Szívem csücskei

2010. augusztus 25., szerda

Nightfall 44. fejezet - Főpróba

Sziasztok!
Nem kell mondani, tudom, hogy késtem, pedig elég aktívak voltatok... De most itt vagyok és megkésve ugyan, de itt az új fejezet.
A cím nagyon árulkodó. Bizony, eljött a kirándulás vége és a bál ideje. Plusz, fény derül a titokra, hogy mitől ijedt meg az összes lány - még Alice is - az előző fejezetben :)
Remélem tetszeni fog és igyekszem a következő fejezettel.
Kiegészítésképpen, idő közben kifogyott 3 toll és betelt a Nightfall 3. füzete is. Szóval újat kellett vennem és becserkésztem 3 Twilight ereklyét. Kettő ceruzát - Edwardos és Cullen címeres - és egy tollat, ami szintén Cullen címeres.
Jaj és még valami, a közös novellás blogon van friss, ezennel az én tollamból, örülnék ha megkukkantanátok http://where-the-magic-is-born.blogspot.com/2010/08/rami-rossz-uton.html
Na, nem fárasztalak tovább titeket, irány olvasni, aztán kommentelni!
Puszi, Rami



Óriási dörrenés rázta meg a házat, az ablakok rezegtek, csak egy villanást láttunk közben és az összes villan lekapcsolódott, a zene elhallgatott, a tévé kikapcsolt. Mindkettőnket olyan váratlanul ért, hogy szabály szerűen hátraugrottunk. A szívem egyből szaporábban kezdett dobogni. Pedig nem vagyok egy félős típus, vihartól sem szoktam félni, főleg nem sikoltozni. A következő pillanatban pedig már Edward ölelt át, akárcsak Jasper a mellettem álló Alice-t. Nem értettem, hogy ő ezt hogyhogy nem látta, hisz ha látta volna, valószínűleg figyelmeztetett volna és nem kapkodná most ő is a levegőt.

Bármennyire is reméltük, az áram nem jött vissza. A fiúk azt mondták, valószínűleg a főbiztosítékot verte le, ezt az állítást alátámasztotta Mr. Jefferson kintről beszűrődő, hangos szentségelése. De nem járt sikerrel, villany nélkül maradtunk. A fiúk nagyon buzgólkodtak, hogy majd ők kimennek megcsinálni, de mi természetesen megtiltottuk nekik. Nem kell, hogy bajuk essen - még ha egyik-másik vámpír, akkor sem. Majd világítunk telefonnal, elemlámpával, fényképezővel, gyújtóval vagy akármivel. Megoldjuk, de ki nem mehetnek. Cullenéknek meg amúgy sem kell villany, látnak ők így is.

- Jaj csajok - akadékoskodott Zac, elnyújtva a szavakat. - Inkább vakoskodtok?

- Zac, nem mentek sehová, fogd fel! - keményített be Alexis. - és igen, inkább vakoskodunk, minthogy kimenjetek abba a rohadt viharba. Ha Chewbacca nem tudta megcsinálni, gondolod, majd ti meg tudjátok? Gondolkozz már - fakadt ki teljesen az eddig halk szavú álcát öltő barátnőnk.

- Csituljatok már el egy kicsit - szólt bele a kis vitába Alice. - A konyhában van gyertya erre az esetre, de én is hoztam, szóval nem lesz olyan sötét. Egy kis romantika - mondta mosolyogva. - Ti meg ne is próbálkozzatok, nem-mehettek-sehová! - mondta, immár a fiúknak, s eltűnt a mosoly az arcáról.

Alice pillanatok alatt előhúzta a hatalmas bőröndöt az ágya alól a sötétben, és kezdte kipakolászni a gyertyákat belőle. Kölcsönkérve Oli gyújtóját, meg is gyújtotta őket és a szoba különböző pontjaiba rakosgatta. Minden éjjeliszekrényen volt egy-két nagyobb gyertya, valamint a fal mellet, a konyhába és a fürdő felé teamécseseket rakott, ezzel megvilágítva az utat. Az egész nagyon jól nézett ki, már csak a halk zene és a rózsaszirmok hiányoztak. De ez is megoldódott, legalábbis zene lett. Meg is lepődtem volna, ha Oli nem ügyköd valamit.

