Szívem csücskei

2010. február 24., szerda

Nightfall: 19. fejezet - Kísért a múlt

Sziasztok!
Meghoztam a frisst! Nekem nem a kedvenc fejezetem... de nektek remélem tetszik.
A komiknak most is nagyon fogok örülni, ha írtok persze. Jó olvasást!
xoxo


Otthon minden ajándékot végignéztem. Mattie és Alex közösen vettek nekem egy vámpír pullip babát. Nagyon szép, szőke a haja a szemei pedig gyönyörű vörös színben pompáznak. Ez volt a másik kedvenc ajándékom.

A kocsi... hát az fantasztikus volt. A baj csak az, hogy nem tudok mit csinálni a régi kocsimmal. Mert szerettem és a roncstelepre nem akarom vinni, de itt sem maradhat.

Az apától kapott gitár ott volt az ágy végében, a falnak támasztva. Örültem is neki, meg nem is. Amikor ránéztem, a torkomban gombóc nőtt. Automatikusan Torontó jutott eszembe, s vele együtt a régi életem. A sütögetések Kimnél... a pislákoló tűznél az éneklések... boldog voltam. Nagyon boldog.

De miért is kesergek? Hát ez az élet is jó, és most is boldog vagyok. Élek... én élek. A barátaim, az új barátaim pedig szeretnek, van egy nagyszerű barátom aki szeret... és akit én is szeretek. De mégis van valami... valami amit nem tudok kiheverni... Lucas, Kenny, Nick... és Beka. Nem! Nem akarok erre gondolni. Soha...

A suliban minden olyan volt, mint szünet előtt. Csak annyi változás történt, hogy az órarendem némileg módosult, mindenki az Alice szervezte bulikról beszélt azoknak akik nem voltak ott, na igen... és Zoey és Jamie között mosolyszünet volt. Nam nagyon értettem Jamiet, hiszen csak egy kicsit flörtölt Zoey, meg táncolt Kiowaval. Ennyi erővel Edward is kiakadhatott volna.

-Valami baj van húgi? - érdeklődött Jaz társadalomismereten. Ez volt az egyik új órám, amin össze voltunk vonva a felsőbb évesekkel.

-Semmi komoly... - motyogtam, de persze tudtam, hogy hiába tagadok bármit is, az érzelmeim és a hangulatom elárul. Remek!

-Én is mindig ezt mondom... - mosolyodott el.

-Tudod Jaz, ezen csak az idő tud segíteni. - mondtam semmibe révedő szemekkel - Vagy még az sem...

-De ugye tudod, hogy rám bármikor számíthatsz? - nézett a szemembe mosolyogva.

-Kösz Jaz, szeretlek. - erőltettem az arcomra egy mosolyt.

-Én is szeretlek húgi.

Szívesen elmondtam volna Jaspernek, mint ahogy Alicenek is, amikor azt kérdezte, ki az a Lucas és miért emlegetem őt álmomban, de nem éreztem elég erőt rá, hogy beszéljek róla. Azóta nem beszéltem róla senkivel, csak akkor Kimmel, ha azt beszélgetésnek lehet nevezni.

A napok úgy száguldottak el mellettem, hogy egy nappá mosódtak össze számomra. Ha a barátaimmal voltam, minden viharfelhő eltűnt a fejem fölül, vagy legalábbis elhalványultak. Amikor pedig Edwarddal voltam éjjelenként, a tér és az idő is megszűnt. nem sokat beszéltünk ilyenkor, de néha a csend többet ér. Szinte csak érintéssel kommunikáltunk.

-Rami, készülsz valamire vagy valahová Valentin-napon? - érdeklődött Alice. Valentin-nap? Már, most? Az nem lehet... az lehetetlen.

-nem tarom a Valentin-napot! - mordultam rá, pedig szegény nem tehet semmiről. Ő nem... - Nem szeretem... sőt... -próbáltam barátságosabb hangnemben folytatni.

-Én sem tartom, ha gondolod átjöhetnél hozzánk!? - ajánlotta fel mosolyogva Mattie.

