Szívem csücskei

2010. április 26., hétfő

Nightfall: 32. fejezet - Forrócsoki

Sziasztok!

Ezt a fejezetet nem én írtam, hanem az egyik barátnőm Eperke - a történetben ő Mattie, csak, hogy képben legyetek. Tőle kaptam ajándékba :P
Remélem drága nem nyírsz ki, amiért átírom a dolgokat múltidőbe #.# Remélem tetszeni fog nektek is, mert nekem elnyerte a tetszésem. Köszönöm Viki! (L)
Jó olvasást!


Puszi, Rami




(Mattie szemszöge)

Egyébként is borzasztóan fárasztónak tartom az iskolát, de ma egyenesen végigzsibbadtam az órákat. Úgy vártam a nap végét, mint még soha. Ez a Montréali kiruccanás annyira kimerített, hogy legszívesebben egész nap csak aludtam volna. De az élet nem ilyen nagylelkű. Halandó emberi lényeknek szenvedni kell...

-Hé lányok! - kiáltott a minibuszból Oliver, míg Rami, Kim és én az esővel dacolva keresztülfutottunk a parkolón.

-Na mi a helyzet, nagyfiú? - szólt vissza Rami, immár a biztonságot jelentő furgonban.

-A fiúkkal eldöntöttük, hogy elviszünk titeket egy cukrászdába!

-Jaj de jó, hogy nekünk is szólsz róla! - mondta Kim élesen.

-Bocs lányok, vége a feminizmusnak. - felelte Oli, majd feltekerte a fűtést.

-Mintha eddig lett volna... - vontam meg a vállam és hátralépkedtem a furgon hátsó ülésére.

-Elvileg 2perc múlva jön Edward és Alex is... - türelmetlenül tekintett az órájára, majd hátrafordult hozzám. - Készen van az albumunk. Átjöhetnél ma délután vagy este... az utolsó 2-3 számot még nem is hallottad...

-Aha, zenét hallgatni hívod át, mi? - Rami kacéran rámosolygott majd rám kacsintott.

-... és azt mondtad, segítesz a borító megtervezésében. - fejezte be mondatát Oli meg sem hallva Rami megjegyzését.

-Remekül hangzik, de amíg „Ezen”élősködöm - böktem Rami felé - nem akarok túlzottam feltűnni.

-Átjöhetsz ma este hozzánk és akkor mindannyiunknak megmutathatod a kész CD-t... ha nem voltak más terveid... - ajánlotta fel Rami.

-Ha nagyon tudni akarod, igen, voltak más terveim. Le akartam őt itatni forrócsokival, hogy azután hajnalig gyilkolhassuk a zombikat az ÚJ Xboxomon!

-ÚJ??? - kérdeztem kigúvadó szemekkel.

-De az ám! - felelte büszkén.

-Hát Mattie, akkor kénytelen leszel átmenni hozzá. - mondta sokat sejtető mosollyal Kim.

-Azt hiszem, valóban kénytelen lesz... - bólogatott rá Rami.

-Akkor ezt megbeszéltük! - kiáltott fel drága lelki társam ellenvetést nem tűrve.

-Ki vagyok én, hogy ellenszegüljek? - tartottam fel a kezeimet. - Amúgy ott jön Edward meg Alex. - mutattam a távolba, túl az esőcseppek ködén.

Miután a többiek is bevágódtak a kocsiba, elindultunk afelé a bizonyos cukrászda felé. 10 perc alatt meg is érkeztünk. Oli leparkolt a járda mellé, mi pedig rohantunk az eső elől a bejárathoz.

A cukrászdában szinte teltház volt, csak az ablak mellett volt egy üres asztal. Jobb híján letelepedtünk oda. Az Édenkert nevű cukrászdába vittek minket. A hely maga nagyon otthonos volt; mahagóni asztalok és székek, süppedős kanapék, krémszínű falak és süteményes képek.

Közvetlenül az ablak mellé ültem, onnan legalább kibámulhatok az utcára, és a vásárlók forgatagát nézve talán nem csak a saját gondjaimon rágódom. A vásárlás nekem nem jelent komoly vonzerőt - ami rendjén is van, hiszen a kelleténél így is többféle függőséggel rendelkezem. Például az alvás, a csokoládé, Oliver, meg önmagam nyilvános megalázása, hogy csak néhányat említsek. Néha eltűnődök, a többi embernek feltűnik-e egyáltalán egy-egy bénázásom. Ha fel is tűnik nekik, vagy nagyon jól nevetnek és nem mutatják ki, vagy a hátam mögött röhögnek, vagy spontán a képembe, vagy pedig azt hiszik, megint mókázom.

Egyre elmélyülő gondolataimból a pincér zökkentett ki. Fiatal srác - velünk egyidős lehet - szőke hajjal, zöld szemmel és napbarnított izmos testtel. Feltűnően nem illik az itteni sápatag átlaghoz, mintha egy tengerpartról csöppent volna ide egy szörfedzésről.

