Szívem csücskei

2010. április 5., hétfő

Nightfall: 28. fejezet - Akár a gyémánt

Sziasztok!
Boldog húsvétot és sok locsolót minden lánynak! ^^
Szerintem már tudjátok, hogy miről fog szólni ez a fejezet, szóval nem is írok semmit :D A kommenteket köszönöm és most is várom őket! Jó olvasást! xoxo




Társadalomismereten soha nem figyeltem. Ha épp nem bátyámmal beszélgettem, akkor rajzolgattam vagy bámultam ki az ablakon. Akárcsak most...

Azon gondolkodtam, amit Edward mondott a napsütéssel kapcsolatban. Nem értettem, vajon miért nem mutatkozhatnak napfényben. Apropó napfény... teljesen be van borulva.

Az az állítás, hogy második óra után jó idő lesz, hamisnak bizonyult, mert elkezdett szakadni az eső. Nem is csodálkoztam, itt ez nem meglepő. Volt már olyan is, hogy egyik pillanatban hét ágra sütött a nap, aztán meg hirtelen elkezdett szakadni az eső. Ez Forks...

Egy reményem maradt, hogy megértsem ezt az egész őrültséget a nappal kapcsolatban... Jasper.

-Jaz, miért kell hazamennetek második óra után? - fordultam bátyám felé kíváncsi tekintettel.

-Mert sütni fog a nap, mi pedig vámpírok vagyunk. - mondta mosolyogva.

Nyugodtan beszélhettünk erről, Mr. Denbrough már hozzászokott, hogy soha nem rá figyelünk és neki a felelet és dolgozateredmények voltak a fontosak... A diákok miatt sem kellett aggódni, hogy valaki meghallja, a terem végében ültünk és előttünk egy pad üres volt mindig.

-Kösz, hát ezzel kint vagyok a vízből. - grimaszoltam.

-Jaj húgi, tudod, hogy én vagyok az, aki kertelés nélkül és őszintén elmond neked mindent ezzel a léttel kapcsolatban. - mondta és igaza volt - De Edward megesketett, hogy nem mondok neked erről semmit...

-Mert ti olyan becsületesek vagytok, igaz? - gúnyolódtam.

-Attól függ miről van szó... - vigyorgott - Egy fekete Mitsubishi eclipse kapcsán megfontolnám, hogy betartsam-e a szabályokat...

Feladtam a próbálkozást, hogy kiszedjek belőle valamit is. A következő próbálkozásom Alice volt, de vele is kudarcot vallottam. Spanyol után még mindig esett az eső, igaz már nem akkora hévvel.

Edward ugyanúgy elkísért a következő órámra. Hosszas búcsúzkodásunknak a csengő adta meg a végszót.

-Ma még találkozunk! - mondta búcsúzóul egy féloldalas mosoly kíséretében.

Ebből egyből rájöttem, hogy készül valamire. Még gyorsan közölte, hogy fél perc múlva jön a tanár és már el is tűnt.

Órán csodálkozva pislogtam a padra, amikor azon megláttam egy fénycsíkot. Tényleg kisütött a nap, de az eső még mindig szemerkélt. Egyik felem örült a napsütésnek, de a másik nem. Hisz' így az én második családom nem lehet itt.

-Nem most kellene álmodozni Miss Frill! - állt meg a padom mellett Mr. Richardson. - Kérem ismételje el amit mondtam!

-Elnézést Mr. Richardson.. - mondtam szemlesütve.

-Ha még egyszer szólnom kell, beírom az órai munkájára az elégtelent Miss Frill!

Ebédnél nagyon jó volt a hangulat. A lányok megkérdezték, hogy hol vannak a többiek - Cullenék - én pedig mivel az igazat nem mondhattam, azt hazudtam, hogy valmi családi ügy miatt kellett elmenniük.

