Szívem csücskei

2010. augusztus 8., vasárnap

Nightfall 42. fejezet - Pláza

Hali emberek!
Aktivitásból elégtelenre vizsgáztatok ^^
3 komment? Baszki, HÁROM? Oké, megértem, hogy van aki nyaral meg stb stb. Csak olyan jó volt, hogy eddig olyanok is írtak, akik nem rendszeresek :/
De mindegy, megígértem, hogy lesz friss :S Igaz, késtem, reméltem gyűlik még komi, de semmi. Na meg legyetek hálásak Crystalnak - mert olyan aranyos, hogy mindig ír nekem :$ - Vikinek - mert ő is mindig ír nekem, még ha én nem is (L) - és Lívikének [F1fan:)]
Jó olvasást és már nem is kérem, hogy írjatok, mert úgy sem fogtok :/
Puszi, Rami




Mattie kétségbeesése rám is átragadt egy picit. Hisz a helyzet nem volt szokványos. A srácok jóval előttünk készen szoktak lenni, most pedig sehol sincsenek. De ha még később is keltek volna, valamelyik vámpírfiú már kijött volna.

- Biztos a házban vannak, ne parázz - mondta Leila és kedvesen megdörzsölte Mattie vállát.

- Az a baj, hogy nincsenek... - szólt halkan barátnőm.

Ez a kijelentés engem is sikeresen kétségbe ejtett, akárcsak Alexist. Félve Alice-re pillantottam. Az nem lehet, hogy ő, pont ő ne tudjon valamit. Elvégre nem csak Oli, Jamie és Zac tűnt el, hanem mindkét bátyja és a férje is. De amint láttam, épp a jövőt fürkészte. De végül nem ő, hanem Andy szólalt meg.

- Lányok, lányok - csóválta a fejét mosolyogva. - Egy valamit nem vettetek észre, a Jeep nincs ott, ahol Ramona hagyta - mondta é jelentőségteljesen az apró parkoló felé nézett.

- Jó, de ettől még nem lettem nyugodtabb - morgolódott Lex Mattie-vel karöltve.

Én töretlenül Alice-t néztem, aki még mindig „bambult.” Szerettem volna megsürgetni, de nem tehettem. Amint láttam, az én duracell nyuszi barátnőm egy ideig transzban lesz, így előkotortam a telefonom és a telefonkönyvből felhívtam az első Cullent, aki nem volt jelen, Edwardot, aki két csörgés után fel is vette.

- Szia, kicsim - szólt bele egyből.

- Ha szabad érdeklődnöm, hol a jó életben vagytok, egyetlenem? - rohantam le.

- Mrs. McKenzie mondta, hogy mit terveztek mára Alice-szel, és gondoltuk eljátsszuk a jó tündért és hozunk kocsit - válaszolt.

- És ezt mikor is készültetek közölni velünk? - Nem tehettem róla, de felbosszantott, hogy nem volt képes szólni.

- Azt hittem, beszéltek az osztályfőnökkel - mentegetőzött és olyan ártatlan volt a hangja. Szinte láttam magam előtt azokat a kiskutyaszemeket, majd a lehengerlő mosolyt.

- Mikor értek vissza? - kérdeztem sokkal kedvesebben.

- Még egy fél óra és ott is leszünk - mondta és hallottam, hogy mosolyog.

- Oké, akkor megmondom a lányoknak - mondtam sóhajtva. - Siessetek.

- Megteszek minden tőlem telhetőt - mondta és a háttérben hallottam egy ajtócsapódást. - Szeretlek!

- Örökre! - válaszoltam, és összetoltam a telefont.

Szerettem én lerakni először a telefont és ebből volt is veszekedés. Leslie mindig szóvá tette, hogy csak úgy lerakom a telefont, és amúgy is mit gondolok én, várjam szépen meg, amíg ő teszi le. Mondjuk nem mintha olyan sokat beszélnék apámmal telefonon. Inkább anyámat hívom, ha akarok valamit, aztán ő közvetít.

- Edwarddal beszéltél? - kérdezte Rosalie. Még mindig nem szoktam hozzá, hogy közvetlenül hozzám beszél.

- Aha, fél óra és itt vannak - válaszoltam kimondatlan kérdésére. - Csak hoznak kocsit.