- Most mondjátok, hogy hülye vagyok, de már csak ezért megérte megvenni - mondta Oli, miközben a kocsikulcsról leakasztott kettő minihangszórót és bedugta a zenelejátszójába, majd elindított valami - számomra ismeretlen - zenét.

- Hol vetted? - tudakolta Zac a szoba másik feléből.

- Nem én vettem - nevetett. - Az öcsémtől kaptam születésnapomra - mondta.

- Sürgősen föl kell venni a kapcsolatot az öcséddel - szólalt meg Jamie, aki Alice ágyán heverészett. - Hátha én is kapok tőle.

- Az öcsém csak Mattie-vel kedves - válaszolt matrica. - Szóval ezt benézted.

- Tényleg, hogyhogy Tommal nem egy suliba jártok? - kérdezte Jasper, ami talán mindannyiunkat érdekelt.

- Hallod Jazz, fogalmam sincs - mondta elgondolkozva Oli. - Erről inkább az öcsémet kéne kérdezni - folytatta felé fordulva, mert bátyámék az én ágyam felett vették át a hatalmat, így mi a nagy fotelben foglaltunk helyet. Én mondtam neki, hogy jöjjön át, azt mondta, majd jövőre, mert a régi sulinak úgyis kampec.

- Hajaj, két Sykes egy suliban? Ez merénylet az emberiség ellen, nem gondoljátok? - szólaltam meg én is.

- Nagyon vicces, Kanada - szólt vissza. - Megvizsgálnád te a tetkóinkat - mondta, egy perverz vigyorral az arcán.

- Hékás, abba nekem is lesz némi beleszólásom - mormolta a hajamba Edward.

- De azért inni még kiengedsz, ugye? - kérdeztem mosolyogva, és megpróbáltam kikászálódni az öléből. Siker.

A vibráló fényben, követve a fal melletti gyertyákat, kibotorkáltam konyhába és a Mattie által készített, még meleg teából öntöttem magamnak egy bögrébe. Amennyi eszem van, még csak zoknit sem vettem, nemhogy papucsot, így sietősen indultam vissza, a vastag szőnyeggel borított, elég meleg szobába. Edward nadrágja a kelleténél picit hosszabb volt, így még arra is kellett figyelnem, hogy nehogy orra bukjak a forró teával a mancsaim között. Közben a szobából eltűnt Zac és Jamie, ahogy hallottam, a fürdőben randalíroztak.

- Hát ez? - kérdezte Edward, amikor elé értem, majd meghúzogatta a nadrág szárát. - Honnan került hozzád a nadrágom?

- Öhm.. én csak parancsba kaptam, hogy ezt kell felvennem, szóval én nem tehetek semmitől, én csak egy ártatlan áldozat vagyok - válaszoltam.

- Nem baj, jól áll - mondta, és ebben az álmosítóan tompa, narancsos fényben az a csibészes mosoly csak még szexibbnek hatott. Esküszöm, egyszer még szívrohamot kapok ettől, persze ő ezzel mit sem törődik.

- Még ma leülhetek? - pislogtam rá a gőzölgő bögre mögül.

- Mernék én nemet mondani? - viccelődött és az ölébe húzott, s közben beleivott a teámba. - Áhh, ez forró - panaszkodott, mire én csak egy gonosz vigyorral válaszoltam és elhelyezkedtem az ölében.

- Papucs vagy öcskös - szólalt meg Emmett.

- Em, kérlek hagy ne nyissam ki a szám és kezdjelek el összehasonlítani téged magammal - szólt vissza.


A fiúk lassan visszatértek a szobába, vizes hajjal. Igen, a sötétben mentek fürödni és visszavették a ruháikat. Jamie és Zac példáját követve, a többi fiú is megrohamozta a mi kis fürdőnket. Kikerekedett szemekkel, értetlenkedve figyeltük a fiúk tevékenységét. Nem értettük, hogy miért nem várják meg a reggelt, hogy aztán tiszta ruhát is vehessenek, de rájuk hagytuk. Ők tudják mit csinálnak, jobb lesz, ha nem szólunk bele. Még a végén rájönnek, hogy igazunk van.

