Nightfall: 9. fejezet - Az első lépések

Reggel Edward már nem volt sehol. Hirtelen azt hittem, csak álmodtam az egészet. De amikor kikeltem az ágyból és az éjjeliszekrényemre pillantottam, a telefonom alatt egy cetlit találtam. Szép, olvasható, már-már régies írás volt. Nem az a tipikus férfiírás. Az alábbi szöveg állt rajta:

Szép jó reggelt Hölgyem!
Attól tartok, a mai napon nem egyedül, hanem szerény személyem társaságában kell iskolába mennie. Semmiféle ellenállást nem fogadok el. Üdvözli: Egy sármos vámpírfiú

Jót mosolyogtam ezen. Gyorsan felöltöztem, feltettem a szokásos sminket, aztán lelibegtem a lépcsőn a konyhába... Anyám ezt persze meg is jegyezte...

-Hű... ki vagy te és hol az én lányom?-viccelődött, amint lerakta a müzlimet az asztalra.

-Nem is tudom...-mosolyodtam el. Aztán Trix visszament az emeletre. Gyorsan bekanalaztam a müzlim, aztán indultam is kifelé. Az ezüst Volvo ott állt a ház előtt. Edwardpedig mellette állt. Amint kiléptem az ajtón, elrugaszkodott a kocsijától.

-Jó reggelt!-azzal homlokon csókolt. A testem megrázkódott.

-Szia.-mosolyodtam el.-Hogyhogy te viszel suliba?-kérdeztem.

-Talán baj? Csak egy szavadba kerül...-mondta és kinyitotta nekem az ajtót. Mondanom sem kell, nem maradt szó nélkül, hogy Edwarddal mentem. Igazán nem értettem Zoey-t mi baja velem, de egyre jobban vártam azt a pizsipartit. De addig is, kész voltam felvenni a kesztyűt vele. Természetesen, az ebédlőben provokálta magát...

-Ejha, Yan... tegnap még csak a kabátja, ma meg már a pasi is?-"kinyírom"

-Figyelj, lődd le magad!-csak ennyit mondtam.

-Zoey, mit piszkálódsz? Nem a te dolgod!-mondta Jamie.

Nem szólt semmit. Én pedig elnéztem Cullenék felé. A változatosság kedvéért most Rosalie szemei szórtak villámokat. De rajta kívül mind a négyen békés arcot vágtak. Különösen Edward. Ahogy Olival, Lexszel és Mattievel a kijárat felé mentünk Alice és Edward csatlakoztak hozzánk... mintha ez mindig is így lett volna. Senki nem akadt fenn ezen.

-Sziasztok!-csilingelte Alice-Mizu?

-Hello.-köszönt Edward.

-Szia Alice, nem sok.-mondta Alex.-Tudod, csak a szokásos.-aztán rámosolygott. "Ők miért tudnak normálisan viselkedni Cullenékkel?" Útban biológiára Oli és Edward valami jó riff-ről beszéltek, mi pedig megbeszéltük, hogy pénteken elmegyünk shoppingolni.

Biológiára valami helyettesítőtanár jött be, ráadásul nem is szakos... Így nyugodtan tudtam beszélni Edwarddal.

-Láttam, hogy nézett rám Rosalie, mégis mi baja van velem?

-Semmi. Csak te ember vagy és szerinte átlagos. Nem érti miért pont te. De ne is törődj vele, én is csak ritkán veszek róla tudomást.-aztán odajött hozzánk Alice.

-Tervezel valamit halloweenre? Esetleg valami buli?-tudakolta Alice.

-Pizsiparti lesz nálunk. Csajos dolgok, meg horrorfilmek. Ha van kedved gyere te is.-mondtam-Bár szerintem halálra unnád magad. Pláne az alvós résznél.-elnevettem magam. Meglepődtem magamon, hogy mennyit nevetek mostanában.

-Ki nem hagynék egy ilyet.-mondta mosolyogva.-Az alvós részre meg elfoglalom magam, az nem gond.

-Hát akkor várlak nálunk.

-Ott leszek.-kacsintott rám.-És be is kell öltözni, vagy elég a pizsama?

-Pizsipartira pizsama.-vigyorogtam-De úgy tervezem, hogy előtte szétnézhetnénk Seattle-ben, vagy valahol...

-Edward, a barátnőddel rokonlelkek vagyunk.-mondta csillogó szemekkel-Keresve sem találhattál volna jobbat.-mondta sziporkázó mosollyal.

