Szívem csücskei

2010. január 25., hétfő

Nightfall: 8. fejezet - Felismerés

Egész múlthéten jó idő volt. Alex pedig megbetegedett. Valami mandulagyulladás. Cullenék sem jöttek, így lőttek a kabátomnak és annak is, hogy jól Edwardhoz vágjam a kabátját. Anyám nem vette észre, így nem kellett magyarázkodnom. Na de a suliban... az egész más tészta volt.

-Oh, csak nem Edward Cullen kabátjában van valaki?-csipkelődött Zoey. Naná, hogy ő csinálta a fesztivált. Ki más ha nem ő... Szerencsére a mozi utáni szitut nem nagyon emlegették, és nem is kérdezősködtek. Egy embert kivéve.

-Majd' elfelejtettem...-mondta Zoey az ebédlőben. Persze, hogy Jamie és Zac is fültanúi legyenek...-amikor moziban voltunk, Yan-naná, hogy nem tudta a rendes nevem...-kivel bukkant elő? Hát Edward Cullennel.-azt hittem, ott megfojtom...

-Zoey nemár..-mondta neki Gaia. De Zoey leintette.

-Aztán ki fuvarozza őt haza? Edward. Hát nem édes?-kész voltam rá, hogy pankrációt rendezzek...- Aztán láss csodát, Edward kabátjában jár suliba...

-Oké Zoey, szerintem senki nem kíváncsi rád! Ha valami fáj, mondd a szemembe, de nem tehetek róla, hogy jobb vagyok nálad! Törődj bele szivi!-mondtam gúnyosan.

-Wow, Kanadából kitört a tigris. Grrr.-viccelődött Oli.

-Csak nem tűröm ha csesztetnek.-mondtam mosolyogva

-A kis tüzes harci cica.-vigyorgott Jamie. Zoey erre elviharzott.

-Ez jó volt! Csak így tovább!-mondta Zac.

Alex a héten sem jött, és Cullenék sem... Kezdtem azt hinni, direkt csinálják. De a héten, már senki sem piszkált a kabát miatt.... Olyan volt, mintha csak tegnap óta jártam volna ide, pedig már egy hónapja. Amikor hazaértem, meglepődtem. Jake várt otthon.

-Szia Jake, hát te?-csodálkoztam.

-Szia törpe. Talán baj? Pedig egész hétvégén itt leszek!

-Nem, dehogy. Már hiányoltalak!-megöleltem-Ja és zseni vagy!-mondtam.

-Tudom, de miért is?

-Az álomcsapda. Fantasztikusan funkcionál.-nem válaszolt, csak nevetett és még szorosabban ölelt.

A vacsorát gyorsan letudtuk és megbeszéltem anyámékkal, hogy Jake hagy aludjon nálam. Jó paszban találtam őket. Így Leslie sem ellenkezett. Amíg Jake a tévémmel babrált én lezuhanyoztam. Miután végeztem és átöltöztem, letelepedtem mellé az ágyra és kikapcsoltam a tévét.

-Minek az a kabát az ágyadon?-mutatott a párnámon fekvő kabátra.

-Igazából én sem tudom... múlthét óta azzal alszom...-vallottam be szemlesütve.

-Csak nem felszedtél valakit?-kérdezte durcásan.

-Nem... nincs senkim.-mondtam halkan.

-Akkor nem értem.-mondta összehúzott szemöldökkel.-Mesélj, mi az?

-Hmm... Gondolom ismered Cullenéket...-kezdtem

-Igen. Folytasd, mi van velük?

-Szóval, múlt héten a lányokkal moziba mentünk. Utána én elmentem egy könyvesboltba. Visszafelé eltévedtem... és megtámadott öt férfi.-erre Jacob teste megfeszült.-És Edward Cullen egyszer csak megjelent a semmiből...

-Oh...-hangzott a válasz.

-Aztán, a kabátom a barátnőm kocsijában maradt, az övét pedig odaadta nekem. Hideg volt... meg a bőre is. Mindegy... Nem tudom miért, de azóta a kabátjával alszom.