A jó hangulat az órákon is töretlen maradt. Helyettesítőtanárok jöttek be az órákra és, hogy úgy mondjam, nem nagyon érdekelte őket, hogy nekik most órát kéne tartaniuk.

Érdekes módon Zoey sem hitte magát most különlegesnek. Ő is velünk hülyéskedett. Nem gondoltam, hogy Zac ennyire lökött... Elővette legjobb színészi képességét és szinte az összes tanárunkat kiparodizálta. Alig kaptam levegőt annyira nevettem. Volt egy olyan sejtésem, hogy holnap ebből iszonyú izomláz lesz.

Útban haza, Oli hívta Mattiet. Oli tudott egyszerre több embert hívni úgy, hogy mindenki tudjon beszélni mindenkivel. Mattie ki is hangosította a telefont.

Eddig is tudtam, hogy jó fej osztálytársaim vannak, meg viccesek... de, hogy ennyire... Már úgy fájt az állkapcsom. Komolyan, már csak Emmett hiányzott, ő még ennyire kattant.

-Kanada, édes drága bogaram! - szólított meg Oli.

-Igen, egyetlen matricás plüssnyuszkóm?

-Add már meg légy oly kedves Emmett számát, hadd legyen még ennél is jobb a hangulat...

Megpróbáltam értelmesen elmondani neki, de közben Alex lökte a hülyeségeket, amikre Kevin is kapható volt és együtt nyomták. Szóval nagyon durva volt. Javában röhögtünk Jamie hangeffektusain, amikor végre felvette Emmett is.

-Hello, hello! - szólt bele a telefonba. Magam sem tudom miért, de mindenki nevetésben tört ki.

-Szia Emmett! - zengtük egyszerre.

-Huh, ha jól gondolom, épp egy konferenciabeszélgetés közepébe csöppentem. - mondta és elnevette magát.

Emmett különféle szextippekkel és szándékosan a leghülyébb csajozási módszerekkel látta el a fiúkat. Mi csak nevettünk, de Em is élvezte, ez hallható volt.

-...Például valami szórakozóhelyen, a mosdóknál kérj meg egy csajt, hogy segítsen, mert beragadt a cipzárod. Valahogy így: „Oh bocsi, de szép a szemed!” az nem lényeg, ha egyáltalán nem látod, majd folytasd: „Amúgy tudnál nekem segíteni?” itt mutass a sliccedre, na és az sem baj, ha van valami a gatyádban és nem olyan mintha egy deszka lenne a pöcsöd helyén... szóval: „Beragadt a sliccem és hát... lenne egy kis elintéznivalóm.” mutass megint a gatyádra és mosolyogj. Higgyétek el skacok, aratni fogtok! ...

Az egyes kommentálásoknál jót mosolyogtam. De nem tartott sokáig a móka, mi megérkeztünk és elbúcsúztunk a többiektől. Azon gondolkodtam, amíg szépen leparkoltam a felhajtón, hogy mitől lehet ilyen jó kedvünk... Hirtelen leesett, hogy szünet van. Végre tavaszi szünet.

Nagy meglepetésemre anyámat nem találtuk sehol. Számomra látható helyre pedig nem rakott ki üzenetet. Kim a konyhát vette célba, én meg Mattievel a szobámat. Miközben a zárral babráltam, meghallottuk Kim hangját a konyhából.

-Anyud hagyott üzenetet mégis! Olvasom! - kiabálta, ehhez nagyon ért... nemhogy utánunk jönne... nem ordít inkább. - „Sziasztok Csajok! El kellett mennem Olympiába, valamikor este jövök! Ha lehet NE gyújtsátok ki a konyhát... Rami, szedjétek le az ágyneműket légyszíves, ugyanis a szobád rejtélyes körülmények között zárva volt... Jók legyetek! Puszi, Trix” - ezzel Kim elhallgatott.

-Anyukád gonosz! - nevetett Mattie miközben leszedtük az ágyneműinket. Nagy robajjal becsörtetett Kim is.

