Szívem csücskei

2010. április 8., csütörtök

Nightfall: 29. fejezet - Még sincs minden rendben

Sziasztok!
Itt az új fejezet. Ahogy azt a cím is jelzi, nem csak játék és mese Rami élete. Bizony újabb gubanc van születőben. Lehet utálni, hogy miért kínzom szegényt. De lesz azért jó is a rosszban. =]
Remélem tetszeni fog!? És kérek mindenkit, hogy írjon kommentet. Legalább pár szót. Jó olvasást!
Puszi ^^




-A húsvétot is nálunk töltöd? - kérdezte Trix reggelinél Mattietől.

-Nem, elvileg otthon leszek. - válaszolt zavartan Mattie.

-Jaj kincsem... - ölelte meg őt Trix. - Ne legyél elszontyolodva, én mindig is több gyereket akartam, hely pedig van... Bármikor jöhetsz.

-Köszönöm Trix, ez sokat jelent.

Leslie már elkezdte tervezni, hogy mi lesz a húsvéti menü. Hús és hús, süti és süti... na meg pia dögivel. Mielőtt még elkezdte volna osztogatni a feladatokat, felmentem.

Eszembe jutottak a régi húsvétok. Az a rengeteg vödör víz amit kaptam. Még most is kiráz a hideg, ha rá gondolok. Ha jól tudom, Leslie még most is őrizgeti a tojásokat, amiket nagy gondossággal festegettem minden évben. Ha épp nem volt festékem, elcsentem Trix körömlakkjait.

Szombat este Leslie hazavitte Mattiet. de a biztonság kedvéért a cuccait nálunk hagyta. Vasárnap közös erővel feldíszítettük a házat Kimmel. A ház persze úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna és nem úgy, mintha húsvétra készülnénk.

Anya persze szóvá is tette, hogy örülne, ha nem csinálnánk háborús övezetet a házból. Hiába. Alice délután, estefele küldött egy üzenetet, hogy készüljek, mert a fiúk készülnek hozzánk. Még jó, hogy szólt.

Hétfőn reggel persze jó korán keltünk. Szerencsére víz nélkül megúsztuk apám locsolását. A konyhában pedig kipakoltuk az ételt meg az italt. Sör, bor, pálinka. Na meg azért volt alkohol mentes ital is.

Szépen sorban jöttek az osztálytársak és még olyanok is, akiket nem is ismerek felsőbb évesek. Sőt, még a kilencedikesek közül is jöttek. Undorítóbbnál undorítóbb kölniket hoztak a srácok. Jó tudom, ez a lényeg... de pfuj... kezdett kikészülni a gyomrom. A versikék terén pedig nagyon kreatívak voltak. Ez jó pont volt.

-Itt egy Volvo! - szökdécselt a nappaliba Kim.

-Istenem most segíts meg! - álltam föl sóhajtozva és valaki ráfeküdt a csengőre. Gondolom Emmett. - Jövök már! - kiáltottam és lassan vánszorogtam az ajtóhoz.

Kim nagyon izgatottnak tűnt. Fülig érő szájjal állt meg mellettem. Nyugi Ramóna. Mély levegő, három, kettő, egy... Kinyitottam az ajtót, de meg is bántam.

Jaz és Edward megfogták a kezem és nem engedtek meghátrálni. Emmett előttem állt ezer wattos vigyorral a képén és vödörrel a kezében. A felismerés gyorsan jött és mélyen hasított belém.

-Szia királylány! - köszönt vigyorogva és a keze előrelendült a vödörrel. - Szabad-e locsolni?

Mindez pár másodprc lefogása alatt történt. A hideg víz telibetalált. Ahogy a víz az arcomba csapott felsikítottam. A fiúk persze jót röhögtek. Mindhármójukat ki akartam nyírni. Nem érdekel, hogy milyen erősek és vámpírok, semmi sem érdekelt. Akkora erőt éreztem magamban. De a fiúk nem engedtek el.

-Emmett McCarthy Cullen, megöllek! - sivítottam.

-Kislány, ez csak víz! - vigyorgott.

Amikor végre hajlandóak voltak elengedni, felcsörtettem a szobámba átöltözni. Már miért is ne, Edward is utánam jött. De nem nagyon érdekelt, becsuktam előtte a gardrób ajtaját.