Alice feléledt, de nem nagyon kommunikált. Inkább csak nézte a pislákoló tüzet. Annyira szerettem volna tudni, hogy mit látott, de az elég furán jött volna ki, ha ez miatt hívom el. Most örültem volna Edward képességének. Bár lehet, hogy olyat látott, amihez tényleg semmi közöm, de idegesített a furcsa viselkedése.

A fél óra gyorsan elment. Megtudtam, hogy Gaia másik suliba fog járni, mégpedig Memphisbe. Hát az sem éppen itt van. Örültem is kicsit, hogy nem lettünk olyan jó barátok, mert akkor most még rosszabb lenne, hogy elmegy. Kiderült az is, hogy Leila kislányként balerina akart lenni, de a nagybátyja hatására letett a rózsaszín cukiságokról és rockernek állt, amit nem bánt meg. Kimről is szó esett. Arról érdeklődtek, hogy miért jött és meddig marad. Kim viszont nem válaszolt. Helyette én válaszoltam, hogy ne bolygassuk ez a témát.

- Jazzy - kiáltotta Alice, amikor a szőke vámpír leparkolt a BMW-vel és már sietett is hozzá.

Jasper érkezése után hallottam a Jeep hangját, majd eltűnt Rosie is. Aztán hallottam még két kocsi hangját, aztán az ötödiket is. A gazdáik is megérkeztek. Először Oli, majd Zac és Edward. utóbbi mint mindig, most is a hátam mögül ölelt át, ezzel rám hozva a szívbajt. Hozott magával egy pokrócot is, amit rám terített, majd az ölébe húzott.

- Jamie? - kérdezte Zac Olitól.

- Szerintem mindjárt befut - válaszolt.

Érdekes volt figyelni, hogy a többiek hogy oldódtak föl szépen lassan az újonnan érkezettel előtt. De vágül mindenki ledobta a gátlásait és ahogy Oli mondta, Jamie is hamarosan megérkezett.

- Gyerekek, remélem jól aludtatok és kipihentétek a tegnap fáradalmait - kezdte Mrs. McKenzie. - A mai nap a lányoknak kedvező program lesz, ... és két részletben fogok menni. Az út innen egy óra, szóval várjátok be a másik csoportot - utasított minket.

A fiúk megbeszélték, hogy Oli fog visszajönni a másik csoportért, mert az ő kisbusza tíz személyes. Közben nagy nehezen az a dilemma is megoldódott, hogy ki kivel, illetve az első vagy a második csoporttal jöjjön. Nekem még csak választási lehetőségem sem volt. Az első csoporttal kellett mennem, Alice parancsára, az meg természetes volt, hogy az ezüst Volvóval. Velünk jött még Leila, Kim és Andy.

A rasztás sráccal mindannyian jól kijöttünk, és Leila is kedves lány. Kim meg... Kim. Végül mindenki elfoglalta a helyét és elindultunk. Elöl Japer, hisz Alice mondja meg, melyik plázába érdemes menni. A fekete BMW mögött mi mentünk, mögöttünk Emmett a monstrum Jeepjével , majd Oli, Zac és Jamie. Az indián és a matricás fiú simán tartotta a tempót. nem hiába, hívogató az a gázpedál. De Jamie... Hát benne nem csörgedez autóversenyző vér.

A két újdonsült barátunk meginvitált minket egy mozizásra, amit örömmel elfogadtunk.

- És nem rossz, hogy nem a szüleiddel laksz? - kérdezősködött Leila.

- Nem - válaszolt keményen Kim. - Trix és Leslie a kereszt szüleim és régen is sokat voltam náluk.

- Nem is mondtátok, hogy mondjuk úgy, rokonok vagytok - csodálkozott Andy.

- Nem is kérdezted - vigyorodott el és a magyar szavak hallatán nekem is mosolyra húzódott a szám.

- Fordítanál? - bökdöste meg a vállam Leila.

- Azt mondta, hogy „nem is kérdezted” - válaszoltam.

A hátul ülők valami filmről nagyon elmélyülten beszélgettek, én pedig elvesztem Edward arcának tanulmányozásában. Selymes, bronzos haja most is kócosan tökéletes volt. Szeme még mindig olyan sötétbarna, akár az enyém és ez még mindig nyugtalanított. Szemem továbbvándorolt halvány rózsaszín ajkaira. Ekkor gyengéden megszorította a kezem és elmosolyodott, majd a szemembe nézett, amitől az arcomba futott a vér.

