Nightfall: 12. fejezet - Egy érdekes élmény

(Edward szemszöge)

[Megjegyzés: elnézést, ez a fejezet hosszabb lett a tervezettnél, de azért remélem elolvassátok :D]


Ramóna azt mondta, csak lánybulira kapott engedélyt. De én tudtam, hogy a többiek nem bánnák, ha lennének pasik is. Sőt..

A nagy shopping délután napján, iskola után benéztem Ramónához. Természetesen az ablakon keresztül. Ő épp készülődött. Egy pólóban állt a gardrób közepén és azon tanakodott, mit vegyen fel. Mókás volt. Látszott, hogy tipikus nő, hiába volt jó néhány ruhája... mégsem tudta, mit vegyen fel.

-Mi a fenét vegyek fel?-kérdezte magától halkan.

-Szerintem így is jól vagy...-mondtam mosolyogva a gardrób ajtajának támaszkodva. Az arca teljesen ledöbbent.-De ha szeretnéd, segíthetek.-fejeztem be még mindig mosolyogva. Az arcán döbbenet és öröm játszott.

-Te mit keresel itt? És hogy...?-förmedt rám, de éreztem, hogy egyáltalán nem bánja.

-Ablak.-a mosoly még mindig ott virított az arcomon.-De szerintem anyukád is simán beengedett volna, ha az ajtót választom.-nehezen, de megszólalt.

-Oké, akkor... ha már itt vagy, hajrá... várom a ruhajavaslatokat.-elrugaszkodtam az ajtótól és elkezdtem nézelődni a ruhái között, Csalódottan észleltem, hogy egy darab szoknyája sincs. Ennek hangot is adtam.

-Nincs szoknyád? Milyen lány vagy te, hogy csak nadrágod van?

-Szerintem a szoknyához legalább plusz tíz foknak kell lennie. És valljuk be, itt elég ritka, hogy süt a nap.-igaza volt, ez kétségtelen. Forks nem a napsütésről és a melegségről híres. Hisz akkor mi sem lennénk itt.

-Igazad van, de ma jött el annak a napja, hogy vegyél magadnak legalább egy szoknyát.-osztottam ki a parancsot. Majd a szemébe néztem, abba a lebilincselő barna szemeibe, és elmosolyodtam. A kedvenc mosolyát vetettem be, hogy ne ellenkezzen.-A kedvemért...

-Majd meglátom, mit tehetek.-mondta halkan és láttam a szemében, hogy hatásos volt az én apró fegyverem.

-Akkor lássuk a medvét!-mondtam mosolyogva. Nem kutakodtam sokáig, hamar megtaláltam a megfelelő darabokat.

Elővettem egy fehér csőszárú farmernadrágot. Majd tovább nézelődtem. Elővettem egy szürke hosszított pólót. Tetszett, kézlenyomatok voltak rajta. Ahogy megláttam, az jutott az eszembe, hogy kivel csinálhatta. Aztán észhez térítettem magam, nyilván boltban vette.

-Érdekes ez a póló.-jegyeztem meg nevetve és letettem a nadrágra. Hamar megtaláltam a megfelelő felsőt. Sötétkék alapon fehér pöttyös kapucnis pulcsi. Eszméletlen, hogy ennek a lánynak mennyi kapucnis pulcsija van. Végezetül cipőnek egy szürke, bélelt Converset választottam.-Ezzel készen is volnánk.-mondtam önelégülten.

-Köszi a segítséget, de most kifelé!-utasított és az ajtó felé húzott.

-Ez jár a segítségemért?-durcáskodtam, erre ő elnevette magát.

-Nem mondtad, hogy kérsz is cserébe valamit.-igaza volt, ezt be kellett látnom.

-Igazad van, kellett volna valami feltételt szabnom.-tűnődtem. Ram egyszer csak odalépett hozzám és megpuszilt. Jó érzés volt, de az illata még jobb. A puszi után kitolt az ajtón. Nem tudtam ellenkezni.

-Jó vámpír kint marad, nem les és megvár.-mondta mosolyogva-Különben egy csapat lánnyal találod szembe magad, akik a barátnőjüket fogják követelni. Öt perc és felöltözöm.-mondta és magára zárta az ajtót.

Amíg öltözködött, átfutott az agyamon, vajon mit tudnának a barátnői csinálni velem... Leültem az ágyára és az ott lógó álomcsapdát babráltam. Én nem hittem az ilyen dolgokban, de ezek szerint Rami igen. Miután kijött a gardróbból odalépett hozzám.