-Köszi Mattie, az jó lenne. - mondtam és közelebb bújtam Edwardhoz.

-A fiúk is jöhetnének... - mondta és Oli felé fordult.

-Cica, tudod, hogy én mindig benne vagyok az ilyen bulikban. - mondta oli ezer wattos vigyorral és megcsókolta barátnőjét.

Anyán látszott, hogy örül neki, hogy nem egyedül akarok itthon kuksolni Tizennegyedikén. Én legszívesebben el is felejteném azt a napot vagy megkeresném Kimet és... De elég nehéz elfelejteni, ha mindenhol cuki-muki szívecske meg szeretlek felirat van. Utálom az egészet. Persze nem mindig volt ez így... egészen tavaly ilyenkorig elvoltam vele.

Pénteken Mattie megkérdezte, hogy biztos megyünk-e hétfőn hozzájuk, de megnyugtattam, hogy én biztos. Alice már majdnem belelendült a témába, de Edward tudott rá hatni és leállította őt. Igaz ő sem értette, mi bajom ezzel a nappal, de nem bolygatta a témát.

-Edward... - néztem fel arcába.

-Mondjad... - mosolyodott el és a hajamat a fülem mögé simította.

-Ma elmegyek La Pushba... Jakehez...

-Valóban? - a szeme résnyire szűkült.

-Talán baj?

-Nem örülök neki. - mondta színtelen hangon.

-Jaj Edward, azt hittem a buli után, hogy már elmúlt ez a hülyeség! - püffögtem. De tényleg bosszantott, nem értem mi baja a rezervátumbeliekkel.

-Nem azt mondtam, hogy nem mehetsz... csak azt, hogy nem örülök neki.

Suli után szerencsémre anya otthon volt, így nem kellett a konyhában egyedül szerencsétlenkednem. Még életemben nem csináltam tortát, s mivel nem tudtam mit vehetnék Jakenek, úgy döntöttem sütök neki torát. Anyával mindig jó volt ilyen dolgokat csinálni. Állandóan elhülyéskedtük a dolgokat. Amióta ide költöztünk, ez volt az első komolyabb konyhában ténykedésünk együtt.

-Még mindig nem akarsz róla beszélni? - kérdezte Trix miközben betette a sütőbe a tortát.

-Nem! - mondtam határozottan, majdhogynem kiáltva - Se ma, se máskor! - zártam le a témát. Próbáltam nagyon határozott és higgadt lenni. Közben magamban hálát adtam, hogy nem csuklott el a hangom. Utáltam gyengének látszani.

A tortát Trix aranyos kis dobozba tette én pedig padlógázzal indultam La Pushba. Ez a kocsi egy álom. Végre kiélhetem magam, bár biztos voltam benne, hogy Leslie direkt ezért nem vett nekem gyors kocsit. Mondjuk én még a bogaramnak is kitapostam a belét. Ebben a kocsiban csak az zavart, hogy cabrioként nem nagyon használható itt.

Idő közben beértem a rezervátumba, így lassítanom kellett. Persze akik mellett elhaladtam jól megbámultak. Nyilván nincs minden sarkon egy ilyen kocsi.

-Boldog szülinapot Jake! - mentem be aházba. Soueval már előre meg volt beszélve, hogy megyek.

-Rami! Woow, szia! - jött Jake üdvözölni, de megölelni nem tudott, mert a kezemben ott díszelgett a torta a dobozban.

-Szia! Ezt neked csináltam! - mondtam vigyorogva és elő nyújtottam a tortát. - Tudom, nem olyan személyes, mint ez - lengettem meg a csuklómon fityegő kis farkast - de remélem örülsz...

-Olyan buta vagy! Miért ne örülnék? Köszönöm! - mondta és megpuszilt.

Jake tényleg nagyon örült, ezt még a hülye is láthatta rajta. És nagy meglepetésemre a torta ízlett neki. Mondjuk nem valami extra, direkt úgy mondtam anyámnak, hogy még én is el tudjam készíteni, olyan receptet hozzon. De úgy látszik ez a tipikus "egyszerű, de nagyszerű" süti.