-Haragszol rám? - kérdezte miközben átölelt hátulról.

-Edward, ezt nem úszod meg ennyivel... - próbálkoztam ellenkezni.

-Nem-e? - kérdezte és közelebb húzott magához.

-Edward...

-Tessék?

-Át szeretnék öltözni. - próbáltam lefejteni magamról a kezeit. Nem mintha ellenemre lenne a közelsége.

A Cullen fiúk elég sokáig voltak nálunk. Kim nagy örömére. De engem nem tudtak kiengesztelni. Pláne, hogy Emmett pontról pontra kielemezte az arckifejezésem. Meg tudtam volna fojtani őket. Igaz Alice szólt, de azt nem gondoltam, hogy ennyire elvetemültek.

A tudat, hogy Kimet szódával támadták meg, egyszerre hárman, valamelyest felvidított. Trix pedig csak jókat mosolygott és megnyugtatott, hogy ő lánykorában egy nap többször is kapott vizet. Volt, hogy öregapám úgy keltette, hogy a nyakába öntött egy bögre vizet.

-Anya, csak ne adj ötleteket nekik... - néztem szúrósan Edwardra, akinek az ölében ültem és Emmettre.

-Nem vagyunk mi olyanok királylány... - vigyorgott össze Emmett Jasperrel Edward pedig megpuszilta a vállam.

Miután a húsvétot sikeresen túléltem, a szünet maradék része és a suli első napjai normálisan teltek. Mattie úgy döntött, hogy még mindig nálunk lesz, de hétvégékre hazamegy. Ezen kívül semmi furcsa nem történt.

Legalábbis azt hittem. Az az idegesítő „figyelnek” érzés viszont visszatért, Alice pedig nem látott semmi nyugtalanítót. Legalábbis nem kötötte az orrunkra.

Lassan a rémálmaim is visszatértek. Ez kezdte Edwardot is aggasztani, ezért rám állította Alicet. De Alice, mint a baseballpályán, most sem mondott semmit és nem gondolt a dolgokra. Pedig látszott rajta, hogy valami őt is aggasztja és érzi, a dolgok nem stimmelnek.

-Edward, miért kínzod magad? - kérdeztem tőle útban hazafelé az Alice-szel eltöltött vásárlás után.

-Ezt most hogy érted?

-Tudod, hogy hogy értem... - húztam végig az ujjam a szeme alatt lévő, egyre sötétebb karikákon. Úgy festett mint a rock sztárok, akik direkt festik oda a sötét karikákat.

-Semmi bajom... - makacskodott és a tenyerembe csókolt.

-Ó igen? Akkor miért is sötét a szemed? - tapintottam rá a lényegre, mire ő elhúzta a száját.

-Most mire gondolsz? - hogy én mennyire utálom ezt a kérdést...

-Arra, hogy miért vagy ilyen makacs...

-Mert szeretlek. - válaszolta kacér mosollyal.

Nagy meglepetésemre nem haza, hanem a Cullen házhoz mentünk. Alice mosolyogva pakolta ki kocsijából a rengeteg csomagot. esküszöm, még életemben nem láttam senkit, aki ennyire odáig van egy vásárlástól.

Miközben igyekeztünk be a házba, észrevettem, hogy Edward és Alice jelentőségteljesen összenéztek.

Úgy tudtam, vagy legalábbis gondoltam, hogy csak estig vendégeskedünk náluk, de amikor Edward is eltűnt, kezdtem gyanakodni. Mivel nem csak Edward tűnt el, hanem az összes fiú felszívódott. Alice persze csak nevetett, amikor megkérdeztem, hogy hol vannak. Szeretem Alicet, de néha az agyamra megy.

-Te akartad, hogy elmenjen vadászni... - válaszolt végre, mikor már vagy ezredszerre kérdeztem, hogy hol van Edward. De, hogy ezt miért nem tudta elsőre elmondani...

-Alice, mikor viszel haza? - kérdezte Kim. Na erre én is kíváncsi voltam. Bár volt egy olyan tippem, hogy nem visz haza, hanem itt alszunk.

-Nem mentek haza! - csilingelte Alice sziporkázó mosollyal. Hogy az ötösöm így jönne be a lottón... - Itt alszotok! Esme már készíti a vacsorát.