-Tádá!-mondta amikor odaért elém.

-Fantasztikus. Csini vagy.-mondtam, felálltam és megfogtam a kezét, majd körbeforgattam.-Ez a póló...-mondtam mosolyogva, de a mondatot nem tudtam befejezni. Mitagadás, nagyon elnyerte a tetszésem.

-Valami bajod van vele?-kérdezte morcosan. Mint egy ovis kislány. Akaratlan késztetést éreztem, hogy megöleljem, de meghallottam Alice kocsiját.

-nem, épp ellenkezőleg...-amint ezt kimondtam, Alice már dudált is. Rami kinézett az ablakon.-Ez Alice lesz.-mondtam halkan, de már csöngettek is. majd Rami anyukája kiáltott. A gondolatán elmosolyodtam.

"Még biztos nincs kész... miért is lenne... de szólok neki..."

-Ramóna!-tudatta vele, hogy menjen.

-Igen, ez Alice.-motyogta. Az érzés még mindig ott motoszkált bennem, hogy megöleljem. De úgy gondoltam, majd búcsúzóul.

-Szórakozz jól. Alice-szel pedig vigyázzatok. A szoknyát meg számon kérem.-mosolyodtam el.-Valami csinosat.-erre még jobban mosolyognom kellett, mert eszembe jutott, ha Alicen múlik, valami szuper szexi szoknyát vesz neki. Azon sem lepődnék meg, ha a tudta nélkül...

-Igyekszem. Akkor majd találkozunk.-mondta gyorsan és felkapta a táskáját. Majd rám nézett és megpuszilta az arcom. Időt sem hagyott, hogy megöleljem, már sarkon is fordult és levágtatott a lépcsőn.

Mielőtt még leért volna, leszaladtam és megkértem Alice-t, hogy mindenféleképp vegyenek Raminak szoknyát. Alice persze belement én pedig, mielőtt még az én kis emberlány barátnőm leért volna, elsiettem.

Hazamentem, de Alice gondolatait szem előtt tartottam. Jól érezték magukat. Emmett meg engem szekált. Nem is ő lett volna, ha nem. Hiába mondtam, hogy hagyjon, akkor a gondolataival kergetett, így elé álltam.

-Jól van Emmett, mondjad.-untam bele a hadakozásba.

-Öcsi, ne feszkózz, csak kíváncsi vagyok...-mondta fülig érő szájjal és a gondolataitól a falra másztam. Emmett közelében a pokolba kívántam a képességemet...

"Összemelegedtetek már? Volt már valami?"

-Emmett! Te bolond vagy?-néztem rá összevont szemöldökkel-Én nem te vagyok!

-Pedig Alice azt mondta, hogy segíteni fogsz neki öltözködni.-mondta azzal a tipikus vigyorral és rám kacsintott.

-Csak ruhát segítettem neki választani. És amúgy is, kiküldött a gardróbból.-próbáltam az eszébe vésni ezt. De Emmett javíthatatlan.-Tudod mit, inkább szólok Rosalienak, hogy foglaljon le téged!-de ekkor rezgett a telefon a zsebemben.

-Csak nem a kiscicád?-gúnyolódott.

-Nem, Alice az. Képet küldött.-láttam az üzenetformátumot és értetlen arccal néztem Emmettre.

-Alice, képet? Hazudsz.

-Gyere ide, nézd meg, hogy Alice küldte!- feleltem a rágalmazásra.

-És tényleg Alice..-csodálkozott-Na és mit küldött?

-Mindjárt kiderül.-azzal megnyitottam. Alice két képet küldött. Emmett már nagyon kíváncsi volt és én nemkülönben.

Az egyik képen ram volt egy egybe részes fekete ruhában. Tetszett az aljának a megoldása. Olyan szaggatott volt, mintha valakivel összeverekedett volna és az eltépte volna. Emmett erre felkuncogott és meg jól oldalba vágtam.

A másik képen is ő volt. Egy mélykék miniszoknyában és egy fehér felsőben. Ez a szoknya is tetszett. persze Emmett egyből a rövidségét fedezte fel, és Rami hosszú combjait.

-Ha nem hagyod abba... Szerintem Rosalie mem örülne, ha ezt megtudná.-mondtam fenyegetően erre ő szúrós pillantással válaszolt. A képek végén egy rövid üzenet állt.