-Nem jár suliba, vagy mi?

-Múlthét óta jó idő van, és ők ha jó az idő, kirándulni vannak.

-Ez érdekes...-mondta. Aztán hallgattunk egy ideig.

-Mesélj valamit.-nem bírtam tovább a csendet.

-Hát van egy pár indián történet, ha érdekel mesélhetek róluk. Bár ez szabálytalan.

-Miért?-ez meglepett.

-A törvényeink tiltják, hogy bizalmas dolgokat osszunk meg a törzsünkről a sápadt arcúakkal.

-Ez egyszer tehetnél kivételt...-kérleltem.

-Oké, például ott van az a legenda, hogy a törzsünk a farkasoktól származik.

-Na neee...

-Igazi farkasoktól. Nem az a Hollywood-i vérfarkas dolog. Bár állítólag a vérünkben van, hogy át tudunk változni farkassá.

-Te állat.-viccelődtem, erre ő elvigyorodott.

-Vigyázz mit mondasz, még a végén rád támadok...-azzal letepert az ágyra.

-Oké, oké... jó farkas, nem bánt.-vigyorogtam-Na és vannak a farkasoknak ellenségeik?

-Ami azt illeti, a törzsi legenda szerint, csak egy. Mégpedig azok, amik Cullenék is.

-Miért, Cullenék mik?

-A legenda szerint, ők mások, mint a többiek. Úgy tartja a fáma, hogy az én dédapám fegyverszünetet kötött az ellenséges fajjal, mert Cullenék azt mondták, ők mások. A szemük sem vörös volt, hanem aranybarna. A hidegek még nem voltak ennyien.

-De hát Cullenék most költöztek ide.-mondtam ledöbbenve.

-Vagy ide vissza.

-És mi az, hogy hidegek? Meg ellenséges faj? Miért, kik ők?

-Ma úgy mondjuk, vámpír.-az arcom elsápadt-Hé, Rami, jól vagy? Elég rosszul nézel ki szivi. Gyere pihenj le.-befektetett az ágyamba és betakart. Aztán elindult az ajtó felé.

-Hova mész Jake?

-megyek lefekszem. Miért?

-Jake, arról volt szó, hogy velem alszol. Ne csináld már. Légyszíí... Jake...

-Biztos, hogy ezt akarod?

-Jake. Itt alszol és kész. Nincs vita.-szögeztem le.

-rendben!-odajött és puszit nyomott a homlokomra. Majd befeküdt mellém.

-Kösz.-Edward kabátját a fejem mellé, az ágy szélére akasztottam, és Jacobhoz bújtam.-Jó, hogy itt vagy.

A hétvége jól telt. Jacob hiába volt fiatalabb nálam, erre a három napra olyan volt, mintha ő lenne a bátyám. Anyám és apám is jól kijönnek vele. De minden csoda három napig tart... Vasárnap este Phil jött érte és elvitte az én fogadott bátyámat.

Hétfőn Alexis végre jött suliba, na meg Cullenék is. Alex már várt, a kabátommal a kezében.

-Sajnálom, hogy nélkülöznöd kellett.-mondta vigyorogva.

-Nem baj.-gyorsan beleszippantottam egy utolsót Edwardéba, majd felvettem a sajátomat. Aztán megindultam a Volvo felé.

-A kabátod...-és Edward felé dobtam. Persze a levegőben elkapta.-Nincs már rá szükségem!

-Valóban?-kérdezte mosolyogva. Ez nem volt fair. Biológián csak nézett. Igaz, most nem olyan ellenszenvesen. Most mosolygott. Azt hittem elfolyok. Órák után a kocsimnál várt.

-Úgy látom, valami bajod van velem... és tudni szeretném, hogy mi...-mondta és még mindig mosolygott.

-Semmi bajom veled. Te nem akarsz barátkozni velem.

-Nem nem akarok. Én ezt nem mondtam. Azt mondtam, hogy nem kéne... Azért nem kis különbség van a kettő között.

-És miért nem?

-Mert nem szabad. Nagy különbség van köztünk...-a mosoly eltűnt az arcáról.

