogatsz a gardróbodban egy törött gitárt? - kérdezte és az első gitárom felé mutatott. nem tagadom, fájt és rossz volt ránézni. Az ajtóban megjelent Kim is.

-Lucastól kaptam. - mondtam halkan.

-Egy törött gitárt? - kérdezte mosolyogva. Épp válaszolni akartam, amikor Kim megszólalt.

-Nem mondod komolyan, hogy eltörted Lucas gitárját? - kérdezte szemrehányóan, már-már hisztérikusan.

-Kim basszus, azt elképzelni sem lehet, hogy nem én törtem el, hanem valaki más? - mordultam rá, mert rosszul esett, hogy azt feltételezte, én törtem el. - Egyébként nem, nem törött gitárt kaptam. - fordultam vissza Mattiehez. - Csak apám úgy gondolta, hogy majd a költöztetőkocsiban nem lesz semmi baja, mert én a repülővel akartam elhozni. De ő makacskodott, hogy ne a repülőn hozzam, mert biztos valami baja lesz. Hát rosszul hitte. Én még anyámmal a régi házunkban voltam amikor apám a költöztetőkkel idejött. Szó szerint hisztérikus rohamot kaptam, amikor felhívott és közölte, hogy eltört a gitárom. - mondtam és könny szökött a szemembe.

-Jaj bébi, úgy sajnálom, olyan barom vagyok néha. - mondta Kim és megölelt.

-Komolyan, az ember azt gondolná, hogy az életed mese habbal, hisz' egy Cullennel jársz és amúgy is minden megvan ami kell. Erre kiderül, hogy miken mentél keresztül. -jött oda Mattie is.

-Na, menjünk... megmelegszik a sör és a kóla. - erőltettem mosolyt az arcomra.

A szobámban megcsináltam Mattienek az „ágyát”. Egymás mellé raktam a két babfotelom. Extra méretűek, így simán lehet rajtuk így aludni aztán még órákig hülyültünk és beszélgettünk.

Mattie mindenáron látni akart gitározni, Kim pedig azon erősködött, hogy énekeljek is. Nagy noszogatásra eljátszottam és énekeltem a kedvenc Nirvana számom, a Come As You Are-t. Aztán belelendültem és még játszottam nekik. Közben már majdnem elpusztítottuk az összes piát.

-Olyan fura érzésem van... - mondta Mattie amikor tanítgattam őt gitározni, úgy mint ahogy engem tanítottak... - Mintha valaki figyelne...

-Pedig biztos, hogy nincs itt senki. - válaszoltam két akkord mutatása között, Kim pedig elmosolyodott - Min nevetsz? - néztem rá.

-Tudsz róla, hogy pont úgy tanítgatod Mattiet, mint anno Luke téged? - válaszolt kérdéssel.

-Nem. - hazudtam - De akkor most biztos örül, hogy nem volt hiába az a sok fáradozása. - mondtam szomorúan.

-És már teljesen jól vagy? - kérdezte Mattie - Mármint, úgy értem... hogy... már nem szereted? - na erre a kérdésre nem számítottam.

-Ez.. nem olyan egyszerű... - válaszoltam keserűen, mire újra megéreztem azt a furcsa érzést... amiről Mattie is beszélt - Persze, együtt vagyok Edwarddal és teljes mértékben őt szeretem. De nekem előtte Lucas volt a nagy szerelem... - egyre erősebben éreztem, hogy valaki figyel - És ezen nem hiszem, hogy valaha is túl fogom tenni magam. Szívem egy darabját magával vitte... - mondtam és Kimre szegeztem a pillantásom. Tudtam, hogy ez a téma őt is érdekli, csak ő tudja, hogy milyen nehéz erről beszélni.

-Értem. Hát z szomorú... - reagált Mattie az előbb elhangzottakra, de én Kimmel vívtam szempárbajt. - Kim, neked... neked is volt... szóval érted...

-Igen. - mondta még mindig engem nézve - Csak én nem úgy váltam el tőle, mint Rami Luketól. Előtte már napokkal veszekedtünk. Végül is hülyeség volt az egész, de én már akkor is ilyen hülye voltam és még aznap is veszekedtem vele. Azt mondtam neki, hogy hagyjon békén, nem vagyok rá kíváncsi... Erre... - a hangja elcsuklott és nem fejezte be.

