Szívem csücskei

2010. augusztus 15., vasárnap

Nightfall 43. fejezet - Twister Party

Hejhó!
Hát itt is lennék az új fejezettel. Örömmel láttam, hogy most már 4 komment érkezett. Haladunk :D Na de mindegy :D Lényeg, hogy nehéz szülés volt, de megcsináltam :P A vége nekem nem tetszik annyira :S Szóval várom a véleményeket, hogy kinek hogy tetszett :D
Szerintem a fejezettel kapcsolatban elég annyit mondanom, hogy Emmett és tudjátok, hogy a nagy része milyen :D
hjaj, szóljatok rám, hogy ne locsogjak, íme a fejezet! Remélem tetszik és várom a véleményeket ^^
Csók, Rami




- Alice, minek ez? - kérdeztem értetlenül.

- Valahogy meg kell különböztetni, hogy te voltál a tanítónk, ezért a bőrdzseki, a sál meg megtetszett. Az egyik az enyém lesz - válaszolt jókedvűen.

Lassan mindenki sorra került és Mel serényen pötyögte a gépbe az árakat, majd miután a mi ruháinkat is beírta és becsomagolta, Alice-szel fizettünk. Hát nem volt olcsó, de osztálypénzből ment, szóval nem nagyon izgatott. Mindenki elégedett volt, kiváltképp a lányok, s hogy az elégedettség még nagyobb legyen, kiokoskodtuk, hogy hogy tudnánk egyszerre visszamenni. Néhány fiú bevállalta, hogy Emmett Jeep-jének a platóján utazik „haza”. Az ő cuccaikat pedig beraktuk Jasper, Zac és Edward kocsijának a csomagtartójába. Ezen a táborban maradt tanárink kicsit meglepődtek, de végül is örültek, hogy együtt mentünk vissza. Mellesleg pont időben, alighogy visszaértünk, hatalmas villám cikázott keresztül az égbolton, majd egy még nagyobb csattanás jelezte tíz másodperccel később, hogy ez bizony a közelbe csapott be.

Óriási vihar kerekedett a semmiből. Szél, szakadó eső, villámok és dörgés. Épp ezért úgy döntöttem, hogy napoljuk el a táncórát, az hiányzik még, hogy behaljon a hi-fi egy esetleges áramszünet miatt. De a Twisterezésnek nem állhatott útjába holmi eső és vihar. Eredetileg a fiúknál játszottunk volna, de egyikünknek sem volt kedve sem furni, sem elázni, így sűrű pislogások mellett rávettük őket, hogy nálunk játsszunk inkább. A döntésben az sem volt utolsó, hogy a mi házikónk volt a legnagyobb. Igaz, a kupi miatt nemigazán látszik. Épp ezért megpróbáltunk egy picit összepakolni. Ruhák a szekrénybe, cipők az ajtóhoz, szemét a kukába, kaja a konyhába, törülközők a fürdőbe és így tovább.

Mivel az ajtót bezártuk, nagy dörömbölés szakított minket félbe. Emmett. Ki más akarna ilyen nagy vehemenciával „kopogni”. Rose már rohant is, mielőtt még a nagy medve betörte volna az ajtót. Alice pont az utolsó simításokat végezte, amikor hat, kissé megázott fiú betrappolt a szobába. Emmett arcán óriási vigyor volt. Mint egy kisgyerek. Izgatottan szorongatta maga elé tartva a frizbipörgetős Twistert. Szeme ravasz csillogása semmi jót nem ígért.

- Zene van? - kérdezte még mindig vigyorogva.

- Rossz kérdés, ezek szerint nem vagy tisztában vele, hogy milyen zenebuzi fészekbe csöppentél - válaszoltam.

- Okés - mondta, azzal a többiek felé fordult. - Készen álltok? - kérdezte tőlük és a hangjából kihallatszott, hogy készül valamire. Mihelyst Emmett eltűnt előlem, megjelent Edward és a karjaiba kapott.

- Szia - mondtam mosolyogva, miközben a nyakába kapaszkodva egy puszit nyomtam az arcára.

- Üdvözlöm, Miss Frill - köszönt ő is mosolyogva. - Felkészült Emmett Cullen perverz játékára? - kérdezte.

- Maga csak nem kutakodott a fivére fejében? - rivalltam rá, beszállva a játékba.

- Csak egy kicsit - válaszolt kacsintva, majd lehuppant velem a nagy fotelbe. De nem sokáig ülhettünk, mert Emmett már le is terítette a szoba közepére a Twister szőnyeget. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy talán jobban jártunk volna, ha tegnap az üvegezésnél maradunk. Ki tudja mi lesz ebből, Emmett vezénylésével.

