Szívem csücskei

2010. január 16., szombat

Nightfall: 3. fejezet - Régi ismerősök

Miután hazaértem, letámadtam apámat, hogy mit tud Cullenékről... Vagyis, csak akartam volna. Megelőztek. Alig értem haza, már elkezdtek ostromolni a kérdéseikkel.

-Na végre megjöttél-fogadott anyám, amint beviharoztam a házba.

-Szia csibe! Na milyen volt? Látom túlélted, kész hős vagy!-gúnyolódott Leslie, amint lejött a lépcsőn.

-Ja, egész tűrhető volt. De figyelj apa...-kezdtem volna, ha anyám nem szakított volna félbe.

-És milyenek a tanárok?

-Nem emberevők-rendeztem le anyám és fordultam újra apámhoz-Apu...-kezdtem újra.

-Milyenek az osztálytársaid? Hogy fogadtak, mesélj már!-mondta apám. Azt hittem, falra mászok....

-Egész jó fejek. Összebarátkoztam pár emberrel.-daráltam-Elég jól fogadtak, persze percenként megkérdezte valaki, hogy tényleg magyar vagyok-e...-hadartam egy szuszra.

-Mi a baj kicsim, olyan izgatottnak tűnsz-tette vállamra Trix a kezét. Jé, végre észrevette, hogy akarok valamit.

-Ha hagynátok beszélni elmondanám. De nem, ti jöttök a hülye kérdéseitekkel.-túl sok volt ez a mai nap, már nem tudtam kezesbárány lenni. Villámokat szórtak a szemeim. Na ehhez értettem. Szemmel ölni. Anyámék elhallgattak, végre. A mondandómra várakozva álltak előttem. Na ez már tetszett. Mély levegőt vettem, hogy lenyugodjak.

-Szóval...apu, figyelj, ismered Dr. Cullent és a családját?

-Igen. Carlisle nagyon jó orvos. De miért?-látszott rajta, hogy nem érti mit akarok ebből kihozni.

-Ismered őket?

-Hát, nem annyira, de ők is nemrég költöztek ide. Párszor beszélgettem már Carlisle-al. Valami bajod van velük?

-Nem, semmi. Csak, láttam a gyerekeiket ma az ebédlőben.

-Mondjuk tényleg, elég furcsa ennyi kamaszt örökbe fogadni-apám nem a nagy család híve.

-De Carlisle nagyon családcentrikus és szereti a feleségét. Esmének nem lehet gyermeke. Ezért fogadtak örökbe annyi gyereket. na meg persze Esme nővérének az ikreit is ők nevelik, mert ő meghalt.-mesélte anyám. Szájtátva bámultam rá, hogy ő honnan tud ennyit róluk. Anyám csak mosolygott.

-Tudod Esme restaurátor. Találkoztam vele Prtlandben. Aztán, mivel hallottam apádtól, hogy menyi kamasz gyerekük van... Hát megkérdeztem, hogy bírnak velük.

Na, hát ezt nem gondoltam volna. Ezen elcsodálkoztam. Nem faggatóztam tovább. De anyámat izgatta a dolog, hogy miért kérdezősködök Cullenékről.

-De miért érdekelnek téged Cullenék?-kérdezte és leültetett a kanapéra. Ajaj, gondoltam magamban.

-Semmi, csak olyan furcsák, a legfiatalabb fiú, Edward az osztálytársam. De olyan ellenséges.-mondtam fejrázva.

-Tetszik neked az a fiú, igaz?-Kérdezte anyám. Már ő is ezzel van? Pompás.

-
Jaj, ne kezd már te is. Mára elegem van ebből!-azzal felpattantam és indultam a szobámba.-Ha valami kell, vagy nagyon hiányzok sikíts!-ezzel tudomásukra adtam, hogy nem vagyok kíváncsi rájuk vacsoráig. Tudomásul is vették, felém sem néztek. Ennek örültem. Kipakoltam a táskámból a tanulnivalót. Észrevettem, hogy kicsusszant egy papír is.