-Edward... én tudom... hogy mi vagy!-az arca még fehérebb lett.

-Igazán? Akkor mondd ki!-már csak mi voltunk a parkolóban.-Mondd ki hangosan!

-Vámpír.-mondtam higgadtan.

-Félsz tőlem?-kérdezte furcsán.

-Nem. Egyáltalán nem.-mondtam és közelebb léptem hozzá.-te más vagy. Te nem bántod az embereket.

-Ezt meg honnan tudod?

-Az nem lényeg! Tudom és kész.-nem szólt semmit. Aztán hirtelen megszólalt.

-Emlékszel az első napokra?-kérdezte, én pedig bólintottam-Akkoriban azt hittem nem tudok uralkodni magamon. Ramóna, én... meg akartalak ölni.-az utolsó szavakat nagyon lassan ejtette ki.

-De már tudsz. És nem akarsz megölni. Ez a lényeg.-mondtam és megérintettem az arcát. Sima volt és jéghideg.

-Haza kellene menned... Majd találkozunk.-Azzal puszit nyomott a homlokomra.

-Ja, majd találkozunk...-motyogtam.

-Nyugi... még ma viszontlátjuk egymást.-elmosolyodott. Én pedig ezt nem értettem. Végül beültem a kocsimba és hazahajtottam. Persze anyám is észrevette, hogy valahol máshol járok.

-Szia, mi történt? Olyan furcsa vagy.-anyám mindig rátapintott a lényegre. Leültünk a nappaliban.

-Semmi fantasztikus...-"Most mondjam el neki, hogy a srác, akibe történetesen beleszerettem, vámpír?" Folytattam magamban. Mondjuk, ahogy anyámat ismerem, nem akadna ki ezen...

-Igazán? Ahhoz képest, nem úgy nézel ki. De ha jól sejtem, valami fiú van a dologban.-na ezért nem szeretek anyámmal beszélgetni.

-De, ami azt illeti, igen.-vallottam be. Felesleges lett volna tagadni. Addig úgysem engedett volna el, amíg valami hihetőt nem mondok.

-Csak nem Esme fia?-Vajon miért nem lepődtem meg ezen?

-Agya, minek kérdezel olyanokat, amiket már amúgy is tudsz?

-Le ne harapd már a fejem...-mentegetőzött.

-Jó, igazad van, bocs.

-Nem akarsz beszélni róla?-nem válaszoltam, csak megráztam a fejem és elindultam a szobámba.

Házit kellett volna csinálnom, de nem volt hozzá hangulatom. Így inkább felmentem a myspacemre és küldtem egy meghívólevelet a lányoknak a két hét múlva esedékes Halloween-i csajos estére. Igaz, még nagyon messze van, de valamivel le kellett kötnöm magam. Zoeynak is küldtem, hátha tudok vele normálisan beszélni. Elég frusztráló volt már ez az állapot. Érdekelt, hogy miért pikkel rám.

A vacsorát inkább kihagytam. De anya hozott egy bögre kakaót, hogy azért legyen valami a gyomromban. Nehezen, de rávettem magam, hogy megírjam a házimat. Próbáltam húzni az időt, de gyorsan kész lettem vele. Nem tudtam elaludni, így előtúrtam a nadrágom zsebéből az MP4-em.

Hanyatt feküdve néztem a plafont és zenét hallgattam. Egyszer csak eltűnt az egyik fülemből a fülhallgató. Anyám mániája ez, de tudtam, hogy ő már rég alszik. Közel álltam hozzá, hogy sikítsak. De nem láttam semmit, csak valami nagyon hideget éreztem a számon.

-Sss... ennyire rémisztő vagyok?-felismertem ezt a bársonyos hangot. Kihallottam a hangjából, hogy jót mulat rajtam.

-Edward! Ezt ne csináld többet!-nagyon határozottan akartam ráförmedni, de nem sikerült.-Amúgy meg, hogy jöttél be?-kérdeztem, majd felkapcsoltam a kislámpám.