-Hová lett a bogár? - érdeklődött evés közben Phil és fejével a felhajtóra néző ablak felé bökött.

-Öhm... megvan még, de ezt születésnapomra kaptam... - mondtam és gyorsan a számba tömtem egy méretes tortadarabot.

-Na mi az, a jó öreg Leznek így megszaladt a szekér? - viccelődött Phil

-Nem, nem apától kaptam... Edward, Emmett és Jasper vette nekem. - amint kimondtam Phil arca megkeményedett. Sütött róla az undor.

Nem akartam sokáig matadni, pedig péntek volt. De nem akartam Edward idegein táncolni azzal, hogy itt maradok vagy itt alszok. Leslie persze biztos , hogy bele menne. De sejtettem, hogy itt is rémálmok kísértenének, amik egyre intenzívebbek. Fogalmam sincs miért. De már örülnék , ha végeszakadna ennek. Mondjuk ami jó pontnak számított, hogy már nem csak a torontói dolgokról álmodok mindig.

Hétfőn a suliban is minden a Valentin-nap körül forgott. Feliratok, szívecskék, a sulirádióban szerelmes számok szóltak sőt, még szívposta is volt. Mindenki bom-bomokkal és virágokkal flangált. Néhány fiú olyan szerencsétlenül nézett ki, amint egy nála népszerűbb lányt közelített meg reménykedve. Kész komédia az egész, de ami bennem élt erről, na az már kevésbé vicces. De persze én sem maradhattam ki a "jóból".

-Boldog Valentin-napot! - mondta édesen búgó hangon Edward és hátulról átkarolt - Tudom, hogy nem szereted ezt a napot, de remélem azért ezt elfogadod... - búgta a fülembe dallamosan és én mindent elfelejtettem. Testemen végigfutott a hideg amint lehelete a nyakamat csiklandozta. Edward egy vörös rózsát nyújtott ár.

-Köszönöm... - leheltem ajkaira, de amint kimondtam ajka már az enyémen volt.

Álltunk ott a folyosó közepén és megszűnt minden. A diákok ott cikáztak el mellettünk, de semmi, semmi nem számított csak a másik. Edward egyik kezével kitapintotta a nyaki ütőeremet, a másik kezével pedig magához húzott, szorosan, nagyon szorosan magához. Nyelve kicsit óvatosan, de határozottan térképezte fel a szám minden egyes pontját. Minden porcikája hideg volt én mégis úgy éreztem elolvadok a karjaiban. Csókunkat a csengő szakította meg.

Társadalomismereten Jaz csak vigyorgott. Nyilván az érzelemhullámaimat találta viccesnek. Ebédnél meg a csajoktól kaptam a megjegyzéseket a reggeli produkciónkkal kapcsolatban. Szerencsére Emmett korábban hazament a suliból, így megúsztam a megjegyzéseit.

Suli után egyből Mattiehez mentem. Edward, Oli és Jamie elmentek kaját venni, a többiek pedig jöttel Mattiehez. Amíg Alice számba vette, hogy mit csinálhatnánk, Jaz és én leültünk Mattie szobájában a TV elé. Épp a hírek mentek és én feljebb vettem a hangerőt.

-Egy éve szörnyű hír rázta meg a Kanadai Torontó egyik külvárosának lakóit. Négy fiatal nyomtalanul eltűnt és máig nem kerültek elő. Csupán az összetört autó romjait találta meg egy favágó az erdő szélén. De, hogy hogyan került oda az autó, az máig rejtély. A fiatalok egy koncertre készültek, de valószínűleg már nem érkeztek meg. Másik két lány is velük tartott volna, amint az utóbb kiderült, de ők mégsem mentek a fiatalokkal. - az arcom falfehér lett és kiült rá valami furcsa, kettős érzés. Nem bírtam tovább, könnyeim kigördültek, Jaz pedig értetlenül nézett rám, de én makacsul a képernyőt bámultam - A két lány szülei nem engedték, hogy riportot készítsünk velük, de annyit tudunk, hogy mindkettőjük komoly, sokkos állapotba került a hír hallatára. A fiatalok valószínűleg valami bűnbanda áldozatává váltak, de a rendőrség még máig nyomoz az üggyel kapcsolatban.