-Még mindig szereted, és ezért nincs senkid. - állapította meg Mattie. Engem közben az a hülye érzés hatalmába kerített. Kinéztem az ablakon, de nem láttam semmit.

-Ezért is jöttem ide. Vagyis... a szüleim küldtek. Dilidokihoz jártam és nem beszéltem senkivel. A pasi dolog meg igen... részben ezért nincs. Nick emléke örökké itt marad. - mutatott a szívére.

-Meg részben azért, mert Rose közbeszólt... - próbáltam feldobni a gyászos hangulatot.

-Meg apád is! - vágott hozzám egy párnát. - Na de lányok, szunnyadni kéne... - mondta és meghúzta a kezében lévő üveget. Követtük a példáját.

-Támogatom az ötletet. - ragadtam meg a takarót és kikaptam alóla a „pizsamám”. - Na ez Edwardé. - lengettem meg a pólót és a boxert nevetve.

Mattie kérésére a lávalámpa égve maradt. A sötétben az a „figyelnek” érzés még erősebb lett és már alig várta, hogy jöjjön Edward.

-Gyerekek... én félek... - szólalt meg mellettem Kim mire én elnevettem magam. - Ne nevess... Nem tudok aludni és félek.

-Én mondtam... - szólalt meg Mattie is.

-Jól van... elmondom nektek, én már egy hete félek. Úgy érzem, hogy valaki figyel. És tudom, hogy mennyire hátborzongató. - vallottam meg az igazat.

-Csajok, nem gáz, ha odahurcolkodok az ágy mellé? - kérdezte Mattie és hallottam a hangján, hogy fél.

-Nem Tozier! Nem jöhetsz ide! - viccelődtem - Jaj... persze, hogy nem gáz.

Végül én is elaludtam a csajokkal együtt. Pedig meg akartam várni Edwardot. Az az érzés még álmomban is ott volt és egész addig nem múlt el, amíg meg nem éreztem Edward hideg testét magam mellett. Szorosan hozzábújtam és még hallottam, amint egy „Hiányoztál, Szeretlek”-et mormol a fülembe, aztán teljesen elragadott az álom.

Álmomban egyedül voltam egy kihalt helyen. Menekültem. Menekültem valaki elől, de nem néztem hátra. Kiabáltam, de nem hallottam meg senki. „Edward? Edward! Segíts kérlek... félek...” mondtam és összerogytam, mert a lábaim már nem bírták tovább.

Aztán az ágyamban találtam magam. Felültem, de a látványtól sikítani kezdtem. Először Kimet láttam meg. Mellettünk a fal összefröcskölve vérrel és szétmaszatolva. Ő pedig ott feküdt mellettem vérbe fagyva. A nyaka kitekerve, a lábai kifordulva, az arca pedig teljesen eltorzult.

Épp Mattiehez akartam fordulni, hogy szóljak neki, de ő is halott volt. A nyakán számtalan harapás, ruhája széttépve. Megerőszakolták. Megannyi sebhely és véraláfutás volt mindkettejük testén, de Mattie szemei nyitva voltak és engem néztek.

Ott ültem a csurom véres ágyban, a kezeim és a ruhám nekem is véres volt. Ott ültem, sikítottam és zokogtam, de senki nem reagált. Épp a telefonomért akartam nyúlni, hogy hívjam a rendőrséget, amikor egy erős kéz megragadta a kezem.

Nem vártam meg, hogy ki volt az, kinyitottam a szemem és Edward megnyugtató ölelésében találtam magam. Gyorsan körbenéztem. A lányoknak semmi bajuk nem volt én pedig rettegve bújtam szerelmemhez a könnyeim pedig ömlöttek.

-Sss... itt vagyok. - suttogta és megnyugtatóan simogatta a hátam.

-Úgy féleg... Edward, én annyira félek... - szipogtam.

-Erre már rájöttem. Beszéltél álmodban, sőt mi több sikoltoztál. - adta tudtomra - A nevemet mondogattad kétségbeesetten, aztán azt mondtad, hogy „Segíts!” és, hogy félsz. De mitől Kicsim?