Kim és Jamie újfent makacskodtak, hogy ők bizony nem alszanak együtt, mert az milyen lenne már. Kim nehezen, de végül még hajlott is volna rá, hogy közösködjön Jamie-vel, de a srác... Nem hiába, még mindig nyögi a Zoeyval való kapcsolat dolgait. Talán, amikor furcsa barátnőnk még Kiowával kavart, akkor még belement volna, esetleg mielőtt Kim elutasította. De Jamie azóta megváltozott. Zoeyval valami, se veled, sem nélküled kapcsolatban vannak, de ezt még járásnak sem lehet nevezni. Zoey szíve Kiowa után fáj, aki durván kiadta az útját - sejtem, miért -, és azóta Jamie vállán vigasztalódik, ami mindenkinek meglepő. Amiket a többiek meséltek Jamről, hát nem volt ő ilyen. Ő volt az a tipikus casanova, akinek minden hétvégén más-más buliban, más-más barátnője volt.

***

A kirándulás utolsó napjaiban nem volt semmi kötött program, a táncpróbákon kívül, de a főpróba, kedden már az iskola tornacsarnokában történt, ahol már tényleg a végleges zenére táncoltunk. Az utolsó napokban, kicsit alakítottunk a koreográfián, Alice javaslatára, ami tökéletes volt a végleges zenére, de a lambadába nem szólt bele. Az úgy volt jó, ahogy volt. Úgyis elég volt ezt beléjük sulykolni, hát még ha a másik táncon is változtatunk...

- De nem lesz ez egy kicsit túl vad? - kérdezték tanáraink, amikor ők is meghallották a zenét.

- Látni kell hozzá a táncot is - válaszolt lelkesen Alice.

- Jól van gyerekek, akkor hadd lám, mit hozott ki a kis kanadai lányka - ült le Mrs. McKenzie, mire én elindítottam a zenét.

Az egész úgy nézett ki, mint egy filmben, ahol a tánccal valami történetet mondanak el. Nem ilyenre akartam, de hála a kisebb változtatásoknak, ilyen lett. A rossz fiúk és a jó kislány bőrbe bújt vagány csajok. Röviden így tudnám jellemezni a mi rockynkat. A lambada pedig, olyan igazi, lambadásra sikerült. Így átgondolva, nem is csodálkozom, hogy betiltották. Falatnyi szoknyák, amik ahogy azt kell, szépen libegnek, egy-egy félreérthető mozdulat. Sejtelmes pillantások, rejtett fogdosások, lopott csókok és rettentően erotikus az egész. Nos, ez a lambada kérem szépen. Ha ezzel nyerünk, nagyon fogok csodálkozni. Előbb keltünk óriási felháborodást, minthogy megnyerjük az év végi bulit elővezető táncversenyt.

- Oké, meggyőztetek - mondta Mrs. Johnson, az angoltanárunk. - Már csak arra leszek kíváncsi, hogy mennyire lesz ütős ez a ruhákban.

- Hidd el nekem Deb, eszméletlen lesz - mondta neki osztályfőnökünk mosolyogva. - Na és a dekoráció, Alice, nagyon jó munkát végeztetek.

Nem meglepő módon a retro hangulat uralkodott a csarnokban, valamint a dress-code is ez volt. Kint, a csarnok ajtaja előtt vörös szőnyeg húzódik, ahol majd, akár a sztárok, mindenki fényképezkedhet. Áldottam az eszemet, hogy a rockyt választottam másodiknak, mert így nem kellett külön ruhát venni. Pedig Alice nagyon erősködött, de a többi lánynak sem volt ínyére még egy ilyen ruhát venni, még akkor sem, ha olyan jól néznek ki. Azt is megtudtuk, hogy Oli és a bandája élőben fognak nekünk zenélni, de egyébként DJ fogja szolgáltatni a zenét.