-A francba, hát ezt nem hiszem el!-mondtam hangosan.Hát csak én lehetek ilyen szerencsétlen... az a papír az volt, amit be kellett volna adnom nap végén. Kiraktam a papírt az éjjeliszekrényemre. A leckével elpiszmogtam egy ideig. Aztán megnéztem az e-mailjeimet. nagyi írt. Azt kérdezte, hogy, hogy tetszik Forks, és milyen az új suli. Na meg persze, hogy tetszik-e valaki. Gyorsan begépeltem a választ:

Szia Mamus!
Forks még mindig nem nyerte el a tetszésem. Bár a szobámból isteni a kilátás.
A suli tűrhető. A tanárok itt is emberből vannak :) Az osztálytársaim egész kedvesek.-kivéve egyvalaki, tettem hozzá magamban- Már barátokat is szereztem. Bár az kicsit frusztráló, hogy megkérdezi mindenki, hogy magyar vagyok-e... Kész agyrém.
És nem, nem tetszik senki-hazudtam- .Még csak nemrég vagyok itt. A srácok javát még nem is láttam. De ígérem, ha lesz valami, szólok.
Ölel és puszil, unokád Ramika

Elküldtem és lecsuktam a laptopot. Hallottam, amint anyám a nevemet kiáltja lentről. Nem volt kedvem enni, de lementem. Anyám lasagnét csinált, gondolom békítő szándékkal. Mikor leértem, elcsodálkozva láttam, hogy a nappaliban nem csak apám nézi a meccset, hanem rajta kívül még két, hosszú hajú férfi. Nem vettek észre és gyorsan kimentem a konyhába anyámhoz.

-Anyu, szólhattál volna, hogy vendégeket várunk!-mondtam halkan-Amúgy kik ők?

-Philip Black és a fia Jacob. Phil apád régi barátja. Ne kérdezd honnan ismer apád indiánokat...-mondta, és kivette a lasagnét a sütőből.

-Aha... szóval indiánok. Hűha. Ez megmagyarázza a hosszú hajat.

Végszóra megjelent Leslie oldalán a két Blackkel. Nagyon vigyorogtak mind a hárman. Phil arcán láttam, hogy meglepődött valamin. Valószínűleg találkoztunk már, mert nagyon ismerős volt az arca. A srác, Jacob is ismerős volt. Végül Phil szólalt meg először.

-Szia Ramóna-tökéletesen ejtette ki magyar nevem.-Jó nagyra nőttél, csinos lányod van Leslie.-mondta vigyorogva. Kicsit zavarba ejtő volt, de visszamosolyogtam.

-Szia, Phil, remélem nem baj, ha tegezlek. A magázás nem az erősségem.-azzal kezet fogtunk.

-Szia, én Jacob vagyok. remélem még megismersz.-odajött hozzám és adott két puszit. Mondanom sem kell, elpirultam.

-Persze Jake, emlékszem. Milyen sokat jártatok hozzánk régen...-elnevettük magunkat. Már tudtam, honnan ismer apám indiánokat. Phil régen elég sokat járt Torontóban, és egyik alkalommal Leslie munkatársa bemutatta őket egymásnak. Jake egy évvel fiatalabb mint én, de idősebbnek látszott nálam. Jó volt ismerősökkel lenni. Evés közben sztorizgattunk. Jót nevettünk a régi dolgokon. Jól kitárgyaltuk, milyen esetlenek voltunk Jakkel, meg hogy én állandóan elestem.

-Még manapság is sok folt van rajtam, na meg seb, állandóan megvágom magam.-ezen szintén nevettünk.

-Jó téged nevetni látni-mondta anyám. Én pedig rámosolyogtam.

-Látod les, jó ötlet volt meghívni őket. Legalább egy kis vidámságot csempésznek az életünkbe-mondta anyám két nevetésroham között. Sokáig beszélgettünk mág vacsora után. Phil kocsija nem indult. Felajánlotta anyám Philnek a vendégszobát, én pedig nem akartm, hogy Jake a kanapén aludjon.

-Jake, te meg jössz a szobámba!-szögeztem le.-Emlékszel, mint amikor kicsik voltunk.-kacsintottam rá. Gyorsan jó éjt puszit küldtem anyáméknak , mielőtt még ellenkezni támad kedvük. Jaket magammal húztam a lépcsőn és beküldtem a szobámba. Én elmentem a fürdőbe, aztán a szobámba mentem. Jake ott ült az ágyon. Átvágtam a szobán és bementem a gardróbba átöltözni. Előszedtem Jacobnak egyik XXL-es pólóm és odadobtam neki.

-Ennyivel hozzá tudok járulni a pizsamádhoz!-de Jake csak az ágy szélére rakta. Kérdőn néztem rá.

-El vagyok én ruhában.-mondta és kinyújtotta a kezét. Odahúzott az ágyra. Odakuporodtam mellé és a fejemet a vállának döntöttem. Meg kel jegyeznem nagyon jó illata volt...

-Mi baj?-kérdezte halkan.

-Semmi... csak...-fújtam gyet-sok volt ez a nap.-mondtam gyengén.

-Nem lehet egyszerű egy ilyen helyzet...-végre valaki megért, gondoltam és elmosolyodtam-De ez a szoba... Nem semmi.-mondta elismerően.