Hát z kész. Rájöttem, hogy miért kell itt aludnunk, vagy legalábbis nekem miért kell. Edwardnak teljesen elment az esze. Kellett nekem elmondani, hogy mit érzek és, hogy újra rémálmok gyötörnek. Igaz az utóbbira magától is rájött. nem nehéz, ha minden éjjel ott van mellettem és látja az arcom alvás közben. Komolyan, rosszabb mint az apám. Állandóan biztonságban akar tudni és vigyázni akar rám.

Azóta még La Pushba sem enged, amióta Bran előttem változott farkassá. Szerinte egyáltalán nem biztonságos, és felelősségteljes dolog farkasokkal cimborálni. Na mert a vámpírok olyan veszélytelenek mi?

Úgy döntöttem, Edward szobájában füstölgök tovább. Kikerestem egy szimpatikus bandát és elindítottam a CD-t. Hogy fölösleges energiáimat lekössem, leültem Edward gépe elé, hogy megnézzem az e-mailjeim.

Már biztos teli van spam-mel a postafiókom. - gondoltam és gyorsan bepötyögtem a szükséges adatokat. Jól gondoltam. Ötvenhat olvasatlan üzenet, ebből ötven hirdetés és egyé hülyeség.

Unottan törölgettem és azon gondolkodtam, vajon csak nekem jön ennyi szar, vagy másokat is bombázzák velük? Persze néha jó, mert így tudok meg olyanokat, hogy már kész van a Sziget és a Volt programlistája. De a többi, hitel, ház, utazás és hasonlók.

Csak egy kattintás hiányzott és kitöröltem volna egy személye üzenetet is. Az e-mail cím nem volt ismerős. Egy kis hezitálás után megnyitottam a levelet.

„Egyetlenem! Sajnálom ami a múltban történt, de hidd el, nem én akartam így. Tudom, hogy nem vagy boldog... tudom, hogy engem vársz még mindig. Nem kell már sokat várnod és velem leszel újra, s az örökkévalóságig. Még ha oda a halálon át vezet is az út...
LAW”

-Ugye nem akarsz elájulni? - hallottam meg Rosie aggódó hangját.

Aggódó? Várjunk csak... Mióta is vagyunk mi jóban Rosalieval? És hogy került ide? Válaszolni akartam, hogy nem, nem fogok elájulni, de nem találtam a hangom. Csak mereven bámultam a monitorra és nem értettem mi van.

Arra gondoltam, biztos valamelyik tahó, volt osztálytársam. De semmi értelmet nem láttam a dologban. Miért irkálna bárki is ilyeneket?

éreztem Rose hideg kezét a vállamon, aztán a szék forogni kezdett és megölelt. Nem tudom mi vezérelte őt erre a tettre, de jól esett. Hasonló állapotba kerültem, mint amikor először idéztem föl Luke emlékét.

Egyetlen mondat kavargott a fejemben, ami valahogy nem illett a képbe. „Még ha oda a halálon át vezet is az út.” Ezt az egyetlen mondatot nem tudtam megemészteni.

Ha az illető, aki küldte, azt akarta elérni, hogy féljek, hát sikerült neki. Valahogy nem egy bunkó üzenetnek fogtam fel, ami nem tiszteli Luke emlékét... és az én érzéseim... Hanem egy fenyegetésnek. Ugyan nem volt az az egy mondat kiemelve semmivel, de szinte kivilágított a sorok közül.

Rose, mint egy védelmező anyatigris szorított magához és hálás voltam ezért neki. Úgy éreztem, ha ő nem fogott volna össze, szétestem volna. Valaki meg akar ölni és mindezt a halott szerelmem nevében. Undorító és hátborzogató. Hirtelen már nem tűnt akkora őrültségnek, hogy azt éreztem, valaki figyel. Sőt mi több... vadászik rám.

Megpróbáltam összeszedni magam. Rose áthúzott a szobájába és helyrehozta a sminkem. Megpróbált közben mosolyt csalni az arcomra... kisebb-nagyobb sikerrel. Persze Alice előtt nem tudtam eltitkolni. Ő látta előre, már akkor amikor elhatároztam, hogy megnézem a leveleim. A vacsorát is csak egykedvűen tologattam a tányéron. Az összes étvágyam elment.