-Alice... mi nem...-motyogtam

-Persze, persze.-mosolygott tovább. Majd megjelent Mattie is és leült Alice mellé.

-Mi a téma?-kérdezte viccesen.

-Eredetileg a Halloweeni pizsiparti volt. De Alice megkattant.-mondtam.

-Na és akkor, hogy lesz, mint lesz?-érdeklődött Mattie.

-Úgy néz ki, hogy szombaton elkocsikázunk Seattle-be vagy esetleg Olympiába shoppingolni. Aztán az estét meg a vasárnapot nálam töltjük. Anyámék egész hétvégén nem lesznek otthon, szóval enyém a kéró!-mondtam vigyorogva.

-Akkor miért nem hívunk pasikat is?-alig észrevehetően a tekintete Edwardra siklott, majd vissza rám.

-nem hinném, hogy jó ötlet lenne. Persze, ha szeretnéd hozni a lovagod... Én nem ellenkezem.-tudtam, hogy ettől visszavonulót fúj.

-Jó, meggyőztél.-durcáskodott.

-Tényleg, miért nem lesznek fiúk?-kérdezősködött Edward.

-Először is, mert csajbulira kaptam engedélyt, másodszor, nem kéne szétszedni a házat, harmadszor pedig-nagy levegőt vettem-nem akarom, hogy Zoey még jobban berágjon rám Jamie miatt.-az érveim jóknak bizonyultak, mert senki nem ellenkezett. Vagy épp olyan rémesek, hogy nem volt értelme ellenkezni. Edward elmosolyodott, de már kicsöngettek. Gyors puszit nyomott a homlokomra és távozott, Alice-szel együtt.

-Te, ezek a Cullenék tök jó fejek.-mondta Mattie az öltözőben.

-Szerintem is.-somolyogtam-Egyébként el vagy engedve már hozzánk?-kérdeztem.

-Még nem kérdeztem rá.-vallotta be.

-ha akadékoskodnának, nyugodtan mondd meg, hogy a szüleim tudnak róla és majd hívni is fogják a tieidet.

-Rendben.-mondta vigyorogva. Tesi közben eszembe jutott, hogy nincs kocsim. "Hogy fogok én most hazajutni?"-tűnődtem... De Edward az öltözőnél várt rám.

-Siess!-mondta és elmosolyodott. Biztos hallotta valami érdekes gondolatot. Útban a parkolóba, megpillantottam egy nagy dzsipet a Volvo mellett.

-Lefogadom, ez Emmetté.-mondtam furcsán.

-És mi van, ha azt mondom Aliceé?-vigyorgott-De igazad van, ez a monstrum Emmetté.

-Vigyázz vele, harap..-vigyorgott Emmett, amint Edward kezét megpillantotta a derekamon.

-Kösz a tippet!-vigyorogtam én is. Majd beszálltam a kocsiba. Egyikünk sem szólt semmit. Gyorsan hazafuvarozott. Abban a merész tempóban... nem is csodáltam.

-Uhh...-nyögtem fel, amint megláttam anyám Audiját a felhajtón.

-A kedvemért legyél vele kedves. Csak szeretné tudni, hogy komoly-e ez a dolog...-mondta lágyan és a szemembe nézett.-Ami azt illeti, erre én is kíváncsi lennék.

-Oké, nem harapom le a fejét.-mondtam lassan.

-Helyes.-mosolyodott el.-Majd este találkozunk.-mondta és homlokon csókolt, de a keze ott pihent a nyaki ütőeremnél.

-Várlak.-leheltem, majd elindultam a ház felé. Amíg az ajtóhoz nem értem, csak járatta a motort. Amikor becsuktam az ajtót, láttam, hogy lassan elindul. De volt egy olyan sejtésem, hogy hallgatózni fog.

-Szia anya!-mondtam és megálltam a konyha küszöbén.-Te, hogyhogy itthon vagy? Nem úgy volt, hogy Vancouverben leszel?

-Szia, gyorsabban végeztem, mint gondoltam. De te? Valami baj van a Bogárral?-kérdezte anyám.

-Semmi, csak Edward értem jött. Baj?-próbáltam valami kedves hangnemet megütni.

-Értem. És ez valami komoly?-pont ahogy Edward mondta...

-Hmm...-mély levegőt vettem-halvágy gőzöm sincs.-mondtam fejrázva. Sejtettem, hogy ennyivel nem fog elengedni...

