Nightfall: 4. fejezet - Az első beszélgetések

Az első három órám gyorsan elment. Az ebédlőben megismertem egy srácot. Jobban mondva, Mattie mutatta be. Láttam a szemén, hogy odáig van a srácért. Bár olyan igazi rossz fiúsan néz ki...

-Ramóna, bemutatom Olit-mondta fülig érő szájjal.

-Szia, Oliver Sykes vagyok, te pedig Kanada-vigyorgott

-Ja, mondhatjuk úgy is. Bár nem nagyon hasonlítunk.

-Oké, oké... a Yan megfelel? Vagy próbálkozzak meg a másikkal?-kérdezte viccesen

-Tökéletes-mondtam és elismerő pillantást vetettem Mattie felé. Mitagadás, ez a srác ízig-vérig neki való. Mellette Mattien valami megváltozik. Még nincsenek együtt, de le merném fogadni, félévkor már egy párt fognak alkotni. Gondoltam magamban.

Felettébb vidám volt ma mindenki. Jamie megemlítette, hogy kirándulást szerveznek. De az idő mindig közbeszól.

-Na és, hová is mennénk?

-Le, a Pushra, a rezervátumba.

-Aha, Push... oké-nem tudtam pontosan hol van, csak annyit, hogy arra lakik Jake.

-La Push cica, La Push...-mondta Zac. Nem bírtam ki nevetés nélkül.

-Szóval La Push... és mit is csinálnánk ott?-kérdőn felvontam a szemöldököm.

-Szörfözünk egy kicsit. Mostanában elég jó hullámok vannak.-mondta Oliver.

-És én nem csak a neten szörfölök-mondta Zac és közben valami szörfös pózban felugrott a székre.

Elnéztem Cullenék felé. Nem messze ültünk tőlük, mégsem hallottam mit beszélnek. Edward, a gyönyörű bronzos hajú fiú nagyon zaklatott volt. Valami nagyon dühíthette. Észrevehette, hogy nézem, mert hirtelen a szemembe nézett.

Pár perccel később Matti megrángatta a pólómat. Lágyan rám mosolygott, ahogy látta kit nézek, megint. Felálltam és mentem velük Biológiára. Ahogy közelítettünk Cullenék asztala felé, észrevettem, hogy Alice kővé dermedve ül és úgy néz rám, mintha szellemet látna.

-Ezek a Cullenék, egyre furcsábbak...-mondtam halkan Mattienek. De Zoey is meghallottam

-Én mondtam neked, hogy nagyon furcsa család.

A teremben szorongva már alig vártam, hogy megjelenjen Edward. De hiába, az óra szintén szempárbajjal telt. Már kezdtem azt gondolni, hogy valami megszállott. A napok teltek és teltek. Csak nem akart megszólalni. Én pedig már kezdtem ebbe beleőrülni. Folyamatos rémálmaim voltak. Csak akkor egyszer aludtam jó, amikor Jake őrizte álmom... és az iskolában, Edwarddal sem volt változás.

A hétvége szörnyen lassan telt el. Én pedig elterveztem, ha hétfőn nem szólal meg, hát megszólalok én. Reggel amint kiszálltam a kocsiból, egyből megpillantottam az ezüst Volvot. Edward Alice-szel beszélgetett. Alice engem nézett, és végre hallottam Edward hangját.

-Alice, nem érted? Idegesít, hogy nem látok a fejébe...

Hát ez meglepett. De a hangja, olyan simogató volt. Annyira lágy, mégis a szavainak éle volt. Alig vártam a biológiát, hogy újra halljam a hangját. Útban az ebédlő felé Mattie megkérdezte, hogy van-e már valami?

-Semmi-mondtam szárazon

-Nem is beszéltetek, még mindig? Ez kész agyrém.

-Nekem mondod?

A biológiateremben már Edward ott ült a padban. Mint valami félisten. Mély levegőt vettem és beléptem a terembe. Leültem mellé, de nem néztem rá. De ő felém fordult teljes testtel.

-Szia! Bocsáss meg, hogy eddig nem mutatkoztam be. Most biztos meg lehet rólam a véleményed...-nevetett magán. De igaza volt, bár a szépségéről volt meg a véleményem- Edward Cullen vagyok, te pedig Ramóna-mondta és ő is, akárcsak Blackék, tökéletesen ejtette ki a nevem. Ahogy a nevemet kiejtette, végigfutott rajtam a hideg.

-I... igen-mondtam, meglepett, hogy így szólított, de biztos hallotta, hogy így hívnak a többiek.