-Mit hozhatok? - kérdezte kellemesen mély, búgó hangon.

Miután mindenki rendelt, én is szóhoz jutottam és rendeltem egy nagyon nagy - hangsúlyozva a „NAGYON” szót - bögre forrócsokit, egy szelet Sacher tortát és sok-sok trüffelt.

A pincér furán nézett rám, a többiek jóval kevesebbet rendeltek. De végül meghozta a rendelést és hozzátette: „Szerintem ez a hely történelmének a legnagyobb bögre forrócsokija.”

Azt ajánlom is - gondoltam egyhangúan, de nem fecséreltem az időt fecsegésre, inkább nekiláttam a valóban szürreálisan orbitális méretű forró és krémes itókámnak.

Oliver megpróbált beleenni a tortámba, mit sem törődve a következményekkel. Utálom ezt és ő is tudja. Válaszképpen leettem a méretes csokibevonatot a tortája tetejéről.

-Mmm! - mondtam provokálóan.

-Ez nagyon csúnya dolog volt... - háborgott - Övön aluli! Nézd meg őket! - Rami és Edward felé biccentett - Ők tudnak osztozkodni.

Valóban, bájosan etetgették egymást.

-Te is etethetnél engem! - vetettem oda.

-Attól tartok, abból az lenne, hogy te eszel, én meg nézem.

-Nekem megfelel.

-Hát jó.

Egy hatalmas darab tortát tett a villájára és megpróbálta a számba tömni. Ha a számba nem is jutott belőle, az ingemre annál inkább. A kedvenc, fekete szaténingemen egy hatalmas csokoládéfolt éktelenkedett.

-Miccccsoddda pazzzarlásss! - mondtam affektálva, majd arra gondoltam, milyen gyerekesek vagyunk.

Az asztalon felütötte fejét a csend és a többiek várták kiszámíthatatlan reakciómat. Edward előre vigyorgott, én csak felhúztam a szemöldökömet, majd végighúztam az ujjamat a csokifolton és a bőséges krémet a számba nyomom. Mindeközben le nem hervadt a képemről az az émelyítően bájos mosoly.

Ezt követően a mosdó felé vettem az irányt, Kimmel a nyomomban. Kim meglehetősen hasznosnak bizonyult az Ingemet-Megmentő-Akcióban. A végeredmény nem is volt olyan szörnyű, már csak egy hatalmas nedves folt látszott.

-Köszönöm. - mondtam Kimnek hálás mosollyal.

-Nincs mit! - válaszolta jóindulatúan.

Nem tudom, milyen elhatározás alapján jött velem Kim. Talán azt hitte, hogy a mosdóban majd kiborulok és addig bőgök, amíg a szemeim vérvörösek nem lesznek.

-Azt hittem ki fogsz akadni... - mondta megszeppenve.

-Őszintén szólva, játszottam a gondolattal, hogy kiverjem a hisztit az asztalnál, ezzel porrá égetve Olivert, meg magamat, de ott voltatok ti is, ártatlan szemlélők.

-Hát te aztán tényleg abszurd vagy! - veregetett hátba nevetve, majd elindultunk az asztalunk felé.

Ettől kezdve igazán felszabadult volt a hangulat az asztalnál, úgy elrepült másfél óra, mint a sicc.

Fél 6 felé beszálltunk a furgonba és Oli hazafurikázott mindenkit. 6 után megérkeztünk hozzájuk. Hatalmas és rendezett házuk van. A ház elejét színes virágok és fák díszítik. Még ilyen ázott időben is megrészegít mézes illatuk.

Nem voltak otthon Oli szülei, csak az öccse, Tom. Tom éppen a kutyájukat etette, amikor megérkeztünk.

-Sziasztok! - üdvözölt kissé nyúzottan. - Rég láttalak! - odajött hozzám és megölelt. Igazán barátságos a viszonyunk Tommal, az én öcsém is lehetne. Jó, bátyám.

-Szia! Én is téged. - válaszoltam mosolyogva.

Igazából az a „nagyon rég” két hete volt.

-Na elég ebből, hozzám jött! - húzott félre Oli és kinyújtotta a nyelvét Tomra.

-De undok vagy! - mondtam felháborodottan.

-Mindig ilyen... - játszotta a szenvedő kisfiút az ifjabb Sykes.

-Csinálj kakaót! - adtam ki a parancsot Olivernek. - Ez a büntetés!

-Csak ha segítesz. - na tessék, máris alkudozik.

-Jó, úgy is mindig elcukrozod.

-Jé, neked van olyan, hogy túl édes?

-Ne feleselj! - mondtam szigorúan és elindultunk a konyha felé.

-Anya csinált sütit! - kiáltott utánunk Tom.

-És maradt is belőle? - kérdezte Oli vigyorogva.

