Szívem csücskei

2010. március 27., szombat

Nightfall: 26. fejezet - Élménybeszámoló

Sziasztok!
Köszönöm a kommenteket mindenkinek. Válaszoltam is rájuk =]
Ez egy kicsikét rövidebb fejezet lett, de remélem tetszeni fog.
Hazaérkeznek a szülők és még ajándékot is hoznak. Mattie vajon maradhat, vagy haza kell mennie?
Jó olvasást! A kommentekkel pedig ne fukarkodjatok. Ha jó ha nem írjatok!
Puszillak, Rami



Reggel a lányok nagyon beszédes kedvükben voltak. De én még mindig az álmom hatása alatt voltam. próbálták, de nem tudták belőlem kiszedni, hogy mi bajom van.

-Edward, csinálj vele valamit... nem hajlandó beszélni. - adta ki az utasítást Kim.

-Majd megpróbálom szóra bírni. - mosolyodott el és vállamat átfogva elkísért az első órámra. - Ugye tudod, ha anyukádék így látnak meg, többet nem hagynak magadra. Márpedig ez több okból sem lenne jó... - mondta és apró csókot adott.

-Majd én teszek róla, hogy felviduljon az én kis húgicám. - hallottam meg bátyám hangját és már éreztem is, hogy átjárja a testem a vidámság.

-Jaz... nem ér bevetni a hangulatmódosító tudásodat. - néztem rá szúrósan.

Társadalomismereten elmondtam Jaznak az álmom. Nem mondott semmit. Csak azzal nyugtatott, amivel baseball közben, hogy ne féljek majd ő megvéd. Nem lesz semmi bajom nekem, se a lányoknak. Aztán újra bevetette képességét és lenyugtatott.

A nap száguldott. Kivéve a matekdolgozatot. De még szerencse, hogy Edward a padtársam. Nagy áldás ilyenkor, hogy ő mindent tud.

Suli után még elugrottunk Mattieékhez, hogy összeszedjen pár ruhát magának, mivel ma az én ruháimból válogatott. Szerencse, hogy egyezik a méretünk. Eredetileg ki akartunk utána menni a reptérre, de anyámék azt mondták, nem kell, így Mattieéktől egyenesen hozzánk kocsikáztam.

A lányokkal megbeszéltük, hogy rendbe szedjük a házat. Még a végén kiakadnak a szüleim. Kim vállalta a rendrakást a szobámban, Mattie a mosást míg én fölmostam. Aztán a csajokkal karöltve nekiálltam valami ehetőt csinálni.

A házi gyros lett megszavazva. A pitát Mattie vállalta, a salátát és a csípős szószt Kim én pedig a húsit csináltam. Hogy biztos jó legyen, és mindenki szeresse, csirkehúsból. Nem meglpő módon szétröhögtük az agyunkat főzés közben.

-Képzeld el, Zac ma arra készül, hogy leviszi Alexet La Pushba, bemutatni az apjának. - mondta Mattie.

-Elég sokáig várt vele, hogy mit ne mondjak... -válaszoltam mosolyogva, mert eszembe jutott, hogy én is milyen sokáig húztam-halasztottam a bemutatást.

Elpletyizgettünk még egy ideig. Kim megkérdezte Mattiet, hogy miért nem Oliéknál alszik, mert ugye ők együtt vannak és barátnőm készségesen válaszolt.

Elkészült a kaja és mi megszálltuk az összes fürdőt a házban. Ahogy beléptem a szobámba, jót mosolyogtam. Kim a gardrób ajtaját valószínűleg direkt hagyta nyitva. Mindkettejüknek csinált egy kis zugot a gardróbban.

Megcéloztam a szobámhoz tartozó fürdőt és hosszasan engedtem magamra a vizet. Bármennyire is jó elmerülni egy kád forró vízben én jobban szeretek zuhanyozni. Megszárítottam a hajam és egy szál törülközőben átvonultam a gardróbba.