-Még hogy kigyújtani a konyhát!? - háborgott - Ezt kikérem magamnak...

-Hűha... Akkor most az ágyneműt is szedd le, magadnak. - mondtam és a sajátom ledobtam a szobám ajtaja mellé - Ismered anyámat...

Mattie lement valami innivalóért. Komolyan, legközelebb összegyűlik egy nagyobb összeg veszek egy minihűtőt a szobámba... Bár valószínűleg az is mindig üres lenne...

Amíg Kim az ágyneműjét ráncigálta elmentem átöltözni. A tenyérnyomos pólómat, egy home-made, leszakított szárú rövidnadrágot és egy tornacsukát vettem fel. Mire kész lettem csöngettek.

-Majd én nyitom! - hallottam Mattie hangját, majd az ajtó nyílását.

Gyorsan a lépcső irányába indultam Kimmel a nyomomban.

-Pattanj Frill, itt a lovagod! - szólt megint barátnőm.

Amikor mellé értem, csak kinyújtottam rá a nyelvem, mire Edward felkuncogott. Haja vizes és a ruhája sem mondható száraznak. Arcán izgatottság tükröződött. A háta mögé kukkantottam, de nem láttam sehol a Volvot.

-Esmenek Olympiába kellett mennie és kirakott az utcában. - mondta mosolyogva. Nyilván hazudott... Futva jött, a nyakamat rá.

-Nem akarsz esetleg bejönni? - kérdeztem és magam felé húztam.

-Nem. - mosolygott még mindig - Ugye nem baj, ha elrabolom őt egy kicsit? - nézett a hátam mögött álló lányokra ellentmondást nem tűrő pillantással. - Ígérem, időben hazahozom...

-Pe-persze... vidd csak! - mondta Kim és elkezdett kifelé tolni.

-De Edward, szakad az eső! - ellenkeztem.

-Nyugi... nem fogsz megfázni! - mondta és kihúzott a házból.

Először felkapott és megcsókolt, majd emberi tempóban elkezdtünk sétálni, aztán futni. Amikor pedig kiértük a lányok látóköréből bevitt a fák közé és futni kezdett velem.

Imádom ezt a száguldást... Már egy jó ideje mentünk az erdőben. Fogalmam sem volt, hogy hová akart vinni. Mélyeket szippantottam Edward bőrének fantasztikus illatából, majd a nyakába csókoltam.

-Ezt miért kaptam? - kérdezte nevetve.

-Tudod, mondták a hangok... Na meg a nyakad hívogatott, egyfolytában azt mondogatja, „csókolj meg... csókolj meg!”

-Hmm... és mióta is hallasz te hangokat? - nem válaszoltam, csak együtt nevettem vele.

Már nem sokáig futottunk. Sokat mondok, ha egy negyedóra alatt megérkeztünk. Lassított és egy gyönyörű rét szélén lerakott. Nem volt benne semmi extra, mégis annyira tetszett.

-Üdv az én kedvenc helyemen... - suttogta a fülembe. - Kíváncsi vagy, hogy mi lesz, ha napra megyünk? - kérdezte még mindig suttogva. Lehelete csiklandozott.

-Tudod, hogy igen... - suttogtam én is, bár okom nem volt rá.

-Akkor három, kettő, egy... - a felhők közül előbukkant a nap, Edward karjai eltűntek a derekamról.

A pici tisztást elárasztotta a fény, de az eső ég mindig esett. Edward a közepére sétált. Út közben levette pólóját, ezzel felfedve szexi felsőtestét.

Amikor megláttam Edwardot a napsütésben, azt hittem káprázik a szemem. Széttárta karjait, fejét hátradöntötte. Bőre akár a gyémánt, úgy csillogott a napsütésben. Gyönyörű volt.