-Én terveztem, nemhiába.-mondtam diadalmasan-Egyébként tényleg fantasztikus a kilátás.

-Na, és mi célból húztál fel ide? Csak nem a kilátás miatt?-kérdezte viccesen és összeborzolta a hajamat.

-Nem, persze, hogy nem. Csak, hiányzott már a társaság. De ugye nem baj?

-Nem, nyugi, de már késő van, és neked holnap iskola.-mondta és megdörzsölte a vállamat.

-Oké, rendben. És te, te hogy jutsz be az iskolába?

-Nekem még a rezervátumban nem kezdődött meg a tanév. Mázli mi?-és nevetett.

-Az, nagyon-mondtam és durcás arcot vágtam. Erre ő elnevette magát

-Tisztára, mint régen...

-Oké, oké. Abbahagytam.-mondtam vigyorogva. Bebújtama takaró alá. Jake odafeküdt mellém és átölelt.

-Aludj jól.

-Hah, mintha az olyan könnyen menne..-vágtam rá egyből. Viszont tényleg jól aludtam. Ez meglepett. Nem aludtam sokat, de kipihenten ébredtem. Jake má ébren volt. felettébb vidáman heverészett mellettem.

-Szia idegen!-mondtam és megrángattam a pólóját.-Na mi az, csak nem az én pólóm?

-De. Nemrég vettem át. Ugye nem baj?-a válaszom tudta, hisz ismert.

-De, halálos bűnt követtél el!-mondtam szigorúan.

-Jaj nekem. De a póló csábított el. Azt mondta, nem fogsz haragudni érte.-mondta bűnbánó arcot vágva.

-Na, mindjárt jövök, maradj itt!-azzal kimentem a szobából. A fürdőből visszatérve nem találtam Jacobot... A gardrób ajtaja nyitva volt.

-Hát te meg mit művelsz?-kérdeztem dorgálón.

-Csak gondoltam keresek neked valami jó rucit.-elnevettem magam a hangsúlyon.-Öhm... mondjuk.. felvehetnéd ezt a fekete cipőt-mutatott az újonnan kapott supra cipőmre-ezzela sötétkék nadrággal és ezzel a szürke pulcsival. Na? Mit szólsz?

-Oké!-mondtam széles vigyorral.-Jake, nem lennél a stilystom? Na? Megegyeztünk?-még mindig nevettem.

-Hát, tudod, nagyon szívesen megtenném, de sajnos be vagyok táblázva.

-Oké..., na, de sipirc, szeretnék még ma felöltözni.-böktem a pizsamámra.

-Szerintem ebben is jól festesz. Bár figyelmedbe ajánlom a fésűt. Ha szeretnéd szervezek egy randit neked vele.-vigyorogva rám kacsintott.

-Jacob Black! Kifelé a gardróbból, és nem leskelődni!

-Igen is, asszonyom!-azzal diadalmasan kivonult. Szépen felöltöztem, rendbe szedtem az arcom, no meg a hajam. odaálltam az egész alakos tükör elé, megvizsgálni a végeredményt. Jacobnak nagyon jó szeme van ahhoz, hogy mi áll jól nekem. tetszett ez az összeállítás. Jake elégedett volt magával. Lovagiasan lehozta utánam a táskám. Átfogta a vállam és a konyha felé irányított. A müzlim már ott várt az asztalon. Anyámék sehol. Aztán előbukkantak. Trix első szava, amint meglátott:

-Jé, valaki nevet!-csodálkozott...

-Jacob érdeme. nm százas a srác.-felé fordultam- de azért szeretlek... távolról.

-Ezt megjegyeztem-és beletúrt a hajamba. Ez a halálom, és ő ezt nagyon jól tudta.

-Menj a francba!-adtam a durcás kislányt.

-Mutasd az irányt szivi!-rám villantotta kajám, csibészes, rosszfiús mosolyát.

-Na jó, én megyek, nem bírom ezt tovább!-puszit nyomtam Jake arcára-ha lehet, ne túrd fel a szobám minden egyes pontját-súgtam a fülébe. Belenéztem a táskámba, hogy megnézzem, benne van-e a papír amit tegnap kellett volna beadnom. Ott volt.

Egyből a Tanulmányi Iroda elé hajtottam és sűrű elnézésekkel tűzdelve, odaadtam Mrs. Morgannak a papírt. A napom, javarészt úgy telt, mint a tegnapi, majdnem...

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

A fene a pofádat Ramóna !
Két sráccal is kavarunk ejnye ejnye.. látod a szerelem a memóriád róvására megy... !
Jóvolt ! :D