Szia! Ez a két szoknya a döntős. Szerinted melyik legyen? Siess a válaszzal! Hívj! Alice

-Na, Ed szerinted?-vigyorgott Emmett-Én a kék minire szavazok. Bár a másikban is van fantázia.

-Neked Rosaliban legyen fantázia!-gúnyolódtam-De nekem mindkettő tetszik. Ha én lennék vele nem is lenne kérdés. Egyből mindkettőt.

-Nem is vagy te olyan lökött...-mondta elismerően-Na, de hívd vissza Alice-t, szerintem már várják a választ.

-Igazad van. Még a végén Alice megőrül.-mondtam nevetve és tárcsáztam a számot.

-Szia, végre! Na, melyik legyen?-darálta Alice a telefonba.

-Szia. Nekem mindegy. Mindkettő dögös. Szóval, válasszatok ti.

-Edward, ne már! Melyik tetszik jobban?-nyavalygott Alice. Meglepődtem, ez nem vallott rá. Lehet, hogy túl sokat volt a lányokkal és előjöttek az embernői tulajdonságai.

-Mindegy, Alice ismersz... én egyből mindkettőt megvenném.

-Mondhatom nagy segítség vagy...-zsörtölődött-Akarsz beszélni vele?-váltott barátságosabb hangnemre.

-Tudod, hogy igen...-azzal átadta a telefont.

-Szia.-szólt bele a telefonba.

-Szia, na mi lesz a szoknyával?-kérdeztem nevetve.

-Nem tudom, én mindkettőért oda vagyok.

-Nem vagy egyedül. Nekünk is mindkettő tetszik.

-"Nekünk"? Ezt, hogy érted, ki látta még a képeket?-érdeklődött

-Emmett. Ő a kék minire szavaz.-halk kuncogás hallatszott a vonal másik végéről.

-Oké. Na, megyek. Majd beszélünk.-köszönt el.

-Rendben. Sok sikert a választáshoz. Puszi.

-Szia, puszi.-azzal a vonal megszakadt. Emmettnek pedig ez a "puszi, puszi" megütötte a fülét.

-Szóval már puszilkodtok is?-kezdett az agyamra menni.

-Emm, valami bajod van talán, vagy csak szimplán féltékeny vagy?-gúnyolódtam.

-Öcsi, ne parázz. Nem veszem el tőled a csajt.-mondta fülig érő vigyorral.

-Nem is tudnád, több okból sem...-válaszoltam vigyorogva, de a mondatot nem fejeztem be.-Rosalie!-szóltam az emeletre inkább, és Rose már meg is jelent.

-Na mi a baj? Ég a ház?-viccelődött Rose.

-Semmi, csak Emmettnek hiányoztál.-Emmett felé eresztettem egy ravasz vigyort.

-Tudod Cica, hogy minden percben hiányzol!-vágta rá rögtön Emm és szúrósan nézett rám.

-Aha...-Rose észrevette a mi kis játékunkat.

A nap többi részét egyedül töltöttem. Jasperrel elmentem vadászni. Nem messzire, csak ide a környékre, mert vissza akartam menni éjjel Ramónáékhoz. Jasper szerencsére teljesen más volt mint Emmett. Érezte az érzéseim és közzel-hellyel a gondolatmenetünk is hasonló volt.

-Ennyire komoly?-kérdezte óvatosan, ahogy megfeledkezve mindenről, futás közben Ramóna körül járt az eszem.

-Azt hiszem igen.-elég gyenge kifejezés volt ez így, de úgy is érezte azt, amit én.

-Örülök, hogy végre valaki megfogott. Már ideje volt.-ennyivel le is rendeztük a beszélgetést.

Vadászat után egyből Ramónáékhoz mentem. Mindenki aludt, csak Alice nem. Valamit a tévében nézett. Ahogy megjelentem, Alice felállt az ágyról.

-Na, mennyi pénzt költöttél rájuk?-viccelődtem, majd odamentem Rami mellé és megcirógattam kipirult arcát.

-Öhm... nem sokat.-adott kitérő választ. De túl jól ismertem őt.

-Szóval egy kisebb vagyont.-állapítottam meg. Igaz nekünk a pénz nem számított. Csak úgy volt... de igazából nem törődtünk vele.

-Egyébként megvettük mindkét szoknyát.-lőtte le a poént Alice.