Felvettem a kedvenc levi's gatyóm és egy mélykék trikót. Közben megjöttek a leányzók is. Követték a példám és mindketten farmert húztak. Amíg ők öltözködtek én kivasaltam a hajam.

Pont mire elkészültünk, meghallottam, hogy kattan a zár és Leslie nevetve becsörtet. Fő a jó hangulat. Így biztos nem lesznek szőrös szívűek Mattievel kapcsolatban.

-Sziasztok Fiatalok! - köszöntek egyszerre amint megláttak minket a lépcsőn.

-Szia Trix! - ölelte meg anyámat Kim - Olyan rég láttalak...

-Szia Kincsem. Jó látni. - mosolygott anyám. Rám nézett és azt olvastam ki a szeméből, hogy tőlem is valami hasonlót vár, de én nem vagyok az a fajta. Csak nagyon ritkán.

-Csináltunk kaját, szóval irány enni! - utasítottam őket.

Jókedvűen ültünk le enni és elnyerte mindenki tetszését. A lányok élménybeszámolót követeltek én pedig vázoltam a dolgokat, hogy Amber azt mondta, Kim addig maradhat nálunk ameddig akar és ameddig meg nem elégelik őt, és hogy Mattie egy ideig nálunk lesz, mert balhéznak a szülei.

-És milyen Magyarország? - érdeklődött Mattie immár a nappaliban.

-Hát, nem olyan mint Amerika... - nevetett apám. Hű de nagy poén...

-Annyit mondok, hogy azt látni kell. - ecsetelte anyám - Én falun nőttem fel, tudod, állatok a kertben, kis házak és mindenki ismer mindenkit - még durvább mint itt - és olyan jó volt megint ott lenni. Persze furcsa volt a nagy, kanadai fenyők után az az erdő, de kicsit újra gyereknek éreztem magam. Pláne, hogy Andrew, a bátyám is eljött és Lez húga is... - és anyám csak beszélt és beszélt és beszélt... Mattie pedig érdeklődve figyelt.

-Ha jól gondolom, szuvenírt is hoztatok... - mondtam mikor anyám befejezte.

-Pontosan... Ja és Nóri küldött neked születésnapodra ajándékot. - mosolygott sejtelmesen Trix.

-Lássuk a medvét! - sürgettem meg, mire ő az egyik bőröndhöz sétált és gyorsan kikapott belőle valamit. Valami nagyot.

Amikor anyám átnyújtotta az óriás méretű, hosszú nyakú üveget, széles vigyor terült el az arcomon. Nem kellett csalódnom Nóriban.

Nóri apám húga és nyolc évvel idősebb nálam. Nem is ő lenne, ha nem ezt küldte volna. Csillogó szemekkel néztem az üveget. Mézes barackos fütyülős. Eredetileg tizennyolcadik szülinapomra beszéltük meg. Itt ez igazi Hungarikumnak számít és csak rendelve, elég drágán lehet kapni.

Anyám még elújságolta, hogy Andrew szíves-örömest vár engem Londonba. Lez megígérte Mattienek, hogyha legközelebb mennek, vagy megyünk, velünk jöhet. Kim számára pedig ez egyértelmű volt.

Apám most is azzal viccelődött, hogy Andrew nagyon, nagyon hiányolta Kimit. Nórinak meg nem volt kivel bulizni. Hát szívás. Mondtam is apámnak, ha idejönne még elege is lenne a buliból, mert Alice nagyon rá tud pörögni a témára.

A lányok még faggatták a szüleim, én pedig a fütyülősömmel felmentem a szobámba. Az üveget odaraktam a beépített polcra a hi-fi mellé, a Nirvana relikviáimhoz. Az ágyról lelépve két hideg, erős kezet éreztem a derekam köré fonódni.

Nem sok kellett, hogy sikítsak. Egyből a rémálmom jutott eszembe, de meghallottam Edward doromboló hangját a fülem mellett. Javíthatatlan, de imádni való.

-Csak én vagyok... - nyugtatgatott és én szembefordultam vele.

-Ilyet még egyszer ne csinálj! - mordultam rá.