-Csak rosszat álmodtam. - tudtam, hogy nem fog addig békén hagyni, amíg el nem mondom mit álmodtam. - Futottam valaki elől, de összerogytam. Aztán itt voltam és a lányokat valaki brutálisan meggyilkolta. Minden tiszta vér volt... - a hangom elcsuklott és a fejemet a vállába fúrtam.

-És ha szabad érdeklődnöm, mitől féltek mindhármad? - kérdezte még mindig suttogva. - Igen, sajnálom. Hallottam. De a lányok gondolatai ordítoztak.

-Nem tudom... úgy érzem valaki figyel... Valaki... vadászik rám.

-Ne félj, nem engedem, hogy bárki is hozzád nyúljon. - hallottam a hangján, hogy mosolyog és nekem eszembe jutott a „Don't Touch Me!”-s póló.

A vasárnapot szinte átaludtuk. Valamikor délután, Alice ébresztett minket. Amikor kinyitottam a szemem, Edward ült az ágy szélén Alice pedig terülj terülj asztalkámat varázsolt az én pici üvegasztalkámra. csak a palacsinta illatát tudtam beazonosítani.

Semmi kedvem nem volt felkelni, így csak odahúztam magamhoz Edwardot és visszacsuktam a szemem. Visszaaludni nem tudtam és mint egy negyed óra múlva Mattie sikoltására pattant fel a szemem.

-Jézusom Alice! Te mit keresel itt? - kérdezte levegő után kapkodva. Majd hátrafordult és meglátta Edwardot is, de most már nem sikított fel.

-Tudod, van kulcsom... - lengette meg a lakáskulcsunkat. Na igen. Ez az átka, ha vámpírokkal barátkozik az ember. Alice lemásoltatta a kulcsaim. A lakáskulcsom is és a szobám kulcsát is.

-Mattie, az istenért... ne visítozz! - motyogott Kim. - Rohadtul fáj a fejem.

-Ezt nem csodálom. - kuncogott a fülembe Edward és eszembe jutott, hogy Kim ivott a legtöbbet. Oliéknál is és a sörből is amit felhoztam...

-Hé, mi volt itt éjjel? - Ült fel az ágyban. - Edward, te meg?

-Aliceszel jöttem. Gondoltam felébresztem Csipkerózsikát, ha még alszik. De egy negyed órája az ágy széléről behúzott maga mellé... - vázolta a dolgokat szerelmem.

-Aha, és higgyem is el, hogy ti nem hemperegtetek az éjjel. - nevetett Kim.

-Jegeld le a fantáziád bébi! - mondtam és meglöktem a fejét.

Alice noszogatására kikeltünk az ágyból és odagyűltünk az asztalhoz. Alice olyan volt, mint egy elégedett családanya, aki örül, hogy a gyerekei tömik a fejüket.

Amikor elkísért a fürdőbe rendbe szedni magam, elmondta, hogy holnap jönnek anyámék és, hogy Mattie még nálunk lesz egy ideig, Trix jóvoltából főként. Kész szálloda. Mondjuk szeretem, ha itt vannak.

Olyan este nyolc körül Edwardék elmentek. Hiába keltünk viszonylag későn, a félhomálytól és az esőtől elálmosodtunk.

Az éjjel megint rémálmom volt, de némileg módosult. Most egy erdőben futottam és amikor az ágyban találtam magam csak Kim volt halott. Amikor lenéztem, Matie nem volt sehol, de az ágya véres volt. Zajokat hallottam a fürdőből aztán egy véres kéz nyúlt ki. Másodpercekkel később megláttam a hozzá tartozó testet is.

Mattie több sebből vérezve, kicsavart lábakkal kúszott ki és a segítségemért sóhajtozott. Ismét a telefonom után nyúltam, de most Edwardot akartam hívni. Igaz tudtam, hogy ő nem tud segíteni, hisz' minden tiszta vér.

A kezem egy ismerős, erős kéz gátolta meg abban, hogy telefonáljak, de most nem ébredtem föl és megláttam a kézhez tartozó arcot is. A felismerés mélyen hasított a szívembe és zokogva felriadtam.

13 megjegyzés:

Viki írta...

Hello Hello Rami!

