Nightfall: 5. fejezet - Portland

A lányok megkértek, hogy menjek velük moziba. A mai napomnak már úgy is lőttek, hát belementem. Alexis kocsija volt a legnagyobb, így az övével mentünk. Suli után értem jöttek. Ma régebbi sikerfilmeket vetítettek. Így beültünk egy vámpíros filmre. Zoey kedvence, a Kárhozottak Királynője... Jó film volt. Kiskorom óta szerettem azokat a filmeket, amik vámpírokról szólnak. Megbeszéltük, hogy utána elmegyünk pizzázni. Én előtte elmentem egy könyvesboltba. A lányok erősködtek, hogy velem jönnek, de én mondtam, hogy addig rendeljék meg a pizzát. Mire megtaláltam a keresett boltot és megvettem a könyvet, már szürkület volt. Visszafelé elhaladtam egy kocsma mellett. Naná, hogy utánam kiabáltak.

-Hé kislány!... Na, ne légy olyan sietős kedvedben!-és utánam jött az egyik. Sietősebbre vettem a tempót. Elég jól tudok verekedni, és sikítani is... A sarkon elém lépett egy férfi.

-Hova rohansz cicukám?-és röhögni kezdett.

-Hagyj békén!-sziszegtem.

-De kis harapós valaki-és felém nyúlt...

-Ne érj hozzám!-kiáltottam.

-Miért mi lesz?-még mindig röhögött. Közben utolért a másik férfi is, nyomában a többivel.

-Naaa... ne légy olyan morci....-azzal utánam nyúlt. Már épp be akartam neki húzni egyet... amikor fénysugár vakította el a szemem és fékcsikorgást hallottam.

Egy ezüst Volvo állt meg centikre tőlem, kis híján elütve a saroknál álló férfit. Mindkét ajtó kivágódott és egy bársonyos, fenyegető hangot hallottam.

-Szállj be!-egy pillanatig még ott álltam és néztem, ahogy közeledik a megmentőm. Aztán gyorsan beszálltam a kocsiba, de még hallottam a támadóim.

-Figyelj öcsi, nem kéne!-mondta agy egyik gúnyosan. Válasz nem volt. Csak valami furcsa, ijesztő hörgés. Hallottam még valami ordenáré röhögést, de egyszerre elhalt. A kocsi szélvédőjén keresztül láttam, hogy Edward áll előttük fenyegető, ugrásra készülő tartásban. A másik pillanatban már ott ült mellettem. s kis híján elgázolta az öt férfit. Majd a kerekek felsivítottak és villámgyorsan megpördültünk a kocsival.

-Jól vagy?-kérdezte Edward

-Azt hiszem semmi bajom-motyogtam-De... te... ez... hogy találtál meg?-még nem tértem teljesen magamhoz.

-Az nem lényeg...

-Edward, jól vagy?-kérdeztem amint ránéztem. A szeme kitágult, az egész teste megfeszült. Majdhogynem eltörte a kormányt és az arca... teljesen eltorzult.

-Nem éppen... Vissza kellene mennem és megölnöm őket. Undorító mocskok. Tudod te mit gondoltak rólad?

-Mi, mi van? Edward, megölni őket? Te észnél vagy? De, gondolom mi járhatott a fejükben...-mondtam elborzadva.

-Igen. Az ilyen aljas férgeknek nem jár több a halálnál.

-Edward, nem úgy volt, hogy utálsz engem? Most meg csak megjelensz és megmentesz... és meg akarsz ölni öt férfit miattam?-a szavaim még a számomra is hihetetlenek voltak.

-Mi? Ramóna, én nem utállak!-mondta és elmosolyodott. Végre... kezdtem megrémülni attól a gyilkolni vágyó arctól. Lassítani kezdett.Már közel jártunk a pizzázóhoz, ahol eredetileg a lányokkal kajáltunk volna.

-Huh... hogy mit ne mondjak, neked még nálam is merészebb vezetési stílusod van.-nem válaszolt, csak nevetett. Aztán leparkolt Alex kocsija mellé.-Honnan tudtad, hogy ide kell jönni?