Azt hiszem, mindenki meglepődött, hogy a megszokott huszonnégy pöttyös szőnyeg helyett ez negyvennyolc pöttyös volt. Gyors fejszámolást végezve, ez pont akkora volt, hogy mind tudjunk játszani egyszerre. Ravasz. Alice pedig már most a röhögőgörcs szélén állt. Kezdtem félni, mi lesz itt, ha Alice-t ennyire szórakoztatja a látvány?

- Húgica, zenét merre találok? - fordult felém ismét Emmett.

- Emike, mindenhol találsz egy-egy CD-t és zenelejátszót, de várj, odaadom az mp4-em - válaszoltam és az ágyamhoz léptem, majd Emmett felé dobtam. Reméltem, hogy elkapja és nem a földön végzi, mert sem kedvem, sem pénzem nem volt újat venni. De elkapta, szerencsére és már össze is csatlakoztatta az Alice jóvoltából a szobában lévő kisebbfajta hi-fivel.

- Na, fiúk-lányok, indul a mandula - rikkantotta, miután elindította a zenét. - Megismeritek az Emmett-féle Twistert!

Már miért is ne, Emmett ajánlkozott pörgetőnek. Éreztem, hogy bármit is fog pörgetni, olyat fog mondani, hogy ebből ne csak egy ártatlan játék legyen. Valamint az sem ígért semmi jót, hogy azt mondta: „Emmett-féle Twister”. Em ledobta magát Rosalie mellett a földre, hátát az egyik ágynak támasztva és elégedett vigyorral a képén az ölébe vette a pörgetőt. Alice újabb röhögőgörcsöt próbált lenyelni, miközben Emmett elmondta, hogy honnan kezdjük és ki lesz az utolsó, akinek pörget. Ezután pedig elkezdte pöckölgetni a mutatót.


- Jobb kéz piros! - szólalt meg akkora vigyorral az arcán Emmett, hogy az már félelmetes volt.

- Neeem. Pörgess újat, essek ki, de nem, ezt nem vállalom be - tiltakozott Jamie. Szegény srác, mindig őt találjuk meg, ha szívatásról van szó. Mondjuk itt most mindannyian érdekes pózokban voltunk és jót röhögtünk rajta, még ha legbelül kínosnak is éreztük a helyzetet. De nemcsak a saját helyzetünkön pukkadoztunk. Jelenleg Jamie-n röhögtünk és a próbálkozásán. Szegény srác, inkább tenné a jobb kezét a piros pöttyre, mintsem hadakozna Emmettel és alkudozna, amiből csak sokkal rosszabbul jöhet ki.

- A döntés rajtad áll öregem. Vagy átnyúlsz szépen Kimi baba lábai között és a mancsodat az alatta lévő piros pötyikére teszed, vagy vetkőzöl - adta elő a lehetőségeket Emmett. - Választhatsz, de én az elsőt ajánlom bár, ha jobban belegondolok, a másik murisabb lenne - vigyorgott azzal a tipikus, Emmettes teli vigyorával, ami annyira aranyos.

- Utállak - mondta, azzal a kezét a Kim feneke alatt elhelyezkedő piros pöttyre rakta. Ezzel a feje is automatikusan Kim lábai közé került, jobban mondva a combjai közé, mire mindenkin úrrá lett az eddig kisebb-nagyobb sikerrel visszafogott röhögés. Jamie arca egyből lángra kapott, míg a mindig esztelen, lökött Kim, nevetéstől fulladozva mozgatni kezdte a csípőjét.

Emmett nagyon elvolt, de egy idő után meguntuk, hogy csak ül, röhög és navigál. Neki is be kellett szállnia, így az érdekes pózokból felállva újrakezdtük. A pörgetést viszont nem volt hajlandó átadni másnak. Hát persze, még a végén normális játék lenne belőle.

A második körben már nem volt olyan jó fej, hogy csak fiú-lány összegabalyodás volt, valamint, hogy csak a párok. Most lány-lány, fiú-fiú és mindenki-mindenkivel egybefonódott, hála Emmettnek. természetesen így még neccesebb helyzetek alakultak ki és még jobban nevettünk. Voltak hatalmas borulások, mert volt aki nem bírta tovább kitekeredve és volt, aki sírva a nevetéstől szentségelt Em egy-egy pörgetésénél.


- Bal kéz sárga - mondta nekem Emmett.