Az utolsó táncpróba végeztével mindenki hazafelé vette az irányt, így mi is bepattantunk Kimmel a pici Cooperembe és padlógázzal száguldottunk haza. Olyan jó volt vezetni, teljesen elszoktam már az én picikémtől. Ezért el is határoztam, hogy egy autókázást is be kell iktatni a nyár folyamán. Lehet, hogy elmegyek Aberdeenbe, úgy is közel van és mindig is el akartam menni arra a helyre, ami Kurtöt „szülte”, ahol létrejött a Nirvana. Ha jó kislány lesz, talán még Kimet is elviszem magammal- Legalább lesz akivel kesereghetek és fetrenghetek az alatt a bizonyos híd alatt.


- Izgulsz? - kérdezte anya, miközben a kanapén feküdve ettem.

- Nem kicsit, tudod, hogy milyen rég voltam táncversenyen és most meg én csináltam az egész koreográfiát és drága Alice-nek köszönhetően még külön jelzőm is van, hogy még véletlenül se tudjak a többiek közé olvadni. Nem, az már luxus lenne, ajj anya, hogyne izgulnék? - daráltam, miközben ő a kanapé másik felén nevetni kezdett.

- Emlékszel, amikor mutattam a mi táncversenyünket, amikor Móni fiúnak volt öltözve? - kérdezte mosolyogva, mire mind a hárman elkezdtünk nevetni. - Szóval nyugi, jó lesz az. De remélem, arról is lesz videó - kuncogott.

- Majd beszélj a kamerás sráccal, hogy kell egy plusz példány - mondta neki a földről Kim, s közben a szemem az órára siklott.

- Na jó, mi most megyünk készülődni, anya, te meg majd dobd b magad a kamerásnál - mondtam és Kimet az emelet felé rángattam, diónyira szűkült gyomorral.

Alighogy felértünk a szobámba és elkezdtünk összepakolni a cuccokat, hatalmas fékcsikorgással állt meg a ház előtt egy sárga Porsche, majd Alice táncolt be a házba. De nem jött egyből föl. Hallottam, ahogy anyámmal beszél valamiről. nem értettem igazán, csak valami bulit, alvást és pár napot hallottam. Bár az sem biztos, hogy jól hallottam. Igazából nem is izgatott, annyira önkívületi állapotba kerültem, Kimmel karöltve. Azt kívántam, hogy legyünk már túl ezen az egészen. Miközben Alice és Trix beszéltek, én vagy húsz Miatyánkot és Üdvözlégyet mondtam el magamban. Szemem párszor megakadt a polcon várakozó fütyülősön. Talán jobb lenne, ha kicsit spicces lennék, nem izgulnék ennyire... De mindahányszor eszembe jutott, annyiszor el is vetettem az ötletet. Aztán Alice betoppant.

- Idő van! - trillázta. - Megjött Alice és mindenkin segít - viccelődött. - Na, lássunk munkához!

Az én hajammal nem sokat csinált, hagyta hullámosan, míg Kim haját copfba fogta, ami nem kicsit idegesítette barátnőmet. Mindkettőnknek vörös körmöket varázsolt, majd az arcunkkal fejezte be. Egy kis színt szerkesztett ránk, valamint kaptunk a szánkra piros rúzst. Mintha nem lenne így is eléggé elütő fakó színünktől. De eme pár dolgot hosszasan művelte, még véletlenül sem sietett volna. Pedig mi sürgettük.

- Jó munkához idő kell - hangzott idegesítő válasza, már vagy századszorra. - Oké Rami, te mehetsz. Mindegy mit veszel fel, csak öltözz.

- Na, ezt én is így gondoltam - mondtam ki egyből, majd a gardróbba masíroztam.

Ami azt illeti, egyáltalán, még csak véletlenül sem öltöztem ki. Azt vettem föl, ami valóban én voltam, belülről. Szakadt farmer, elnyűtt, Nirvana póló, kapucnis pulcsi és tornacipő. Ezzel a piros rúzzsal, ha a smink többi részétől eltekintünk, simán beillettem volna bármelyik grunge-bandába. Pár perccel később Kim is csatlakozott hozzám és úgy öltözött föl, mint én, csak rajta egy Melvinses póló virított.