Szuper lett! Ilyen csajos esték a legjobbak.:)De rémálmok nélkül:S Hátborzongató, mikor úgy érzed figyelnek.:S Én is voltam már így. Edward olyan édes, mindig ott van, ha szükség van rá.
Van ilyen pasi az életben?:P
Nah és a végén...akit meglát...van tippem ki lesz az:D

várom a kövit, puszillak!

Pusszy írta...

áhh ez nagyon jó lett:)
nagyon tetszett:)
a rémálmoknál majd besz.rtam XD
nagyon durva
fogadjunk, hogy Luke arcát látta...
nagyon tetszett:)
várom a kövi részt:)

Névtelen írta...

Heloka! Már megbocsáss de ki az a hülye aki ezeket a történeteket végig olvass? Ilyen bejegyzést még egy 5éves ovodás is csinál aki megnézett legalább 5filmet.....

Névtelen írta...

Heloka! Már megbocsáss de ki az a hülye aki ezeket a történeteket végig olvass? Ilyen bejegyzést még egy 5éves ovodás is csinál aki megnézett legalább 5filmet.....

Névtelen írta...

Stephen King-hez hasonlítani magad szerinted egy kicsit nem túlzás? OMG. A barátaid még jó hogy nem mondanak rosszat rólad. Úgy köszöntgeted nekik hogy nem tiporják a sárba az önérzetes próbálkozásaid, mintha valami díjat vennél át. xD. Tanulj meg helyesen írni mielőtt ilyen "nagy fába" vágod a fejszéd...
Am csak 1 kép van fent rólad de már abból látszik mekkora az EGOd...

คภςรא írta...

jujj de izgi... nagyon de nagyon várom a folytit:D egyszerűen IMÁDOM :D (L)

Névtelen írta...

am sztem jóó:) és nefigyelj az ilyen hülyeségekre:)

Rami írta...

Szia Viki!

Igen, Edward a védelmező :P De nem, nem hinném, hogy van ilyen.
A tippedre kíváncsi lennék. De majd kiderül.

A kövi pedig fent is van.
Puszillak, Rami

Rami írta...

Szia Pusszy!

Köszi, örülök, hogy tetszett =]
A rémálmokkal pont ez volt a szándékom :P
Az meg majd kiderül, hogy kit is látott.

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia Névtelen 1!

Hogy ki az a hülye? Hát van egy pár :) Az ilyen írásokat elég sokan olvassák. Itt most nem az enyémet értem, hanem úgy általánosságban.

Véleményem szerint elég furcsa lenne, ha egy ötéves már írni tudna, és így fogalmazna.

Amúgy nagyon szépen köszönöm a megjegyzésed.

Szép napot!
Puszillak, Rami

Rami írta...

Szia Névtelen 2!

Egyenlőre még nem képzelem magam Stephen Kingnek, csak idéztem tőle. De ki tudja? Lehet, hogy még eljutok odáig, hogy akkora író lesz belőlem. Valahol el kell kezdeni. =]

A barátaim vélemény mindig is számított. És gondolom nekik is az enyém. Legyen az pozitív vagy negatív.

Képzeld, pályafutásom alatt már a harmadik díjat vettem át. Ott oldalt megtalálod őket. Nagyon örülök nekik, és hálás köszönet érte. Ez is csak azt mutatja, hogy amit csinálok az jó.

Helyesírásom folyamatosan csiszolom, de köszi, hogy szólsz! Majd résen leszek ezután ;)

A kép ami fent van rólam, szerintem jó. Mindenki azt gondol amit akar, de ne egy kép alapján ítélj meg valakit! Amúgy jól látod, egóm az van. De szerintem ez még nem baj.

Amúgy köszönöm a hozzászólásodat, írj máskor is bátran! Akár negatív kritikát is... Az csak erősíti bennem a tudatod, hogy jó amit csinálok.

Írj máskor is! Örömmel fogadom. Legalább lesz egy jó napom =]

Szép napot!
Puszillak, Rami

Rami írta...

Szia คภςรא!

Örülök, hogy tetszett. A fejire pedig nem kell tovább várakoznod!

xoxo, Rami

Rami írta...

Szia Lívi!

Köszi, hogy írtál.
Oké, nem fogok foglalkozni a hülyeségekkel!

xoxo, Rami