Az út valóban egy óra volt. Plusz még amíg kis kobold kitalálta, hogy hova is menjünk. „Nem, ez! Á, mégsem, inkább az! Vagy mégis ide kéne?” Pedig én csak fölhívtam őt telefonon, hogy mégis hova, az azért eléggé furcsa lett volna a többieknek, ha odaszólok Edwardnak, hogy: „Szívem, nem néznél bele a húgod fejébe, hogy mégis hol akar vásárolni?” Így maradt a telefon, bár inkább ne tettem volna. Hogy bírja ezt Jasper? Még Edward is jobb helyzetben van, mert Alice elrejti a gondolatait, vagy szerelmem valaki más jelentéktelen gondolataira összpontosít.

- Szerintem addig üljetek be kajálni - mondta Oli, amikor már megérkeztünk.

- Jó ötlet - harsogta az egyik fiú.

Emmet és Rosalie vezénylésével megindultak, mi pedig megvártuk, amíg Mattie és Oli elbúcsúztak.

- Vigyázz magadra - mondta Mattie. Mi pedig illedelmesen nem azt néztük, amit csinálnak.

- Én mikor nm vigyázok? - viccelődött.

Még két puszi, és elindultunk a többiek után. Viszonylag gyorsan beértük őket még a parkolóházban. Szerencsére pont azon az emeleten parkoltunk - minő véletlen -, ahol a gyorséttermek voltak. Mindenhol hosszú sorok kígyóztak, de az illatokat érezve mindenki megéhezett. Gondolom nemcsak átvitt értelemben és képletesen, hisz a pláza tele volt emberekkel és ahogy elnéztem Jaspert... Nyoma sem volt az én mosolygós bátyámnak, és kétségbeesetten ölelte magához pici feleségét.

Mivel a Burger Kingnél és a KFC-nél nagyon hosszú volt a sor a McDonld's-ot választottam. Négy dupla sajtburger, egy közepes kóla, egy nagy shake és egy csokitöltelékes muffin. A mércék itt nem voltak olyan brutálisak - bár durvább volt, mint Magyarországon -, ezért voltam olyan merész. Persze a többiek még most sem értették, hogy hova fér belém annyi kaja, de inkább az „ételre” koncentráltak. Kis híján röhögőgörcsöt kaptam, amikor megláttam Nicolt és a bandáját, amint egy pici tányérkából salit kajcsiznak. Vicc az egész. Én pedig „miért ne?” alapon, amikor felém néztek, jóízűeket haraptam az éppen a kezemben lévő burgerből, majd egy jó nagy korty kólával leöblítettem. Ők ezt a tevékenységemet kocsonyán lógó szemekkel nézték, majd megborzongva fordultak vissza.

- Gonosz vagy húgi - vigyorgott Emmett, miközben egy nagy muffinokkal megrakott tálca tartalmát pusztította.

- Ezt dobta a gép - vigyorogtam én is.

- Rami, Oli az, azt mondja, tíz perc és itt vannak - továbbította az információt Mattie az összetologatott asztal másik feléről, pár perccel később.

- Harmadik emelet, kajáldák. Mondd neki, hogy itt találkozunk - mondtam és fölálltam, hogy elvigyem a tálcámat.

Negyedóra múlva meg is jelent Oli a hátramaradottakkal, Alice pedig belendült. Lementünk egy emeletet, majd ott megtorpant.

- Rosie, rád bízhatom a fiúkat? - nézett rá angyali arccal.

- Úgyis tudod, hogy igen - mondta és valami mosolyféle jelent meg az arcán.

- Akkor két óra múlva itt - adta ki a parancsot és már indult is, engem kézen fogva.

A többiek alig bírtál tartani a lépést velünk. Nem csodáltam, Alice valósággal rohant. Úgy sietett, mintha nem lenne bőven elég az a két óra. De hiába próbáltam lassítani őt, nem érhetek fel egy vámpírhoz. Sajnos. És nemcsak erőben... De erre most nem akartam gondolni, így a mellettünk elsuhanó kirakatoknak szenteltem a figyelmem.