Az éjszaka nyugodtan telt. Reggel a lányok még mindig aludtak, Alice pedig hasznossá tette magát és reggelit csinált a még alvó lányoknak. Félnem nem kellett attól, hogy bármelyikük felébred és sikoltozni kezd ha meglát, mert a szívverésük nagyon egyenletes volt. Alice pedig elmondta, hogy dél előtt biztosan nem kelnek fel, mert jól kifáradtak, no meg ő ezt előre látta.

Úgy éreztem Ram némiképp észlelte, hogy Alice helyén én vagyok. Amikor menni készültem, alig engedett el. Valahol imponált, de érdekelt volna, hogy miért nem engedett el. Nem akartam felébreszteni, olyan aranyos volt. Inkább írtam neki egy üzenetet. Alicere bíztam, hogy adja át neki.

otthon Jaspernek felvetettem az ötletet, hpgy estére el kéne rabolni a csajokat. Belement, de persze úgy kellett játszanunk, hogy Alice ne jöjjön rá, mit tervezünk. Felhívtam a srácokat, természetesen ők is benne voltak. Emmett is szívesen itt lett volna, de nekem ehhez sem kedvem sem idegzetem nem volt. Na meg Rosalie sem rajongott az ötletért, gogy majd' egy tucat emberrel legyen egy lakásban... De főleg Ramónával nem volt kibékülve...

Így ők elmentek. Carlislenak és Esmenek meg amúgy is programja volt. Persze azért engedélyt kértünk Jasperrel. Igazság szerint csodálkoztam, hogy Jasper volt az, aki belement ebbe. Úgymond ő volt a "leggyengébb láncszem" a családban. A múltja miatt, neki volt a legnehezebb megállni, hogy ne ártson az embereknek. Ezért most nagyon büszke voltam rá.

Figyeltem Alice gondolatait. Nem fürkészte a jövőt, minden figyelmét lekötötte a divatbemutató.. Így gond nélkül el tudtunk menni a srácokért és stratégiai megbeszélést is tartottunk.

A leglelkesebb Oli és Zac volt. Mondjuk Zac elég távolságtartó volt, de estére egyész jóba lettünk. Megbeszéltük, hogy két kocsival megyünk és ha jelt adok, mennek az emeletre a többi lányért.

Jaspernek is dagadt a melle, hogy milyn jól kijátszottuk Alicet. Nem nehéz ugyan, ha valaki ismeri a képessége hézagait. De még akkor is egy nagy adag szerencse kell hozzá. Mert a mi jövőnket sokkal jobban látja, mint az emberekét.

Estefelé elindultunk. Belepillantottam Alice gondolataiba. Valami filmen kattogott, hogy mi lesz a vége. Szóval egyáltalán nem számított ránk. Gyorsan odaértünk. Út közben leálltam versenyezni Jasperrel. Oli és Jamie szerint esélyünk sem volt Jasper BMW-je ellen. De tévedtek, simán én nyertem, Jas persze nem örült neki, de én annál inkább.

Jól sejtettem, hogy Rami fog ajtót nyitni. Amint meglátott öröm és értetlenség játszott az arcán. Hogy tényleg meglegyen az elrablás feeling közelebb húztam, a szájára tettem a kezem és felkaptam. Látszott a szemein, hogy nem érti és pedig nem mondtam semmit, csak mosolyogtam.

A fiúk felsiettek a csajokért. Hallottam, amint értetlenül azon kattog az agyuk, hogy most mi is van. Ezen is jót mosolyogtam. Először Alice sem tudta, hogy mi a helyzet... de ő természetesen hamar rájött a dolgok rejtelmére.

A házunk láttán el voltak ragadtatva. Az én kis túszom csillogó szemekkel nézett a ház felé. Valami nagyon elnyerte a tetszését. Valószínűleg az üvegfalak, ezt csak onnan gondoltam, hogy a szobájában is az van.

"Feladat teljesítve Uram!"-hallottam Jasper felém intézett gondolatait.

Alice csak puffogott, hogy miért kellett hazahozni őt, de nem különösebben érdekelt. Megszavaztuk, hogy horrorfilmet nézünk. Én sem bántam. Szeretem az ilyen filmeket, no meg reméltem, hogy Rami félni fog és én akkor pont jókor leszek jó helyen. A srácok is pont ugyan ezt remélték.