Alice lelkesen ajánlgatta a csodálatos csipkecsodáit, de én inkább Edward cuccainál maradtam. Többek között azért is szerettem az ő ruháiban aludni, mert mindennek olyan őrjítő illata volt akárcsak neki.

Az álom valahogy nem akart a szememre jönni. Csak vergődtem az ágyban, de nem akartam lemenni a lányokhoz. Hirtelen ötlettől vezérelve Edward CD-s polcához sétáltam. De rájöttem, most halkan nem tudnék zenét hallgatni, így ezt az ötletet elvetettem.

nagy meglepetésemre Edward szobájában a zongora mellett találtam egy akusztikus gitárt. Ez mindig lekötött, így gyorsan a kezembe kaptam és behangoltam. Egy magyar számot választottam, egy Nirvana emlékszámot. Életemben ezt énekeltem először komolyabban.

Soha nem szerettem igazán a hangom, így akkor is azért merészkedtem a mikrofonhoz, mert apám haverjaiban már kellőképpen volt alkohol. Azóta Beka már megszerettette velem a hangom, de még mindig csak akkor énekelek, ha egyedül vagyok.

Most is inkább csak a gitár volt a lényeg és nem az én hangom, ezért csak halkan énekeltem. Csak remélni mertem, hogy a lentiek nem hallják és nem szándékoznak feljönni... valamint, hogy Kim nem ébred fel.

A gitárral az ölemben elhelyezkedtem az ágy közepén és a félhomályban elkezdtem játszani a Tankcsapda - Egyszerű dal című nótáját. Csukott szemmel játszottam és teljesen átadtam magam a számnak.

http://www.youtube.com/watch?v=BMTRmFwjt2Q

Épp az utolsó versszaknál jártam amikor hallottam a gyújtó kattanását és lassan felnyitottam a szeme. Edward akár egy koncerten, a feje fölé emelte és lassan, jobbra-balra ringatózott vele.

-Ez egy nagyon jó szám. - szólalt meg amikor már az utolsó akkordokkal bíbelődtem.

-és az átvitt értelmére is rájöttél? . kérdeztem fojtott hangon és a gitárra könyököltem.

-És mi is az átvitt értelme? - nézett rám érdeklődve. Apám is hasonló képet vágott, amikor nekiszegeztem a kérdést... pedig ő nagy Csapdás és Narvanas...

-Ugye most csak ugratsz?

-Nem kicsim... komolyan kérdeztem.

-Jó, akkor elmondom az elméletem. - sóhajtottam - Szóval rájöttem még valamikor régen, hogy a Polly első dallamsorára épül az egész. Aztán, hogy Cobainről szól. - tartottam egy kis szünetet és fojtattam. - Ha megfigyeled, minden sor az élete egy részéről szól. - még mindig érdeklődve pislogott rám.

-Mégpedig? - kérdezte mosolyogva.

-„Néha úgy hiányzik a marihuána, mint a hercegnőnek a DonJuan, ha az erkélyről a szemébe néz, vonzza mint méhet a méz.” Ez például Kurt droggal való problémáit és az elvonós időszakát fejezi ki. - mondtam és abbahagytam a gitározást addig, majd folytattam. - „Meg az a srác akit már te is láttál és tudtad jól utálja magát, de mégse hittem volna, hogy a végén, elő veszi a pisztolyát.” - játszottam el a következő sort. - Ez pedig arról szól, hogy köztudottan nem volt kibékülve magával, de hihetetlen, hogy öngyilkos lett. „Valami szomorú dallam hangjai halkan kisértenek éjszakákon át, velem vannak és együtt dúdolgatjuk a halál dalát.” Depresszió és a búcsúlevél. „Hogy ez a szerelem nekem nem a május, én örülök, ha valahogy túl élem, ez a szerelem csak egy rohadt mágus, ha elkapom úgy is kiherélem.” Ez Courtnegy, szerintem. Hozzá nem vagyok hajlandó semmit hozzáfűzni. „Repülőgépek, óceánok, a füvek, a fák, a mezők, a virágok...” A koncertek és turnék jelképe. „...A különös álmok, amiket látok, ha egyszer éjjel hiába vártok.” Ennek az első felét nem tudtam értelmezni, de az utolsó fele a haláláról szól. Arról, hogy három napig nem találták meg.