-Nem volt nehéz kitalálni...-habozott-, ez a legjobb pizzázó erre.-úgy mosolygott, mintha valami olyan viccet mondott volna, amit én nem érthetek-Legalábbis azt mondják...-amikor elindultunk az ajtó felé, a lányok már ott vártak. Ránéztem a telefonomra, csak negyed órát késtünk. Edward mögöttem jött.

-Na végre! Szia-azzal mellém lépett Edward-...sztok.-helyesbített Alexis.

-Jó estét hölgyeim!-az a kifogásolhatatlan jó modor... elolvadtam tőle.-Remélem nem baj, ha csatlakozom?! És elnézést, hogy Ramóna miattam késett.

-Pe... persze Edward...-mondta Gaia-semmi baj...

Zoey szeme villámokat szórt. De nem törődtem vele. Elindultunk a kajáldába. Edward jött hátul. Mattie csak vigyorgott.

-Szólhattál volna, hogy hozod a pasidat is-és rám kacsintott. nem szóltam semmit, csak meglöktem.

Két családi méretű pizzát rendeltek a lányok. Edward egy falatot sem evett. Pedig kiszekáltuk szegényt vele. De ő csak egy kólát ivott nagy unszolásunkra. A lányokkal kitárgyaltuk a filmet. Zoey oda, meg vissza volt a főszereplőtől. Hogy milyen vonzó és gyors, no meg, hogy milyen titokzatos. És nekem bekattant valami. ,,Mintha csak Edwardról beszélne..˝- gondoltam magamban. Ránéztem Edwardra, ő az arcomat fürkészte. Mintha várna valamire. Megittunk még két nagy kólát-nesze neked egészséges életmód-és indultunk.

-Velünk jössz...? Vagy...-Alexis lopva Edwardra pillantott.

-Majd én hazaviszem...-mondta és rám nézett.

-Oké... akkor majd holnap...-mondtam.

-Rendben-Alexis odajött és puszit adott.

-Vigyázz a barátnőnkre...-mondta Mattie és megölelt. Gaia csak rám mosolygott és kacsintott egyet.

-Akkor sziasztok!-mondta Zoey szárazon. Amikor elhajtottak, akkor vettem észre, hogy a kabátom Alex kocsijában maradt.

-A francba... a kabátom a kocsiban maradt. Ezt nem hiszem el...-azzal Edward a vállamra tette az övét. Meglepően hideg volt ,,de hát az nem lehet˝-gondoltam. Beledugtam a kezem. Nagyon jó illata volt.

-Kösz-mosolyogtam

-Nincs mit.-és átfogta a vállam. Egy jó ideig csak ültünk és hallgattunk. Edward észvesztően vezetett.

-Kérdezhetek valamit?-kérdezte lágy, bársonyos hangon.

-Persze...

-Mégis mi járt a fejedben, mielőtt megjelentem?

-Üt-rúg-szalad...az öklöm elég csontos, és jól tudok ütni, rúgni is nagyon céltudatosan tudok-rákacsintottam-, a futás nem az erősségem, de hangom van jó nagy... szóval valószínűleg segítségért kiáltottam volna-elnevette magát...-Most meg mi van?

-Semmi... csak, érdekes. Az ember arra számít, hogy nekiállsz sikítani, erre te mégis leállnál verekedni, és a sikítást csak, mint utolsó lehetőség veszed számba... Nem vagy valami kiszámítható...

-Ki mondta, hogy az vagyok?-felsóhajtottam-Egyébként már én is észrevettem... mindenkinek olyan egysíkú a gondolkodása...

-Akkor ezért van...-nagyon halkan mondta, de én hallottam.

-Mi van ezért?-furcsán nézett rám.

-Hát... tudod, én... elég... könnyen olvasni tudok... másokban. De te... te kész rejtély vagy számomra.