- Emmett, elmész te a picsába - reagáltam, de teljesítettem. Vagyis próbáltam. Teljességgel lehetetlen volt. Alice fölött voltam és ahhoz, hogy a sárgára tegyem a kezem, át kellett nyúlnom Oli lábai között, ezzel még jobban Alice fölé hajolva. Maga a helyzet nem érdekelt, mert vicces volt, de nem annyira, mint Kim és Zac, csak kényelmetlen volt. De Alice simán kibírta volna, ha ránehezedek.


A zene szerencsére elnyomta a kint zajló hatalmas vihar zajait, bár a dörrenéseken nem tudott felülkerekedni. nehéz szívvel, de föladtuk a játékot és mindenki elcsodálkozott rajta, hogy bizony már este nyolc óra. Szó, mi szó, kitartó egy vihar. A zenét lejjebb vettük és megrohamoztuk a konyhát, hiszen már bőven vacsoraidő volt és jónéhányunk gyomra jelezte, hogy kiürülőben a tank. A konyhásnéni szerepét újfent Alice és Rose vette át. Hirtelen eszembe jutott, hogy a fiúk vajon fölhasználták-e a nyers dolgokat, hogy ne csak szendvicseket egyenek. Bár én ezt erősen kétlem. Igaz, Emmett fantasztikus szendvicseket tud készíteni. A következő pillanatban, amikor a konyhapult felé néztem, már nem a két vámpírlány, hanem Emmett állt ott és valamin nagyon ügyködött. Reméltem, hogy megint olyan spontánélvezős, Emmett-féle melegszendvicset fog csinálni.

A házikó apró konyhája kissé zsúfolt volt így, tizenkét emberrel. Szék sem volt elég, de megoldottuk a problémát, Rosie felült a konyhapultra, így Kim és Jamie rendesen tudtak ülni, külön széken, míg mi a fiúk ölében foglaltunk helyet és vártuk, hogy Emmett elkészüljön. nem értettük, hogy a velünk szemben ülő Kimi és Jamie miért nem hajlandóak úgy ülni, mint mi... mert így Em és Rose nem tudnak velünk ülni az asztalnál. A problémát végül Jasper oldotta meg és a fürdőből kihozta a széket. Nekünk teljesen kiment a fejünkből, de minő véletlen, ő emlékezett rá, amikor wc-n volt, mintha látott volna bent egy széket.

- Köszi öcskös - mondta Emmett. Pedig eredetiből, biológiailag meg amúgy is Jazz az idősebb. - Pont jókor, kész a kaja - folytatta vigyorogva. - Emmett-féle melegszendvics és már sül a muffin.

Mindenki nyálcsorgatva figyelte a hatalmas macit és vártuk, hogy adja már oda azokat a szendvicseket. Egyszerűen elmondhatatlanul fantasztikus ízorgiában volt részem - újra. Edward bedobta a: „nem-igazán-vagyok-éhes” lapot és az ő adagját is megpróbálta belém tömni. Vicces volt, ahogy etetni próbált, de nagyon édes arca volt és amikor összemaszatolta az arcom, rendszerint adott egy csókot és lenyalta rólam. Mattie és Oli is aranyosak voltak, ahogy egymás szendvicsét dézsmálták meg. Szúrós, de szerelemmel átitatott pillantásokat löveltek egymás felé. Alice pedig próbált rendesen enni, de Jazz mindig piszkálta így nemigazán sikerült neki, ahogy Alexnek sem.

Ha most otthon lettünk volna, valószínűleg beültünk volna filmezni, de így inkább megvártuk, amíg kész nem lett a muffin és kint maradtunk beszélgetni. Egyáltalán nem érdekelt, hogy bent a szobában mennyivel kényelmesebb lenne, kint a konyhában trécseltünk. Újra rájöttem, hogy nagyon szeretem ezt a társaságot és képes lennék értük foggal-körömmel, minden lehetséges eszközzel harcolni. De aztán sajnos az is eszembe jutott, hogy ez nem tarthat örökké. Egyszer leérettségizünk és mind máshová megyünk és én Edwarddal és a Cullen családdal maradok örökké, és a mostani, annyira szeretett barátaim már nem fogom soha látni. Vagy még érettségi előtt történik valami, baleset, vagy mint Gaia, valamelyikük elköltözik valahova messzire, esetleg, ne adj' Isten a szüleim meggárgyulnak és visszarángatnak Magyarországra. De mindenképpen el kell válnunk egyszer.

- Ha nem bánjátok, én elmegyek fürödni - mondtam, elhessegetve az előző, dem éppen derűs gondolataimat. De alighogy kimondtam, akkorát dörrent z ég, hogy egy pillanatra megállt az ütő bennem. Szép kis nyúlbéla vagyok - gondoltam.