-Wow... Ügyes vagy szerelmem. - mondta és megjutalmazott édes csókjával. - De aludnod kéne... Bár szívesen hallgatnám még az egyszemélyes koncertedet. Csak neked nem lényegtelen az idő. - mondta szomorúan.

-De... Edward... én nem akarok aludni. Félek. - suttogtam és az ölébe másztam.

-Tudom. Alice épp erre gondolt amikor jöttünk és Rose is elmondta, hogy kicsit közelebb kerültetek egymáshoz. - mondta és szorosabban ölelt magához.

-De az az egy mondat... annyira...

-Sss... Nem fogja megúszni, ha csak egy ujjal is hozzád mer érni. Ott helyben széttépem. - éreztem az agressziót a hangjában. - Szeretlek. - suttogta a fülembe. - Mindennél és mindenkinél jobban. Jobban szeretlek és kívánlak mint az öröklétem erőforrását. Te vagy az, akire száztíz éve nem találtam rá. Te vagy az, akinek a kedvéért bármivé lennék. - mondta és végig a szemembe nézett, közben szívem már a torkomban dobogott és kezdett gombóc nőni benne. - Nem engedem, hogy bárki, vagy bármi ártson neked. Nélküled semmi értelme az életemnek. Te vagy az életem és az örökkévalóságom. Szeretlek! - mondta és lecsókolta a kigördülő könnycseppeket az arcomról, majd az előbbi szavait egy hosszú, édes csókkal pecsételte meg.

10 megjegyzés:

Pusszy írta...

úristen
a húsvétos az nagyon jó lett
Emett az hülye:)
a levélnél azt hittem, hogy bef*sok:)
de komolyan:)
nagyon tetszett
Edward vallomása a végén egyszerűen csodálatos lett:)
nagyon tetszett
nagyon jól megírtad
várom a kövi részt:)

Viki írta...

Szia Rami!

wow! Ez a locsolás XD :P szuper lett. Az e-mail meg rémisztő.:S A gitározás és éneklés is jó volt:)
Nah és a legszebb a vége... Edward vallomása:$ olyan kis édes.:D

várom a kövit!
puszi!

Névtelen írta...

te hallod ezt az előzőekben is meg akartam írni de az a kép a Bannerben mint valami csöves akinek elkenődött a sminkje...
am dedós kommentek...
vámpírok nem léteznek... soha nem is léteztek. és ez egy fantázia. álomvilágban élsz. át fognak baszni ott ahol csak tudnak... naiv egoista...

คภςรא írta...

jajj de szuper let...
várom a kövit

F1fan:) írta...

jólett.. nekem főleg az e-mailes rész tetszett. kíváncsi vagyok h milesz:)
és most kezdem a harmincast:)

Rami írta...

Szia Pusszy!

Örülök hogy tetszett, megint.
Látom akkor az e-mail elérte a célját.

Az Edwardos részt igyekeztem szépen megírni.

Köszönöm a dicséretet!

A kövi már olvasható!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia Viki!

Örülök, hogy neked is tetszett. Hát igen, Edward már csak ilyen :D

A kövit olvashatod is!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia Névtelen!

Azt hittem már nem is fogsz írni! De látom, itt vagy és nagyon örülök neked! :)

A kommentek miért is dedósak? Én nem látok bennük semmi rosszat.

Tudod én szeretek fantáziálgatni egy másik világról. Ott minden úgy alakul, ahogy én szeretném. Épp ezért írok. :)

De akkor a te látószögedből a családanya Stephenie Meyer is egy álomvilágban élő naiv egoista és a többi író is akik valami számodra nem tetsző dologról írnak vagy vámpírokról és azok létezéséről.

Na meg persze a blogtársaim is, akik ficet írnak.

Érdekes egy alak vagy te hallod. Szívesen találkoznék veled személyesen. Biztos jól ellennénk.

Várom további megjegyzéseidet!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia คภςรא!

Köszönöm a kommenedet! örülök, hogy tetszett!

Az új rész pedig olvasható is.

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia F1fan:)!

Na, legalább felkeltettem az érdeklődésed!

Azt hittem, már nem is fogsz írni.

Remélem tetszik a fejezeted és nem nyírsz ki érte nagyon.

Puszillak, Rami