-Neked nem! . válaszolta Tom nemes egyszerűséggel és a kezembe nyomott egy nagy tál ischlert.

-Köszönöm. - mondtam Tomnak, majd kacéran meglengettem a tányért Oli felé.

-Utállak Tom! - mondta Oliver negédesen.

Válaszként Tom csak dobott neki egy puszit majd rákacsintott.

-Imádom az öcsédet. - csámcsogtam Oli fülébe.

-Én meg téged imádlak.

Na itt végem volt. Gyenge kis tejcsokis szelet vagyok Oliver tűzforró, lángvágóra emlékeztető vonzerejével szemben.

Innentől minden úgy ment, ahogy elterveztük; döntöttük magunkba a kakaót meg a forrócsokit, meghallgattam az új számokat, segítettem a borító tervezésében, hajnalig öltük a zombikat, majd Oliver agyonvarrt karjaiban tértem nyugovóra.

De mielőtt még nekikezdtünk volna a zombimaratonnak, írtam egy SMS-t Raminak, hogy Oliéktól megyek suliba. Erre csak egy sokat sejtető „Oké ”-t kaptam.

Reggel Oli adott egy rá már kicsi vérengzőfarkasos pólót, én meg abban mentem suliba.

Tommal készítettünk reggeli omlettet míg Oliver letusolt. Miután megreggeliztünk, mi Olival elindultunk a sulihoz a furgonnal, Tom pedig az ő sulijába a Pugeot-jával. Sosem értettem, miért járnak más suliba, de megkérdezni sose kérdeztem.

-Ma is eljössz [Holnap volt, de gondolom ezt akartad írni. *az író*] - kérdezte hirtelen útban a sulihoz.

-Dehogy, nem jöhetek minden nap...

-Kár...

Itt meg is szűnt a csevej, mindketten hullák voltunk. Épphogy beértünk csengetés előtt, úgyhogy szaladhattunk is órára. Nekem az első matek, micsoda remek kezdete ez egy esős napnak. Utálom az itteni időjárást.

Geometriát vettünk, nagyon untatott, úgyhogy inkább csak firkálgattam a füzetem szélére.

-Pszt! - utálom, hogy Jamie a padtársam, sosem érti a matekot és rejtélyes okból kifolyólag, folyton azt hiszi, hogy én értem.

-Igen? - fordultam felé mérsékelt lelkesedéssel.

-Te érted ezt?

-Igen, de..

-Segítenél?

-... nem segítek. - fejeztem be.

-Nem is értem miért állok veled szóba. - mondta zsiványos mosollyal az arcán. - Semmi hasznom belőled.

-Ó, igen, kedves Watson, rájött!

-Ezzel azt akarod mondani, hogy ne is szóljak hozzád?

Mielőtt válaszolhattam volna, a csengő megszakította meghitt beszélgetésünket.


Az a bizonyos póló [gondolom :P]

No, irkáljatok megjegyzéseket... Kinek mi a véleménye szerény barátosném kreálmányáról? Személy szerint én imádom... bár hosszabbat vártam :(

6 megjegyzés:

Rami írta...

Szóval, Nagyon tetszett a firkálásod! Sőt, amit összetéptél az is nagyon jó volt!

Kicsit sajnálom, hogy rövidke lett és, hogy nincsenek benne olyan merengős, „Vikis” részek.

Kedvencem az agyonvarrt karjai között tértem nyugovóra. Annyira aranyos, meg a tejcsokis :D

Ami vicces - azt te is tudod, mert mondtam már suliba - az az etetgetős. Rami nem eteti Edwardot, mert Edward nem eszik normál kaját csak indokolt esetekben és Edward nem eteti Ramit, mert Rami utálja :D Na jó nem, etetgethetne ameddig csak akar :P

Szóval szerintem nem csak a rajzolgatásban, meg tervezgetésen vagy tehetséges ^^

Na és szerintem össze kéne hozni azt a közös, orgiásos blogot xD

Még egyszer nagyon köszönöm, hogy megírtad!

Imádód: Ramika :P

F1fan:) írta...

forrócsoki, és mégtöbb forrócsokii^^
Viktória hát mit is mondjak? nagyon tetszős kis részecske lett:) és már van aláírásom tőled:)
a kedvencem a Tom-Oli-Matties rész az aranyos volt:)

sputnik írta...

Kedves Ramóna, én örülök, hogy megírhattam! Amúgy kezdhetjük az orgiás blogot : DDD

A. írta...

ez nagyon jó lett
nagyon tetszett
először kicsit furi volt, de nagyon tetszett:)
várom a kövi részt:)

nusi írta...

huh! Hát ez nagyon tetszik! :)

Jó lett, ügyes vagy :P

Puszi, nusi

susu írta...

Szia!

Hmmm imádom a forrócsokit.:P Am nagyon szuper lett, ügyes vagy. Olyan kis cuki volt az egész.:)

Puszi!