Ez az információ még biztosabbá tett abban, hogy Luke és a barátaim meghaltak. Ahogy a riporter felsorolta a négy eltűnt nevét, a sírásom nem tudtam tovább palástolni. Bátyám mellkasának dőltem, ő pedig megnyugtatóan simogatta a hátam. Nem tudom miért, de nem vetette be a képességét, pedig most jól jött volna.

-Sss... sss... mi a baj? Mi zaklatott fel ennyire? - érdeklődött halkan és letörölte a könnyeim, én csak a fejemet ingattam - Légyszíves mondd el... - kérlelt és én rászántam magam, hogy most először beszéljek róla.

-A riport. Amiben a torontói fiatalok voltak...

-Ismerted őket. - állapította meg.

-Igen, ismertem. Sőt, az egyik srác, Nick a szomszédunkban lakott, Beka az egyetlen magyar barátnőm volt... Kenny pedig a haverom volt... - nem tudtam befejezni, de jaz várakozó pillantást vetett rám - Lucas... Lucas... Lucas pedig... szóval - küszködtem a hangom elcsuklása ellen, nem sok sikerrel - Lucasszal jártam.

-Te vagy az egyik lány akit említettek? - döbbent meg jasper.

-Igen, én vagyok az egyik. Kim, a másik barátnőm, ő a másik. Én szerencsésebben megúsztam a dolgot, de Kim pszichológus kezelésére szorult.

-Sajnálom...

-Érdekel a sztori, hogy miért nem mentünk és mik voltak a következmények? Eddig még anyámnak sem beszéltem erről.

-Ha nem akarsz, nem kell beszélned róla. - mondta Jaz, de tudtam, hogy egyszer úgyis beszélnem kell valakivel erről és jobb egy kívülállóval beszélni, mint mondjuk anyámmal.

-De, de kell. - mondtam és az emlékek úgy törtek a felszínre, hogy még ha akartam volna sem tudtam megállítani.

-Rendben...

-Azon a vasárnapon egy koncertre készülünk és aztán egy Valentin-napi buliba. Kim kicsit összebalhézott Nickkel és nem akart menni, nekem pedig nem tetszett az a banda és nem sok kedvem volt menni. Mondtam Lukenak, hogy ő menjen nyugodtan, majd bepótoljuk... Persze ő nem akart nélkülem menni, én hülye meg erősködtem, hogy menjen csak. Nick megpróbált kibékülni Kimmel, meg én is beszélni akartam vele, de hajthatatlan volt. Luke volt a legjobb vezető, így ő vállalta a sofőr szerepét. Mondhatom, nem örültem neki, de mit tehettem volna? Tiltottam volna meg neki, hogy vezessen? A szüleim elmentek otthonról. Azt hiszem Luke szüleivel mentek valahova, én pedig mondtam Kimnek, hogy maradjon nálunk, hogy beszélgessünk és hogy egyikünk se legyen egyedül. Indulás előtt a srácok beugrottak hozzánk, jiszen Nickért jöttek utoljára, így Luke, Kenny és Beka benéztek. Luke lelkére kötöttem, hogy okvetlenül hívjon, vagy írjon SMS-t ha megérkeztek. - Jaz elmosolyodott - A biztonság kedvéért Bekának is elmondtam...
-Nyugi kicsim, szólni fogunk. Ne parázz! - nevetett Lucas, akkor még nevetett... - De biztos nem akarsz jönni?
Persze én nem gondoltam meg magam, ők pedig elindultak. Előtte Kim és Nick még valamin veszekedtek. Csak annyit hallottam az egészből, hogy kim azt mondta:
-Nem érdekel Nick, hagyj békén! - és felment a szobámba. Kim nem akart beszélni róla, így nem tudom mi történt. Egész éjjel fent voltunk, de SMS-t egyikük sem küldött és nem is hívott. Nem kicsit aggódtam. Elvileg másnap délutánra haza kellett volna érniük. De nem értek haza, sőt napokon keresztül nem jöttek haza.
Egyik nap a körzeti hírekben mondták, hogy az erdőnél találtak egy Mustangot, amikor mutatták Luke összetört kocsiját elájultam. Azt mondta a rendőrség, hogy valószínűleg meghaltak. Kim teljesen kiborult. Mondjuk nem csodálom, haragban váltak el, aztán kiderül, hogy Nick meghalt. Kim napokon keresztül nem ment haza tőlünk, a szülei nem bírták elrángatni. Szabályszerűen megvadult. Napokon keresztül nem mentünk iskolába. Lukekal két évig jártunk, mondhatni ő volt nekem a nagy Ő. Fiatal voltam ugyan, és az is vagyok, de szerintem még sokáig együtt lettünk volna.
Anyámék egy idő után besokalltak, és apám úgy döntött el kell költöznünk. Így kerültem én Forksba. Kim pedig még mindig kész idegroncs, még mindig pszichológushoz jár, szerintem soha nem fogja elfelejteni Nicket... mint ahogy én sem Lucast...