- Megyek veled - pattant fel bátyám öléből Alice és belém karolva húzott a fürdőbe. Nem tudtam, miért akart velem jönni, de mindegy is. Legalább lesz, aki befogja a számat, ha sikítanék.

Megegyeztünk, hogy én mehetek először, mert neki egyrészről nincs szüksége rá, másrészről két perc alatt kész van. Így gyorsan megszabadultam a ruháimtól - érdekes mód, Alice előtt egyáltalán nem voltam szégyenlős - és beálltam a forróvíz alá. Perceken keresztül csak folyattam magamra a forróvizet. Eleinte égette a bőrömet, de nem törődtem vele, inkább a zuhanyrózsa felé fordítottam az arcomat is. Zuhanyozás közben újra eszembe jutott, amin kint gondolkoztam. Cullenékkel örökre... Na igen, de mi van, ha Edwardnak megtetszik valaki más? Eszembe jutott újra a Denali lány, Youri. Persze, Edward azt mondta, neki csak én létezem, na de mikor látta utoljára azt a lányt... és, ha mégis úgy dönt, hogy neki egy öröklétű nő kell? Pánikba estem. Gyorsan elzártam a vizet és magam köré csavartam a törülközőmet.

Alice volt olyan rendes, és hozott nekem ruhát, amíg én zuhanyoztam. Magamra kaptam a falatnyi bugyit, amit Alice szánt nekem, ezt szóvá is tettem, de csak nevetett. Majd felvettem a trikót is, de az alsót nem értettem. Ez nem az enyém volt, még csak ismerős sem volt. nem tudom, honnan szerzett Alice férfinadrágot, de mielőtt még megkérdezhettem volna, felvilágosított, hogy Edwardtól csórta. Felvettem akadékoskodás nélkül és a falnak döntve a hátam lecsúsztam a földre és vártam, hogy az én pici - de annál bosszantóbb - és imádni való barátnőm végezzen.

Gyászos hangulatomon az sem igazán segített, hogy a zuhany hangja mellett is hallottam a kint háborgó vihar mindent elpusztító hangjait. Youri gondolatára az elmémben megszólalt valami. Edward még soha nem mondta, hogy mégis hogyan tervezi ezt az egészet. Én nem fogok örökké élni, az én életemnek egyszer vége szakad. S én öregedni fogok, míg ő örökre tizenhét éves marad, addig én szottyadt, öreg néni leszek. Valószínűleg mindenki teljesen hülyének fog nézni: az egyedülálló, szűz, szenilis vénasszony, mert ugye Edward mindennél jobban félti a testi épségem. Az meg a másik fele, hogy teljesen betegnek néznének, hogy egy fiatal fiúval múlatom az időm. Szép kis jövőkép, csakhogy ez nem lehet így. Beszélnem kell Jasperrel. Igen, ő biztos megoldja, megoldja, hogy én is vámpír legyek. Végül is, kiskorom óta szerettem volna egy lenni az éjszaka gyermekei közül.

- Na, kész is vagyok - csiripelte Alice és elém szökkent. - Beszélgessünk - mondta, azzal leült elém és megfogta a kezem. - Jazz mondta, hogy feszült vagy és láttam az elhatározásod - folytatta és az utolsónál elmosolyodott.

- Oh, gondolhattam volna - mondtam és elfintorodtam. - Amúgy, nem vagyok feszült, csak aggaszt, hogy jönnek Laioszék - folyattam, miközben a számról rágcsáltam a bőrt, mire Alice hirtelen rám szólt.

- Ezt most hagyd abba! Az kell még, hogy szétharapd a szád - rivallt rám.

- Bocs - reagáltam le és a szám belsejét kezdtem rágni.

- De mi aggaszt abban, hogy látogatóba jön a Denali klán? - kérdezte, de mielőtt még reagálhattam volna, ő megválaszolta a kérdést. - Youri, hát persze. te féltékeny vagy - mondta halál nyugodta arccal, de a hangján hallottam, hogy épp készül elfojtani a nevetését.

- Alice... - néztem rá gyilkos pillantással. - Hogyne lennék féltékeny, igaz még nem láttam, de előre félek tőle - suttogtam. - Mi lesz, ha Edwardot elbolondítja? Márpedig el fogja, hisz nézz csak rám, Alice... én nem érek föl egy vámpírhoz. Én csak egy ember vagyok és semmi érdekes nincs bennem. Mégis hogy ne aggódnék és lennék féltéken?