-Elnézést, nem akartalak megijeszteni. - nézett rám kiskutyaszemekkel és én nem tudtam rá haragudni.

Szinte teljesen elvesztem aranybarna szemeiben. Már megfigyeltem, ha engem néz teljesen emberi és érzelem gazdag volt a szem. Ilyenkor... olyan, olyan sebezhetőnek tűnik.

-Jön Mattie és Kim. - suttogta majd apró csókot lehelt az ajkaimra és eltűnt.

-Végre... olyan gyorsan eltűntél... - jött be Mattie háta mögött Kimmel.

-Tudod, nekem ez nem újdonság. - mosolyogtam - Nyáron, karácsonykor és tavasszal mindig elmennek és van amikor én is velük szoktam menni. De van, hogy csak én megyek és ott töltöm a nyarat.

-A szüleid olyan rendesek.. - terült el a szőnyegen ami meleg volt a padlófűtéstől. - Az én szüleim ezt nem tennék meg. Nem elég, hogy van egy kamasz lányuk, befogadnak még egyet. Aztán még engem is. - mosolyodott el és láttam a szemében, hogy mire gondol.

-Kezdünk hasonlítani Cullenékhez. - vigyorogtam és sejtelmesen Kimre sandítottam. - Csak még kéne pár fiú...

Este felé közös erővel elkészítettük a házit, aztán Trix belibbent egy nagy bőrönddel és közölte, válogassunk a ruhák közül, mert neki nem kellenek. A bőrönd teli volt ruhákkal. Volt nem egy magyar márkájú is. Egy párat azok közül is választottam, de főként a farmerokat, leggingeket és a pólókat nézegettem.

Találtam egy kék szoknyát és egy pulcsit. A pulcsi hátán két szem volt és vámpírfogak, egy „I see you!” felirattal. Automatikusan a kupacomra dobtam.

Holnapra nem mondanak esőt, így felszentelhetem a szoknyát egy leggingel és a pulcsival. De amint láttam, nem csak én spekuláltam a szoknyán. Mattie kezében is megfordult jó néhány darab.

-És amúgy szereted Magyarországot? - érdeklődött Mattie mikor már az ágyból néztük a tévét.

-Inkább csak a magyar konyhát és a pálinkát. - vigyorogtam - Egyébként vannak szép helyek, de én Kanadát és Észak-Amerikát tekintem otthonomnak.

-Én szeretek ott lenni, nem tudom mi bajod van vele... Pláne ha ott van Nóri. - vigyorgott Kim.

-Jó, akkor már Július vége, Augusztus eleje...

-Miért? Mi van akkor? - tudakolta Mattie.

-Sziget! - mondtuk egyszerre a magyar szót Kimmel és mindkettőnk szeme csillogott. Ő tudja miről van szó. Az anyukája magyar, - bár kiskorában Kanadában költöztek és Kim már ott született- tud magyarul és volt is már velem a Szigeten.

-Oké, akkor most magyarázd is el. Ha eddig nem jöttél volna rá, én nem tudok magyarul. - gúnyolódott.

Elmeséltük neki, hogy mi az a Sziget és, hogy miért is szeretjük. Megmutattam neki a relikviáimat és az agyon hordott, 2003-as guinness rekordos Szigetes pólómat is. Akkor voltam először, és az az első emléktárgyam onnan. De csak két napig voltam. Azóta ez valami szentírás volt, hogy nekünk akkor magyarba kell menni és sátorral kint lenni. Szüleim évekkel előtte már a rabjai voltak, de azóta mi is Kimmel... na meg a többiekkel...

Tavaly ez kimaradt, na de idén. Idén el kell menni. Bár nem tudom mi lesz még nyáron. Élni fogok-e még vagy mi, de megígértem Mattienek, hogy el fogom vinni magammal.

A magyar szokások és az ott történt dolgok elmesélése után egyhangúan megszavaztuk az alvást. De még percekig röhögtünk. Kim elmesélte, hogyan fogja megcsapolni a fütyülősöm és hasonlók.