- Képzeld, van egy bolt, most nyílt itt, szóval teljesen új és ott lehet venni ilyen retro dolgokat - újságolta izgatottan. - A fiúkat is ide fogja hozni Rose, csak egyik-másik túl sok folyadékot vett magához.

A Dolce & Gabbana és Louis Vuitton után meg is láttam a mi boltunkat. A kirakat árulkodó volt. Kicsit furcsa is a luxuscuccok után. A próbababákon csinos, piros pöttyös, pörgős szoknyák, mellhangsúlyos blúzok, sálak, napszemüvegek. Ez kell nekünk!

Belépve a boltba kellemes zene fogadott. Szinte mindenkinek egyből megtetszett valami. Ki a kiegészítőket vizslatta, ki a blúzokat nézegette, más a szoknyákon legeltette a szemeit és megint más a cipőknél csorgatta a nyálát. Mint kisgyerekek az édességboltban. Nagyot néztem, amikor Alice még mindig belém karolva vágott át az üzleten. Egyenesen az eladóhoz, aki meg kell jegyeznem, nagyon jól volt felöltözve. Piros, platformos magassarkú - igaz ez már inkább a későbbi idők divatja volt -, egy fekete alapon rózsaszín pöttyös, pörgős szoknya, csípőnél nagy öv, a fehér blúz kicsit buggyosítva volt, rajta egy kis kardigán, nyakában pedig kis kendő megkötve.

- Sziasztok, segíthetek valamiben? - kérdezte mosolyogva. Meglepően kislányos hangja volt.

- Szia, ami azt illeti igen - kezdett bele Alice.

- Egy táncversenyen rockyzni fogunk és ahhoz kellenének ruhák és kiegészítők - folytattam.

- Lehetőleg olyanok, amiben nemcsak a gyakorlott táncosok tudnak ráncolni - tette még hozzá barátnőm kuncogva és fejével a lányok felé biccentett.

- Persze, érten - nevette el magát a lány is. - Na gyertek, mindjárt mutatok is nektek ruhákat. Egyébként szólítsatok Melnek - mondta útban a ruhák felé.

Szépen beállt ott, csípőre tett kézzel, mint valami komoly sytist. Közben mi Alice-szel odatereltük a lányokat, ami nem volt éppen könnyű munka. Igaz, még mindig egyszerűbb volt, mint Alice-t és Rosalie-t kirángatni egy Gucci üzletből.

- Lányok, ő Mel, ő fog nekünk segíteni - mutatta be őt Alice vigyorogva.

- Na, hát akkor lássunk neki - csapta össze a tenyerét Mel és elkezdődött az őrület.

Alice, Mel és én szorgosan adtuk a tanácsokat, hogy kinek melyik színű és mintájú ruha áll jól. A fejetlenséget csak még jobban fokozta Rosalie és a fiúk megérkezése. Nézni szívesen nézték a lányokat, ahogy ki-be szaladgáltak a próbafülkéből, de nekik nem nagyon tetszett a gondolat, hogy ők is elkezdjenek próbálni. Pedig az idő nagyon rohant. Végül hosszas könyörgés után nekiláttak, és serényen válogattak. Furcsa volt, hogy még a lányok a tizedik ruha után sem tudtak dönteni, ők maximum két ruhát néztek meg. Hosszas tűnődés után úgy döntöttünk, hogy a fiúk inkább tornacipőt viseljenek és szűkebb szárú nadrágot - hogy valami modern is legyen benne. A lányok közül volt, akinek balerinacipőt javasoltunk, volt akinek a kisebb magassarkú cipőket ajánlottuk és persze volt még Alice és Rose, akik kikötötték, hogy a normális, közel tíz centis magassarkúnál nem adják alább. Ezen mi Mellel jót mosolyogtunk és rájuk hagytuk.

- Nos Rami, te választottál már? - nézett rám a három önkéntes stylist jelölt.

- Hát, elképzelésem az van - néztem rájuk vigyorogva.

- Az nem elég - csipogta Alice és én már kezdtem kétségbeesni.

Otthagyott minket a pultnál, majd pár perc múlva egy halom ruhával tért vissza, majd szépen betessékelt egy próbafülkébe.

- Nyugi, tetszeni fognak - kacsintott rám. - Láttam.