- Jaj, olyan hülye vagy, mint Edward - dorgált. - Először is, Youri senkit nem fog sehova bolondítani, mert akkor velem kell szembenéznie, másodszor meg, a bátyám téged szeret, csak ezt te nem bírod felfogni. Nem fog Yourival lenni. Amúgy is, ha akart volna, már rég mással lenne, nem gondolod? De higgy nekem, ismerem a bátyámat, elég rég óta és azóta monden nőnek nemet mondott. Mondjuk úgy, csak rád várt. Érted?

- Jó, de ez... ez annyira képtelennek tűnik...

- Pedig nagyon is valós - mosolyodott el. - Ó, és amit fel akarsz tenni kérdést - mondta és a szelíd mosolyt egy ördögi vigyor váltotta föl. - De nem kell görcsölnöd, minden rendben lesz, nővérkém - mondta, s az utolsó szónál megölelt.

Minden rendben... Hát nem lenne rossz, de én akkor sem voltam nyugodt. Éreztem, hogy valami nagyon nem lesz rendben. De próbáltam nem erre koncentrálni és nem az idióta gondolataimra, amik mindenféle eszetlen hülyeségekkel voltak teli.

- Na, gyere - húzott föl a földről. - Menjünk, mielőtt még Emmett feldobná az ötletet, hogy vetkőző pókerezzenek - folytatta vészjóslóan. De alighogy kiléptünk a fürdőből, velünk egyetemben minden lány sikítani kezdett.



Nos emberek, lehet aktívkodni :D Pusziii

16 megjegyzés:

Valöriee írta...

Mit akart megkérdezni? :O

Denali klán kiváncsi leszek, hogy mit hozol majd ki belőle:D

Vetkőzős póker Emmettel? Te beteg vagy komolyan.:D

Most viszont lehet, hogy én vagyok beteg de hirtelen eszembejutott mi lenne ha azért sikítanának mert Emmett rájuk ijeszt? :D

várom a kövit!
Puszi Valöriee (:

Valöriee írta...

ja és első voltam:) :$

sputnik írta...

Ez jó lett nagyon :))) Talán eddigi kedvenc. Egy olyan Emett szendvicset csinálj már majd nekem. :D Vagy ez még kísérletezés alatt van? :DDD

F1fan:) írta...

Póker...én benne lennék, bár a vetkőzős részét inkább kihagynám.. egyébként jó rész lett, a twister tetszett:) naés miért sikítottak? nagyon kíváncsi vagyok, siess a következővel!:)

Névtelen írta...

szia nagyonjo a történeted :) nemrég kezdtem el olvasni és nagyon tetszik ez a fejezet is. így tovább. puszi.

คภςรא írta...

nagyon jól sikerült az Emmett féle twister :D
nagyon várom a folytit
kíváncsi vagyok miért sikitott minden lány :D

Crystal írta...

Szia!

Sajnos ez most rövid komi lesz, mivel zombi vagyok és nagyon fáj a fejem (hagyjuk, tudom, hogy a zombiknak nincs agya). xP Izé, szóval nagyon-nagyon-nagyon jó lett. Kellően vicces, de mégis van ahol érzelmes. :P Sajnos most nem sokat tudok írni, kérlek elégedj meg ennyivel. :$

Puszi:
Crystal ^-^

Crystal írta...

Jaj és vetkőzös póker Emmettel - xD Te megölsz, annyit röhögtetsz. ;P

Carolin írta...

Nagyon-Nagyon szuper!!!!!!!!

Rami írta...

Szia Valöriee!

Azt akarta megkérdezni, hogy belőle is vámpír lesz-e. :D

Dinali klán = cipzár a számon :D

Ki? Én? Dehogy, csak kíváncsi voltam a reakciókra :D

nem vagy beteg, de fent is a friss és megtudhatod mitől is ijedtek meg a lányok.

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia sputnik!

Örülök, hogy tetszett!

Emmett szendvics... hát elviekben meg tudom neked csinálni :D csak kell hozzá minden. Na majd egyszer :P

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia F1fan:)!

benne lennél te, nem féltelek én xP Jó, a vetkőzős rész én is kihagynám :D

Örülök, hogy tetszett és fent a friss, amiből megtudhatod miért sikítottak ;)

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia Névtelen!

Köszönöm a kommentet és nagyon örülök, hogy tetszik a történetem :)

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia คภςรא!

Örülök, hogy tetszett :D A kövi pedig már fent is!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia Crystal!

Köszi a komit, itt is meg az előzőnél is, amit megkésve pötyögtettél :D

Én? Áhh, dehogy :D Te képzelsz bele túl sokat, én csak beszélek :D Meg Adam-es gif-eket mutogatok xD

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia Renesme!

Köszönöm, örülök, hogy tetszett!

Puszi, Rami