-Oh...-eme pompás válasszal álltam elő. Épp az egyik kedvenc számom szólt. Edwarddal egyszerre nyúltunk a lejátszó felé. Félúton összeért a kezem az övével... Mint a jég... olyan hideg volt. Én visszahúztam a kezem, ő pedig feljebb vette a hangerőt.

-Nem tudtam, hogy szereted a Nirvanát.-mondta

-Az egyik kedvencem...-mondtam halkan és belebújtam a kabátjába úgy, hogy alig látszottam ki belőle. Az az illat... semmihez nem hasonlított.

-Tényleg jó zenét játszottak...-aztán egész hazáig hallgattunk. Gyorsan hazaértünk, Edward veszedelmesen gyors tempóban vezetett.

-A kabátod...-ki akartam belőle bújni, de Edward megállított.

-A tiéd... elvégre Alexnél van a kabátod. De ha kell, meg is tarthatod.

-Kösz...-mosolyogtam. Úgy igazán nem tudtam még örülni, olyan fura volt a helyzet... Aztán kiszálltam a kocsiból.

-Ramóna...-nyúlt utánam...

-Tessék?

-Tényleg... nem... kéne barátkoztunk...-hát ez most nem hiányzott. Bevágtam az ajtót. Nem hajtott el egyből, csak amikor az ajtóhoz értem.

-Hello, megjöttem!-kiabáltam

-Szia! Na, milyen volt?-hallottam anyám hangját a konyhából.

-Egész jó..., de most megyek lefeküdni...-siettem, mielőtt még észrevennék, hogy valami nincs rendben. Például, hogy Edward kabátja van rajtam. Felsiettem a szobámba. Edward kabátját odadobtam az ágyra, és elmentem lezuhanyozni. Nem értettem miért mondta ezt Edward... Mintha nem is ezt akarta volna mondani... Visszamentem a szobámba, belebújtam a pizsimbe és bebújtam az ágyba... és magamhoz öleltem Edward kabátját. Nagyon jó illata volt. Mélyeket szippantottam belőle. Legszívesebben vissza sem adnám soha. Igen, ez járt a fejemben.

Sokáig fenn voltam. Hasra fordultam és kinéztem az ablakon. Elterveztem hogyan fogom visszaadni neki a kabátját. Amit mondott ,,búcsúzáskor˝, az rosszul érintett. Így elterveztem, hogy csak úgy nekidobom, hogy nincs már rá szükségem.

Ahogy néztem a fákat, eszembe jutott Portland. Ahogy a férfiak utánam szóltak, és követni kezdtek, Összerezzentem. Nem akartam erre emlékezni. Inkább arra, hogy hogyan mentett meg Edward. Annyira hirtelen volt. Az nem lehet, hogy csak arra járt. Biztos, hogy követett. De miért? Na és persze, honnan tudta, hogy a lányokkal Portlandbe megyünk... Na és miért kérdezte, hogy tudom-e mit gondoltak rólam? Kész rejtély ez a srác. Valami nincs rendben itt...

De aztán sikeresen eltereltem a gondolataimat. Gyönyörű volt a kilátás a szobámból. Olyan meleg volt és nyomasztó a levegő, hogy egy kicsit kinyitottam az egyik ablakot, aztán visszafeküdtem. Magamhoz szorítottam Edward kabátját, aztán csak néztem a fákat. Olyan szép volt, ahogy rájuk sütött a hold. Telihold volt. Elvben, ma minden kerek, minden teljes. Én nem így éreztem. Bár Edward kabátjánál már csak az lenne jobb, ha ő lenne itt velem. Erre vágytam. De tudtam, ez soha nem lesz így...

Aztán álomba zuhantam. Nem volt rémálmom. Ezek szerint Jake nagyon jól tudta, hogy ennek használnia kell. Bár nyugtalanul aludtam. Az álmomban szerepelt Edward is, és Jacob is. Meg azok a fickók Portlandben. Összemosódott kuszaság volt. De aztán elragadott az öntudatlanság. De előtte még éreztem valami hideget az arcomon... nem csodálkoztam, az ablak nyitva volt. Még jobban bebújtam a takarómba. Az éjszaka többi része álomtalanul telt.