-Az ablakod minden este nyitvahagyod-elmosolyodott-Nem nehéz egy magamfajtának bejutni.

-Oh, akkor majd ügyelek, hogy ez ne így legyen.-vigyorogtam.

-Én nem vagyok ebben olyan biztos.

-Oh, tényleg? És mégis milyen rendszerességgel járkálsz te ide?

-Hát, hogy őszinte legyek... minden estémet itt töltöm.-ez meglepett. De ezek szerint akkor is itt volt, amikor Jacob is... "Ez fantasztikus" füstölögtem.

-Biztos jó időtöltés egy alvó embert nézni, ráadásul minden nap.-mondtam. Erre ő elnevette magát. Vele nevettem én is.

-Ami azt illeti, igen. Szeretlek nézni, amint alszol. Hogy úgy mondjam, olyan meghitt. Az nekem olyan varázsos...

-És mióta őrzöd álmom? Ha szabad tudnom?-ez tényleg érdekelt.

-A kis Portland-i kaland óta.-mondta lágyan-De nem haragszol nagyon ugye?

-Legalább beszélek álmomban?-"mert ha igen..." folytattam magamban.

-Sajnos nem, pedig jó lenne tudni, miről szoktál álmodni.-mondta eltűnődve. "No még csak az hiányzik!" válaszoltam magamban.

-Szerencséd. Különben halál fia volnál.-viccelődtem

-No, de ha szabad érdeklődnöm, kegyed miért nem alszik még?-vont kérdőre.

-Azért, kedves uram, mert nem tudok elaludni.-belementem a játékba.

-Oh, hölgyem ez borzalmas! Képzelje, én sem...-mondta vigyorogva.-Pedig holnap iskola...

-Tudom. Egyébként, amikor azt mondtad, hogy elég könnyen olvasni tudsz másokban... azt hogy értetted?

-Mivel már úgy is tudod, hogy mi vagyok, gondolom jogod van tudni erről is.-mondta higgadtan.-Szóval, a fajtánkbelieknek, persze nem mindenkinek, vannak különleges képességei. Nekem a gondolatolvasás a képességem.-mondta még mindig higgadtan.

-Akkor, miért van az, hogy az én fejembe nem látsz bele?-kérdezősködtem.

-Most megfogtál... mert erről fogalmam sincs. De valószínűleg, azzal a dologgal lehet összefüggésben, amit mondtál az egysíkúságról.-mondta tűnődve.

-Legalább valami haszna is van.-vigyorogtam-Nem kell neked tudni, hogy mi jár a fejemben.

-De, ez olyan, idegesítő...-durcáskodott.-Nem tudom, hogy mit forgatsz a fejedben.

-Aww... te szegény.-kekeckedtem-Tudod, mi emberek, mind így vagyunk ezzel.-Edward a telefonja órájára pillantott.

-Késő van. Majd még beszélünk.-mondta halkan.

-De ugye nem mész el?-kicsit hisztérikussá vált a hangom.

-Itt maradok, ne ess pánikba.-mosolyodott el. Leheveredett mellém és a hajammal babrált. A fejem a mellére fektettem. Hideg volt, de kit érdekelt... Mélyen beszippantottam az illatát. Olyan édeskésen fagyos... de mégis bódító.

-Olyan jó illatod van.-mormoltam félálomban. Erre ő elnevette magát.

-Elhiheted, neked is.-azzal beletúrt a hajamba. Kivételesen nem pattogtam miatta. Pedig ez a halálom.-Aludj jól kislány.-mondta és leoltotta a villanyt.

Sokkal jobban éreztem magam, hogy tudtam, mi is valójában Edward. Végre megértettem, miért volt olyan ismerős abban a filmben Lestat, és hálás voltam Jacobnak, amiért készségesen mindent elmondott róluk...

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez olyan romantikus ! Vagy inkább reumatikus? Mindegy nagyon jó volt ! Birom Ramit parkolóban jeee*-* Nekem egy picikét gyors volt, de épp ezért más mint a Twilight és ezért pont jó !
Szép Álmokat Frill kisasszony !
Gya.