A réten a naptól, az esőtőn és Edward csillogó bőrétől apró szivárványok keletkeztek. Csak álltam ott a fák árnyékában és Edwardot néztem. Egy perccel később ő is rám nézett mosolyogva.

Megszólalni nem tudtam, de megindultam felé. Erősen magához húzott, medencecsontom az övének ütközött és megéreztem jéghideg ajkait a nyakamon. Teljes extázisba estem.

Kezdtem fázni a vizes ruhámban és Edward jeges testétől, de nem érdekelt. Közelebb és közelebb akartam hozzá kerülni. De mint mindig, most is szerelmem volt, aki megálljt parancsolt.

A nap még mindig, töretlenül harcolt a felhőkkel az égbolt birtoklásáért. De a felhők is makacskodtak és megállás nélkül ontották magukból az esőt.

Edward jókedvűen elterült a fűben és magával húzott engem is. Ott feküdtünk, a szakadó esőben és néztük egymást. Ha lehet, ettől a csillogástól csak még jobban vonzódtam Edwardhoz.

Hosszú percek teltek el így és azt kívántam, bárcsak meg tudnám állítani az időt és ez a perc örökké tartana. Annyira meghitt volt minden.

Ez a jelenet akár egy nyálas, romantikus film közepére is simán beillett volna. A hősszerelmes vámpír és szerelme, az ártatlan, törékeny emberlány.

Gondolataimból az én bronzos vámpírom szakított ki. Hideg keze végigkúszott az arcomon a nyakamig. Majd jeges, édes ajkai rátaláltak az enyéimre. A kezeim mint mindig, most is a felsőjét szorították.

Egy pillanattal később már észrevettem Edward enyhén rám nehezülő testét. Meglepet ez a viselkedés. Ennyire közel utoljára Alice születésnapján voltunk egymáshoz. De nem sokáig tartott az ő uralma. Pár perc múlva már én uraltam őt.

Kezei gyengéd felderítőútra indultak. Halk nyögések váltották egymást és az uralmat is átvette. Újra ő volt felül. A szívem őrjítő tempót diktált, Edward feladta és átengedte a hatalmat. A jeges cseppek égették a hátamat. A nap is lassan feladta a szélmalomharcot a felhőkkel. Edward óvatosan felült. Elszakadtam az ajkaitól és arcomat a nyakába temettem. Amint a nap eltűnt az égről, Edward bőre sem csillogott tovább.

-Vihar lesz... - suttogta a nyakam kényeztetése közben.

-A lányok már biztos hiányolnak... - sóhajtottam.

Éreztem, hogy már csak egy hajszál választott el attól, hogy átlépjük egyikét az Edward által felállított határok közül. Persze ezek mind az én tasti épségemet szolgálták. Marhaság...

-Szeretlek, mondtam már? - nézett őszintén a szemembe.

-Én is szeretlek...

Néhány perc múlva már az erdőt hasítottuk. Az út haza gyorsabb volt. A hideg levegőtől elkezdtem vacogni, mire Edward gyorsított.

Mikor már emberi tempóban igyekeztünk a házunkhoz, azon gondolkodtam vajon mit gondolhat rólunk az, aki lát most minket. Két tizenéves sétálgat kéz a kézben, csurom vizesen. Bele sem mertem gondolni, hogy milyen rémesen nézhetek ki. Persze amikor ezt megemlítettem, Edward váltig állította, hogy gyönyörű vagyok... A kis elfogult.

-Olyan jó illatod van az esőben... - mormolta a fülembe és hangjától végigfutott rajtam a hideg.

-Akkor ezt most bóknak veszem. - mosolyogtam és megcsókoltam. - Neked is nagyon, nagyon jó illatod van... - suttogtam és nem beszéltünk többet.

Boldog voltam, nagyon boldog. Sétálgattunk az esőben és csak mi számítottunk. A külvilág teljesen kiszorult. Mondhatni, nem is sétáltam, hanem táncoltam szerelmem mellett. Néha néha megpörgetett és tényleg gyönyörűnek éreztem magam.