Ez be is jött. Szerencsére sikerült olyan filmet választani, amit még senki közülünk nem látott, és elég jó részek voltak benne. Így én voltam az ő "plüssmacija" akit úgy szoríthatott félelmében és úgy bújhatott hozzá, ahogy csak akart.

"Ez nem fair! Alice mindig előre tudja, hogy mi lesz.. így nem bújik hozzám félve..."-duzzogott Jas.

Hát ez pech. De neki viszont nem állt fenn az a veszély, hogy megöli a szerelmét. Ez pedig hatalmas előny volt.

Hogy normálisnak látsszunk mi is ettünk a vacsiból. Jól elvoltunk. Már mindenki felszabadult. Ellőttünk néhány poént a Halloween c. filmmel kapcsolatban, ugyanis azt néztük másodikként.

Miután eldőlt, hogy a fiúk a lányokkal alszanak, Alice adott a lányoknak pizsamát. rami is velük akart menni, csakhogy én nem hagytam.

-Edward, nem fogok így aludni...-morgolódott. Én pedig elmosolyodtam ezen.

-Nem is kell, majd adok neked egy pólót.-mondtam halkan, hogy csak ő hallja.

A lányok visszatértek csini kis hálóingekben. Alicenek tényleg jó ízlése van, de az mégis Alice cucca. Az én pólómban akartam látni, abban biztos jobban mutatni, ezért nem akartam, hogy ő is a többiekkel menjen.

Miután Alice megmutatta Zoeynak és Jamienek, hogy hol a vendégszoba és megágyazott Gaiaéknak, Olival és Mattievel együtt, mi is felmentünk az emeletre.

Behúztam a szobámba Ramit és becsuktam az ajtót. Miután végignézett a CD és bakelit falamon, tekintete megállapodott a franciaágyon.

-Ágy?-csodálkozott és rám nézett.-nem azt mondtad, hogy nem alszotok?

-Nem is alszunk. Ez afféle elmaradhatatlan kellék. Na meg ha nem lenne... akkor hol aludnál?-kérdeztem mosolyogva és a szemébe néztem.

Úgy éreztem, amikor a szemébe néztem, hogy nincs menekvés. Mintha a személyes börtönöm lenne. De sikerült elszakadnom és elővettem egy pólót meg egy boxert. Majd Ramóna kezébe nyomtam. Amint észlelte, hogy mi az, elnevette magát.

-Egy boxer?-nevetett. Aranyos volt, amikor így nevetett. Szerettem így látni.

-Mi olyan vicces? Otthon is boxerban alszol...-böktem ki a meghazudtolhatatlan tényt.-vagy talán zavar, hogy az enyém?-kérdeztem kacérkodva és elnevettem magam. Érdekes, ha vele voltam, szinte mindig nevettem.

Megmutattam, hol tud átöltözni. Amíg öltözött, én letelepedtem az ágyra. Kíváncsi voltam hogyan fog állni rajta, de sejtettem, hogy jól. vagy legalábbis nekem biztosan tetszeni fog. Előérzetem nem csalt, és ezt meg is mondtam neki. természetesen fújta a magáét. Közben elvett egy párnát, de én kivettem a kezéből. Azt akartam, hogy velem foglalkozzon és ne a párnával. A jobb kezemet megfogta és az ölébe húzta.

-Ez micsoda?-kérdezte halkan és végighúzta az ujját a karkötőm címerén.

-A családunk címere. Egyfajta jelkép. Tetszik?-kérdeztem végül, mert láttam, hogy valamit nagyon fixíroz rajta.

-Igen.-gondolhattam volna. De miért is nem tudtam a választ? Ja, mert nem látok a fejébe... Ezt még mindig nem tudtam megemészteni.

-Ha szeretnéd, neked adom.-mondtam és kezdtem levenni a kezemről.

-De, ez a tiéd,-makacskodott-ez a családod címere, Edward, ezt nem fogadhatom el...-nem nagyon törődtem az akadékoskodásával.

-Már miért ne fogadhatnád el?-kérdeztem és a csuklójára helyeztem. -Igaz nem olyan lányos, mint ami Alicenek meg Rosalienak van...

-Köszönöm.-mondta halkan és én megoldottam, hogy jó legyen arra a pici csuklójára. Örültem, hogy adhattam neki valamit. Ráadásul egy olyan valamit, ami a lényem egy igen jelentős részének a jelképe. Aztán témát váltottam.