-Hát ez durva. Sajnálom. - mondta Jaz és megölelt. Jó volt így elmondani, de nem tenném meg még egyszer, torkomban pedig megint gombóc nőtt. - Most már értem, miért nem rajongsz ezért a napért. Sss... húgi ne sírj. ha megjön Edward, vagy a lányok feljönnek vagy netán Zac, még azt hiszik, én csináltam veled valamit. - mondta halka. Puszit nyomott a fejem búbjára és megölelt. Én közben a pulcsim ujjával letöröltem a könnyeimet.

-Olyan rendes vagy velem.. - szipogtam.

-Elvégre a bátyád vagyok, vagy mi. Még ha most nem is a vér szerinti, akkor is. - mosolyodott el.

-Hogy bírod ki ilyen közel hozzám? - szaladt ki a számon, mire elnevette magát én meg hülyének éreztem magam.

-Nehezen. Megkockáztatom, hogy még nehezebben, mint Edward. De a húgom vagy, vagy legalábbis nagyon hasonlítasz rá és ez azért megváltoztatja a dolgokat. - mondta őszinte arccal - Na meg jó kis tréning, hogy kontrolláljam magam.

Alice belépett az ajtón és egyből hozzám sietett. Nyilván előre látott mindent, legalábbis a sírást biztos. A sztorit meg gondolom Jaz elmondja majd neki. De nem szólt semmit csak megölelt. Jól esett ez a törődés.

Közben feljöttek a többiek is, majd nem sokra rá a fiúk is megérkeztek. Ahogy Edward belépett a szobába, egyből Jasperre nézett, majd szorosan a karjaiba zárt.







Az ajándékba kapott baba (L)




Lucas kocsija (nem látszik, de nem csaj kétszemélyes..)

5 megjegyzés:

susu írta...

Szija!
Nagyon jó lett!! Végre megtudtuk az egész Lucas-os sztorit.:S
Jasper igazi védelmező bátyó:) nekem is kell egy ilyen:P
várom a folytatást!
puszi

Rami írta...

Szió!
Köszi, de tényleg.
Hát igen, a Lucas-os sztori nem happy end... vagy mégis?
Jaz az egyik kedvenc... és kb ilyennek képzelem a saját bátyámat.
Igyekszem a fojtatással!
Puszi

คภςรא írta...

jujj de jóó lett:D nagyon várom a folytit ...

Rami írta...

Szia Ancsi!
Köszi szépen! Igyekszem!
xoxo

Névtelen írta...

Hat igen ... Lucas nem happy end de ahogy elnézem meg lesznek nem várt fordulatok :) esetleg egy szellem ? Vagy netán valami más ?
Gya.