-A lányok arra kíváncsiak, hogy volt-e valami köztünk... - mondta már a háznál.

-Hogy én ezt honnan tudtam? - nevettem fel - Nem akarsz véletlenül bejönni? - néztem rá bociszemekkel.

-Tudod, ezek nagyon gonosz húzások... - mondta és kisimított az arcomból egy hajtincset.

A lányokat a szobámban találtuk. Amikor beléptünk, kacér vigyor ült ki az arcukra. Szó nélkül a gardrób felé vettem az irányt, magam után húzva szerelmem. Hálát adtam Alicenek, hogy az egyik polcomat Edward ruháinak áldozta.

Edward kezébe nyomtam egy boxert, egy farmert és egy pólót, majd kitoloncoltam a gardróbból. Amíg öltöztem a csillogó bőrű Edwardon járt az eszem. Észre sem vettem, mikor tért vissza csak a hideg kezeket éreztem, amint kivették a kezemből a hajvasalót.

-Szerintem erre nincs szükség... Gyönyörű vagy! - suttogta a fülembe és lélegzete csiklandozott.

-Én nem mernék rá megesküdni. De azért köszi... - fordultam felé mosolyogva.

Amíg Edward itt volt, a lányokkal jelentéktelen dolgokról beszélgettünk. Nyilván nem mertek rákérdezni, hogy Edward is jelen volt. Arra emlékszem, hogy Edwarddal az ablaknál lévő babfotelben ültünk. Azt hiszem elaludtam. Félálomban még hallottam, hogy ők beszélgetnek valamiről és, hogy anyám megérkezett és feljött a szobámba. Valami olyat mondott Edwardnak, hogy nyugodtan maradhat a lányoknak pedig jó éjszakát kívánt. Bár ezekben már nem voltam biztos.

Az álom az éjjel elkerült. Végre ki tudtam magam pihenni. Olyan jó volt végre. Csak aludni. Rémálmok nélkül. De úgy éreztem, a dolgok korántsem fejeződtek be... Minden még csak most kezdődik...



Valahogy így képzelem el Edward kedvenc helyét.
A jelenetet képzeljétek oda arra a fényes helyre ;)

8 megjegyzés:

Pusszy írta...

ez nagyon jó lett
nagyon tetszett
Edwrad és Rami annyira cukik voltak az erdőbe:)
meg amikor táncoltak XD
szegény lányok így nem tudják kifaggatni Ramit:)
a közös telefonálás az durva volt
Emett az nagyon hülye:)
nagyon tetszett
nagyon jó lett
várom a kövi rést:)

Viki írta...

Szija!

Tök jó lett. Nagyon tetszett az egész. Ramiék olyan édesek voltak az erdőben:$ már várom mikor szűnnek meg a határok... *perverzvigyor*
Emmett pedig olyan mint mindig:D lökött a drága.

Várom a kövit...

Puszillak

คภςรא írta...

nagyon édesek eggyütt:D várom a kövi részt

F1fan:) írta...

Csááó!
befejeztem az olvasást:)
nemlett rossz. és várom az ajándékfejezetemet:)
Puszi

Rami írta...

Szia Pusszy!

Örülök, hogy tetszett!
Hát, ilyen az élet :) na de lesz majd rá alkalom, vagy nem?
Emmett már csak ilyen, de így szeretjük őt.

A kövi részt már olvashatod!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia Viki!

Látom, akkor jó részt rittyentettem össze :P
jaj, te már itt is kezded? No nem baj. De csak annyit tudok mondani, hogy még nem most... de hamarosan.

Köszönöm a komit!
A kövit olvashatod is!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia คภςรא!

Köszi a megjegyzést!
Örülök, hogy tetszett.

A kövi fenn!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia F1fan!

Nem lett rossz? Még szép :P
Az ajándékod meg íródik.

Puszi, Rami