-Hallottam egy olyan pletykát, hogy nem is tudod, mi van köztünk, és hogy nem tudod, szeretnéd-e, hogy legyen.-csavartam meg jól a tulajdonképpen pofon egyszerű mondanivalóm.

-Hát, nem is...-motyogta alig hallhatóan.

-Én meggyőzhetlek róla, hogy szeretnéd...-mondtam nagyon halkan.

Pár pillanat alatt eldöntöttem, ez a megfelelő pillanat arra, hogy a kapcsolatunk elmélyüljön. Tudtam, hogy nem helyes, amit most készülök tenni, de már eddig sem cselekedtem helyesen. Miért tettem volna pont most?

Ahogy közelítettem felé, a szívverése egyre csak gyorsult. Mint valami hipnotizációs szer, úgy hatott rám a szívverése, a vére illata, a szem és úgy egészben ő maga. ha aszívem vert volna, szerintem hasonló módon viselkedett volna. Életem első csókja. Igaz, hogy már nem emberként élem meg... de akkor is az első. A legelső.

Lágyan megcsókoltam. Jelezvén, hogy ő is akarja, visszacsókolt. Jó érzés volt, ahogy meleg, puha ajkai hozzám értek. Egyik kezem a nyaka tövében pihent, a másik kezemmel pedig folyamatosan közelebb húztam magamhoz. Ő kezeit a nyakam köré fonta. Éreztem, hogy ebből jó nem fog kisülni, de folytattam. testem minden porcikája ellenkezett, hogy abbahagyjam.

Kicsit vadabb lettem. Ajkaim uralom alá vették az övéit. Teste az enyémhez simult, szinte már egybeolvadtunk. A tűz olvassza a jeget. Valami hasonló volt. Nyelvemmel végigsimítottam szája körvonalát. A lélegzete még jobban felgyorsult, s vele együtt az enyém is.

Ajkaink elnyíltak és nyelveink elkezdtek játszadozni egymással. Finoman becézgette szája az enyémet, s én az övét. Csókja meleg volt és édes. Esz,életlen érzés volt, és iszonyú felelőtlen. Mindemellett őrülten veszélyes. Egy vámpír és a számára örök kísértést jelentő emberlány csókolóznak. Ennél már csak a testiség következő formája lenne nagyobb veszély. Éreztem, hogy el fog durvulni a dolog.

Őt az ágynak nyomtam én pedig az ágy másik végéhez álltam. Nem akartam, hogy baja essen, így muszáj volt ezt megtennem. Egyikünk sem örült neki, de ez a hátulütője, ha az ember vámpír és egy emberlányba szeret bele.

-Meggyőztél...-zihálta. Ém is levegő után kapkodtam.

-Mondtam én.-megejtettem egy mosolyt.

Visszahívott az ágyra. Nekem sem volt ellenemre visszamenni. De a szíve még most sem csillapodott. Ránéztem az órára, nekem ugyan nem jelentett sokat az idő, d tudtam, hogy neki igen, és neki alvásra is szüksége van. De miért is akart volna aludni? Ez a makacsság...

-Csak még egy csókot...-nézett rám bociszemekkel. Ilyenkor nem lehet neki nemet mondani.

-Valaki nagyon akaratos...-elnevettem magam. De engedtem neki. Igaz ez a csók jóval rövidebb ideig tartott. Nem akartam, hogy az történjen ami az előbb...

-Köszönöm.-mormolta a nyakamba.

-Nincs mit köszönni.-suttogtam a fülébe.-Szeretlek.-végre kimondtam hangosan, majd megcsókoltam.

-Én is szeretlek.-suttogta.

-D most már aludj szívem.-amint ezt kimondtam, ő a fejét a mellkasomra tette. Ösztönösen a hajába túrtam és otthagytam a kezem.-Ne félj. Én itt leszek.

Iszonyatosan boldog voltam. Ha valaki megkérdezte volna, hogy eddigi életem, létezésem mely pontján éreztem úgy, hogy boldog vagyok és minden rendben... határozottan azt mondtam volna, hogy soha nem éreztem ilyet. De ez megváltozott. Ez az emberlány megváltoztatott mindent. És ha most megkérdezné valaki, hogy mikor éreztem, hogy boldog vagyok, azt felelném, hogy most.

Boldog vagyok, mert megtaláltam végre azt az embert, akiért képes lennék bármire, azt akit majd' száz és alatt nem sikerült. És szerencsésnek éreztem magam, hogy ő engem választott.