A rémálom ma sem került el. Már miért is került volna? Újabb módosulás történt benne.

Futok és hallom a hangját. Hallom, hogy azt mondja, „Ne félj tőlem!” de én mégsem állok meg. Számtalanszor megbotlok és már hallom a lihegését a fülemben. Nem figyelek és elesek, de nem bírok felkelni. A könnyeim kicsordulnak. „Edward segíts kérlek... Szeretlek!” a hátamra fordít nem látom az arcát csak valami nagy fényességet.

Megint az ágyamban vagyok. A fal véres, Kim halott. Az ágyon minden véres. Most nem sikítok. Mattie nincs a helyén, az ágya véres. Egy kéz kinyúl a fürdőből összevérezve a hosszú szőrű, fehér szőnyeget. „Segíts kérlek!” nyöszörög Mattie. Teljesen megrémülök. Mattie már a szőnyegen fekszik. Haldoklik.

Amikor a telefonért nyúlok észreveszem, hogy a kezem és a ruhám véres. A kezemet az ismerős, erős kéz megállítja a hívásban. Az ismerős arca láttán még jobban leblokkolok, könny áztatja arcom. „Ne sírj... Ne fél tőlem, nem bántalak!” mondja mosolyogva. „Szeretlek!”

10 megjegyzés:

Viki írta...

Szia Rami!

Ismét egy nagyon jó fejezet lett! Már megszoktam...:P
Magyar pálinka..hm...finom XD
És ezek a rémálmok :S kiráz a hideg brr..
várom a kövit, puszi

Borci írta...

Szia Rami!
Már elég rég olvastam, de bepótoltam =P.
Szuper az összes fejezett, egyre jobbakat írsz:)
Mindörökké Fütyülős(L)

คภςรא írta...

nagyon szuper lett ez is:D várom a folytit

F1fan:) írta...

sehr gut, csak így tovább:)
köszi a segítséget am..Gomb JánoosxD
várom a folytatást.

Névtelen írta...

Örülök, hogy jó napot okoztam. :)
pályafutás. XD
egy blog írás mióta az?
am meg arra nem gondoltál, hogy azért adják neked a díjat, mert egyszerűen nem tudják másnak?
És ezek az előzetesek. xD mintha valami Pulitzer díjas író műveit ajánlgatnád. :D
és a negatív kritika pont arra van, hogy közöljék veled, hogy béna vagy...
nah csá.
NE puszilgass

Rami írta...

Szia Viki!

Köszi szépen! Na igen, ha már magyar lány, legyen már valami... :P
A rémálmokra pedig hamarosan fény derül.

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia Borci!

Örülök, hogy tetszik!
Igen, Fütyülős (L)

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia คภςรא!

örülök, hogy tetszett, a kövit pedig már olvashatod is!

xoxo, Rami

Rami írta...

Szia F1fan!

Danke! Hát igyekszem csak előre :D
Nincs mit, ha bármi kell szósz és segítek! Kubik Róbert ;)

A folytatást már olvashatod is!

xoxo, Rami

Rami írta...

Szia Névtelen!

Örülök, hogy megint írtál, már nagyon vártam megjegyzésed!
Annyira szeretek veled írogatni, mindig boldog leszek, ha meglátom, hogy írtál.

Tudod a karriernek is el kell kezdődnie valahol. Lehet, az enyém pont ezzel a bloggal kezdődik el. Még bármi lehet.

Tökmindegy, hogy miért adják a díjat. Én boldog vagyok és ez a lényeg! Különben más is kap ilyen díjat (de csak neked súgom meg).

Drága Egyetlen Névtelenem! Csak, hogy tudd, van építő jellegű kritika is és a te kritikáidat is ilyennek tekintem. Hiszen te nagyon okos és értelmes vagy, annyi dolgot tanulok tőled. Semmi nem tudja elvenni a kedvem az írástól, remélem örülsz neki :)

Örülök, hogy ismét írhattam neked!
Várom további megjegyzéseidet.

Puszillak, Rami