Nem ellenkeztem vele, elvégre ő a jövőbelátó és ha minden igaz, nem hazudik. Három ruhát adott, amik közül választhattam. Az egyikbe egyből beleszerettem, így csak azt próbáltam föl. Piros alapon pici, fehér pöttyös, pánt nélküli szoknya. Mivel még Alice sem választott - és ugye látta, hogy én melyiket fogom választani -, egyből lecsapott a fekete, cseresznyés, szintén pánt nélküli ruhára. Ehhez egy piros szandált választott, míg én a pöttyös ruhámhoz egy fekete szandált fehér pöttyökkel. Tiszta katica leszek. Mivel mi is megtaláltunk mindent, követtük Rose példáját, beszedtük a kiválogatott dolgokat és elindultunk fizetni. Hogy ne legyen kavarodás, a lányokat sorba állítottuk, hogy mindenki a sajátját kapja meg. Bele sem mertem gondolni, hogy ez mekkora bevétel a boltnak.

Azt vettem észre, hogy Alice hirtelen eltűnt mellőlem, majd megjelent két sállal és egy bőrdzsekivel a kezében.



Rami ruhája


A szandál


Alice ruhája

Nos, ennyi lenne. Remélem azért kommenteltek...

10 megjegyzés:

Valöriee írta...

Ugye tudod, hogy gonosz vagy? Amibe nem csak a profik tudnak táncolni :D

nagyon tetszett nagyon várom már az előadás napját(:

Siess a kövivel...ti meg ne mondjátok, hogy ez a fejezet csak 3-4kommentet érdemel meg....meg rosszul jártok;) Csak így tovább csajos(:

Puszi Valöriee(:

Valöriee írta...

ja ééésés első voltam:$ *-*

sputnik írta...

Most végre volt időm elolvasni ezt is, meg az előző fejezetet is. Enyhén lemaradtam :D Amúgy nagyon tetszenek, ügyes vagy:) Bár ez a vásárlós-téma annyira nincs közel az én szívemhez, de olvasni jobb róla, mint csinálni (legalábbis nekem:))).

Gyorsan hozd a folytatást, kíváncsi vagyok, hogy mit látott Alice :D

คภςรא írta...

nagyon szuper lett
kíváncsian várom a folytit

susu írta...

Szia Rami!

Vééégre ideértem.:D Nagyon tetszett, mint mindig. A vásárlás szuper ötlet. Már csak akkor röhögnék nagyon, ha a pasikkal cipeltetnék majd a csomagokat. XD

A ruhák szépek.:) Edike telefonja aranyos volt. Hogy leléptek a fiúkák XD Mekiiii (Y) nyami

Tökre el tudtam képzelni, ahogy Alice keresztbe, kasul jár-kel a plázába és egyik boltból a másikba futkos magával rángatva mindenkit.:D XD

Azt hiszem ennyi is lenne a kimerítő komim. Várom a kövit nagyon!

Puszillak!

Rami írta...

Szia Valöriee!

Nem, én nem vagyok gonosz :D [várd ki az új feji végét]

Hát, nem nagyon aktívkodnak :I

na mindegy, friss fenn!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia sputnik!

jaj, köszönöm a dicséretet :$
No, mintha az én stílusom lenne a vásárlás xD


Hát drágám, Alice sok mindent lát ;P

A friss fent!

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia คภςรא!

Köszönöm a kommentet! Nem kell tovább várnod, a friss fent is van ^^

Puszi, Rami

Rami írta...

Szia Viki!

Áhh, hát annyira nem kegyetlenek.
Örülök, hogy tetszettek a ruhák is :)

Edike meg már csak ilyen kis édi fiú :D

Hát, szerintem Alice-t nem nehéz elképzelni xD Engem annál inkább, de az mellékes :D

A kövi fent!

Puszi, Rami

Crystal írta...

Hali! xP

Igazából már mindjárt bealszok - vagy meghalok - , de lásd milyen jószívű vagyok: utolsó erőmmel még pötyögök ide is valamit. Nagyon jó lett és várom a kövit - ehhez hozzá tenném, hogy tényleg komolyan gondolom. ;) A ruhák jók lettem és öhm... Hát szóval minden nagyon jóóó. x) Kifogytam a szavakból. x(

Na pusszancs:
Sunyi barátnőd xD