-Te szeretnéd?-ez volt a leghülyébb kérdés. De próbáltam kitérni a konkrét válasz elől.

-Nem tudom...lehet, talán... nem... nem biztos. Ez bonyolult.-mondtam és felmásztam a szobámba, bezártam az ajtót és leültem a babzsákfotelemre. Az aprót kiszórtam a zsebemből az asztalra, aztán mellé dobtam a telefonom és az MP4-em. Bekapcsoltam a laptopom, összeállítottam egy nyugis lejátszási listát, felhangosítottam és átmentem a fürdőbe. Ledobáltam a ruháim és beálltam a zuhany alá. Az izmaim teljesen ellazultak. Zuhanyzás után felkaptam egy pólót és egy szakadt farmert, a kezembe kaptam a telefonom és lesiettem a lépcsőn.

-Anyu, figyelj... hívd már fel légyszi a lányok szüleit, a pizsipatrival kapcsolatban.-mondtam

-Oké. Mondd a számokat.-és ő is a kezébe vette a mobilját.
-tessék.-adtam át neki egy cetlit az összes számmal. Megvártam amíg mindenkit felhívott és nyugtáztam, hogy mindenki el van engedve.

-Ennyi?-kérdezte anyám.

-Hát, Alice anyukájával gondolom találkozol... De őt szerintem simán elengedik.

-Akkor pénteken suli után indultok vásárolni?.mosolygott anyám,

-Öhm.. nem úgy volt, hogy szombat?-csodálkoztam.

-Már péntekre is elkértem őket. Szóval rajtatok áll, hogy mikor...

-Kösz anyu!-mondtam és megpusziltam.

A szobámban a zenét lejjebb halkítottam és nekiálltam a házimnak. Miután kész lettem vele, átöltöztem és bebújtam az ágyba. Nem bírtam sokáig fennmaradni, gyorsan elnyomott az álom. Nem tudom, álmodtam-e. Szóval valószínűleg nem. Reggel ismét egy üzenet várt a telefonom alatt. Nem értettem, miért nem tudja személyesen elmondani, de azért tetszett.

Jó reggelt!
Nem vártál meg, pedig megígérted. Ezért ma egyedül mész suliba.
Ott találkozunk!
Puszillak: Edward

A suliban Gaia és Alex vártak Alex kocsijánál. Nagyon vigyorogtak...

-Szia csajszi! Anyád fantasztikus!-mondta Alex.

-Hali. Néha tud az is lenni.-mondtam. Bár én nem nevettem.

-Két nap és egy shopping délután...? Remek!-örvendezett Gaia.

-Na, de menjünk órára.-igaz nem sok kedvem volt, de nem lóghattam azért csak úgy el az órát. Útközben láttam a Volvot. Persze ők már elmentek órára.

Törin Zoeyn láttam, hogy valamit nagyon akar mondani, de én a tanárra koncentráltam. Legalábbis megpróbáltam. Bár Alice nagyon vigyorgott. Óra után Zoey utánamsietett.

-Szia, figyelj... kösz a meghívást. Rendes tőled.-mondta halkan.

-Nincs mit. Pasikról elvégre veled lehet a legtöbbet beszélni.-mondtam mosolyogva. Aztán az ajtó felé indultam. Nagy meglepetésemre Edward támaszkodott a falnak és engem várt.

-Szia álomszuszék.-mondta viccesen és átfogta a vállam.

-Szia idegen. Minek köszönhetem eme váratlan fordulatot?-és jelentőségteljesen a kezére néztem a vállamon.

-Talán baj, hogy elkísérlek az órádra?-kérdezte ártatlan arccal.

-Nem, egy cseppet sem bánom.-mondtam elégedetten.

Ezután minden órámra kísérgetett. Egy új asztalhoz ültünk az ebédlőben. Edward, Alice, Mattie, Oli, Alex, Gaia, Zac, Jamie, én... és Zoey. Persze Jamie, zac és Zoey az asztal egyik végénél, mi, többiek az asztal másik végénél.

A többi nap is ugyanígy telt. Mivel vészesen közeledett a shopping délután, Alice felvázolta, hová mehetnénk vásárolni. A napok szabályszerűen rohantak és nekem szinte pár perccé folytak össze. Az egészből annyit vettem észre, hogy Edward minden este ott volt nálam, a suliban az ebédlőnél a srácokkal ültünk és beszélgettünk. Most pedig itt álltam a shopping délután és a két napos csajos hétvége előtt.