- Mint valami drogos grunge-ikrek - szörnyülködött Alice, amikor üdvözült mosollyal kisétáltunk a szobába. Látszott rajta, hogy remélte, hogy mást választunk és a látomása nem igazolódik be.

- Al, te nem tudod, mi a jó - mondta neki Kim és felkapta a tatyóját.

- Az a baj, hogy tudom - motyogta Alice. Kim vagy nem hallotta, vagy nem akarta hallani, de nekem automatikusan megjelent Alice, szakadt pólóban, valami szedett-vedett pulcsiban, mindenféle mocskos Levi's-ben és egy Converse-ben, amint épp valahol, valami házi koncerten LSD-zik.

- Ne siránkozz, te mondtad, hogy amit akarunk - mondtam és kimentem előtte a szobából.

A földszinten még megbeszéltük anyával, hogy mikorra jöjjenek a suliba - megnézni a táncversenyt. Majd ő jó szórakozást kívánt, mi pedig elindultunk. Alice a sárga Porsche felé szökdécselt, én pedig a felhajtóra szaladtam, hogy a ház elé álljak, ahol Kim bepakolt a kocsiba és már indultunk is. Alice lőttünk szélsebesen hajtott. Játszottunk is egy kicsit az egyik lámpánál. Pont mint a filmekben. Beálltunk egymás mellé, szúrós pillantások, erőfitogtatás, hogy melyikünk autója szól szebben, aztán a lámpa zöldre váltott és mindketten tövig nyomtuk a gázt. Kim pedig az autóm alját készülte kitaposni. Természetesen Alice nyert, csaló. Biztos látta előre. Na nem baj, jó volt.

A suli parkolójában már ott állt egy jó pár autó, köztük Edward gyönyörű Volvója és Emmett terepjárója. Alice egy helyet kihagyva állt be az ezüst színű autó mellé, akár a garázsukban. Ez már szokás volt, hogy az én csöpi autómra a két Cullené vigyázott. Így most is szépen beparkoltam közéjük.

Mielőtt kiszálltunk a kocsiból, a kapucnit a fejünkre húztuk, majd kiszállva a kocsiból elkezdtünk a csarnok felé slattyogni a vállunkon táskával, amiben a ruháink voltak szépen összehajtogatva. Alice gyorsan eltűnt, mi pedig meglepetten battyogtunk a már leterített vörös szőnyegen, mikor a fényképezésre kijelölt helynék valaki hirtelen megállított minket.



Oli minihangszórója :D


Nos, remélem tetszett és komiiiiit #.#

8 megjegyzés:

Pusszy írta...

wow
nagyon jó lett
már alig várom, hogy mi lesz a táncversenyen...
nagyon tetszett
nagyon klassz lett
várom a következő részt...

sputnik írta...

Ez AZ a koncert lesz? : DDDDDDDDDDDDD

Névtelen írta...

RAMIIIIIIIIIIIIIIIII!!!
HOGY AZ A FÚZFÁN FÜTYÜLŐJÉT NEKI MÉG MÁMA 'xD
Lehet, az, hogy valaki ilyen jó fejit irjon?
NEM ?
Akkor ez itt mi?
Jól elvagyok magammal xD
Dióhéjban : Imádtam! Kövit!
Ally

F1fan:) írta...

a gyertyafényes dolog tök tetszett, jó lett, meg úgy az egész fejezet is jó lett!:)

Rami írta...

Szia Pusszym!

Örülök, hogy itt vagy :) Köszönöm a dicsértet. Remélem a következő is tetszeni fog :)

Már olvashatod is!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia sputnik!

Igen, koncert lesz, na toljad magad olvasni! <3

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia Alyy!

Jáj, köszönöm ^^ Örülök, hogy tetszett :$

A kövi fent, jó olvasást hozzá!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia F1fan:)!

Igen, kis romantika is szorult belém, nem lehet mondani, hogy nem :D
Örülök, hogy tetszett!

Puszi, Rami