-Apám mondta, hogy nyáron jöttél ide. Hogy tetszik Forks?

-Nem a szívem csücske, de kezdem megszokni.

-Gondolom nehéz volt otthagyni Kanadát..

-Túléltem, de tény, hogy kiborultam.-mondtam halkan. A tanár már bejött, de mi hátul nem zavartattuk magunkat.

-És mi a helyzet Magyarországgal? Sokat gondolsz rá?

-Hát, igazából nem nagyon emlékszem milyen volt ott élni...-elhallgattam. Furcsállottam, hogy miért érdekli egy ilyen gyönyörűséget az én múltam.

-De gondolom jártok meglátogatni a rokonokat.

-Nemigazán... vagyis, mostanában nem.

Végigbeszéltük az egész órát. Jobban mondva ő kérdezett és én pedig válaszoltam. Megkérdezte, hogy miért költöztünk Forksba, nem vágyok-e Magyarországra, ha tehetném, hová költöznék legszívesebbe...

-Hát... nem lenne Forks-szal semmi bajom, ha egy kicsit melegebb lenne. Már azért nem bánnám.

Aztán kicsöngettek. Rám mosolygott, mintha tudna valami olyat, amit én még nem. Aztán elment.

-Hűha, valaki csak nem Edward Cullennel csiripelte végig a biológiát?-jött oda hozzám Alexis

-Már épp itt volt az ideje...-mosolygott Mattie. Ahogy mentünk ki Jamie és Zoey is hozzánk csapódott.

-Csak nem megtört a jég Mr. Cullen és Miss. Frill között?-kérdezte Jamie összevont szemöldökkel.

-Nem, csak álmodtad...-mondtam vigyorogva-el kellene menned orvoshoz Jamie, túl élénk a fantáziád...

Amint kiléptünk a szakadó esőbe Jamie-ből előtört a bosszúvágy és lehúzta a kapucnim.

-Jól van Jamie, ezt még visszakapod-mondtam bosszúálló vigyorral. Egész nap jó kedvem volt. Anyám csodálkozott is rajta. De nem szólt semmit. Másnap ebédnél Alice Cullen rám mosolygott és beállt mögém a sorba.

-Hallom a bátyám végre beszélt veled-a hangja csilingelő volt.

-Mondjuk úgy, kikérdezett a múltamról... de miért olyan nagy dolog?

-Hát, egész múlt héten ezernyi tervet eszelt ki, hogyan fog megszólítani téged.

-Oh.. -nem kicsit, nagyon meglepődtem-egy egyszerű ,,szia˝ is megtette volna.

-Én mondtam neki, de miért is hallgatna végre rám?-és még mindig mosolygott.Volt valami furcsa a szemében. Valami, ami iszonyú nagy megtartóztatásról árulkodik.

-Jó ez a top, hol vetted?-mély levegőt vettem- Ah... fel kellene frissíteni a ruhatáram...-jegyeztem meg inkább magamnak.

-Port Angelesben. Ha gondolod elmehetnénk vásárolgatni valamelyik nap. Én szívesen elkísérlek.

-Kösz Alice... jó ötlet. Na de megyek, várnak az asztalnál.

-Oké, majd szólj Edwardnak, vagy kérd el a számom tőle, hogy mikor mehetünk vásárolni.-mondta izgatottan. Leültem Alexis mellé.

-Jé, Cullenéknél megtört a jég... úgy látszik mégiscsak normális emberek-mondta szemforgatva Zoey.

Felkaptam a kólámat és megindultam kifelé. Út közben Edward hozzám csapódott.

-Szia kislány!-mondta és féloldalas mosolyra húzta a száját. Azt hittem, ott menten beleolvadok a betonba. Mint egy angyal, olyan volt.

-Szia idegen! Csaknem újabb kérdéseid vannak?

-Hát... csak szeretnélek megismerni. Na meg Alice mondta, hogy ne lepődjek meg, ha elkéred a számát. Mit terveztek?

-Alice felajánlotta, hogy eljön velem vásárolni.

-Nahát. Aztán vigyázz vele. Ravasz kis bestia. Még a végén egész ruhatárcserét hajt végre.

-Oké, kösz az infót.-nevettem el magam. Biológián megint kérdezgetett. Többek között, hogy szeretnék-e testvért...

-Hát, mindig is szerettem volna egy bátyot. Mondjuk egy olyan Emmett feeling nem lenne rossz. De kicsit nem...

-Miért pont Emmett?

-Mert olyan nagy és erős. Ahogy a saját bátyámat képzelném.

-Ha megismernéd... nem biztos, hogy úgy gondolnád, hogy ő ideális lenne arra, hogy a bátyád legyen-nevetett.

Tesi után Mattie megkért, hogy vigyem őt haza. A kocsim felé menve láttam, ahogy Edward rám kacsint. Naná, hogy Mattie is észrevette. A kocsiban egyből kérdezősködött.

-Na, és összejöttök?

-Mi van? Mattie, légy észnél!-nem folytattam mert valaki megkopogtatta a kocsim ablakét.

-Szia Alex! csak nem egy fuvar kéne?-kérdeztem fülig érő szájjal.

-De, az nem lenne rossz...

-Pattanj be!-azzal kiszálltam, hogy be tudjon ülni.

-Kösz Ram!-új becenév születőben...-Na, és miről folyt a vita?

-Ramóna és Edward...-mondta önelégülten Mattie.

-Ne hallgass rá Alexis, túl élénk a fantáziája...-azzal indítottam is-De ha már itt tartunk... becserkészted már Olit?-kérdeztem ördögi vigyorral. Mattie villámokat szórt a szemével.

-Esélytelen... ez... hát, nem is tudom. Szerintem nem vagyok az esete.

-Mert szerinted akkor már nem adta volna a tudtodra?-kérdeztem

-Azt sem tudja, hogy tetszik nekem...-mondta szomorkásan.

-Én nem úgy vettem észre..-mondtam és biztatóan rámosolyogtam.

-Talán beszélhetnél vele-Mondta Lex

-Persze... hogy jól beégessem magam...

-Mattie, ne hurrogd le, igaza van-mondtam dorgálón. A délutánom tanulással telt. Este átjöttek Jacobék. Jake hozott nekem ajándékot.

-Ezt neked hoztam!-mondta és egy kis csomagot helyezett a kezembe.

-Hűha, Jake, nem kellett volna-csodálkoztam.

-Rajta, bontsad ki.-sürgetett. Kibontottam. Egy indián álomcsapda volt.

-Kösz Jake!-mondtam és megöleltem.

-Gondoltam jól jön. Múltkor említetted, hogy nem alszol valami jól.

-Hát tényleg nem...

Másnap reggel feltűnően világos volt. Kinéztem az ablakon. Sütött a nap. Egyből jobb kedvem lett. Mondjuk a ruhámban nem látszott. A szokásos volt rajtam. Farmer, póló és egy kapucnis pulcsi. A suliba érve, szemem egyből a csillogó ezüst Volvot lereste. De nem láttam. Így odamentem a többiekhez.

-Szia Kanada!-szólalt meg Oli.

-Helo Oliver!

-Minek az a pulcsi?-kérdezte Jamie

-Talán nem tetszik valami?-végigmértem őket. Mindenkin póló volt. Majd végigpásztáztam szemeimmel a parkolót.

-Cullenék nincsenek itt!-mondta Gaia. Talán most beszéltünk először. Így meglepett.

-Hogyhogy? Lógnak, vagy mi?

-Nem, amikor süt a nap soha nincsenek itt. Mindig kirándulnak ilyenkor.

-Oh.-hangzott pompás válaszom.

Ezzel az egész napom megpecsételődött. A hét többi részében sem jöttek. Jamie mondta, hogy a hétvége megfelelő lenne a szörfözés beiktatására. Ám már péntek este visszatért a szokásos idő. Így még az este felhívott, hogy mégsem megyünk.
Egész héten rémálmaim voltak, de hétvégére már elegem lett. Felakasztottam az ágyam fölé a Jacobtól kapott álomcsapdám.

Hétfőn reggel már láttam a Volvot. Ebédnél láttam őket. De Edward megint úgy nézett rám, mint először, és én nem tudtam ezt mire vélni. Biológián sem szólt hozzám. Csak nézett. Úgy nézett, mint akinek fáj valami. Nem bírtam tovább és megszólaltam.

-Elárulnád, mi bajod velem? Azt hittem, barátok vagyunk. Legalábbis a múltheti kérdezősködésedből erre következtettem.-mondtam reménytelenül.

-Ramóna, nekünk nem kellene barátkoznunk...

-Jó, hogy szólsz-erre vágtam egy pofát.

-A te érdekedben mondom.-a szeme esdeklő volt, látszott, hogy küszködik, de szavai fenyegetőek voltak.

-Mégis, mi baj lehet abból, ha barátok vagyunk?-olyan arcot vágott, hogy megijedtem tőle és nem kérdezősködtem tovább...

-Kérlek... bízz bennem, nem szabadna... nekünk nem kellene barátkoznunk...-erre már nem szóltam tényleg semmit.